Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-10-02 / 46. szám

— Szerencsétlenség. Bencsik Kálmán kereskedőt kedden délelőtt szerencsétlenség érte; lóra hajtás közben megbokrosodott, a kocsikerék, árúd összetörött, s Bencsik a kocsi alá esett, és szerencsére csak könnyű sérülést szenvedett.

— A helybeli polgári olvasókör legutóbb lefolyt zajos közgyűlése megsemmisítette a választmánynak egy határozatát, minek folytán az elnök, alelnök és jegyzőn kívül az egész választmány tisztségéről leköszönt, és a kör tagjai közül az alább elősoroltak az egyletből kiléptek. Névszerint : Berger Benő, Hirsch József, Bauer Ignácz, Takler József, Teszáry Lajos, Dr. Lévay Ignácz, Kram mer János, T. Nyifray Lajos, Pollák Ignácz, Krausz Mór, Kristófok Béla, Dr. Dicenty Pál, Sust Viktor, Kész Gotfried, Antal Ferencz, Fránek János, Ud- vardy Sándor, Steiner Károly, Ferdinand Béla. És ezeken kívül mint halljuk, még többen is készülnek a kör kebeléből kilépni.

— Színészet. Szabó Gábor színtársulatával Szekszárdon 12 előadást óhajt tartani még e hó folyamán.

— Adomány. Bátory Elek gyógyszerész a helyöeli r. k. ovoda javára 5 frtot adományozott. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy az ovoda növendékeinek száma mai napig 121 gyermek, vallás különbség nélkül.

MEGYEI HÍREK.

— Betörés. Gerjen község egyházi pénztárába múlt hó 23—24-ke közti éjjel ismeretlen tettesek betörtek és onnét 300 frt készpénzt és ugyanannyi értékű kötelezőt vittek el. A nyomozás erélyesen megindittatott.

— Tamási községben leendő hordóintelesitő hivatal felállítása tárgyában hozott törvényhatósági bizottsági határozatot a kereskedelemügyi m. kir. minister jóváhagyta.

— Nemes tett. Báró Eliatschek Ede, a tolnai csónakázó egylet elnöke, az egylet tagjai között gyűjtést rendezett, hogy a karácsonyi ünnepekre a szegény sorsú gyermekek részére karácsonyfát állítson. mely alkalommal a tanitói-kar által kijelölt szegény iskolás gyermekek czipő, czizma, kendő, kabát s más eféle ruhadarabokkal ajándókoztatnak meg. Az eddig egy begyűjtött összeg a takaréktárban kamatozik.

SzelcszáiircL icLélce— Gyászhir. Bonyhádi Perczel Géza, volt 48-as honvédtiszt/ Tolnavármegye bizottsági tagja, ügyvéd, földbirtokos, Perczel Mór tábornok unok a- öcscse, szívszélütésben Bönyhádon elhunyt élte 72-ik évében. Temetése vasárnap délután ment végbe impozáns közönség mély részvétele mellett. Az elhunytat gyászolják : gyermekei, széles körű rokonai, jó barátjai, ismerősei, egész Bonyhád és környéke. Legyen neki könnyű a föld I

— Búcsú. Bátán, Harczon, Nagy-Mányokon igen kedélyesen folyt le a szent-mihálynapi bácsú. Ősi szokásként a környék egész serege lepte el jóbarátjait, rokonait, ismerőseit.

— A tolnai csolnakázó egylet végiek megalakult, az ideiglenes tisztikar helyébe megválasztattak elnöknek: br. Eliatschek Ede, igazgatónak : M a t e j k a K á r o 1 y, választmányi tagoknak :Dobrovits Sándor, R o b o z János (titkár) és J a n o s i t s Károly (pénztáros.)

— Mit fizetnek a biztosító-társaságok ? Az idei nyárutón előfordult rendkívüli nagy és gyakori tűzkárok erősen igénybe veszik az egyes biztosító társaságokat, ügy halljuk, hogy csak augusztus hónap folyamán negyedfélmillió forintnyi tűzkárt jelentettek be a Magyarországon működő biztositó társaságoknál. Ezt az adatot a hivatalos statisztika által konstatált aránynyal egybevetve, kitűnik, hogy augusztus hónapban — ingatlanokban és ingókban tizenkét millió forintot érő olyan vagyon pusztult el, mely nem volt biztosítva.

