Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-12-25 / 58. szám
II. évfolyam. 12. szám. Szekszárd, 1890. deczember 25. Szerkesztő-tulajdonos: Geiger Gyula, a kihez úgy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, mint a hirdetési v és előfizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárd, Pándzsó-utcza 1022. Megjelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a „Szekszárd Vidékének“, s ennek előfizető ingyen kapják. Külön megrendelve egész évre 2 forint 50 krajczár. Hirdető czégeink szives fig'yelna.élaeHa a beküldő hirdetményét a „Tolnamegyei Hölgyek Lapjában“ kivánja felvétetni, kérjük e körülményt különösen megjelölni. A divat-, és női munkák- ruhák-, ókszer-pipere-czikkek, általában hölgyeinket érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési dijak : mint a főlapban. A mai házasságok. i. Legyei\ 0ly vén, mint a Gellért liegy^, oly csúnya mint ^ ördög anyósa és oly ostoba, mint egy zsák íorg% _ ha pénze van, elveszem. Ez mai nap a nősük vágyók elve. Fogadják u\jm a magam, és a számtalan velem egyformán gWlolVozó hölgyek nevében legforróbb szerencse mat. Óhajuk'teljesülést érdemel, — és legyeik nyugodtak — be is teljesül. Leendőjük a háAm elősorolt tulajdonságok közül legalább egeikkel b»nn:osan fel lesz ruházva. A mi pedig a pénzt illeti, az agy lesz vagy nem lesz. Legtöbbször \z utóbbi est fordul elő és az meg jó, meit akk<V önök az 111 h és gyönyörrel gondolhatnak ana a Vök legvarakr. melyeket építettek — a gazdag artie reményébnj _ és melyek fel nem sülés áetén biztosanzq felépültek volna. De ha van a baVs arának pén.y akkor az az önök körmöcskéi köz\ kerülve — lq eset közöl 99-szer a Danaidák lVdójába jutott. b)(\ előtte, köd utánua, és semmi seWrad a menyeikén kívül, ki aztán csípőre tám&tott kezekkel foga naponta elkeríteni, hogy miLn az övó, mégaz is a mi már nincs. \ Persze, hogy a kinek dolina. van a százaik esettel találkozni, az kételkedj f0g állításom h_ lyességében. \ Én is jól tudom, hogy aVnz nem hátrány a boldogságnak. Hogy több esá-özül esab egjet hozzak elő, felemlítem egy jó isVősömet, ki pár évvel ezelőtt nősülve, jómódú gyermekét vette el. Az illető derék, csinos ék társaságokban igen kedvelt egyéniség lévén, csakLar felébresztette a gyanút — maga ellen lázit\V vj]^o- nyelvét - hogy az egyszerű — bár kitüL n<Tvelt leánykát csak pénzéért veszi el. \ „De ily formán gazdag lányokWp majc| férjhez sem mehetnének“ — jegyzé i\ egyszer igen helyesen előttem, ki őt jól ismervV0.y per_ czig sem kételkedtem, hogy választásán^ fösze_ repet játsza a szív. Ők most — úgy Lm __ bo ldogok, én legalább őszintén kívánom Vröni_ mel mutatom be az illetőt, mint minta A c|e hozzá téve, hogy ez nem nagy érdem ái!^ a hol a menyecske /szép, kedves és fiatal. \ Ezek tehát kivételek, de ón a többiekről átal- lában beszélek. Tételezzük fel, hogy az emberek mai nap nem szeretnek és nem akarnak szeretve lenni, ezen határozattal lépnek fel a világba, ez az elv vezényli minden tettüket, lépésüket és utóbb választásukat is. Ez eddig helyesen van ; ha nem akarnak szeretni, akkor bátran elvehetik az ördög anyósát, ha olyan ven is, mint a Gébért begye, ha pedig szeretve nem akarnak lenni, — akkor a zsák forgács épen elég érzelemtelt feleségnek, annak legalább a szépet sem kell tenni ; a mit egy