Szekszárd Vidéke, 1891 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-01 / 1. szám

S2sekszárcL Vidóke. vei nevezi el utczáit, vagy más, a helyi viszonyok által indokolt névvel látja el. Nálunk is tehát a régi s kevésbé Ízléses, vagy semmi alappal, vagy hagyománynyal biró neveket meg kell szüntetni s helyettük uj. a városban vagy a vármegyében ér­demet szerzett egyének vagy a haza nagyjainak nevével kellene jelölni az utezákat. (Pl. Kossuth, Batthyány, Rákóczy, Garay, Ujváry, Szluha, Andrássy, Csatár, Döry, Perczel stb., a Pándzsó, Szarka, Fazekas, Vizi stb. elnevezés helyett. Már a legtöbb városban kezdik megvalósí­tani azon igen szép eszmét, hogy az utczák nevei­ben is kegyeletet fejeznek ki hazánk nagyjainak emléke iránt. Ettől nekünk sem szabad elmaradni. Az utczák elnevezése tehát városunk rendezett­ségének érdekében sürgősen szükséges, sőt azt még az újév előtt kelletett volna keresztülvinni, és pedig azért, mert az összefüggésben van az uj nép- számlálással, illetve a kormány által elren­delt uj ház-számozással. Azután meg uj utczák is keletkeztek, melyeknek már eo ipso uj nevet kell adni. Ajánljuk ezen eszmét városunk képviselőtes­tületének figyelmébe. Csekélységnek látszik ugyan, de még sem csekély jelentőségű.. Minden lépés a haladás utján a tökéletesedés felé vezet. ___HELYI HÍREK. — Lapunk t. olvasóinak, barátainak és munkatársainknak boldog uj évet kívánunk. — Kiküldetés. Módly Béla törvényszéki al­jegyző a tamásii kir. jbiróságnál fennálló hátra­lékok feldolgozására f évi január 3-ától kezdődőleg kiküldetett. — Pápé Dénes ügyvédjelölt, lapunknak egyik kiváló munkatársa a napokban kitűnő sikerrel tette le a budapesti egyetemen az első szigorlatot. — A szekszárdi „Kereskedelmi kaszinó“ a közel jövőben — mint halljuk — lakást cserél, mert az eddigi vállalkozó Hacker Lászlóval, a Pir- nitzer-féle házban levő Korona-kávóház tulajdono­sával úgy az elhe'yezést, mint a kiszolgálást ille­tőleg nein tudott egyezségre jutni. — Betöréses lopás. Fehér János szek­szárdi lakos, újvárosi házának a Széehenyi-utczára nyíló ablakain át ismeretlen tettesek behatoltak s az éléskamarául használt szobában elhelyezve volt sertéshús készletet elem-elték. — Rendkívüli fagy. Hétfőn Virradóra a hő­mérő közel 20 fok hideget mutatott, a mi oly rend­kívüli, melyre a legörngebb emberek is alig emlé­keznek. A kutak legnagyobb része befagyott, a madarak élettelenül terültek el a földön, sok em­bernek keze, Iába, füle elfagyott. bák zugában ülve keresem számunkra a falatot, 'mely alig, hogy megment az éhenhalástól. — Nél­külöznöd kell miattam, lemondanod minden öröm­ről, és te mégis azt akarod," hogy boldognak érez- zem magamat. Keserű gúny volna ez melyen nem mi, hanem a sors nevetne csupán.“ „Még nem fejeztem be, — felelt Katinka a lelkesültség lángjával szép szemeiben; — az Isten egy kedves gyermekkel áldotta meg házasságunkat; a kicsiny Katinka féltékenyen őrzött kincse mind­kettőnknek. — Benne kell, hogy örömünket talál­juk, neked is kötelességed, hogy az ártatlan lény érdekében őrizd meg kedélyedet, a búskomorság pusztító mérgétől.“ A férj szótlanul lépett nejéhez e szavakra, s átkarolva őt hosszú csókot nyomott kipirult arczára. — Eloszlott a gondok fellege szép homlokáról, ar- cza felderült, s valódi boldogság érzete sugárzott nejére emelt tekintetében. „Azután, lásd édes Endrém, — beszélt tovább a nő — gondoskodtam én a mi Katinkánk névnapi ajándékáról is. — Tudod, a grófnőnek értésére esett valahogyan, hogy én értek a finomabb kézi mun­kákhoz. Azóta folyton ad megbízásokat, s mondha­tom gazdagon fizeti munkámat. Holnap megveszem a szép játékszert, de azt akarom, hogy te add át leánykánk kezeihez.