Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-01-25 / 8. szám

SzelcszéiircL "V idéke. czégjegyzékbe s ez úgy, mint az Ígért hit- bér, elsőséggel bir még esőd esetén is. így törekszenek oda kezdettől fogva következe­tesen, hogy az a jóhiszemű harmadik sze­mély, ki az ilyenekkel szerződik, megcsa- lattassék. De még a rendes körülmények között is a hozomány és hitbér a menyasszony kizárólagos tulajdona lévén és illetve ma­radván, ép úgy, mint a kiházasitás tárgyai — biztosíttattak a menyasszony saját vő­legénye, leendő férje ellen ; mert jól kikö­tötte magának a 3. v. 4. pontban valahol a menyasszony, hogy a hozományt, a hit­bért a menyasszony a vőlegénynek bárhol található bármily vagyonára bármikor veze­tendő, nemcsak biztosítási, de kielégítési végrehajtás utján is biztonságba helyezheti. Hiába tiltakozik „szelíden“ a vőlegény, hogy hát ez mire való ? hát nem bíznak meg benne, hisz azért lép házasságra, hogy ne­jét boldoggá tegye, mire való ez vele szem­ben, miért teszik ezt ? De édes Izidor Hi­ldába beszél, a praktikus papa csak szcm- hunyoritva mosolyg : — „Kedves vöm, nem látod, hogy az egész formaság, — nem mi­attad történik ez; ez azért történik, mert nem tudhassa az ember, mi lesz még ké­sőbb; látod, te „üzletember“ vagy, — a te érdekedben lesz ez még később, meg­lásd.“ És Izidor ur elgondolkodik magában mélyen, nagyon mélyen, „mégis csak okos ember a papa! “ — — s végre mégis csak őt (a vőlegényt) iparkodtak megcsalni a papa meg a mama, meg a bájos meny­asszony. De most látom csak, kedves szerkesztő ur, mennyire meg van illetődve ; sohse töp- renkedjék, sohse törődjék ezekkel — hisz ez még csak egy kis váz ; hát még mennyi sok történik ezeken kívül, mennyi minden­féle van még, mit megírni nem is lehet, csak látni, csak szemlélni : az „apró cse­tepatékat“ meg a „czirógatásokat“ csak sejt­jük ■— és őszintén sajnáljuk. Hanem hát a hal nem a fej körül kezd romlani ? — a társadalom, az állam nem Yógre készen voltak. A szive csak agy repe­sett Pista bácsinak az örömtől, nem csoda, még­is csak sikerül neki azt a makacs gyereket meg- házasitani! A szán előállott, felültek és kiadták az uta sitást, hogy a falu végére hajtson Váryékhoz. Mint a szélvész, robogtak felfelé. Az utczán őgyelgők ugyancsak bámultak utánnuk. Bizony, bi­zony nagy dolog történik ! Ok meg csak nevettek magukban, a világért sem szóltak volna egymáshoz. Pista bácsi előtt me­rengésében mint a panorámában elvonult az egész jövendő a maga nagyszerűségében, a szép asszonyka, a boldogság, az apróságok . . . A csendet Peti tőré meg. „Urambátyám aztán csak hagyjon ám engem beszélni, én tudom legjobban a szivem szándékát.“ Pista bársi csak örült, hogy az ilyes dictiók- tól — melyek mégis csak gondot adnak, ily köny- nyen szabadulhatott. Yógre megérkeztek. Az öreg Váry — ki jómódú compossessor hí­rében állott — rögtön kinnt termett, és maga se­gítette leszállani a nem várt vendégeket, sőt még a kérdést is megmerte koczkáztatni, hogy hát tu­lajdonkép minek is köszönheti ezt a nem várt sze­rencsét ? „Hát bizony mi tűrés tagadás benne, leányné­zőbe jöttünk“ vágott oda Pista bácsi. a család megrontása által romlik meg ? és az ily házasságok nem mételyei a család-, a társadalom-, az államnak ; azok, kik ezen nősülés körül tudva segítenek és közremű­ködnek, nem bünszerzők és nem tettesek?!. zr A katonák élelmezési díjai. A honvédelmi miniszter a hadügyminiszterrel egyetértőleg a kö­zös hadseregnek és a honvédségnek az őrmestertől lefelé való tagjai részére átvonulások alkalmával'a szállásiadé által kiszolgáltatandó étkekért a katonai kincstár áltaLfizetendő összegeket a d u n á n t ú 1 o n levő részekben 18 5 