Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-01 / 1. szám

Szekszáirci "V icLélco_ = A deczentrálizált táblák elnökei. Ä királyi táblák elnökeire vonatkozó kinevezések, a miniszteri tanácsban már letárgyaltattak s nemsokára megjön­nek a kinevezések. Budapesten: Vajkay Ká­roly mostani elnök. Pozsonyba: Lehócky Kál­mán kir. kúriai biró. Győrbe: Erdélyi Sándor kir. kúriai biró. Kassára : Oberschall Adolf marosvásárhelyi kir. táblai elnök. Pécsre: Blas- kovich István budapesti kereskedelmi és váltó tör­vényszéki elnök. Debreczenbe: Puky Gyula kir. kúriai biró. Nagyváradra: Zádor Gyula igazságügyministeri tanácsos. Kolozsvárra: Ber- czelly Jenő kir. kúriai biró. Marosvásárhelyre: Elekes Pál kir. kúriai biró. Szegedre: Dr. Paizs Andor kir. kúriai biró. Temesvárra: Dr. Sélley Sándor kir. kúriai biró. ~ A Tengőd és Máza községek volt úrbére­seinek erdejére vonatkozó rendszeres gazdasági üzemterveket a földmivelési m. kir. minister jóvá­hagyta. = A vármegye összes érvényben levő szabály­rendeletei az 1889. évi 39. sz. határozat értelmében összegyüjtefvén — sajtó alá rendeztetett. A gyűjte­mény folyó évi január hó folyama alatt okvetlenül meg fog jelenni s a vármegyei tisztikar, úgy nem­különben minden egyes községnek s lehetőleg az egyes állami küldetni. hivataloknak is hivatalból meg fog — Orosz Endre úrtól — a dunaföldvári járás kiváló főszolgabirájától vettük a következő sorokat, — melyeket készséggel közlünk: „Tekintetes szer­kesztő ur! Becses lapjának legutóbb száma „A ren­dezett tanács a törvényhatóság előtt“ czimiratu köz-, leményben nevemmel kapcsolatban téves adatot kö­zöl. A közgyűlésen ugyanis az tárgyaltatott, hogy Paks község újabb szervezési szabályrendeletével a.: kebelében rég meglevő ellenőri állást fentartotta, az állandó válaszraány pedig a jóváhagyásnak ezen rendelkezéstől való megvonását javasolta. Én tehát ellenőri állás szervezését nem indítványozhattam, ha­nem miután a javaslat arra volt alapitva, hogy a községi törvényben ellenőri állás említve nincsen és miután a községi pénzkezelésről szóló vármegyei szabályrendelet e lenőrző naplók vezetését és pedig a jegyző feladataként határozottan megkívánja, más­felől pedig miután Pakson a két jegyző egyikét sem lehet a naponkint szükséges pénzbeszedés kö­rül elfoglalni: ezen okokból arra kértem a közgyű­lést, hogy ha az állás ezime ellen aggályt táplál az ellenőri teendőkre más czimü és pedig aljegyzői vagy imoki állás szervezései hagyja meg. Ezen indítványom pedig azon ellenvetés folytán eseti el, hogy a vármegye a községi önkormányzatot előre ne befolyásolja s formák megválasztása, melyek között: kötelességéit teljesíteni fogja, a község ré­szére fenhagyassók. Tisztelettel kérem jelen helyre- igazi tó soraim közzétételét.“ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. A „SZEKSZÁRD VIDÉKE“ 1891. évi At. évfolyamára uj előfizetést nyitunk. Elő­fizetési ár egész évre 6 frt. félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Az előfizetési pén­zeket legczélszeríibben postautalványon kér­jük beküldeni szerkesztőségünkhöz, hol egy­szersmind a hirdetések is fölvétetnek. Egész tisztelettel kérjük tehát t. előfi­zetőinket, miszerint előfizetéseiket lehetőleg rövid idő alatt megújítani szíveskedjenek. A kik pedig még mindig hátralékban vannak, kérjük, hogy a hátralékos összeget legkésőbb az újévi ünnepekre okvetlen beküldjék, nehogy az expediálás körül zava­rok és hátrányok álljanak be. Tisztelettel: a „$ZEKSZÁRD VIDÉKE“ szerkesztősége és kiadóhivatala. IT ép számlálás. Az 1891. január hó 1. és 10. közötti időbon megtartandó népszámlálással megbízott1 ügynökök e hó 2-án kezdik meg működésüket Városünkban. a következő sorrendben : \ . I. kér. 1—93. házs/.