Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-10-30 / 50. szám
sokáig nem küzdött ama föntebb rámutattam gátló fellegekkel, mint ő ; bele is halt legszebb férfi kora delén a hajnali harczba, nem tudta érvényesitni az át- láthatlan homály miatt lángesze napjának ragyogó su- gárait évtizedeken át; de elvégre is az újabb kor szabad szelleme, mint jótékony hajnali szellő, szerte verte a régi sötétséget, szerte verte a megrögzött előítélet nyomasztó ködét s ha előbb nem : dicsőültünk gyász sírjára, ráragyog már szép világa a Napnak!... Épp ezért mondám fentebb, hogy a mi nagy Katonánk szellem-alakja többé ama rajzoltam szűk keretbe nem szorítható. Mert mint a Nap világa nem egy égtáj kizárólagos tulajdona, hanem minden tájaké s az egész naprendszeré : úgy Katona József is ma már nem csupán a mienk, nem Kecskemét városának méltó büszkesége csak, mint ennek drága szülötte s egykori kitűnő tisztviselője, hanem szép magyar hazánk s szeretett nemzetünk nagy egészéé, sőt bizonyos tekintetben a költő szavai szerinti »művész hazája széles e világ!« az egész föld kereksége, hova a czivilizáczió fénye már eddig elhatott! Bánk- Bán műremekét ma már a különféle nemzet-családok igaz gyönyörrel élvezik 1 És mily csodálatos játéka a szeszélyes sorsnak!-----------Az a Katona József, a kit egykor szerető szülő i — hogy úgy mondjam — csak maguknak szerettek, — a kit minden lehető módon, minden eszközeivel a szerető kiméletnak visszahódítani iparkodtak a hazától, a nagy világtól, a költészet és művészet beláthatlan rengeteg nagy birodalmától, a legszűkebb családi kis körnek, hogy kedves fiuk kizárólag csak az övék legyen! az a Katona József, éppen megfordítva, mint egykor az elfogult szülei szeretet gondolkozott, azért képezi ma a mi méltó büszkeségünk és büntelen dicsekvésünk tárgyát, mert ő nemcsak a mienk, hanem szép magyar hazánké, sőt a művelt világé!.... Mint az erdők kedves dalos madara, ha kiröpül zöld lombtakarta egyszerű fészkéből s a rengeteg messze tájain zengi is el bérezek viszhangozta bájoló dalát a fészek megreszket igaz örömében : úgy Katona József magasztos szellemének égi napként évről-évre magasabban emelkedését, Kecskemét városa, a szülő fészek, reszkető és büszbe örömmel veszi tudomásul s felettébb boldognak érzi magát a tudatban, hogy a legjobb — ma már világra szóló — magyar tragédia Írója keblén született s „fészkéből itt kele szárnyra!“ (Szász K.) Úgy van, tisztelt közönség 1 Ha e gyász helyen, a most már 60 év óta itt porladozó hamvaktól elfordítjuk tekintetünket s lelki szemeinkkel vizsgáljuk egyedül csak a dicsőségnek ama pályáját, mit Katona József szelleme a testi halál után megfutott: — azonnal szűnik e hely gyásza, borzadalma s örömkönnyek ragyognak fel szemünkben, elgondolására ama nehéz, de szép diadalnak, mit a mi Katonánk — mint holta után élő 1 — kivívott. — Hiszen még halála után 30 évvel is, i860, okt. 29-én, hazánk egy kiváló jelese Gyulai Pál is ezt mondja róla akadémiai székfoglalójában : „E terem képei és szobrai közt a Kazinczién kezdve a Vörösmarty-éi g nem nem egy van, mely a nemzeti dicsőség, kegyelet és hála nevében hivja fel elmélkedésre az irodalmi tanulmányokkal foglalkozókat. És m é g i s, — a koszorúsoktól egy koszorút lanhoz fordulok, elismert