Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-02-20 / 14. szám
X. évfolyam. 1890. 14. szám. Szekszárd, csütörtök, február 20. TOL1TA XTTLlEilMIIE O-XTIE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár r Egész évre .........................6 frt. Eé l évre...............................3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséihez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Sétpatak-utcza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-ntoza 172. sz. Hirdetési díjait r Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200-300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Geiger Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Farsang végén. Elmúltak tehát a napok, miket az anyaszent- egyház a gyarló embernek itt a siralom völgyében avégből adományozott nagy kegyesen, hogy örüljön és örvendezzék testben, lélekben. Itt vannak már az úgynevezett böjti napok, miket ugyancsak az egyház rendelt, hogy mintegy büntetésül és nmg- lakolásul az élvezett sok gyönyörökért, az ember gyötörje meg egy kissé testét, — bőjtöljön, vezekeljen. sanyarogjon. Hát bizony, a test, melyről az irás is azt mondja, hogy nem lakozik abban jó“ — sok vétket és bűnt követ el. Nemcsak farsangban, hanem egyébkor is. De különös dolog mégis, hogy éppen a hideg tél az, mely ahelyett, hogy iehütenó az emberi indulatokat s szenvedélyeket, inkább felzaklatja és lángra gyulasztja azokat. Éppen a farsangi napokban veszünk s igénylünk magunknak mintegy szabadalmat, hogy amennyit csak akarunk vigadjunk, mulassunk, örvendezzünk, élvezzünk..... Ha dd örüljön, hadd örvendezzék az ember !... Erre joga is van neki. A jó teremtő azért teremté az embert, hogy ez boldog legyen. — Mindig csak búbánat emószszen, mindig csak gondok, aggodalmak gyötörjenek, örökké csak a kin s szenvedés keresztjét hordozzuk'?.... Az nem lehet. Kell örülnünk, szükséges örülnünk. Ne bántsátok tehát, hadd farsangolja ki magát az ember!... Ezt helyeseljük és ajánljuk is, de az a baj, hogy a gyönyörök élvezetével mily sokan visszaélnek. Hány embernek válik farsangi öröme tisztátalanná, nemtelenné ? hánynak vigadozása okoz kárt testben, lélekben, vagyonban, erkölcsben. Ismertem családatyákat, isrmrek ma is családfőket, kik hogy egy kissé szabaduljanak a gondoktól s a hosszú téli estéket megrövidítsék, el-elnóz- nek a vigasság házaiba s ott összejővén társaikkal, a kedélyes „örvendezésbe“ annyira belemelegszenek, hogy az egy két pohárkákból literkék, az esteli szórakozásból éjszakai mulatozás, a kiadásra szánt pár fillérből forintok lesznek. Hát hiszen egyszer vagy kétszer hadd mulassa ki magát gazd’uram, majszter uram, téns uram 1 Ez nem oly nagy baj. Baj az, hogy az a gyönyör és élvezet olyan különös valami, hogy miután jól esett az embernek, újból és ismét kielégítést keres, s azután lassankint szenvedélyéé válik. A szenvedély embere pedig nem ura többé magának, s nem is igen törődik semmivel. Annak az egy-két forintnak meg kell leDni a mulatságra, — otthon a család hadd sóhajtozzék a távollevő férj és apa után ; az asszony hadd poroljon, hadd sírjon; a gyermekek pedig — hadd éhezzenek.,... Ugy-e szép farsangi örvendezés az ily élvezet!? Ha pedig a farsangnál tovább is tart, sok ideig, évekig tart, nem-e a farsang, a mulatozás különös szabadalmával felruházva szüli, éleszti és táplálja az élvezetek után epedő szenvedélyeket ? Vannak édesanyák, vannak házinők, kik — különösen farsang alkalmával — egészen a vigalmak karjai közé vetik magukat. Nemcsak leány- j gyermekeik kedvéért, hanem önnön hiúságukért is mulatságot mulatság után rendeznek, egyik lakoma a másikat éri, csapongva vigadó társaságok körében elégítik ki élvvágyaikat, elmerülnek a fényűzésbe, s önfeledten üritgetik az örömök kéjjel habzó poharát — fenékig. Csoda-e, ha igy a leánygyermekek szive a nemesebb és tisztább örömök iránt elfásul ? Csoda-e, ha mérget sziváD magukba, a szemérem és ártatlanság virágai csakhamar elhervadnak náluk, vagy — óh, fájdalom! — azok letörve végkóp kivesznek ? Csoda-e, ha igy egész családok nyomorba jutnak, elzüllenek, elpusztulnak?.... Hát az ifjú ember? ... Az ifjú embernek, igaz, hogy mindig farsangja van ; az ő kora az örömök kora. De kiváltképpen a téli, a farsangi időszak alkalmával hiteti el az ifjú magával, hogy most neki okvetetlenül mulatni, élvezni kell. Még szép dolog tőle, ha csak az úgynevezett társaságos vigalmaknak adja magát, de a legtöbb legtöbbször elmerül az aljas élvezetek posványába és a bűn barlangjaiban, tisztátalan helyeken apródonkint tépi le magáról az ifjúságnak isteni ragyogványait. Nemtelenül visszaél erejével