szép asszony — a mint hallottam beszélni — mindenkor jogosan elvárhat, sőt megkövetelhet a férjétől. De hát az a bökkenő, hogy ezt az antiszerelmes elvet csak addig követik, még szabad tér és választás van előttük, hanem midőn már elmondták a holtomiglant, akkor egyszerre észre kezdik venni, hogy keblükben egy kis gép is létezik, a mely lázasan dobogva követeli jogait. Mi következik aztán ebből! —- Könnyen meglehetne olvasni az újabb, de ta! án a régiebb férjek közt is azokat, a kik még tűzre nem lobbantak valamely szellemes szép fiatal hölgy közelében. Ezután következik akkor a késő bánat, melyet azonban óvatosan titkolni kell az ördög anyósához hasonló menyecske előtt, mert az a forgács zsák nem elég ostoba ám ahoz, bogy a távolban időző gondolatokat. a másokért égő érzelmeket észre ne ve- gye, vele pedig nem jo játszani, mert ő is szen- 'edélyessé válhat és jaj annak, kiért a Gellert hegy I lúgra gyullad Mint mindenütt, úgy itt is tisztelet a kivételének, lehetnek és vannak körülmények a hol a férfit nősülésekor a pénzkérdésre anyagi helyzete kényseriti. továbbá az is sajnos volna, ha minden gazdag leány az ördög anyósához hasonlítana. Gel- lért heg) pedig úgyis ritkán akad közöttük — de azért nein mégis akad, akárhány példával vagyis póldánynya. szolgálhatok. — No de ritkán, mert addig a szegény gazdag hölgynek még akkor sem kellene várnia ha valóságos forgács zsák volna is. A pénzkeresőknek enyhitő körülményül hozható fel, a hőinknek mai nap kifejtett roppant fényűzése és hatás- nem ismerő igényeik. Ez mind igaz beismerem, oo-v ar nfólc kiadásokat a szegény férjektől kívánni.nem lehet, miután pedig azí sem lehet kívánni, hogy egy férfi a ifiig ne nősüljön még ezen kiadásokat jövedelméből fedezni óaoi képes, — oda szavazok, hogy fiatal embereink igenis jól teszik, ha felvetik azt a kérdést, hogy : mennyit kap a lány ! De ne űzzék ezt a sportot a nevetségig. és a mi a fő, ne hagyják ki sziveiket a játékból. Létezik-e mai nap szerelem ? — A tiltottakat kivéve — hol találjuk fél azon illusiokat, melyekről minden fiatal szív oly édesen álmadoz ; vagy tetszését tagadva, azt hiszi szép olvasónőin túlozok? Jól van, mesélek önnek egy kis történetet „a 13-ik forintról“. Olvassa el a „T olnamégyei Hölgyek lapjának“ legközelebbi számát — mert a szerkesztő ebben már nem szoríthat helyet — és ha ki nem ábrándítom hitéből, én leszek az, ki legjobban fogok örülni. Önnek pedig gonosz szerkesztő ur — a ki czikkemet itt ketté vágja — azért mégis és pedig igazi boldog újévet kíván hü munkatársa : Göttinger Ilona. f*e) Egy vár romjainál. — Pécsvárad, 1890. decz. 9. — Felhők közé búvik a szende hold, Az ég csillagtalan és oly kiholt, Csak őszi szél zúg-búg a fák között, Fa, lomb mind gyászruhába öltözött. Ott áll a várkastély, hol egykoron Büszkén eme'.kedék föl egy torony, Mely hirdetó a századok zaját, És most — a némaság karolja át. Busongva nézem én a várlakot, A melyben egykor annyi fény lakott, És elmerengek így a múlt fölött, Bár rég a semmiségbe költözött! . . . „Én is lakótok voltam óh ! romok, S bejártam annyiszor e szép lakot, A melyen most csak némaság honol, Midőn az éj sötété ráborul. „Itt éltein át a gyermekéveket — Óh ! hagyj, óh ! hagyj borús emlékezet ! — Itt gyűlt először lángra a szivein Bohó remények tündeségiben“. . . .
