Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-10-30 / 50. szám

X. évfolyam. 1890.

50. szám.

Szekszárd, csütörtök október 30.

mm VIDÉKE.

TOXjIsrXA 'VMLjE^IIVXIEQ-YJEC

törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap.

A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye.

Előfizetési ár :

Egész évre..........................6 frt.

Fél évre

...............................3 frt.

Évn

egyedre .... 1 frt 50 kr.

A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzok a szerkesztőséghez küldendők.

Megjelenik minden csütörtökön.

Szerkesztőség:

Pándzsó-utcza 1022. sz.

Kiadóhivatal:

Széchenyi-utcza 172. sz.

EEirdetési díjait;

Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttórben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 írt.

300—400-ig „ „ 5 frt.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

G e i g* e r Gyula.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Lapkiadó : Ujfalusy Lajos.

Védekezzünk tűzvész ellen.

Az 1890. év sok helyen ismét gyászos emléket hagyott maga után ! Viruló városok, falvak házaira szállott a vörös kakas, pusztulást, nyomort hagyva maga után.

Tokaj, a szép város, nagyobb részében romban hever; Devecser, Moér és az ország számos nagy és kis községe elpusztulva, lakosai ínségben hajléktalanul, mindenüktől megfosztva, kétségbeesetten látják egész életük fáradságának eredményét megsemmisítve, önmagukat és családjukat a nyomornak kitéve.

Megdöbben a lélek e pusztulás ily nagy szá mának tudatában s önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy váljon a múlt oly számos szomorú emléke, a tűzvészek oly gyakori ismétlődése, oly kimondhatatlan sok vagyon és érték pusztulása nem tette-e az embereket gondosabbakká, nem- serkentette-e nagyobb elő vigyázatra, avagy nem inditotta-e oly rendszabályok és eszközök igénybevételére, melyek az ismétlődve bekövetkezhető veszedelemmel szemben a védekezést elősegítik, a tűzvész lehető gyors elnyomására alkalmasak, de főleg továbbterjedésének lehetőleg biztos gátat vethetnek !

Fájdalommal kell konstatálnunk, hogy hazánkban, daczára az oly gyakori tűzvészeknek, melyek egész városokat és falvakat hamvasztottak el, jólétben, gazdagságban élt családokat juttattak koldusbotra, a tűzvész elleni védekezésre való óvintézkedések vagy nagyon csekélyek, hiányosak, vagy igen sok esetben egyáltalán nem léteznek.

A tűzvész elleni védekezés elengedhetlen feltételeit — eltekintve a mielőbb megalkotandó törvényes építészeti ren Iszabályoktol —- a jól szervezett tűzoltóság és a tűzoltó fecskendőknek kellő számban és jó szerkezetben való készenlétben tartása képezi. Sajnos, hogy különösen az utóbbi a személy- és vagyonbiztonság ezen nagyfontosságu védelmi eszközének hiánya, avagy hiányos, nem meghízható volta miatt kellett ez évben is oly roppant sok községnek elpusztulni, mert a kitört tűzvésznek nemcsak útját áliui nem bírták, de tűzoltó fees kendők hiánya miatt keletkezésében elfojtani sem tudták.

E szomorú tapasztalatok újra intő és figyelmeztető ujj mutatások azon kötelességekre, melyekkel úgy önmagának, mint embertársainak tartozik minden polgára a hazának, hogy tűzveszély ellen a szükséges minden védekezésről gondoskodjék, a tűzoltó intézmény létesítéséhez és fejlesztéséhez mindenki hozzájáruljon, mert ne feledjük az irás szavait : Ma nekem, holnap neked !

Tűzoltó-testületek alakítását tartsa kötelességének minden jó érzésű polgára a hazának, kezdeményezze vagy járuljon hozzá, hogy ez utón is a lehető megtétessék az oly gyakori nagymérvű tűzveszélyek korlatok közé szorítása czóljából. Jusson eszébe mindenkinek, hogy mindnyájunkat érhet veszély, szövetkezzünk tehát annak elhárítására szerezzük meg a hozzá nélkülüzhetlen fegyvereket.