“ „És neked mit adjak névnapi ajándékul?“ — kérdezte aggódó hangon a férj, megfogva nejének picziny kezeit. — Katonatiszti kinevezések. Siraontáits Elemér a gyalogsághoz, Sass László a lovassághoz és Leitersdorf ej Aurél a hi­dász csapatokhoz 1891. évi. január 1-től számítandó ranggal hadnagy okká kineveztettek. — Legtöbb adófizetők. Tolnavármegye bizott­sága legtöbb adófizető tagjainak száma — az 1891. évre — 220 rendes és 20 póttag. Első helyen áll gróf Apponyi Károly földbirtokos Högyószről 15011 frt 55 krral. A leguiolsó virilisKohn József keres­kedő Tengődről 239 frt 14 krral. A 220 virilis közt van 1 altábornagy, 1 főispán, 60 földbirtokos, 20 ügyvéd, 10 lelkész, 9 orvos, 2 gyógyszerész, 3 országgyűlési képviselő, 1 lapszerkesztő, 2 mér­nök, 10 hivatalnok, 31 bérlő, 8 vállalkozó, 36 ke­reskedő, 3 korcsmáros, 10 iparos, 1 magánzó és 17 földműves. — Karácsony est az óvodában. Mind a két óvodában impozáns módon folyt le a kisdedek legnagyobb öröme: a karácsonyest. A gyönyörűen és ízlésesen foldiszitett termek, viszsugározva a ragyogó karácsonyfáktól; és a kisdedek örömeitől, melybe belevegyült a nagyok örömzajgása ; mind oly momentum, melyeket csak költői toll tud mél­tóan leírni és megörökíteni. — Alapitó-tag. Mikó György újvárosi plébá­nos 25 frttal alapitó tagja lett a szekszárdi r. k. ovoda- és gyermekmenhelynek. — Községi tisztviselők választása. Szek- s/.árd nagyközségében kedden folyt le a községi tisztviselők választása. Megválasztatott: I. bírónak: Takler József, II. bírónak: Groszbauer Ferenez; elöljáróknak : Császár Mihály, Csőri Ferenez, Esz- terbauer János, Ferger Mihály, Föglein Márton, Kunczer János, Majsai József, Mészáros József, Mészáros Károly, Nagy József, Orbán József, Sipos Márton. Pénztárossá: Angyal Ferenez. Ellenőrré : Nikitich. István. Nyilvántartóvá: Velősy József. Közgyámnak: Bencsik Kálmán. A hegybírói állás beszüntettetett, s az ügyvitelével az elöljáróság egy tagja fog megbizatni. — Adomány. Özv. Parti Antalné úrnő Jó- zsef-Pusztáról, 10 frtot küldött be a szekszárdi tűz­oltóság részére, — Uj kaszinói tagok. A szekszárdi kaszinó tagjai közé folytatólag fölvétettek : Goldberger Izi­dor, Klie Lajos, Lei'ersdorfer Aurél és Zarubay Ferenez. — Mig ellenben Gyurcsovecz Gusztávot tagjai közül kitörülte. — A tolnamegyei gazdasági egyesület „Ér­tesítőbe, melyet dr. Roboz Zoltán szerkesztett, az ő távozásával, az üj titkár Dömötör László ügyvéd fogja szerkeszteni. Az „Értesítő" két hónapi szüne­telés után a napokban fog megjelenni. „Nekem? — felelt Katinka, lezárva csókjával férje kérdező ajkait — „nekem legdrágább ajándék a te szereteted.“ Szerkesztői üzenet. Nedves, ködös és roppant unalmas novemberi vasárnap volt, mint akár Angliában, hol tudvale­vőleg a vasárnapok a legunalmasabbak, és azért gondoltam, elmegyek a délutáni istenitisztelet után az olvasókörbe. Amint gondoltam, úgy is cselekedtem. Magamra vettem a nyugdíj után sovárgó és az aggkór gyengeségeiben szenvedő gúnyámat és el­indultam. Ott volt már az egész compánia : Vilmos, Joczi, Marczi, Aladár, Jankó és a többi jó czim- bora mind. — Szervusztok fiuk! — és ezek a helyett, hogy viszonozták volna üdvözlésemet, tele torokkal unisono azt kiabálták felém ; „Az ilyenekkel bőven el vagyunk látva,“ és utána homéri kaczajban tör­tek ki. — Gyere ide öreg — vette fel a fonalat Joczi; vógy széket, mert „az ilyenekkel bőven el vagyunk látva,“ és ülj közibónk. — Milyen szellemes megjegyzéseid vannak Joczi — mondám gúnyosan. — Oh „az ilyenekkel bőven el vagyunk látva“ — felelt vissza nevetve Marczi. — ügy látszik öemcsak szellemességgel, de még jó kedvvel is. — Még avval is „bőven el vagyunk látva.