Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-02-13 / 13. szám
Melléklet február 13-iki, 13, svamhoz, kalmával J e 1 I a e h i c h táiűu-s/.eniágy álla. 1 fogatni is szándékoltatott, de in u<’kitinben tévén szegény neje vitetett el túszul azon biztos hitben, hogy a nejét rajongásig bálványozó férj menedék helye elhagyásával bizonyára küvémndi neje kényszerű távozását. Ezen menekülése atka!ni i \1 egyik sorsos'a és bajtársa volt a jeles házali és Amlrássy minisztérium hires igazságügyi miniszter; Horváth Boldizsár is, ki később a viszonyok változásával meg is látogatta. A magyar nemzet 1848—49-ik évi dicső küzdelmének leveretese, illetve a magyar fegyvernek világosi gyászos letétele után a boldogult ismét menekülni kényszerülvén, midőn hosszas buj- dosásából nagy áldozatok árán vé^re szerencsésen haza került ismét békés polgári foglalkozásait folytatta és a szomorú emlékű Bieh korszakban a helyi érdekeknek tehetségéhez képest lelkiismeretesen iparkodott szolgálni. Az alkotmányos, élet feltámadásává’ a politikai közéletben is ismét tevéken , résztvett, és mint a 43 éves szekszárdi takarékpénztár igazgatóságának folytonos tagja, a szekszárdi kereskedelmi testű et elnöke, községi képviselő, számos egylet választmányi tagja, mint megyei törvény hm ósági bizottsági tag és a kir. törvényszék kereskedelmi ülnöke, és annyi humanitárius intézet buzgó előharczosa egész utolsó lehelletóig lankadatlanul működött, mi által nem csak polgártársainak osztatlan becsülését, és tiszteletét, hanem 0 felségének a királynak is legkegyel- mesebb elismerését, és kir. kér. tanácsossá történt kineveztetését vívta ki. Áldás a jó, és fáradhatatlan munkás hazafi emlékére. Albanich J. György halála alkalmából a gyászoló özvegynél a nagyszámú rokonságon kívül rész- vétőket köldöttsógileg is kifejezték: A szekszárdi takarékpénztár igazgatósága, felügyelő bizottsága és tisztikara teljes számban Fejős Imre igazgatósági elnök vezetése alatt. A szekszárdi kereskedők és kereskedelmi iskola küldöttsége, Krammer János polg. iskolai igazgató vezetése alatt. A polgári iskolaszék és alapnevelési egylet küldöttségei dr. Sass István elnök vezetése alatt, kiknek az özvegy meghatóan mondott köszönetét. Koszorúkat tettek és küldöttek ravatalára: „Felejthetetlen férjének“ — szerető hitvese. — „A szeretett apának“ — leánya Emília és férje. — „Gyula, Emil és Ernő“ — unokái) — „A legjobb nagyatyának“ — Olga, Julián, Paula. — „Szeretett ipámnak“ — Marczi. — „Hőn szeretett rokonunknak“ — a Traiber és Angyal család. — „Szeretett kedves nagybátyjuknak“ — Fejős Imre és csameg egy falusi iskola vizsgalatján, s bajos volt eldönteni: vájjon a szülők, vagy a gyermekek lelkesedtek-e jobban . A füzet kiállítása csinos, ára annyira olcsó, hogy mindenki megerőltetés nélkül szerezheti meg; sőt kívánatos volna, hogy ajándék-könyv gyanánt osztassák ki minden iskolában a jó tanítványok között. És meg vagyunk győződve, hogy egyházunknak papjai és tanítói, kivétel nélkül, lelkesen karolják fel ez eszmét, melyet e kis könyv hirdet, s rajta lesznek, hogy híveik és gyermekeik elő legyenek készítve a nemzeti nagy ünnepre, hogy méltó megkezdői, alapitói legyenek a következő uj ezrednek. Végzetül, gratulálunk a szerzőnek, Háromszék megye kir. tanfelügyelőjének a szerencsés eszme megteremtéséhez; a kis bérezés hazában, Attila maradékai, az ősi székelyek közt kelt ki a mustár: adja isten, hogy .mielőbb bejárja az egész magyar hazát s vajha minél több, lelkesebb dalnok szivében keltene ‘viszhangot, hogy Magyarország mille- niumának ünnepségén egy egész kis specziális irodalom üdvözölné a szent napot, hirdetné a maroknyi, rpagában álló nemzetnek a többi nagy európai népekkel versenyző miveltségót, páratlan ezredéves alkotmányát! Várkonyi Endre. SzekszájrcL "V iclé!k:e_ ládja. — „Alapitó és igazgatósági tagnak — a szegzárdi takarékpénztár.