művek helyett egy több é-k evésbé kétség alattit veszek értekezésem tárgyául, Katona József Bán k-b á n j á t értem. —“ De ugyan ő már 1882-ben, okt. 22-én, „Katona József és Bánk-bánja“ czimii jeles műve előszavában igy szól : „Jól tudom, hogy Katona sírja többé nem bedőlt, elhagyott, sőt Kecskemét kegyelete szobrot is emelt nagyhírű fia emlékének, de 186o~ban bizony nem gondolt vele senki, — legalább ezt irta nekem Kecskemétről Horváth Döme ur, a ki először emelt szót síremléke és szobra ügyében!“ Bizonyára, nem bedőlt, nem elhagyatott többé e sir, sőt a soha nem lankadó tisztelet és kegyelet friss virágait, nyitja itt minden ujabbi év — s nekem úgy tetszik, mintha ma már nemcsak Kecskemét nemes városának becsületes lakossága, nemcsak a szépért s dicsőért lelkesedő ifjúság váltakozó csoportja állana itt meg örömkönnyes szemekkel, koszoruzó kezekkel, hanem mintha itt állanának s velünk együtt sirt koszoruznának a magyar nemzeti színészet legelső lelkes pártfogói, Meczenásai, egy Báró Wesselényi, egy Vida László, egy Mérey Sándor, egy Kulcsár István; sőt mintha itt látnám koszorús kézzel, bünbánólag engesztelődést kérve dicsőültünktől az egykori „Erdélyi Muzeum“ hatalmas szerkesztője Döb- röntei Gábort ; majd Bárány Sándor alakja jelenik meg előttem, bocsánatot kérve az idvezült szellemétől, a miért egykor a német Grillparzer Bánk-bánját sikerültebbnek mondta a Katona Józsefénél. Majd sorra jönnek maguk a német kritikusok, leteszik e sírra az i őszinte elismerés szép koronáját, elismerik Katona tra- , gédiájának fensőségét a Grill parzeri fölött 1 . . . . . . Oh ! szebb, dicsőbb a hál’adó utókor. Mint kortársaktól az elismerés. Hajh ! mert lezug a taps viharja jókor, Szárnyát kibontja sötét feledés. Életbe kin, halál után dicsőség: Ez földöntúli, messiási kéj . . . Örökjét pálmalombja várja hősét, És fényre lobban rá a siri éj!“ (Csengeri.) Nyugodjál csendesen, aludjál édesen, álmodjál szépeket, diadalról, dicsőségről, örök hirzől, zöld babérról, nem lankadó tiszteletről, el nem fogyó kegyeletről, dicsőült jelesünk ! . . . Sírod gyászporával játsz- hatik az enyészet szele, pormaradványidat szétszórhatja, megemésztheti a gyilkos idő, de neved élni fog, hired, emlékezeted, műved, halált nem lát soha s dicsőséged soha nem halványuló, sőt egyre áthatóbb ragyogó sugárinál mindjobban fölmelegszik s szent tüzet fog a minden szépre és nemesre kész kebel, különösen a magyar ifjúság romlatlan kebele, — s gyászos sírod omlatag porából az igaz magyar nemzeti érzület s törhetlen honszeretet virágai fakadnak mindörökre ! . . . Előterjesztés A „Szegzárd-baranyavári helyiérdekű vasút“ létesítése tárgyában. I. Bevezetésül: 1. A „Szegzár d-b a r a n y a v á r i helyié r- dekü vasút“ létesítése nem csupán Tolna és Baranya megyék bel ügye, nem is pusztán magánvállalkozás dolga, hanem oly közös nagy feladat az, a melyből a vállalkozónak, a két vármegyének, székvárosainak, a vonal menti érdekeltségnek, az államnak és a pónzpiacznak egyaránt kijut a maga tartozó része, a melyet minyegyiknek híven és buzgón teljesíteni kell, hogy a közös nagy feladat megoldása jól sikerüljön. E nagy feladat műszaki és közgazdasági részletezésének : a tervezett vasutakból háramló hasznok és az értők hozandó áldozatok