Ne legyen község széles e hazában tűzoltó- szerük nélkül ; nagyságához, há/.ainak számához arányban álló tűzoltó fecskendő legyen minden faluban. úgy hogy minden u0 lakóházira jusaon egy tűzoltó-fecskendő, és pedig ezen 50 ház területén legyen elhelyezve, hogy tűzvész kitörése esetén mindig közel kéznél legyen; 50 lakház tulajdonosa együttessen könnyen mégbirja egy tűzoltó-fecskendő beszerzési költségét, kezelésébe és gyakorlati alkalmazásába pedig az 50 lakház ifjai és fér- íiai begyakorolhatják magukat, vagy begyakoroltatják magukat a főváros vagy valamely vidéki tűzoltó-testület parancsnoka által.

Látjuk, hogy az oly nagy mérveket öltött és oly számos tüzeset a kormányt is tevékenységre j serkentette, s nem egy üdvös rendeletet bocsátott ki. Tudjuk, hogy minden község tartozik tűzoltófecskendőt beszerezni, s hogy egyrészt a magyar iparon lendittessék, másrészt s főleg a legjobb szerkezetű és tökéletesen megbízható fecskendőkhöz juthassanak a bevásárlók, első sorban hazánk egyik legrégibb és legjobb hírű gyárának, Geittner és Bausch tűzoltó-fecskendőinek beszerzését ajánlotta a belügyminiszter rendeletével.

Midőn a magas kormánynak bizonyára ala- pos meggyőződésből eredő ajánlását örvendetes tudomásul vesszük, mint a valódi jónak méltánylását s a közjó érdekében való nyilvánítását, alkalmat veszünk egyszersmind arra, hogy a Geittner és Bausch tüzoltószer-gyáráról és fecskendőiről elmondjunk egyet-mást annál is inkább, mivel nehány nap előtt ünnepelte negyedszázados fennállása emlékét.

Egyszerűbb és jobb szerkezet már el sem képzelhető, mint a Geittner és Bausch-fóle fecskendő-szerkezet, amit csakis az évtizedek óta szakadatlanul folytatott lelkiismeretes és szakavatott gyártás eredményezhet.

Állandóan Bausch Ferencz egyedüli ezégtu- lajdonos veje Köhler István gyárigazgató vezetése alatt áll, a kinek szakértelme oda vitte a fecskendők szerkezetének tökéletességét, hogy még a külföldön is elismeréssel adóznak különösen mély szi- vóképességü fecskendőinek, s hazánkban pedig utánzója nem egy akad !

Haszonötéves múlt gazdag tapasztalataira tekint a gyáros czég vissza, folytonosan növekedő bizalom és elismerés közepeit s ez magában véve elég garantia arra nézve, hogy teljes mértékben ajánlható legyen.

Minden néven nevezendő különös befolyás és erőszakoskodás nélkül ily szép eredményt kivívni dicséretes dolog s csakis a becsületes és tisztességes szakértelemmel párosult munka eredménye !

Diszóre válik e gyáros czég hazai iparunknak annál inkább is, mert gyártmányai több ezer pól„Szekszárd Vidéke“ tárczája.

Anamatia helyén áll-e Duna Földvár ?

Tisztelendő Cziráky Gyula ur a „Tolnamegyei Közlöny“ ez évi 40-ik számában ezen kérdés felett: „Hypotliesis-e hogy Földvár helyén létezett Ana- mantia? Kétségtelenül nagy buzgalommal és odaadó munkássággal gyűjtött adathalmazra támaszkodva, azon conclusiára jut, hogy az bizony nem hypothesis és szülőhelyétől azon dicsőséget, hogy Anaraantia itt állott légyen, elvitatni nem engedi. Czikkónek végén szerencsésnek érzendi magát, ha sorai visszhangra találnak s hiszi, hogy állítását védelmezhetni fogja.