“,— „Tisztelet és elismerés jeléül“ — a kereskedők és kereskedelmi iskola. „A felejthetetlen kereszt atyának“ — AbafJy-I)om- sits Antónia. — Ezen kívül koszorúkat küldöttek még özv. dr Traiber Józsefné, dr. Szigeth Gábor családja, a Krarnolin család Bonyhádról ; Bacli- Adler Eleonóra ós még többen. Részvétüket a nagyszámú helybeli rokonságon kívül sürgünyileg, úgy levélileg is — a rokonokon kívül Döry Andor és neje ; báró Popp Leónidás cs. kir. altábornagy B ‘.csből stb. fejezték ki. A megyei főispán és alispán urak is kegyesek voltak részvétüket az özvegy és családnak személyesen kifejezni, ós a végtisztesség megadásában részt venni. A halál hírre az összes pénzintézetek, polg. iskola, ovoda, a kaszinó kitüzették a gyászlobogót. A gyászházban a ravatal igen szép Ízléssel s meghatóan lett felállítva. Gyönyörű sarkophagban feküdt a jó öreg ur, ki életében mindenkinek barátja tudott csak lenni. Az egész temetési rendezést, felállítást a jóliirü Fóliák Ignácz ez ég teljesítette igazi műgonddal. Á temetésen, mely kedden délután 4 órakor ment végbe, óriási közönség vett részt. A gyász- szertartást Hanny apát végezte hármas segédlettel, püspöki infulával. Elölment a tűzoltóság gyászba vont zászlójukkal. A gyászkocsi mellett haladtai a megyei huszárok ós a városi rendőrök teljes díszben ; jobbra, balra a kereskedők fáklyát vittek. A koporsó után haladtak: a szekszárdi takarékpénztár igazgatósága, ügyésze, felügyelő bizottsági tagjai, tisztviselői; a kereskedő világ, rokonai, ismerősei, jó barátjai és tisztelői. A külön koszorús kocsi a koporsó előtt haladt. A beláthatatlan kocsisornak se vége se hossza nem volt. Eltemettük, megsirat- tűk a jó öreg urat, ki az ő véghetetlen, előzékeny szives modorral bennünket örökre lekötelezett. A gyászoló család a következő gyászjelentést adta ki : Özvegy Albanich Györgynó, szül. Traiber Júlia maga, és Emilia leánya, ennek férje dr. Kra- molin Emil, ezek gyermekei, illetve unokái: Gyula, Emil és Ernő ; Rasovszky Márton veje, ennek gyermekei, illetve unokái: Olga, ennek férje báró Vim- mersperg Guidó, és gyermekeik: Olga, Adrienne és Nándor ; — Paula, ennek férje Baross Kálmán, és gyermekeik : Emil és Judith ; — Julián, valamint számos rokonai nevében is megtört szívvel jelenti felejthetetlen férje, illetve atyja, nagy- ós dód-atyjuk, és ipjuk Albanich J. G y ö r g y k. kereskedelmi tanácsos, kir. törvényszéki kereskedelmi ülnök, Tolna vármegye törvénykatósági bizottsági tag, és szegzárdi' takarékpénztári igazgatótanácsosának folyó évi február hó 9-én hajnali 3 ’/2 órakor tevékeny élete 88-ik, és zavartalan boldog házassága 64-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után végelgyengülés folytán bekövetkezett gyászos elhunytét. A boldogult hült tetemei folyó évi február hó 11-én délután 4 órakor fognak a rom. kath. egyház szertartása szerint a szekszárdi felső-sirkertben lévő családi sír- ! boltba örök nyugalomra tétetni, — az engesztelő I szentmise-áldozat pedig ugyan e nap reggeli 9 órakor fog a szekszárdi belvárosi plébánia templomban a mindenhatónak bemutattatni. Szekszárd, 1890. febréár hó 9-én. Áldás ós Béke poraira i A „szegzárdi takarékpénztár“ a boldogult elhunyta alkalmával a következő külön gyászjelentést adta ki : A szegzárdi takarékpénztár igazgatósága mély fájdalommal jelenti az intézet egyik alapítójának s alakulásától fogva, 43 éven át igazgatósági tagjának Albanich J. György űrnek kereskedelmi tanácsos-, szegzárdi kir. törvényszéki kereskedelmi ülnök- és Tolna vármegye törvény- hatósági bizottsógi tagjának folyó hó 9-én, életének 88-ik évében történt gyászos elhunytét. Szegzárd, 1890. évi