Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-02-13 / 13. szám

Milyen nehéz — azon a tátongó űrön átnézve — a nélkülözéssel járó, becsületes munka. Milyen keserű a fekete kenyér, a kopott ruha. Milyen csábosán tud ehhez a szegénységhez az ördög mosolyogni, néha kaczagni is.

Oda nézz te bohó, te tapasztalatlan fejű bábuka; Miért küzdöl? Mért nem dobod sutba a rongyokat ? Mért nem hajitod el a fekete kenyeret ? Hisz csak egyet kell lépned; nem is! — csak mosolyga- no'd a feléd tátongó űr felé, mely fölött kényelem van, pompa van, ragyogás van. A világ, az emberek most nem is látnak, észre sem vesznek ; hacsak gúnyt nem akarnak űzni veled, hacsak szegénységed, rongyaid felett nem akarnak mulatni. Ott látni fognak és bámulni. Nem lesz gondod semmi. Pénzed tengernyi. Ékszerekben fogsz ragyogni. Mosolyodért százak fognak epedni. Nézz csak oda föl: milyen szédítő, káprázatos világ az! Miért nem sietsz a rongyok büzliedt köréből oda, hol ünnepeltetni fogsz.

így susog a csábitó ördög. És az áldozat érzi, tudja, hogy igazat mond. A világ, a mai társadalom szigora az erkölcsi Ítéletek alkotásában vagy legalább végrehajtásában nagyon meglazult.

Előttünk, közöttünk élnek oly alakok, kiket szigorú erkölcsi fogalmak szerint erkölcsi egyéniségük tekintetében halottaknak, megsemmisülteknek kellene tekintenünk, mert erkölcsi egyéniségüket, összes becsüket oda dobták áldozatul a tátongó űrnek. Észre sem volna szabad őket venni. az erkölcsi énjére szigorú, önérzetes embernek. És mit látunk ? Azt, hogy az ily bukott alakok megvetés helyett legfőbb helyen és alkalommal éppen olyan, vagy talán még nagyobb tiszteletben, kitüntetésben, ünnepeltetésben részesülnek, mint az erkölcsi szigorú fogalmak szerint is szűz- tiszta társadalmi alakok. Ez az oka azután annak, hogy olyan sok manapság a szeAz egész két képre oszlik. Az elsőben a honfoglalás képeit nyújtja zengzetes nyelven, velős rövidséggel, egy-egy jellemző szóval mondja el a hagyományos őskort, ősi szokásait. P. o. Almos igy szól:

„Emesének álma betelt:

Hadak nra bevezérelt Örökünkbe, ős hazánkba,

Legyen érte százszor áldva.“

Kabonbán ily gördülékeny ajkon zengi az ősök áldozatát:

„Itt a tömlők,

Lótejjel, méhserrel ömlők.

Eehér lovat az oltárra,

Hegét táltosok ajkára.

Zengje ki-ki legszebb dalát:

Őseinknek diadalát.“

S a koszorús gyermekek sorából előáll az első leányka e szép, hősök diadalát éneklő dallal:

„E mesének álma Valóra vált már ma:

Etelének szép országa Szemünk elé tárva.

Gim, nap, turul nyomát Követé a nomád S a tejutnak áradásán Fölleló ős honát.

Tejut áradása Hazánk bő áldása,

Népeinek, nemzetünknek Elszaporodása.

A hány fényes csillag Fenn az égen villog,

Árpád hire, dicsősége Annyi évig csillog.!

génység és gazdagság között Tátongó űr- I nek áldozata.

