Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-11-06 / 51. szám
51. szám. Szekszärd, csütörtök november 6. msn TOLlsTA VÁRMEGYE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár ; Egész évre......................6 frt. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetési díjaik:: Három hasábos petit sor 15 kr, jj ugyanaz a nyilttórben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. B 200—300-ig „ „ 4 frt. 1 300—400-ig „ „ 5 frt. | Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, ngy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséihez küldendők. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: PáncLzsó-utcza 1022. sz. Széchenyi-utcza 172. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Geiger Gyula. Kéziratok nem adatnak vissza. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. A szekszárd-baranyavári vasút. A szekszárd-baranyavári vasút létesítésére alakult végrehajtó-bizottság múlt hó 29-én Szekszárdon a vármegyeház kistermében tartott üléséről hozzuk a következőket: Jelen voltak : Gróf Széchényi Sándor főispán, elnök, Simontsits Béla alispán, Boda Vilmos és Perczel Dezső orsz. képviselők Tolnamegye részéről, — Németh Lipót Bárány amegye részéről — és végre Faragó Gyula és Plavsics Miklós Eszék sz. kir. város részéről. Jegyző: Nunkovics Gyula megyei 111-ad aljegyző. Elnöklő főispán megnyitotta az ülést s kijelentette, hogy a vasúti előmunkálatok elkészültek. Veszter Imre orsz. képviselő, a szekszárd-baranyavári vasút engedélyese bő áttekintést nyújtott az uj vasút minden egyes aktusairól; részletezte a módozatokat, ismertette az egyes motívumokat. Továbbá kijelentette, ha az érdekeltség az 1 millió és 15 ezer forint törzsrészvény aláírására vállalkozik: akkor egy év múlva az uj vasút tökéletesen kiépítve lesz. Ami pedig Baranyavárrnegye, speczialiter Pécs féltékenységét illeti, az semmi alappal sem bir, mert elsősorban Baranyamegye legnagyobb részének csak előnyére válik a nevezett vasút mielőbbi kiépítése. Az ezen előterjesztés fölött kezdett vitában élénk részt vett N é m e t Lipót biz. tag, ki azon terv ellen szólalt fel, mely szerint a vasút nagy kerülővel Bátának s innen folyton a Duna mellett haladva irányittatik; mert ez által — tekintettel a nagy kerülőre s arra is, hogy ezen terv mellett költséges partbiztositási munkálatok szükségesek — a vasút jóval drágább lesz, mintha az sokkal rövidebb irányban, Lurkónak, s innen tovább a szárazföldön vezettetik; a drága vasút pedig kevésbé jövedelmező; miért is a rövidebb és kevésbé költséges irányítást kívánja felvétetni. Német indítványát erélyesen támogatta a két eszéki bizottsági tag is. Mindazáltal a bizottság az indítványt mellőzte. Azonban mégis jegyzőkönyvbe vették Németnek az eszékiek által támogatott óhaját. E pontnál megemlékezünk még az elnöklő főispán, gróf Széchényi Sándornak egy érdekes nyilatkozatáról, melyet Német Lipót s az eszéki biz. tagok megnyugtatása végett tett; kijelentette ugyanis, hogy Baross minisztertől nyert információ szerint nagyon - valószínű, hogy B á t á n á 1 fog történni a Dunának a vasúti közlekedés c z é1j á b ó 1 való áthidalásas ez irányban f o 1 y m á r a tanul m á n y o z á s ; ez esetben pedig az állam saját érdekében magához fogja váltani a létesítendő vasutat, s igy az még sem lesz veszett pénz, a mit a vasútra fordítanak. A vita további folyamában részt vettek: Bakos Gábor, mint az engedélyes vasút műszaki mérnöke, Simontsits Béla alispán, Perczel Dezső és Boda Vilmos orsz. képviselők. — Az ülés további folyamában felkérték a bizottsági tagokat, hogy a vasút érdekében propogandát csináljanak, aláírást gyűjtsenek, stb. Végül pedig megalakították a küldöttséget, melynek föladata lesz Albrecht főherczeg támogatását kieszközölni; a küldöttség vezetője gróf Széchényi Sándor; tagjai a végrehajtó-bizottság kebeléből Perczel Dezső orsz. képviselő, Német Lipót s a két eszéki biz. tag: a küldöttséghez való csatlakozásra még felkérik Baranyavárrnegye fő- és alispánját. Előterjesztés a szekszárd-baranyavári helyi érdekű vasút létesítése tárgyában. 