— Vasúti baleset. Kevésbé múlt, hogy csütörtökön a dombóvári pályaudvarban nagyobb szerencsétlenség nem történt. A vasúti kocsik tolatása alkalmával 3 teherrel megrakott kocsi oly erővel ütközött az ott álló személyvonatba, hogy 4 kocsi megsérült és egy éppen kiszállni akaró utas súlyosabb sérülést szenvedett. A vonalon levő 50—60 utas közül többen szenvedtek kisebb sérülést, de szerencsére nagyobb baj nem származott, mert az utasok nagyobb része már elhagyta a kocsikat.

— A pécsegyházmegyéből. Schmeller Alajos káplán Olaszból Mária-Kéméndre, Kirsehanek Ödön M.-Kémóndről Bogdására, Ujváry Géza Bogdásáról Olaszba helyeztettek át.

— Esküvő. Lenkei Lajos a „Fünfkirchner 1 Zeitung“ szerkesztője csütörtökön tartotta esküvőjét Pécsett özvegy Engelné szül. Stern Anna ur-, nővel.

— Lelkész választás. Szűcs Sándor harkányi administrator, volt tolna-némedii ref. káplán, Harkányba egyhangúlag lelkésszé választatott meg.

— Megörült. Höl.czl. János tolnai születésű vasúti alkalmazotton Sárbogárdion, hol legutóbb tartózkodott, az őrülés szimptómái mutatkoztak," miért is fel vitték Budapestre az örültek házába.

— Vásár. Faddon az országos vásár október hó 6-án fog megtartatni.

— A kaposvári urodalom bérletének ügye még most sem dőlt el végleg, mert a hitbizomáuyi bíróság vonatkozó icélete máig is fellebezésben van elintézetlenül. Miután azonban a lierczeg Eszter- házy javak még önkénytes zárlat alatt vannak, a bérbeadási ügyek eldöntésénél bizonyára a majorátus urának akarata az irányadó, melyet a bíróságok is respektálnak. A hitelbank ennélfogva haszonbérlője lesz az uradalomnak s újabb hírek szerint azt is át fogja már legközelebb venni. A múlt héten tárgyalások folytak az instrukezió s a vetések átvétele iránt, melyekre nézve azonban ez ideig még teljes megegyezés nem jött létre.

— Hajók járása. Október hó 10-től október 31-ig az I. cs. és kir. szab. Duna gőzhajózási társaság szemólyhajói Budapestről Mohácsig naponként 12 órakor délben indul. Mohácsról Budapestre naponként 11 órakor délelőtt.

— Kitüntetés. König Richard becsi magánzó a sanmarinoi köztársaság béc=i konzulátusánál teljesített szolgálatai elismeréséül San-Marino Oommandeur-rendjének jelvényével lett kitüntetve König ur a herezeg Eszterházy tulajdonát képező nagykiterjedésü kecsegei uradalomban — mig azt özv. König Károlyné bírta haszonbérben — hosszú időn át mint jószágigazgató állt alkalmazásban s akkor megyénkben is nagyszámmal szerzett barátokat és jó ismerősöket, kiket kizonyára kellemesen fog meglepni derék barátunk eme kitüntetéséről szóló hírünk és kikkel együtt mi is gratulálunk a dekorált férfinak.

—- Az oláhezigányok rendkívül sok dolgot adnak a tamásií csendőrsógnek. Egyik betörés a másikat éri és a különben is nagyon terhes szolgálatot végző csendőrök e miatt még inkább meg vannak rakva dologgal. Múlt hétfőn virradóra Gut- liárt György paárii lakos szobájába törtek be, elemelve onnán mindent a mi szemüknek megtetszett. Elfogatásuk persze nem sikerült még.

— És nem lettem orvos. Akármi legyek, ha meg nem untam még az elején ezt a pályát. Eszembe jutott, hogy egy ismerősünk fürdőorvos lett és pedig fürdőorvos nem akartam lenni semmi képen sem.

— Hát mi leszel? kérdi apám.

— Sekszpir, mondok.

— Sekszpir ám, szól haragosan az öreg, — suszter leszel !

Anyám egy lármás operát játszott a zongorán.

Megegyeztünk apámmal, hogy se Sekszpir nem leszek, se suszter, hanem a középutat választjuk, leszek újságíró.

— Jól van gondoltam magamban, lehet az ember újságíró is, meg jó színész is. Tehát leszek . . .