egybevetésének, úgy a teendők kijelölésének van szánva e kis dolgozat is. Minden vállalkozói vonatkozás és különös irányzat, minden egyéni érdiek teljes mellőztóvel első sorban tisztán abból a czélból Írva és közzétéve, hogy a tervezett h. ó. vasút létesítésének és e létesítés előföltételének: az érdekeltségi hozzájárulásoknak kérdéseit megvilágítsa; s hogy a tényezők és teendők kijelölésével mindazokban, a kikre e teendők várnak, a hazafiasabb, nemesebb becsvágyat felkeltse. Hadd tudja meg mindkét vármegye közönsége, ha törekvésünket siker koronázza, hogy e sikert, kiknek köszönheti! De ha e megyék jobblétóre irányzott nagy körokvósünk mégis hajótörést szenvedne, azt is hadd tudja meg, hogy kik nem teljesítették kötelességüket ! 2. A Szegzár d-b a r a n y a v á r i h. ó. v asut a magy. kir. államvasutak sárbogárd-szegzárdi vonalának folytatásaként a szegzárdi végállomásból dél felé indul ki s O.csóny, Decs, Pilis-Várdomb saját állomásain át a magy. kir. államvasutak duna-drávai (fiumei) vonalának Báttaszők végállomását pályatengely irányában bekapcsolva, Farkó, Báta, Duna-Szekcső és Bár saját állomásain át mintegy 51 klmtr pálya- hoszszal a mohács-pécsi vasút Mohács végállomásába jut; honnan szintén pályatengely irányában s a mo- hács-eszóki államvasuttal nagyrészben párhuzamosan Maiss, Herczeglak, Dárda és Baranyavár saját állomásain át összesen mintegy 81 5 klmtr pályahoszszal a magy. kir. államvasutak eszék-vi 1 lányi vonalának Baranyavár-Monostor állarnásában végződik. II. Helyié rdekek: 3. Áttérve a tervezett vasút vonalmenti vidékére, a pálya által érintett és érdeklett városok és községek állomásonként összeállított s idecsatolt hivatalos statisztikai adatainak össszesitett kimutatásából azt látjuk, hogy 81.5 klmtr hosszú pályánk a 4. csatlakozó és 10 saját állomásán mintegy 240,000 kát, holdnyi forgalmi területén 5 nagyobb várost: Szeg- zárdot, Báttaszéket, Báttát, Duna-Szekcsőt ét Mohácsot; továbbá 31 községet és 27 pusztát, s ezeken 13,700 épületben 82,400 főnyi lakosságot kapcsol be Szegzárdon át a budapesti, — Báttaszéken és Mohácson át a fiumei, — s Baranyaváron át a szerbiai és boszniai vasúti forgalomba. Már e néhány számadat is mutatja, hogy a IV. pontban ismertetett hadászati, országos és forgalompolitikai rendkívüli nagy előnyökön kívül tervezett vasutunkhoz egyszersmind a helyi, közigazgatási és közgazdasági fontos él dekek oly hosszú sora fűződik, hogy azokat e korlátolt terű munkálat keretében behatóan nem is részletezhetjük, s csak főbb pontjaikban röviden a következőkben körvonalozhatjuk. 4. A tervezett vasút mentén érdeklett önálló nagyobb mezővárosok: Szegzárd, Báttaszék, Duna- Szekcső, Báta és Mohács kivételével a vonal mentén fekvő kisebb községek főleg két nagyobb urradalom- hoz, a fekvővonalon ugyanis Decs, Grábócz, Pilis, Alsó-Nyék és Báta a terezianumi m. k. közalapítvány szegzárd-báttaszéki uradalmához; az alsó vonalon Nagy- Nyárád, Maiss, Udvar, Dályok, ízsép, Főherczeglak, Sárok, Lipova, Kisfalud, Baán, Baranyavár, Keö, Benge, Baranya-Lőcs, Szt.-István pedig Albrecht főherczeg ő fensége uradalmához tartoznak. Az érdeklett nagy- birtokosok közé sorolhatók még Karancson Lippe- Schaumburg György Vilmos, — Szálkán Montennovo Alfréd herczeg, és számos jómódú földbirtokos község mint erkölcsi testület. 