krban állapította meg. FELSŐ BÍRÓSÁGOK KÖRÉBŐL Budapesti kir. Ítélőtáblától visszaérkezett ügyek. Szántó Józsefné felperesnek, Tolna vármegye gyám­pénztára ellen helybenhagyó Ítélet. — Pál János felperes­nek, Stern. Samu és társai ellen, helybenhagyó ítélet. — Özv. Molnár Józsefné felperesnek, Pilisi Sándor ellen, hely­benhagyó ítélet. — Rikker Erzsébet felperesnek, Brucker József ellen, helybenhagyó Ítélet. — Liebhauser Adám elleni ftő ügyben helybenhagyó Ítélet. — Reich Simon elleni ftő ügyben, helybenhagyó Ítélet. — Horváth István elleni ftő ügyben megváltoztató ítélet. A kir. kúriától visszaérkezett ügyek. Id. és ifj. Kaszler József felperesnek, Leopold Márton ellen, megváltoztató ítélet. — Rottenbiller Vilmos felperes­nek, Mészáros Sebestyén ellen helybenhagyó Ítélet. — Tol­nai polg. takarékpénztár felperesnek, Pein Teréz ellen hely­benhagyó ítélet. —- Pein Teréz felperesnek, Heidlberg Amá­lia ellen helybenhagyó végzés. Polgári ügyek. Kir. C u r i a. Ötvös Lidia felperesnek, Molnár Fe- rencz ellen válóper h. h. Ítélet. — Tarai Teréz felp., Tarai Pál és társai ellen feloldó végzés. — Nagy Ferencz felp., Németh Terézia ellen h. hagyó Ítélet, — Stolczenbach János felp., özv. Péter Józsefné és társa elleni per vissza (felfo­lyamodást) utasító végzés. Kir. Tábla: Magyar János és neje felp., Deák István és társai ellen h. h. ítélet. Bűnügyek. Kir. 0 u r i a. Ranga György és társai, megváltoz­tató ítélet. — Kaizler Jakab és társai helybenhagyó Ítélet. — Sziisz Ignácz és társai ellen, fellebbezést visszautasító végzés. — Frányó József ellen, helybenhagyó Ítélet. Kir. Tábla. Sárközy Farkas Sándor ellen részb. megváltoztató ítélet. — Kniesz Henrik ellen részben meg­változtató Ítélet. —- Viánd Pál és társa ellen megváltoztató Ítélet. — Szendéi Istvánná ellen, felebbezést visszautasító végzés. HELYI HÍREK. — Tanítók figyelmébe. Kállai Adolf karls- badi fürdőorvos két magyarországi tanítót ingyen gyógykezelni, gyógyszerrel ellátni s nagyon jutá­nyos élelmezésben, szállásban részesíteni hajlandó ; kérvények hozzá intézendők. A gazda szívélyes „menjünk hát beljebb“ szavaira a házba tértek, hol is Peti az egész ház­nép előtt egy hosszú, ékes dikczióban, mely egy kántor dicséretére is válhatott volna, megkérte a szép kis Juczika kezét — nagybátyja számára. . . Pista bácsi képzelhető, mily nagy zavarba esett; szeretett volna a föld alá bújni e váratlan meglepetésre. Nem ily véget várt ő attól a szép beszédtől. Az a ravasz Peti 1 ni ni, mily káröröm­mel sunyorgat még most is ! Hja ! persze őtet ne­veti. De most már mindegy, azt csak nem mond­hatja, hogy nem igy áll a dolog, kinevetnék érte. így tehát nem mentegette magát, csak a beszéd végszavait ismételte : „ez volt szivem óhajtása“. „Noha csak ez volt“ — feleié Yáry uram Juczika mögé húzódva és nagyot rántva ruhája felső fodrán — „ha csak ez volt, nekem semmi bele­szólásom, csak Juczika mondja rá az ^igent“. Juczika pedig okos leány volt. Megértett min­dent. Azt is megértette, hogy ha az a másik fia­talabb, szebb is, megél ő azért ennek is az olda­lán boldogul. Rá is mondta hát rögtön az „igent“. Alig hogy megtörtént ez, a „fekete gyerekek“ megneszelvén valahogy a dolgot, egyenkint szállin- kóztak be a szobába és rázendítették a csendest, ’s az egész háznép csapott olyan eljegyzési ünne­pélyt, hogy ritkítja párját. Peti hazament félt a leczkétől. De ó csodák csodája ! Pista bácsi a tréfát még meg is köszönte | — Az iparbál bevétele 423 fft 64 krra rú­gott, és pedig jegyekből 289 frt 30 kr, tombolá­ból 77 frt 04 kr, felülfizetésekből 60 frt 30 kr folyt be. A tiszta bevétel 250 frt 21 krt tett ki. A te­remnek 50 frt helyett 25 írtért leendő