Es nem lettem újságíró. Bismarkot mentem el egyszer meginterpirolni, mire tüstént agyonütött a „Hamburger Nachrichten“, és én beadtam az újságírói m an-dátu m o t.

Anyám épen az „E r n á n i t“ játszotta. Künn az őszi szél süvöltött ; a lementált faleve- 1 e k zörögve hullottak alá; — s én bágyadtan, borongó hangulattal dőltem egy rozzant kanapéra. Meghatva, lemondólag szuszogtam magamban, hogy: moriturus sum.

— „

............Egyszer fázott, máskor lánggal

ég

ett. Húzd, ki tudja meddig húzhatod . . . !“

Rengett belé a házunk, amint el ludoltam a hattyúdalt.

...........Van nekem egy mindenható nagybátyám, aki nagy ur Becsben. Egy napon magához hivatott ez és elkezdett a telkemre beszólni.

— Te kölök, szólt leári hangon, szamár vagy ökör vagy ; de én azt akarom, hogy ember légy. Nem kellett más pálya, hát leszel — fogtechnikus.

— Jól van, gondoltam magamban, lehet az ember fogtechnikus is, meg jó színész is. Tehát leszek fogtechnikus.

— És lettem...........De már ezt elmondom

ap

róra.

Yolt az én mindenható nagybátyámnak, aki nagy ur Bécsben, egy testi-lelki pajtása, úgy hívták, hogy : Professor Kalács. Ez a Professor Kalács mód nélkül prózai ember volt. A klinikán a fogászatot tanította, otthon meg mindennap sam- piguon mártást evett ebédre.

Az én mindenható nagybátyám, aki nagy ur Bécsben, jól a számba rágta, hogy mitévő legyek, hogy csak öltözzek fel ünneplő ruhámba és menjek el, majd a fogászat titkaiba be fog engem avatni.

Én felöltöztem az ünneplő ruhámba, és elmentem, hogy a fogászat titkaiba be avasson en- gemet professor Kalács.

— Nincs itthon a professor ur ? kérdem a szeleburdi kis assistenstől.

— Nincs itthon kérem, de ón mindenben helyettese vagyok. Szives látogatását különben előre tudatták velem.

— Igen.................?!

— Igen, tessék helyet foglalni.

Helyet foglaltam, s a tanítás megkezdődött.

— Nyissa ki a száját, szól az assistens. Én kinyitottam a számat. Aztán elkezdte magyarázni:

— Ezt megnyomom, fáj-e ?

— Nem.

— Hát emez ?

— Ez sem.

— Hát . . . . ?

Én unni kezdtem a dolgot, és szórakozásból

! rákezdtem a szép hattyúdal ama refrainjére : „Húzd, ki tudja, meddig huzhatad . . . !“

A szeleburdi legényke se vette tréfára a nótát, és elkezdte huzni isten igazában.

— Hé, hi, hó ... ! kiáltok torkom szakadtából.

E naptól kezdve egygyel kevesebb fogam volt, amivel a körmömet rághattam.

A tanítóm három forintot kért ez első óráért, de ón Sekszpir szavait vágtam oda, hogy : „Abból bizony nem eszel . . . !

Ezzel aztán abba hagytam a fogtechnikusságot.

Odakünn éppen nyugvóra készült az őszi nap, hanyatló sugárai végig surrantak a letarlott tájon ; fent varjuk károgása tette az áj ért.

Én' nyári zsakedlimbe burkolózva kiáltottam oda Rómeó szavait: „Sárga kukoricza szár, kapá- latlan maradtál !“

Anyám, a mint később hallottam, ugyanekkor azt a szép nótát játszotta :

„. . . Bab is jó, ha nincsen más, ^

Ez budapesti szokás

. . . . Többé nem mentem a szülői házhoz. Az én mindenható nagybátyám, aki nagy ur Bécsben, levette rólam a kezét. Apáim felém se nézett; anyám egykedvűen játszotta egész nap a „Lohengrint.“ Színész lettem. Eleinte böjtökéin és szinlapot hordtam, most hősszerelmes vagy és úgy bőjtölök ....

De mihelyt megszüntettem, tudtam, hogy színész lesz belőlem. Es ez a tudat nem hagyott el egy perezre sem.

Mert Melis1 ó vagyok „Faustban.“ Lucifer „Az ember tragédiájában.“ Ha kell Utthelló, Hamlet, vagy Corjolán, szóval minden, minden.

Stauber József.