Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-11-06 / 51. szám
Szelcszáurd. "V idLélce. a vonalmenti érdekeltségnek: nagy birtokosoknak és községeknek, az államnak, és a pénzpiacznak egyaránt kijut a maga része, a melyet mindegyiknek híven és buzgón teljesíteni kell, hogy a közös nagy feladat megoldása jól sikerüljön. E nagy feladat műszaki és közgazdasági részletezésének: a tervezett vasutakból háramló hasznok és az értők hozandó áldozatok egybevetésének, úgy a teendők kijelölésének van szánva e kis dolgozat is. Minden vállalkozói vonatkozás és különös irányzat, minden egyéni érdek teljes mellőztével, első sorban tisztán abból a czélból írva és közzétéve, hogy a tervezett h. ó. vasút létesítésének és a létesítés előfeltételének : az érdekeltségi hozzájárulásoknak kérdését megvilágositsa; s hogy a tényezők és teendők kijelölésével mindazokban, a kikre e teendők várnak, a hazafiasbb, nemesebb becsvágyat felkeltse. Hadd tudja meg mindkét vármegye közönsége, ha törekvésünket siker koronázza, hogy e sikert kiknek köszönheti. De ha e megyék jobblétére irányzott nagy törekvésünk mégis hajótörést szenvedne, azt is hadd tudja meg, hogy kik nem teljesítették kötelességüket! 2. A szekszzárd-baranyavári h. é. vasút a m. kir. államvasutak sárbogárd-szekszárdi vonalának folytatásaként a szekszárdi végállomásból dél felé indul ki s Ocsény, Decs, Pilis, Várdomb saját állomásain át a m. kir. államvasutak duna drávai (fiúmé) vonalának Báttaszék végállomását pályatengely irányában bekapcsolva, Furkó, Báta, Duna- Szekcső és Baar saját állomásain át mintegy 51 klmtr. pályahoszszal a mohács-pécsi vasút Mohács végállomásába jut, honnan szintén pályatengely irányában s a mohács-eszéki államvasuttal nagyrészben párhuzamosan Maiss, Herczeglak, Iván- Dárda es Baranyavár állomásain át összesen mintegy 81-5 klmtr. pályahoszszal a m. kir. államvasutak eszék-villányi vonalának Baranyavár-Monostor állomásában végződik. II. Helyi érdekek. 2. Áttérve a tervezett vasút vonalmenti vidékére, a pálya által érintett és érdekelt városok és községek állomásonként összeállított s idecsatolt hivatalos statisztika adatainak összesített kimutatásából azt látjuk, hogy 8P5 klmtr. hosszú pályánk 4 csatlakozó és 10 saját állomásán mintegy 240,000 kát. holdnvi forgalmi területen 5 nagyobb várost: Szekszárdot, Báttaszóket, Bátát, Duna-Szekcsőt és Mohácsot; továbbá 31 községet és 27 pusztát s ezeken 13,700 épületben 82,400 főnyi lakosságot kapcsol be Szekszárdon át a budapesti. Báttaszéken és Mohácson át a fiumei és Baranyaváron át a szerbiai és boszniai vasúti forgalomba. Már e nehány számadat is mutatja, hogy a IV. pontban ismertetett hadászati, országos és forgalompolitikai rendkívüli nagy előnyökön kívül, tervezett vasutunk- hoz egyszersmind a helyi, közigazgatási és közgazdasági érdekek oly hosszú sora fűződik, hogy azokat e korlátolt terű munkálat keretében behatóan nem is részletezhetjük s csak főbb pontjaikban röviden a következőkben körvonalazhatjuk. 4. A tervezett vasút mentén érdekelt önálló nagyobb városok: Szekszárd, Báttaszék, Duna- Szekcső, Báta és Mohács kivételével a vonal mentén fekvő kisebb községek, főleg két nagyobb uradalomhoz,, a felső vonalon ugyanis Decs, Grábócz, Pilis, Alsó-Nyék és Báta a terezianumi m. kir. közalapítványi szekszárd-báttaszéki uradalmához ; az alsó voualon Nagy-Nyárád, Maiss, Udvár, Dályok, Izsép, Főherczeglak, Sárok, Lipova, Kisfalud, Baán, Baranyavár, Keö, Benge, Baranya-Löcs, Szt.-István pedig Albrecht főherczeg O Fensége belyei uradalmához tartoznak. Az érdeklett nagybirtokosok közé sorolhatók még Karácson Lippe-Schaumburg György Vilmos herczeg, Szálkán Montenuovo Alfréd her- czeg és számos jó módú földbirtokos mint erkölcsi testület. 