Nincs előttük intő, tiltó rém sehol, mely visszariasztaná őket. mely eléjök festené a társadalmi megvettetés rettenetes, legtöbb esetben elviselhetetlen sorsát. Eop- pantul meglazult a társadalom erkölcsi szigora. Szabad tér nyíl lolt a szegénység és gazdagság között tátongó űr ördögeinek. Egyre szaporodnak az áldozatok. És a világ nem érzi — vagy nem akarja érezni rajtuk az erkölcsi halottak hulla-szagát,

SzelsiszáLrcL *V icLék:e_

| ALBANICH J. GYÖRGY, t j

Albanich J. György, a szekszárdi takarékpénztár igazgatója és alapítója, továbbá a több mint 50 év óta fennálló alapnevelési egylet első igazgató választmányának egyik tagja s szintén az egylet egyik alapítója, a szekszárdi társadalmi és közügyi téren kiváló tevékenységet kifejtett férfiú, a ki általános I becsülés és minden irányban köztiszteletben állott s szívélyes, mindig előzékeny kiváló modorával feledhctlen nyomokat hagyott ismerősei lelkében, vasárnap a reggeli órákban meghalt.

A közszeretet kísérte az egész életen át. Családját az általános és igaz részvét vette körül, mikor elkísértük a 88 éves családfőt utolsó útjára.

Az örök béke uralkodjék a sokat küzdött hamvai felett!

Tettdús életéről a következő adatokat gyűjtöttük össze.

A;

A 1 b a n i c h J. György 1802-ik évi ápril hó 9-én, Zala vármegyében Nagy-Kanizsán született; hol atyja Albanich Ferencz előkelő polgár, vagyonos szűcs-mester és közkedveltségü varos- bíró volt.

Iskoláit Nagy-Kanizsán és Győrött végezte, hol dicső emlékű nagyhazánkfia Deák Ferencz iskola társa és ifjúkori barátja volt, kihez egész haláláig a legőszintébb baráti érzelemmel és kegyeie- tes tisztelettel ragaszkodott és ki őt szekszárdi

Almos kérdésére, hogy sokáig él-e a nemzet, a második táltos igy felel :

„Századra jő század,

Virul a te házad,

Megálmodott dicsőséged.

Mint a folyam ágya mélyed,

Mind nagyobbra támad.“

S miután az ország veszélyeit lefesti, igy folytatja:

„Kicsiny lett az ország,

Határit megtoldják:

Lábát bárom tenger mossa,

Turul fölött Alpok sássá Sem győz vijjó tornát.“

Az első képet a táltosok kara zárja be, mely a nemzetnek üdvöt zeng.

A második kép czime : Ezer év múltán, így vezeti be különben a történetet, a régi Pannóniái ének soraival:

„Üljük meg ez örömnapot méltóképpen: Emlékezzünk régiekről,

A szittyából kijöttekről lelkes ünnepléssel!“

A szózat eléneklése után fiuk leányokkal váltakozva szavalják az Arpádkori királyok tetteit; a

4 fiú p. o. a többi közt igy :

„Német-verő Endre hírét zúgja Vértes Nyugati határ,on nekünk ma is vért ez.

„Ha rövid aAarlfod, told meg egy lépéssel:“ Északon frigyet köt Béla lengyel néppel.

Miként zordan mered a bérez kopár orma,

Pártos Salamonnak úgy áll rideg tornya.“

De legszebb a dal az 5 fiú szájában N. Lajos diadaláról:

i szerény hájmkn.b,. A két ízben látogatásával meg-i tisztelte.

Gimmv/.iu:: ’ 'mm Hiányainak végeztével a kereskedői pályát :) 1 * ■ t- ég Pécsett, Sopronban és

Eszéken a vg reskedői czégeknól mint könyvvivő szolgáit, fi . Légben főnökei megbízásából többször me:., í •Szekszárdon is. Traiber Pál

kereskedéséül- n-rkedett annak még egyetlen dúlja Iiíií kával, kit még nem egészen

lelje- "'4 e\i I 1826-ik évi október 15-én

Szeks/.-i don' n.

r’ . ’.ipának azonnal üzlettársa, és utóbbinak az ■ m i cholera járvány alkalmával bvkwvvtk eával az üzletben utóda lett;

— kereski 43. éven át egész 1859-ik

évig fólytiitta ' ' nyugalomba vonult, és egyedül ni Z"ga/fi kiterjedt szekszárdi 'szőlleinek

kezelésével íb r.