átengedése végett a rendező-bizottság elnöke Franek János kérvényt intézett a képviselőtestülethez. Jegyeiket megváltották : Gerenday Lajosnó védnöknő őnagy- sága 20 frt, Gerenday Lajos ur 5 frt, N. N. 5 frt, Boda Yilmos, Ferdinand Béla, id. Debulay An­tal, Hári Ede 2—-2 írttal. Schneiderbauer József 1 frt 50 kr, Koncsics Pál 1 frt 20 kr, Mayer Já­nos, Jilk László, Jilk Sándor, Skenderovits Simon, Seiner Lipót, Lencz Károly, Etl Adolf, Bátory Elek, Schön József, Hanny Gábor, dr. Baráth Zol­tán, Schönbach József, Schándl Imre, Csillag Ig­nácz, Yárkonyi N., Hahn Pál 1—1 írttal. Felülfi­zettek : Zaratka István 3 frt 70 kr, Franek János 2 frt, Kresz Mihály, Alliquander Tamás, Klemen- csics Lajos (Tolna,) Bauernhuber Lászlóné, Pernitz József, Adler N. János, Mikó György, Tóth István 1—1 írttal. Székely Jolán, Schiebinger Janka, id. Zsigmond Ferencz, özv. Molnár Józsefné, Fehér József, Wukálovits Kálmán, Kopál István, Petries Rezső 50—50 kr, Tóth Ignácz 30 kr, Hermann Lajos, Stelek Ferencz, Vidák Ferencz 20—20 kr. A tombolatárgyak adományozóinak, valamint a fe- lülfizetőknek úgyszintén II a t s e k Mór festőmű­vésznek — a rendező-bizottság lapunk utján őszinte köszönetét fejezi ki. — Rakonczátlan tanonezok. A polgári is­kola igazgatója több iparos-tanonezot feljelentett a főszolgabiróságnál, kik előadások után az utczán olyan rendetlenségeket követnek el, hogy a közön­séget megbotránkoztatják. A főszolgabiróságnál szi­gorúan megfogják őket büntetni s annak idején névleg is megismertetjük a közönséggel ezeket a hetvenkedő suhanezokat. — Rendőri hírek. Sckandi József görbői, Borgátai Mihály szilasbalhási, Zsebeházi Kata és Iszaszegi Mihály l.-szt.-iványi s végre Schőnich Adolf morvaországi munkanélküli csavargókat a rendőrség letartóztatta és illetőségű helyükre fog­nak tolonczoltatni, — Kern András békási illetőségű csavargó pedig ezenkívül 2 napi elzárásra ítéltetett a főszolgabiróság által. — Elmebeteg. Csépi Dezső komáromi illető­ségű, Szekszárdon is ismeretes elmebeteget Agár- don rendetlenkedés miatt letartóztatták s legköze­lebb Budapestre szállítják az országos tébolydába. — Megbüntetett orvvadász. Hollendus Já­nos Finta szekszárdi lakos vadászati kihágás miatt II. fokulag 25 frt birságra esetleg 5 napi elzárásra s azonkívül még 60 frt bénzbüntetésre Ítéltetett. Folytatás a mellékleten. neki, mert úgy mond, e nélkül soha sem jutott volna feleséghez, plane ilyen széphez, mert mi tű­rés tagadás benne, a háztüznézóshez eddig nem volt elég bátorsága, ’s igy mindvégig agglegény marad, mert egyébbként is ő a nősülést az élet tragoediájának tartotta. Helyes volt-e ezen felfogása azt csak a jövő fogja megmutatni. .Peti meg aztán bevallotta, hogy a sok pró- dikátióba beleunva, azoktól való szabadulása remé­nyében élt e csel fogással. * ❖ * Azóta Pista bácsi háza felett már többször keringvén a gólya, ő kelme már a dajkaságot is mágtanulta. De hogy mindezt kedvvel teszi, mu­tatja az, hogy a tréfa évfordulója napján nagy mu­rit csap, s vidám családi körben, kedves kis fele­ségét magához ölelve, beszéli el a kedélyes vendé­geknek azt, hogy mikóp jutott ő aranyos kis felesé­géhez. A boldogságnak pedig megvan a maga vonzó ereje. A ki mások boldogságának oly közvetlen ta­núja, minő Peti Pistabácsiéknak, lehetetlen, hogy az azt még csak meg se irigyelje. Pista bácsi is kedélyes mosolygással észleli Petin ez ártatlan irigy­séget és előre látja azt az örvendetes pillanatot, midőn az igy fog hozzá szóllani: „Urambátyám ké­rem ! jöjjön és kérje meg számomra azt, kit oly nagyon szeretek, mert biz’ Isten a maga boldogsá­gát én nagyon megirigyeltem“. Stancsics Béla,

Next

/
Thumbnails
Contents