“ — Dezseöffy Géza s szekszárdi kir. törvény­szék e kiváló elnöke a napokban vizsgálta meg a bonyhádi kir. járásbíróságot, s Jött az ügykeze­lést, valamint általában az egész bíróság vezetését mintaszerűnek találta s különös elismerését fejezte ki, úgy a bírák ügybuzgalma, mint a segéd- és ke­zelő személyzet dicséretre méltó tevékenységéért. Megemlítjük egyszersmind, hogy a bonyhádi kir. járásbíróság, melynek helyiségei a bonyhádi taka­rékpénztár újonnan emelt épületében vannak elhe­lyezve, külső berendezéseiben is minden kívánalom­nak megfelel s a megye területén levő összes já­rásbíróságok helyiségei közt a jogkereső közönség igényeit a legmegfelelőbben elégíti ki. — Rabok vizsgája. Vasárnap délelőtt volt a szekszárdi fogházban levő rabok ez évi záróvizsgája, mely minden tekintetben igen sikerültnek jelezhető. — Mérgezés. Szőr István újvárosi fóldmives 6 éves fia, szüleinek távollétében meglelte a pá­linkás üveget, s annak tartalmából oly sokat ivott, hogy mire a szülők hazaérkeztek, a kis fiút már eszmé­letlen állapotban találták, s rövid idő alatt meghalt. — Czigány karaván. Egy csomó czigányt fogtak el a csendőrök. Nagy lopást követtek el a a vidéken, s a gyanú nagyon rájuk vall. Egyelőre gondos őrizet alatt vannak. — A Duna egészen befagyott, s már kedden kocsik közlekedtek rajta. — Uj házszániozás. A népszámlálás alkal­mából az újonnan épített házak folytatólagos szá­mot kapnak. Eddig volt 1522. szám, most folytat­ják 1523-tól kezdve tovább számozzák. — Köszönetnyilvánítás. Krammer Vilmos könyvkereskedő urnák, a miért díszes karácsony­fáját átengedte és számos drb színes papirt adott, úgy Ferenez Gyula könyvkötő urnák, a miért 200 drb táskát és aranyport adott, elismerő köszönetét nyilvánítja a r. k. ovodát fentartó egyesület elnöksége. — A kaszinó házat akar épietni s e végből a választmány kebeléből egy bizottságot küldött ki, melynek feladata volt pénzt teremteni, alkalmas tel­ket kiszemelni, s azután egy kész tervezetet bemu­tatni a kaszinónak. A kiküldött bizottság jelentésé, az e hó 4-én tartandó casinói közgyűlésen fog tárgyaltatui. — Lapunk zártakor vettük a lesújtó hirt, miszerint gr, Apponyi Károly vármegyénk nagybirtokosa, Bécsben hirtelen elhunyt. MEGYEI HÍREK — Eljegyzés. Dr. Lauschmann Gyula, a szé­kesfehérvári közkórház alorvosa, szab. áll. honvéd főorvos, eljegyezte Dubovszky Károly nyug. törzs­orvos leányát, Olgát. — Látom — viszonzám magam is jókedvre serkentve ; leültem a székre, a pinezérhez fordulva .3 deczi bort rendelek. — Eh mit 3 deczi — vétó közbe Jankó, — úgy hiszem, ma te fizeted a czechet. — Barátom, ha százezer forintos tejnót csi­nálnék, nemcsak ma fizetném a czechet, hanem akár egy hétig is, hanem igy, mig tárezámat (ál­talános kaczaj) a guta környezi és az ürességtől (fokozódott kaczaj) csak úgy kong, lehetetlen. Nincs pénz hiába ! — Dehogy nincs, dehogy nines — vágott közbe Vilmos, „hisz ilyenekkel bőven el vagyunk látva.“ Mi ? — Azt elhiszem, hogy ti elvagytok látva, de az én szegény tárczám (ismét kaczaj) valóságos sorvadásban szenved. Puffra pedig nem igen kapok. — Van hiteled, ne félj — szól a nevetéstől könynyező szemekkel János. — Hitel ? Hohó „az ilyenekkel bőven el va­gyunk látva“ — kiabált ismét Marczi. — ügy látszik, csak ugyan megbomlott az eszetek, gyerekek, kezdem kissé ingerülten. — Ha csak a tied nem ? — vétó kösbe gú­nyosan Vilmos. — Vilmos . . . . ! kiáltok helyemről fölpat­tanva, és ha tudtam volna bánni karddal vagy pisz­tollyal — de sajnosán én csak a nemesebb spor­tot — már az evést-ivást — értem, én keztyüt dobtam volna neki, mert nagyon éreztem fenti

Next

/
Thumbnails
Contents