5. Arra nézve, hogy a tervezett vasútnak létesítése esetén a vonalmenti érdekeltségre már csupán az olcsóbb szállításból is mily nagy anyagi előnyök származnak, — csak néhány adatra hivatkozunk. a) Albrecht főherczeg ő fenségének mindössze 109.000 holt, — illetve a 22,000 viz és terméketlen terület levonásával 87,000 holdnyi termő-területi uradalmából — az erről szóló hiteles leirás és adatok szerint ugyanis évenkinti átlagban legalább 00,000 tonna teher kerül kivitelre, melyet jelenleg a mohácsi, nyárádi villányi, és b.-monostori vasútállomáshoz csak egy harmad távolra kell beszállítani. Ha tehát, a kétségbevonhatlan biztosság kedvéért, e megtakarítást a legkisebb egységgel: tonnánként csak egy forinttal számítjuk is, — a bélyei uradalom pusztán évi nyerstermésének vasúti olcsóbb szállításából évenként legalább 00,000 frtnyi megtaritást ér el. De tekintve az uradalom rendkívül kifejlett belterjes mezőgazdasági iparát: 40 gőzmozgonyát, 15 cséplőgépét, 10 gőzekéjét, 7 gőzmalmát, 8 téglaége- tőjét, kendergyárát, gépgyárát, stb. hatalmas forgalomkeltő tényezőit — a mihez járul még az ezekhez mérten legalább 20,000 tonnára tehető évi beviteli és belső helyi forgalom, a mely után szintén legalább 20.000 frtnyi megtakarítás számítható, mikhez képest tervezett h. é. vasutunk létesülése esetén ő fensége bélyei uradalmának évenként legalább 70—80,000 írttal nagyobb évi jövedelme leszen. Nem tekintettük itt a közvetlen vasúti kapcsolatból eredő kiszámit- hatlan egyéb közvetett hasznokat és különösen azt, hogy az országban eddig is páratlan berendezésű uradalom voltakópen még majd e közvetlen vasúti kapcsolat utján érheti el és fejtheti ki csak amaz inten- zivitását, a mely egyfelől nagyórtókü beruházásait teljesen megfelelően gyümölcsöztetni, — másfelől magát az uradalmat nemcsak hazánk, hanem a kontinens egyik legelső s méreteiben is legnagyszerűbb mintauradalmává emelni fogja! b) A magy. kir. közalapítvány szegzárdi és báttaszóki mintegy 50,009 holdnyi uradalmai legalább 35—40,000 tonnára menő be- és kiviteli forgalmuknak olcsó vasúti szállításából a szegzárd-baranyavári vasút létesítése esetén évente szintén legkevesebb 40.000 frtnyi megtakarítást, illetve jobb jövedelmet fognak élvezni. c) Hasonlókép a vonalmentón érdeklett többi nagy-, közép és kisbirtokosok illetve községek, mindössze mintegy 100—120,000 holdnyi birtokaik terményeinek vasúti olcsó elszállításából évenkint legalább 100—120,000 frtnyi megtakarítást fognak eszközölhetni. Ehhez képest a vonalmenti vidék már csupán az olcsóbb szállításból évenként mintegy 200—240,000 frtnyi megtakarítást illetve jövedelem- többletet élvezend, a mi 5°/0-al tőkésítve a vonalmenti birtokok 4—5 millió frtnyi értékemelkedésének felel meg. És hogy ez nem puszta számitgatás, azt élőpéldák bizonyítják. Debreczen városa p. 0. újabban az óháti pusztát úgy adta bérbe, hogy a tervezett füzes-abonyi vasút megnyitása idejétől kezdve a bérlő 15°/0-al, — az úgynevezett pálóczi uradalom bérlője pedig az ott tervezett vasút létrejötte esetén holdankint egv forinttal több bért fognak fizetni évenként, G. Az is kétségtelen, hogy a h. é. vasutnnknak elég sűrűn elhelyezett állomásai utján fel- és leadott
