Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-01-25 / 8. szám
X. évfolyam. 1890. 8. szám. Szekszárd, szombat, január 25. SZEEZAED VIDÉKÉ. TOL1TA törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. HVTeg-j elemik: 3a.eteinként kétszer I szerdán és szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Sétpatak-utcza 1113. sz. Széchenyi-utcza 172. sz. j Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Székely Ferencz. Geiger Gyula j Lapkiadó: Ujfalusy Lajos. Hirdetési díjaik; r Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 írt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Előfizetési ár r Egész évre .........................6 frt. Fé l évre...............................3 frt. Évnegyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, ngy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Előfizetési íelhivás. A „Szekszárd Vidéke“ az 1890. évben is hetenként kétszer, szerdán és szombaton fog megjelenni, s előfizetési ára egy évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre I frt 50 kr, egy hóra 50 kr. — Egyes szám ára 6 kr. Kérjük az előfizetési összeget e hóban okvetlen beküldeni, hogy a lap szétküldésében zavar ne támadjon. Hátralékosainkat pedig tisztelettel felkérjük tartozásaiknak mihamarább leendő beküldésére. A „Szekszárd Vidéke“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Modern házasságok. (dr.) Hiába panaszkodik, kedves szerkesztő uram, a fölött, bogy sok a szerencsétlen házasság. Nem csuda az ; rég elvesztette már a házasság azt az erkölcsncmesitő, boldogító hatását, melylyel az előbb birt és melylyel annak természeténél, rendeltetésénél fogva b Írni a kell. És határozottan nem igaz, egyenesen valótlan az, hogy ezt a megélhetés nehézsége okozza egyedül. Meg volt ez előbb is, — a szegény ember tudta előbb is, hogy dolgoznia kell, ha családját fentartani, ha tisztességesen, állásának megfelelően élni akar. De azt kérdem kedves szerkesztő ur, hogy legyen az a házasság boldog, melynek kötése merő hazugság, melynek ten- dentiája kezdettől fogva tiszta csalás, csalása első sorban magának az államnak, később csalni akarása az ily házasulókkal szerződni akaró harmadik jóhiszemű szerződőnek, csalni akarása a másik házasuló félnek és végeredményében megmételyezése a családi életnek, a családi állás- a társadalom- és az államnak. Még azt tetszik kérdezni: „Hogyan ?“ Hát jöjjön, tekintsünk bele egy ily modern közjegyzői házassági szerződésbe ! X. Izidor ur házasságra lép Y. Fáni- kával. Első pont: ígérnek egymásnak odaadó szeretedet, törhettem hőséggel. (Szegény papir, de türelmes. Különben ,,’s kost nix.“) De már a második pont! Kezelés végett átadja a menyasszony a már előbb is tulajdonát képezett 2000 frt hozományt leendő férjének, föntartva azonban egész határozottsággal a tulajdonjogát és az ő saját szabad rendelkezési jogát. Mennyi ész ! menynyi praktikus ész ! Szegény Fánika, sohase tudtad, egész ezen ünnepélyes pillanatig, hogy ennyi pénzed van ; össze-vissza vagy 20—21 éves, se tántid, se önkiid után nem örököltél egy garast sem, még csak Amerikában sem halt meg senkid sem, magad pedig mind ez ideig a kezeddel még csak rá se értél soha ennyi sokat összekaparni, ha akartál volna is. Szegényke hát nem látod, mi történik ? Hisz sokkal nagyobb lenne a 0/°, mit az államnak illeték czimén fizetni kellene, ha a szerződésbe nem valótlan, de igaz tények vezettetnének bele ; ha meg lenne mondva, hogy azt a pénzt, mit hozományul a háztartásba viszesz, a szegény apuska körmölte össze hosszú éveken át tartó keservesen nehéz munkával, de hát 10 írttal kevesebbe kerül! így rövidül meg mindenekelőtt az állam. De ha még ez volna az egyedüli haj. Igen gyakran megtörténik azonban az is, hogy az a 2000 forint is csak költött. Kikölcsönöz a papa 2000 frtot, átadja leányának, ezután a vőlegény kezeibe leolvassa a közjegyző előtt; — a vőlegény a dolog végeztével (akár csak két zsák babot vásárolt vagy eladott volna) visszaadja ipjának, ki azután megint annak a jóbarátnak adja vissza azt, ki azt ez ügylet