1. Bevezetésül: 1. A Szekszárd-baranyavári helyi érdekű vasút létesítése nem csupán Tolna és Baranyamegyék belügye, nem is pusztán magánvállalkozás dolga. Hanem oly közös, nagy feladat az, a melyből a vállalkozónak, a két vármegyének, székvárosainak, „Szekszárd Vidéke" tárczája. Anamatia helyén áll-e Duna-Földvár ? (Vége.) De magára Anamatiára nézve az volt a történészek általánosan elfogadott nézete, hogy az celta város létére nevét Adnometés celta uralkodótól nyerte. Á celták itteni tartózkodási ideje Kr. sz. előtti időre, a la Tene korba esik és amint Pulszky Ferencz mondja,*) ezek már kövekből épült városokban laktak, pénzt vertek és macedón pénzt is használtak, és ha Anamatia azon időben oly tekintélyes város volt, hogy annak maga az uralkodó saját nevét adományozta, kétségtelenül a legvirágzóbb helységek közé tartozhatott és szintén kövekből épült erős város lehetett, igy ha később elpusztult is, de romjainak nagy időkig hirdetni kellene egykori nagyságát. Ily rommaradványokat itt azonban sem én 23 évi kutatásom alatt, sem más fel nem fedezett. Ugyancsak ott Pulszky F. a nevezetesebb le- celte eredetű vásárokat Carmuntumtól Bonániáig (Petroneltől Yiddinig) elő is sorolja, megnevezvén Sabariát (Szombathely), Bregetiót (Szőny), Aquincumot (O-Buda) Sopianaet (Pécs), Marsát (Eszék), és Singidunuinot (Belgrád), de bölcsen tartózkodik a közbeeső kisebb, vagy kevéssé ismert helyek meg* Lásd Osztr. Magy. Mon. magyarországi I. kötetének 24. lapján. nevezésétől, nyilvánvalólag azért, mert ezeknek fekvési helye végleg még máig sincsen megállapítva, mert nemcsak Anamatia helye hypothesis, hanem hogy több példát ne idézzek, ott van „Alta Bipa“, melyet az itinerariumok bálványozói Tolnára helyeznek, ott pedig lehetett minden egyéb a világon, csak épen alta ripa nincsen. Mindezek után tehát igen természetes, hogy ón — akinek a meggyőződése különben semmit nem nyom a latban — a világért sem állítom, hogy Anamatia Mohácson, Pentelén, Szt-Ivánon, vagy Simontornyán volt, mert ezen a helyeken én soha nem kutattam, de határozottan azokhoz csatlakozom, akik azt állítják, hogy nem itt, hanem másutt állt, mert itt ezen egykori hires városnak nyoma nincsen, azok a tudósok pedig, akik Ana- matiát más helyre teszik, kétségtelenül a maguk eritikus esze — nem pedig elavult értékű régi, egymást lemásoló tekintélyek után mennek. Most térjünk át T. Cz. ur szerint a legdöntőbb argumentumra az „anamantiás“ — feliratú éremre, Én is láttam a Bekker ur birtokában levő érmet s igaz, hogy ha a régészetbe hébe-hóba bele kontárkodom is, de numismata már egyáltalában nem vagyok, és ahhoz édeskeveset értek, — mindazon által laicus létemre mégis csak elmondom azt, amit láttam és pedig annyival inkább is, mert ón annak megvizsgálásánál egészen más eredményre jutottam, mint Cz. ur. Lehet hogy ő nagyon rózsaszínű, én pedig tú Iságosan sötét, eri- ticus szemekkel néztem. Az érem általános nagysága megegyezik. Cz. ur leírásával, de már azt határozottan kétségbe vonom, hogy azon császárfő nem dombormű volna, nem is kezdetleges művü, hanem teljesen beleillik a II. és Ill-ik század római érmeinek sorába, hibája csak az, hogy különösen a császárfő nagyon meg van kapva, de a körirat, mint azt Cz. ur leírta, oly szép és tiszta betűkből áll, hogy annak leolvasásánál tévedni nem lehet. Máskép áll a dolog a hátlapon álló alakkal és köriratával. Az alak jobbjában hosszú botot tart, melynek felső végén liliom, vagy más valami diszitmóny van, bal könyökével pedig egy fólember magasságú oszlopra támaszkodik. Alatta ff I E tisztán látható, a kör- irásból azonban csak ezen hat betű olvasható le, melyek egymás után következnek „MANTIA.“ Az érem ezen lapja is nagyon kopott, ugyannyira, hogy kétségtelen ugyan, mikép a „mantia“ előtt és utána is betűk voltak, de, hogy előtte két vagy három utána pedig három vagy négy volt-e ? azt én megállapítani nem tudtam, annál kevésbé azt, hogy előtte „Ana“ utána pedig TAMP. következett-e. Lehet, hogy az én szemeim gyengébbek, a mi előrehaladattabb koromnál fogva nagyon lehetséges, — de azt ismét egész határozottsággal állítom, hogy e másik lap alakja dombormű. Minthogy tehát ezen érmet is ilyennek láttam, mi természetesebb, minthogy énnekem e pénz