Nagy ki: , -u virágzó kereskedési üzletének, és sző leim . a '/.elése mellett közel 65 éven át

minden, Szeksza; ét-ező közműv-lődósi, jótékonyság és ember intézménynek egyik megteremtője. alapítója utó támogatója volt.

\ régi s y iigyár, megyei posztógyár buzgó munkása, a s, ' , ánli takarékpénztár, szekszárdi kisd ovoda egye alapítója, a szekszárdi volt polgári díszőrség megalkotója és bekövetkezett feloszlatásáig kapitányi utóbb az 1848-ik évi örök emlékez-tű korszak eálítával a szekszárdi nemzetőrség kapitánya és szekszárdi térparancsnok volt.

1848-ik évi nyáron a tolnamegyei központi járás és különösen Szekszárd és vidéke őrségét mint kapitány a szenttamási sánezokba vonult lázongó szer- bek elliui — családja és üzlete ideiglenes elhagyásával a bácsmegyei magyar táborba O-Kérre vezényelvén, midőn több lieti tábori szolgálat után hoz/.ája annyira ragaszkodó polgártársaival szerencsésen hazatért, itt folyton a leglelkesebb hazafiak egyike volt. A Szekszárd és vidéke népfelkelését a Roth és Fillippovich osztrák tábornokok alatti 8—9000-nyi liorvát seregnek 1848-ik évi szüret alkalmával Ozorán történt lefegyverzése alkalmával is Simontornyára vezényelte és az ellenséges tábor lefegyverezésénél tevékenyen közreműködött, inig a haza szolgálatában távol levő férfiak helyett a szekszárdi szőlőknek az évi ritka áldásos bő termését az asszonyok és leányok kényszerültek nem csak beszedni, Iranern össze is put- tonyozni és elgázolni.

Ezen hazafias ténykedésére a miért a megvert német seregnek 1849-ik évi májusban Szekszárdon keresztül bekövetkezett visszavonulása alFolytatás a mellékleten.

„Daliás időknek daliás fejedelme,

Csatában hős szív és bölcs elme :

Nagy Lajos királyunk rólad szól az ének,

Ki üj fényt, hirt szerzél Árpád nemzetének.“ Valóságos Arany Jánosi sorok. Mátyás király megéneklése után, a 3-ik leány bus elegiákoz fog ; fájó hangjai a szomorú múltnak s még a fiatal enne, szív is* * * 4 * * 7 minden álpliátosz nélkül busolja a hangulatos rhythrausokat:

„Fátyolt szőjjiink lányok, ójfekete fátylat, Hímezzünk szemfedőt elvérzett hazánknak,

Siratóba jertek, a Csele partjához,

Lajos király s népe nagy ravatalához.

Majd rövid versekben Jurisics, Losonczi, Szoudi, Dobó és Zrínyi hőstetteit dicsőítik. A Hunyadiak, Bákóczyak mind megkapják az elismerés adóját s a 4-ik leány szájából Mária Terézia talán tul-loyalisan is. Széchényi, Deák, Kossuth örök emlékű tettei után, az első fiú e hazafias esküvel zárja be mondókáját:

„És ha szent boronánk birodalma ellen Bárhonnét támadna hadviselő ellen,

Esküszünk: karddal is kiállunk a gátra,

Jó honvédi leszünk imádott hazánknak !“

Ezután félkörbe állva, a hymnuszt énekli el s a Rákóczi induló zenéje, vagy eléneklése mellett elvonulás.

Ez halvány vázlata az érdekes füzetnek. A mutatványokból pedig megláthatja ki-ki, hogy oktató tartalmuk mellett, lelkesítők és verstechnikájuk is ügyes, a gyermekek könnyen betanulhatják, a mint arról maga a szerző személyesen győződött