5. Arra nézve, hogy tervezett vasutunk létesítése esetén a vonalmenti érdekeltségnek már csupán az olcsóbb szállításból is mily nagy anyagi előnyök származnak, csak néhány adatra hivatkozunk. a) Albrecht főherczeg Ő Fenségének mindössze 109,000 hold, illetve — a 22,000 viz és terméketlen terület levonásával — 87,000 holdnyi termő területű uradalmából — az erről szóló hiteles leírás és adatok szerint — ugyanis évenkénti átlagban legalább 60,000 tonna teher kerül kivitelre, melyet jelenleg a német-bólyi, villányi és b.-monostori vasútállomásokhoz 10—15 klmtr. távolra, tervezett vasutunk létesítése esetén pegig a maissi, főherczeglaki és iván-dárda-baranyavári állomásokhoz csak egy harmad távolra kell beszállítani. Ha tehát — a kétségbevonhatlan biztosság kedvéért — e megtakarítást a legkisebb egységgel: tonnánként csak egy forinttal számítjuk is, abellyei uradalom évi nyerstermésének vasúti olcsóbb szállításából évenként legalább 60,000 frtnyi megtakarítást ér el. De tekintve az uradalom rendkívül kifejlett beltelj es ^mezőgazdasági iparát: 40 gőz- mozgonyát, 15 cséplőgépét, 15 gőzekéjét, 7 gőzmalmát, téglavetőjét, kendergyárát, gépgyárát stb. hatalmas forgalomkeltő tényezőit — a mihez járul még az ezekhez mérten legalább 20,000 frtnyi megtakarítás számítható; ehhez képest tervezett h. é. vasutunk létesüléso esetén O Fensége belyei uradalmának év énként legalább 70—80,000 frttal nagyobb évi jövedelme leszen. Nem tekintettük itt a közvetlen vasúti kapcsolatból eredő kiszám ithatlan egyéb közvetett hasznokat és különösen azt, hogy az országban eddig is páratlan berendezésű uradalom voltaképen még majd e közvetlen vasúti kapcsolat utján érheti el és felejtheti ki csak amaz intenzi vitását, a mely egy felül nagyórtékü beruházását teljesen megfelelően gyümölcsöztetni, másfelől magát az urodalmat nemcsak hazánk, hanem a kontinens egyik legelső s méreteiben is legnagyszerűbb minta-uradalmává emelni fogja. b) A magy. kir közalapítvány szekszárdi és báta- széki mintegy 50,000 holnyi uradalmai legalább 35—-40,000 t.onára menő be- és kiviteli forgalmuknak olcsó vasúti szállításából a szekszárd-baranya- vári vasút létesítése eseten évente szintén legkevesebb 40,000 frtnyi megtakarítást, illetve több jövedelmet fognak élvezni. c) Hasonlóképen a vonalmentén órdeklett többi nagy, közép- és kisbirtokosok, illetve községek, mindössze mintegy 100—120,000 holdnyi birtokaik terményeinek vasúti olcsó elszállításából évenként legalább 100—120,000 holdnyi birtokaik terményeinek vasúti olcsó elszállításából évenként legalább 100—120,000 frtnyi megtakarítást fognak eszközölhetni. Ehhez képest a vonalmenti vidék már csupán az olcsóbb szállittásból évenként mintegy 200 —240,000 frtnyi megtakarítást, illetve jövedelem többletét élvezend, a mi 5°/p-kal tőkésítve, a vonalmenti birtokok 4—5 miliő frtnyi értékemelkedésnek felel meg. És hogy ezen nem puszta számit- gatás, azt élő példák bizonyítják. Debrecen városa p. o. újabban az óhati pusztát úgy adta bérbe, hogy a tervezett füzes-abonyi vasút megnyitása idejétől kezdve a bérlő 5c/0-kal, az ungmegyei palóci uradalom bérlője pedig az ott tervezett vasút létrejötte esetén hol Iánként egy frttal több bért fog fizetni évenként. 6. Az is kétségtelen, hogy a h. é. vasutunk- nak elég sűrűén elhelyezett állomási utján fel- és leadott be- és kiviteli tömeges forgalmat nem kell- vén jövőre a jelenlegi távoli piacokra s vasút állomásokra a községi utakon szállítani, a vidék összes közutai csakhamar jókarban hozhatók s azontúl az eddiginél legalább egy harmaddal kevesebb közmunkával, illetve költséggel állandóan jókarban tarthatók lesznek, a mi a 33 vonal menti helység közter- heiben szintén jelentős, mindösssze legalább 20— 30,000 frtnyi megtakarítást eredményez. 