végzése czéljá- ból kölcsönözte. íme megint valótlanság adatott tudva közokiratba. Miért ? Hja a vőlegény praktikus, ő üzletember, az be lesz vezetve a „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Kelepczébe került nagybácsi. — Alkalmi tárcza. — Eredeti gyereknek tűnt fel nagybátyja előtt Náclay Peti, mert minden jó tulajdonsága mellett az a rossz szokása volt, hogy a lányokról hallani sem akart, annál kevésbbé azokhoz komoly szándékkal közeledni. Jogi iskoláit is elvégezvén, mint aféle birtokos ember, kinek van mit aprítani a tejbe, nem sokat törődött a beszedett tudományokkal, hanem haza ment gazdálkodni, — a mihez aztán — a mint beszélik — nagyobb hajlama is volt, de meg jobban is értett hozzá, mint a kutyabőrös „corpus- juris“-OKhoz. Nagybátyja Pista bácsi pedig annál többet szeretett beszélni a lányokról, — bár szerinte még sincs boldogabb teremtése Istennek az agg legénynél ; az is marad biz ő egész haláláig ! Peti barátunk szorgalmas ember volt, volt is látszatja a gazdaságnál; Pista bátyánknak csak úgy villogtak szemei az örömtől, — mégis gyakran karszékében ülve, és öblös tajtékpipáját szíva, egész elkeseredetten mormogá: „minden rendén volna, csak Petinek még asszony hiányzik.“ Hajh ! pedig de sok szép fehérnóp volt Le- ány-falván ! Beszólt is sokszor erről Petinek, lefestette neki a házaséletet is, még pedig oly ügyesen, mintha legalább is harmadik özvegysége idejét élvezné. Biz Isten jó szinmüiró vált volna belőle. De hát ha mindenkit meghóditott volna is ^.zzel, Petin csak nem fogott egy cseppetsem, mert ő ezeket csak szótlanul hallgatta végig. Dehogy szakította volna félbe a pródikátiót — és midőn látta, hogy bátyja ez irányban cicerói művészetét már egészen kimerítette, csak annyit válaszolt: „rá érünk mi arra még“ s lütyürószve távozott. Hogy Pista bácsit mi itt mindig csak per „bácsinak“ tituláljuk, ne gondoljon ám a kedves olvasó képében egy köszvónyes vén ördögöt, hanem képzeljen egy 40—45 éves kedélyes férfit, ki ha még kedve szottyanik : ugyancsak kirakja a frissét is. így mult el a Sylveszter, és jött a farsang, vágyai netovábbja az ábrándos fiataloknak — nem kevésbbé a számitó öregeknek. A pródikácziók most sem maradtak el, Petinek végig kelle hallgatni türelmesen. Hejh! pedig de jobb szerette volna a böjtre halasztani azokat, hiszen most kezdődnek a bálok, s a „barna fiuk“ kik a faluban éven át csak a sátorosünnepeken mutogatják magukat., a vályogvetéstől és kovácsolástól megkérgesedett tenyereikkel ugyancsak kezelik azt a másféle szerszámot is, mit köznyelven úgy hívnak, hogy „száraz fájdalom.“ De nem csak nekik van dolguk ilyenkor, hanem a papoknak is, kik a esörgős és feleziezomázott lovak húzta szánakon érkező szerelmeseket összeadják. Égy hideg januárisi vasárnap is ilyet láthatott Pista bácsi, mert ebéd után confect gyanánt megint csak elölről kezdette. Csak úgy folytak a kenetteljes szavak ajkairól. Yolt is hatása, mert öli csodák csodája ! Pista bácsi nem csekély örömére Peti barátunk nem mondta rá a szokásos refraint, hogy „rá érünk még“, hanem, hogy „hát menjünk.“ Erre aztán felugrott Pista bácsi Örömtől ragyogó arczczal vonta keblére öcscsét, s vége hosz- sza nem lesz az ölelkezésnek, ha a folyton láb alatt ugráló kuvasz véletlenül egy oldalrugást nem kap és fel nem ordít. „Tehát menjünk, de hova?!“ „Nem bánom ón bácsikám csak menjünk.“ Pista bácsi előtt feltűnt a falubeli szépségek hosszú sora, majd kiugrott bőréből, „Azt tartom — folytatá Peti — járjuk be őket sorban, egybe csak beleakadunk.“ Tettet tett követte. Harsogó szavakkal kiáltott ki Pista bácsi a pitvarban őgyelgő Jánosnak, hogy fogja be azokat a táltosokat, rakjon rájuk annyi csörgőt, amennyi csak rájuk fér, aztán meg pántlikázza fel őket úgy, hogy az egész falu megbámulja. Jánost úgy meglepte ez a szokatlan parancs, hogy lábai majdnem a földbe gyökereztek. Fejcsóválva ment a parancsot teljesíteni. Mig a kocsis befogott, addig ők is feleziezomázták magukat, még csak a bajuszpedrés volt hátra, mire Pista bácsi ugyancsak sokat adott.