egészségével, nem tudván, nem akarván az örömök élvezetében mértéket tartani. Beteg test, korcs lélek, élőhalott.... ifjn korában!.... „Az egészségnek anyja mértékletesség az örömökben, a betegségnek anyja a gyönyör! int téged egy régi egyházi atya, vigadó embertársam. „Ne élj vissza örömeiddel“, mondja egy másik. Ne keress hát te apa, anya, nő, ifjú vétkes gyönyöröket; az élvezet ízlelése után mondjad: elég! igy az örömórák édesek, újítok lesznek, utána kimerültség, mámor, undor következni nem fog. „Minden, aminek életünkben örültünk, —igy „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Szegény Miska. Ladányi Mihály tanácsos urnái boldogabb ember nincs széles e világon. — Nem hiányzik semmije abból, ami megkivántatik ahhoz, hogy az ember ruganyos pamlagán kényelmesen végig nyújtózva füstölgő csibnkjából bodor karikákat eregetve maga körül — elmondhassa: hej de boldog is vagyok én, még a királylyal sem cserélnék életet! Pedig hiányzott még valami az ő teljes boldogságából, gondolkodott is felőle sokat, de nem merte ezt senkinek sem bevallani. Ha magában gondolkodott is, óvatosan körültekintett, ha váljon nincs-e valaki közelében, aki gondolatait homlokáról leolvassa ; félt meg a szellőtől is,' hogy féltve őrzött titkait szárnyára veszi, s elröpiti messze-messze, abba a kis kerti házba. Mint a tetten ért bűnös, úgy rémült meg, ha a szív szava megszólalt kebelében, felugrott pamlagáról ; haragudott — de nem tudta kire — s mi Tt; alighanem azért, mert a haja már kezdett ritkulni. Azt mondják ugyan, hogy némely embernek csak akkor jön meg az esze, mikor elmegy a haja, de a tanácsos urnái alighanem együtt ment mindakettő — legalább is elindultak 1 Méltóságteljes tanácsosi léptekkel méregette végig szobáját; meg-rnegállt, majd ismét elindult, folytatta útját kis szobájában, mint a kalodába zárt oroszlán, de sehogysem szabadulhatott meg egy képtől, mely folyton lelki szemei előtt lebegett. — Készült, hogy elmegy hazulról, megy, fut s elhagyja gondolatait. Odaállt a nagy tükör elé, rendbeszedte haját, nem sok volt, könnyen tehette, — egyet-kettőt pödörintett bajuszán, s nagy hetykén, — mint azt 25 évvel ezelő.t tenni szokta — fölvágta czilinderét, s ment az ajtó felé. Minden emberben van egy kis adag hiúság, — hát még egy tanácsosban, egy valóságos tanácsosban (nem városiban ám), hogyne volna; be is bizonyította hamarosan, úgy odalibe- gett még egyszer a tükör elé, mintha bizony eltűnne, hogy az az ármányos tükör nem hízelgésből mutatja őt ma fiatalabbnak, mint máskor, — belepillant s önkénytelenül elmosolyodik: Miska! Miska! derék legény vagy te! Elég fiatal még ahhoz, hogy Birike szeressen ! Elveszed, megmutatom, hogy elveszed ! Hej milyen helyre menyecske lesz abból a Birikéből. Elment a kaszinóba, odaült a megszokott asztalhoz gibiczkedni, s úgy mosolygott a landsknech- ten, mintha szívből szeretné ezt a játékot, hej pedig ahogy a múltkor pár százas erejéig megfésültók, de fogadta, hogy rá se néz többet a kártyára. De ha az unalom, s a gyötrelem űzi, s attól menekülni akar, elmegy akkor az ember még a Bartina kávéházba is 1 Pedig már nem újság ez a kávéház, de az sem újság ám, hogy csak addig szokott tartani a pártolás, mig az. újdonság ingere hat! Hiába volt ma Ladányi urnák minden. Még ha a belvárosi iskolát kellett volna is a helyéről eltolni — csak szavával •— még ezt sem tette volna. Hisz nem is volna annak jobb helye sehol. Valóságos dísze leend az az épülendő igazságügyi palotának ! Csak szive foglalta el őt ma. Fura portéka is az a szív. Hát még ha tüzet fog! Eg, lángol s ha tüzét oltod, megégsz te magad is. Ha egyszer a szívbe a szerelem belopózik, nem okoskodja azt ki onnét száz tanácsos sem, hiába mondogatja, hogy a szerelem gyerekség. Nincs az a patikárus, aki a szív sajgó sebeire üdítő balzsamot adna, még a deák flastrom sem minden kis lány szivét hegesztené be, — hanem ha polgári iskolás flastrom volna, annak aztán volna kelete a kis lányok közt! Hja haladunk a korral! Szép is az a szerelem iskolája, hát még az iskolások szerelme ! Csak egy orvosság van a szerelem ellen : bírni, kedves kis feleségnek szólíthatni szerelmünk bálványát. A szeretett lény képe üldöz mindenütt, s ez az üldözés mégis csak jól esik. Hiába fordulunk el daczosan attól — mi reá emlékeztet — úgy áll az O képe, mint szent oltár, s mint az istentagadó önmagától megtér Istenhez, — úgy járul a megtört szív bünbánattal, hódoló imádással szerelme oltárához szerette — képe elé. Ladányi ur annyira űzte szivéből azt a kínzó valamit, hogy kínjában, egyik kávéházból a másikba botorkálva, azon vette magát észre, hogy itt a zár-