Végtelenül nehezen szántam el magamat arra, hogy közleményére válaszoljak, mert hiszen annak utolsó előtti bekezdésében nyíltan bevalja, hogy csak akkor fog nézetéből engedni, ha valaki egy másutt talált „Anamantiás“ érmet mutathat fél, de még akkor sem engedi meg, hogy Földvárunk Anamantiához nem tartozott. így nyilvánvaló, hogy mivel én ilyen érmet másutt nem találtam s felmutatni sem tudok, csak szalmát csépelek és falra borsót hányok. De továbbá én egyszerű diletans létemre nem is rendelkezem a régészet tudományának oly bőven ellátott hadszertárával, melynek fegyvereivel oly rengeteg számú és nagytekintélyű tudósnak munkájával körül vértezett ellenféllel a kez- tyüt sikerrel felvehetnem. És ha mégis válaszolok,

teszem azt czikkiró ur személye iránti vonzalmamból, mert igen dicséretre méltónak tartom, midőn a clerus tagjai, a kik végzett tanulmányaik összes kincseivel ékeskedve, nemcsak hogy hivatásuk minden terheivel és hal mázott teendőivel küzdenek meg, hanem azon felül és pedig gyakran pihenő idejüknek feláldozásával, a tudományok valamely speciális ágának szakszerű művelésére is vállalkoznak. Ezáltal a közművelődés előharczosai közé sorakoznak s nemzetünknek még a külföld előtt is becsületet szereznek.

Minthogy tehát a válaszra határoztam el magamat, nem mint régész, mert mint fentebb is megemlítettem én csak egyszerű amateur és nem szaktudós vagyok, hanem mint koromnál fogva tapasztaltabb és az ifjú hév elragadtatásának korlátain kívül álló dilettáns, Oz. ur czikkében előso- roltakra a következőket mondhatom :

Anamatia, Adnamátia, — vagy most legújabban Cz. ur ezikke szerint meg már Anamantia, tehát a harmadik formájú elnevezésű város hol fekvésének kérdése — szerintem — most már inkább csak a történelmi kutatás körébe tartozik, mert a város romjai eddig elő nem kerültek s nem a felett kell dönteni, hogy ez a rom maradvány Anamatia volt-e, vagy nem, hanem az a kérdés, hogy Anamatia, Admanatia, sőt most már legújabban Anamantia hol állott?

Nos tehát ezen kérdéssel, amint Cz. ur.czik- kéből is kitűnik, a tudós szakfóríiak is kiilöinböző

véleményben vannak és czikkiró ur abból indulva ki, hogy az általa első sorban megnevezett szaktudósok tagadják ugyan, hogy Anamatia D.-Földvár helyén állott, de ezek sincsenek egyértelműben, mert az egyik azt Mohács, a másik Pentele, a harmadik Szent-István, a negyedik Simontornya tájára helyezi, igy ezeknek a nézete semmis, figyelembe nem vehető és arra mint döntő argumentumot czitálja Cserapovics és hét társát, akik meg mint az ostorcsapása, következetesen és határozottan D.-Fö'dvárra helyezik Anamatiát. Beadásul még Dankó tekintélyét is hangsúlyozza, aki ebbeli véleményének kimondásában az újabban megnevezett tizenkét tudós férfin könyveire támaszkodott.

Erre nézve előre kell bocsátanom, hogy én mindig kiváló és nagy tisztelettel viseltettem az irók, különösen pedig a tekintélyre vergődött irúk iránt, de törvényekül hirdetett tételeiket dogmákul soha nem ismertem el, hanem véleményüket csak addig tartottam zsinórmértékül és irányadóknak, mig egy újabb és közvetlen tapasztalás és megfigyelésre alapított ellenkező meghatározás azt le nem döntötte.

A tudományok művelésével foglalkozó tábor két hatalmas phalanxból áll, az orthodoxok és neológokból. Az e'.sö tételeket, törvényeket (majdnem dogmákat) állít fel, azokhoz köröm szakadtáig ragaszkodik — a másik ezen törvényeket csak addig ismeri el, mig azok a kor színvonalán álló újabbakkal nem helyettesittetnek, mindent eriticailag tár-