február hó 9-én. Áldás ós In. ke hamvaira! * A gyászoló család részéről ítel- kérottünk az alábbi sorok közlésére. Nyilvános köszönet. Mindazoknak a közel- és távolban, kik felejthetlen, jó férjem illetve hőn szeretett atyám elhunyta alkalmából tanúsított jóakaró, részvétükkel határtalan bánatunkat enyhíteni, és mely szomorúságunkban vigasztalni oly kegyesek voltak, — átérzett hálánkat személyesen le nem róhatván, — fogadják ez utón egyenként, és összesen legmélyebb, hálás köszönetnek kifejezését. tízekszárd, 1890-ik február 13. Özvegy Albanich Györgynó, szül. Traiber Julia. Albanich Emilia, férjezett dr. Krarnolin Emi Iné. TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETBŐL. Tolna vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 12-én gr. Széchenyi Sándor főispán ur elnöklete alatt és Si- montsits Béla alispán, Madarász Elemér főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fördős Vilmos tiszti ügyész, Varasdy Lajos kir. tanfelügyelő, Sebők Kálmán kir. főmérnök, Szerényi Kálmán kir. ügyész, Reisenberger Gusztáv pénzügyigazgató helyettes, dr. Sass István tiszti főorvos, Döry Dénes, Bernrieder József, Perczel Dezső, Perczel Lajos, Órffy Lajos, dr. Szigetit Gábor és Péchy József bizottsági tagok jelenlétében ülésezett, a mely alkalommal előterjesztett jelentésekből a következőket hozzuk. Alispáni jelentés : A közigazgatás menete szabályos és rendes volt; központi ügyforgalmába beérkezett összesen 1571, az előző hó hátraléka tett 238-at, várt tehát feldolgozásra 1809 drb, ebből alispánilag elintéztetek 1585 drb, közgyűlési tárgyalásra fentar- tatott 63 drb, hátraléknak maradt 161 drb; viszonyítva a múlt év kisebb ügyforgalmát igazoló ugyanezen időre vonatkozó jelentésein adataihoz — a kifejtett munkásság eredménye nevezetesen kedvezőbb. A közbiztonság állapotát illetőleg a beérkezett csendőrségi esemény-kivonat adatai szerint feljelentetett a múlt hó folyamán 3 lopási, 2 orgazdasági és 2 súlyos testi sértési eset; letartóztatás eszközöltetett betöréses lopásért 3, lopásért 3, súlyos testi sértésért 3 s rablásért 3 esetben. Rendbírság alkalmaztatott vármegyei közeggel szemben 1 esetben ; fegyelmi vizsgálat pedig községi közeggel szemben 1 esetben rendeltetett el. (Vége következik.) A községi- és körjegyzők egylete köréből. A folyó hó 20-án tartandó rendkívüli jegyző-gyűlésre Kerb-olt István elnök a következő meghívót bocsátotta ki : Igen tisztelt tagtárs ur! A „Tolnamegyei községi- és körjegyzők egylete“ Szekszárdon a vármegyeház nagytermében 1890. évi február 20-án délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melyre tisztelt tagtárs urat tisztelettel meghívni szerencsém van. Kelt Regölyben, 1890. február hó 3-án Kerbolt István egvl. elnök. Tárgy: „A községi közigazgatás államosítása s a Községi jegyzők kinevezése“ tárgyában az orsz. központi jegyzői egylet által leküldött emlékirat tervezet megvitatása. Felkéretnek az igen tisztelt tagtárs urak, miszerint a közgyűlés egyedüli tárgyát képező s a „Községi Közlöny“ és „Magyar Közigazgatás“ ez. szaklapokban is megjelent nagy fontosságú emlékirat tervezetét gondosan elolvasni s tanulmányozni szíveskedjenek, hogy annak tartalma felől és minden czéljairól a közgyűlés napján teljes ismerettel j bírjanak. I . ---------------------A kaszinó közvacsorája. A szekszárdi kaszinó, mint a társadalmi élet előmozdítója s annak góczpontja, úgy érvényesíti demokratikus alapon nyugvó szép hivatását, hogy tagjait minél közelebb hozza egymáshoz, társadalmi érintkezéseiben. A még itt ott meglátszó kasztrendszer végleges eltörlésében: a szívélyes modor harmóniáját hozza be, s zászlójára az „egyenlőség“ elvét tűzte ki. Hogy ez mennyire sikerült neki, megmutatta a legutóbb megtartott kedélyes, magyar