7. Felette nagy figyelmet érdemel az a bár csak egy Ízbe : az építés évében előforduló, de tetemes, mert körülbelül egy miliő frtrra menő készpénzösszeg is, melyet az épülő vasút pályatestének egészen mást beszélt a régi időkről, mint Cz. urnák* — és pedig körülbelül ezeket mondta: „Én épen olyan nemes eredetű római érem vagyok, mint akár Aurelianus, Diocletinus, Traja- nus, Constantius, vagy bármely más császár idejében vert pénzdarab és semmiféle barbár eredetet el nem vállalok. Uram és megteremtőm a jó öreg Tacitus császár volt, a ki a megölt Aurealiuus után Kóma senatusa által 8 hónapi érett tanácskozás után kiáltatott ki császárrá, Kr. u. 275-ben, — első gondja volt Ázsiába utazni, hogy ott a Gothokat és Alánokat megfékezze. Ezt csakhamar be is fejezte és Capadocia Tyona nevű városában hálátlan katonái által az, aki összes vagyonát állami czólokra fordította, már 276-ban kegyetlenül megöletett. Mi .tbogy tehát nagyon rövid ideig uralkodott, sok érem testvérem nincsen, hogy uram, császárom, mint római senator oda oda való régi, kitűnő történész családjából származott s hogy császárrá történt kikiáltatása után Pa- nónia ezen vidékén meg nem fordult. Hogy a hátamon olvasható „Mantia“ mit jelent, azt magam sem tudom, hátain közepét sohasem látván, sőt arra sem emlékszem, hogy egykor miféle betűk lehettek azok, melyek előtte és utána álltak, de hosszú vándorlásom és hányattatásaim alatt lekoptak. Egyébként beutaztam majd egész Európát s annyi város és helységben megfordultam, hogy közölök Anamatiára nem is emlékszem. Végre egy gondatlan római katonának lyukas zsebébe jutottam, lionnét azon dombra potytyantam, a hol most jelenlegi gazdám szőleje áll és több mint ezeréves pihenésem után most egy présház szekrényében tartanak fogva.“ Nekem igy beszélt a régi érem és annyival inkább hiszek neki, mert kopottsága miatt azt kezdetleges műnek tartani, vagy azt állítani, hogy a rómaik ügyességének szégyenére vált volna, egyáta- lán nem lehet. Ekként tehát az a rejtett feltevés, mintha Anamantia római gyarmat lett volna s annak főembere lenne az érem hátsó lapján, aki a a pénzt verette. — ellenkezik az Írott történelemmel is, — mert Pannónia Kómának nem gyarmata, hanem meghódított volt, hol nem egyes benszülött, főember, a császár főnöksége alatt, hanem a prae- fectus praetoriok kormányoztak és már Trajánus idejében, aki pedig Kr. u. 117-ben halt meg, oly teljes mérvben pacificáltatott, hogy ott csak római nép volt, de külön-külön népfajnak gyarmatosított uralmáról szó sem lehetett. „Anamantia“ gyarmat az ő saját népfajabeli főemberével a római hódoltság első évétől kezdve nem volt és igy D.-Földvár még ahoz tartozó területen sem áll. En is belátom azonban, hogy ezen érem hátsó lapján olvasható „Mantia“-val utoljára is csak számolni kell, mert hát annak valamit jelentenie kellett. Már megmondtam, hogy nuinismata egyáta- lában nem értem, hogy egy itt talált érem után, melynek egyik lapján a köziratból ennyi fenmaradt, hogy „Mantia“ mikép lehet abból oly keményen és ellenmondást nem türőleg kimondani azt, hogy „Anamatia“ itt állott. Eddigi gyarló kutatásai után eddig csak any- nyit tudhattam meg, hogy nem a történelem, — mert abban ide vonatkozólag keveset találunk, hanem leginkább az itinerariumokból tudjuk, hogy Pannóniában, a Dunákoz közel eső tájon valahol egykor Anamatia nevű város is állt. Ez a város mint Carnuntum, Sabaria, Aquincum stb. Oelta eredetű és nevezetű helység volt, s az itineriumok szerint valahol Aquincum és Murza közt állt, de hol ? arra nézve sem Ptalameus sem Peutinger után rá nem találunk. A helységet Anamatia vagy Adnamatiának nevezték és pedig egy celta uralkodó : Adnamatus neve után. Most, egy Kr. u. 275 vagy 276-ból előkerült római rézpénz nyomán már Anamantiává lett, amely elnevezést én még nem hallottam. — Anamantiává valószínűleg legújabban csak azért lett, hogy az érem darab hátulján olvasható „Mantiá“-val összeköttetésbe hozható legyen. Nekem is vannak régi érmeim (talán pár száz darab) mit ismerőseim ajándékkép összehord- tak, de ezen felette fárasztó és szemrontó munkával nem foglalkozom, — azt azonban látom rajtuk, hogy a római érmek legnagyobb részének hátlapján túlnyomókig álló alakok vannak, néhol várak, vagy állatok is, — körirataik pedig átlag bizonyos jelmondatot tartalmaznak p. o. „salus roipublicao,“