ámig Bátori Dezső. II. » 93-184. „ Nyitray Lajos. III. „ 184—276 „ Ábaffy József. IV. „ 276—360. „ •Várkonyi Sáudor. V. „ 360-440. „ Kovács D ivid. VI. » 440—512. „ Nits István, VII. „ 512-596. „ Konta Sándor. VIII. „ 596—695. „ Moudry Hugó. IX. „ 695-786. „ Holub János. X. „ 786—850. „ Bati János. XI. | 850—930., „ Horváth Ignácz. XII. „ 930—1004. „ . Berger Benő.. XIII. 1004—1097.- „ . Kálmán l^ároly. XIV, „ 1097-7—1180. „ . Szabó József. XV. 1180—1260. „’ Májer Antal. XVI. „ 1260—1350. „ Gál Kálmán. XVII. „ 1350—1426. „ Éber Márton. XVIII. „ 1426—1522. „ Mehrwerth Sándor. XIX. és XX. kér. külterület és pusztákra nézve : Hiring Adám és Matzen Béla Az utczák elnevezése. Ha figyelemmel kísérjük hazánk vidéki váro­sainak beléletót, azt látjuk, hogy az illetékes té­nyezők mindenütt, a gondviselésökre bízott városok jólétét emelni, azok anyagi és szellemi haladását előbbre vinni törekvés eredménye vo t. Uj és csinos, „Hogyan is kérdezhetsz ilyet, — felelt a meg-- szólitott észrevehetőig keserű hangon — hiszen a gyermeknek kétségtelenül joga van megkívánni szü­lőitől, hogy örömekben részesítsék őt.“ „Drága Endrém, ne szólj ily hangon hozzám, látod az nekem végtelen fájdalmat okoz, ha téged elkeserítelek. — Jóvá teszem hibámat; meglásd teljesen megnyugtatom gyermekünket — No jöjj, öleld meg a te Katinkádat, s ne üldözzön örökké az a gondolat, hogy szegények vagyunk. Lásd, én ha közeledben lehetek, nem cserélem fel boldog­ságomat fejedelmek kincseivel sem.“ „Megvagyok győződve felőle, hogy szeretsz engem — felelt a férj — de épen ez oknál fogva fáj, hogy be nem tölthetem vágyaidat.“ „Istenem, hát van-e nekem egyéb vágyam azon kívül, hogy téged bírhassalak ? Endrém, te nem vagy irántam igazságos.“ „De mikor oly nagyon szeretlek“ — szólt lelkesülten a férfi s karjai közé zárta angyali sze- lidségü szép nejét Azután még egy széket vont az asztal mellé I mindketten helyet foglaltak körűié. Egyregy köny- csepp csillogott pilláikon, nehéz sóhajok törtek fel elszorult kebleikből. Hosszan, szótlanul néztek egy­másra, a rajongó szerelem beszélt némaságukban. Katinka tőré meg végre a csendet; leírhatat­lan kedves mosoly futott át ajkain, tekintetében szivének egész melegét hordozá: „Emlékszel-e még az első Katalin estére, me­lyet egymás körében töltöttünk ? “ „Ha emlékszem-e ? hiszen akkor ajándékoztál meg-sziveddel; és én feledni tudnám e napot?“ „Igen, meghódítottál engem teljesen; külsőd, szeretetreméltó modorod magukkal ragadtak és sze- relmes lettem, beléd.“ „És én mennyire megszerettelek .— felelt a nő —I valóban túlboldog vagyok, ha emlékembe idézem e perczeket. S híven áll előttem e kedves' órák minden mozzanata.“ „Hideg novemberi nap volt, hó borította a Sz ..... ó völgyét, a patak mint egy mozdulat­lan ezüstszalag csillogott a bérezek között, vastag jég födte fölszinét. — Én a „keresztes szikla“ felé igyekeztem, ott van szegény jó atyám eltemetve, sírját óhajtottam földisziteni télizölddel. — A nap már nyugovóra tért, utolsó sugarai törtek ineg a sziklaesucs ezerszint játszó kőburokján. — A mint a helyhez közeledtem, kürtszó hallatszott a feny- vek közül, I kevés vártáivá egy vadászt pillantot­tam meg az erdő szélén. — 0 észre vett s felém közeledett; a távolság mind kisebb és kisebb lett közöttünk, arezvonásait nemsokára. kivehetém. — Gyönyörű ifjú volt tekintete különös módon fel­izléses középületek emelkednek mindenfelé ; a ma- gánépitkezéseknél is kezdik levetkezni azt a régi slendriánt, melynek következtében'ki-ki oda és úgy építette a házát, a hova s a hogy akarta, nem te­kintette az utcza többi házainak állását és telje­sen figyelmen kívül hagyta a csak némileg kimű­velt szemnek oly jól eső szimmetriát, természete­sen az utcza egyenességére még csak nem is gon­dolván ; szépészeti s egyéb bizottságokat alakítot­tak, melyek joggal bele szólnak abba, hogy az építő mily irányban építsen, a haladottabb műizlóst, az esztétika kívánalmait mennyiben vegyék tekintetbe; ez okból a magánépületek is csínnal és .ízléssel épülnek, az utczák rendesebb alakot nyernek, egy szóval a városok mindinkább rendezettebbek lesznek. Nincsen szándékunk az előadottak 4nyomán egyéb vidéki városok haladásának, emelkedésének mértékével a mi városunk haladását, emelkedését mérni; mert hiszen egyéb viszonyok mellett maga azon egy körülmény is, hogy nagyközség vagyunk s igy sok dologban nincsen önrendelkezési jogunk (pl. a piaezi, hegyi, vásári, építészeti, közegészségi és rendőrségi ügyekben): eléggé indokolja sok te­kintetben való hátramaradottságunkat. Mindazonál­tal vannak a város szépészeti előhaladása és rende­zettsége tekintetében olyan dolgok, melyeket nagyköz­ségünk képviselőtestülete s ennek végrehajtó közege, az elöljáróság, jelenlegi hatáskörében is — kis jó akarat mellett — könnyen létesíthet. Sőt az igaz­ság érdekében ki kell jelentenünk, hogy tekintettel községünk terjedelmére, lakosainak számára, kivált pedig kedvező kereskedelmi és közlekedési viszo­nyaira, jelenlegi nagyközségi szervezetünk mellett is a város emelkedése tekintetében — bár az utóbbi időben némi haladás el nem tagadható — keveset tettünk. A mi viszonyaink közepeit is városunk ren­dezettségének egyik legfőbb feltétele, hogy abban nemcsak a bennszülött, a város régi lakója, hanem az idegen is könnyen eligazodni tudjon. Városunkban e téren még hiány mutatkozik, nálunk nem minden utcza bir „hivatalos“-elneve- ^ zéssel; s 'ha bir is, vagy hiányoznak az utczák ne­veit jelző táblák, vagy ha vannak is ily táblák, be vannak meszelve, vagy a név le van róluk kopva; csak kevés helyen olvasható tisztán az illető utczá- nak a neve ; de a melyeken tisztán olvasható is a név, azok is czólszerütlenek és könnyen romlók. Gzélszerübb, tartósabb, az utcza nevét tisztábban mutató táblákat kellene beszerezni. Az utczák elnevezése sem felel meg teljesen sem az Ízlésnek, sem pedig a kegyeletnek, mely- lyel minden város érdemeket szerzett fiai, vagy a haza nagyjai iránt tartozik. Minden valamire való város a régi elnevezések helyett újabb, a nemzet vagy a vidék nagyobb embereinek nevéről vett nóv­dobogtatá szivemet. Majd szólásra nyíltak meg aj­kai ; üdvözölt, s a sz ............ói vadászlak felől ké rdezősködött. — Én elpirultam, észrevehető za­varral feleltem kérdésére. Az ifjú még közelebb lé­pett hozzám, s mélyen szemeimbe nézve és keze­met megragadva zavarom okát tudakózá. — Nem tudtam felelni kérdésére, elhalt a szó ajkaimon, éreztem, hogy arczom lángba borul. 0 kíséretét ajánlotta fel, hogy házunkhoz ve­zessen, s midőn karjába fonta enyémet, hogy el ne csúszszam a síkos talajon, villám ütése futotta át tagjaimat. Majd betért hozzánk, s jó anyámban is­merősére -találván, nálunk tölté az egész estét. Épen Katalin estéje volt. Reggelén még teljesen szabad volt szivem másnap már képeddel ébredék... Ah Istenem, mily boldognak tudtam magamat, midőn mrgértém szavaidból, hogy te is viszont szeretsz. — Az a buesu-kézszoritás, emlékszel ? ott a tornácz ajtójá­ban, az a szerelemtől ittas tekintet, melyet reám emeltél... nem, nem folytathatom tovább, én vég­telenül boldoggá lettem általad. „Azután férj és nő lettünk, — folytatá ko­mor hangpn a férfi —- én boldogságot ígértem ne­ked, adtam is egy ideig ; de megirigyelte tőlem a mostoha sors. Egyik csapás a másikat követé, el­vesztem összes vagyonomat és most a hivatali szó í

Next

/
Thumbnails
Contents