Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-10-02 / 46. szám
Sze!kiszá.2?d. "V icLélce_ I — Régiségi lelet. Döbröközön nagybecsű ré- gisógi leletre akadtak ásás közben. A lelet megbi- rálására sürgősen hivták oda Yosinszky Mór régész apari plébánost. — Felépült u] ház. A „Dombóvári járási takarékpénztár“ egy emeletes uj háza teljesen felépült s rendeltetésének e napokban már át lett adva. Az épület földszinti keleti felében maga az intézet helyezkedett el, — földszinti nyugati felében pedig Lakner Lajos gyógyszertára van. Az emeleten Lakner lakosztálya felett dr. Frühwirth Jenő ügyvéd, az intézeti helyiségek felett pedig Asztaliéi’ Károly takaréktári könyvelő bírnak igen csinos és kényelmes lakásokkal. Magán az épületen van ugyan kifogásolni való, de azt a hasznát melylyel az itteni eddigi mizerabilis lakás viszonyokon segíteni fog — nem lehet' elvitatni. — Lakner gyógyszerésznek a Griltzpr-fóle házban volt lakásába Fischer Bernát helyezi át üzletét, ennek eddigi helyébe pedig — megfelelő átalakítás után — dr. Kul Gábor aljárásbiró költözködik s ez által a Schmidt-féle házban és a Heiman-féle házban (itt ideiglenesen a takaréktár volt elhelyezve) egy-egy nagy lakás ürült meg, melyek — tudóinkkal — még nincsenek bérbeadva. S ehhez vesszük még azt is, hogy dr. Darányi Ferencz ügyvéd Gyönkre költözésével a Hirsch Ferencz-fóle ház is megürül és Dombóvárnak járásbirósági székhelylyé leendő avanceirozásával a tamásii járásbirósági személyzet száma is valószínűleg apasztva lesz : Tamásiban a lakásviszonyok végre teljes javulással kecsegtetnek. VEGYESE K. — „Képes divattudósitás BécsbőP a czime egy terjedelmes és mintegy 400 ábrával ellátott füzetnek, melyet Schein S. a Bécsben Bauernmarkt 13. sz. alatt létező, előnyösen ismert divatáruház és a Landskrongasse 1. sz. a. levő, hires szőnyegraktár főnöke adott ki az idei őszi és téli idényre. Ezt az érdekes könyvet, mely a női divatnak és a szö- nyegiparnak valóságos kincses bányáját tartalmazza és szép kiállításánál és terjedelménél fogva értéket képvisel — mint bennünket értesítenek — a czég egyszerű Írásbeli megkeresésre bárkinek ingyen és bérmentve megküldi. A könyv első czikkót egy kitünően szerkesztett idény tudósítás képezi, mely az idén domináló őszi és téli divattal foglalkozik. Ezt követik a legújabb toilettek leírásai a legegyszerűbbtől a legelegánsabbig bámulatos olcsó árakon, divatos női kalapok gazdag választéka, köpenyek, Tricot-derekak, női fehérnemüek, vászonáruk, ágytakarók asztal készletek, férfi fehérnemű, férfi- és gyermekruha és ezt követi a czég- nek Landskrongasse 1. sz. alatti nagy szönyegrak- tárának képes árjegyzéke. Kitűnő minőségű futó- szőnyegek 29 krtól feljebb, lábtörlők, ágyszönye- gek, pamlag és fali szőnyegek, nagy szalon-szőnyegek, pamlag-általvetők, chenille-, Lambrequin-. Peluche-, Flanell- és Piquet-takarók, úti takarók és plaidek, chenilla- és Tunis portierek, juta-, ja- páni és roccoco-függönyök, csipkefüggönyök, Store, csipke-Vitrage-ok stb., stb., meglepő választékban, gyönyörű kivitelben és bámulatos olcsó árakon. Nehéz volna a rendelkezésünkre álló helyen e szö- nyegraktárt kellőkép méltányolni. A szerény viszonyok közt élő itt ép oly könnyen fedezheti szükségletét, mint a dúsgazdag, a ki egy darab persiai vagy smirnai szőnyegért kész 1000 frtot fizetni. A ki teheti, az nézze meg e czég szőnyegraktárát Landskrongasse 1. sz. alatt, a kinek ez nem áll módjában, az küldesse meg magának a fent említett érdekes divattudósitást, mely a mértókvételre is tartalmaz utasítást. A czég kívánatra szövet- és szönyegmintákat is küld ingyen, Régészeti ásatások. \ Tolnavármegye területén lefolyt régészeti ásatásokról igen örvendetes dolgokról értesítenek bennünket ; daczára annak, hogy megyei régészeti egyesületünk az igazak örök álmát alussza, mégis egyesek lelkes ambicziójának köszönhetjük azt, hogy örvendetesen haladunk megyénkben a régészet torén, mert ásatásokban nincs hiány. így Yosinszky Mór, az európaszerte ismert kiváló régész nem rég Szárazdon ásatott; azután dr. Kämmerer Ernő orsz. képviselő, s jeles historikussal együtt Döbrö- kö/.ön Verbőczy István várát (hol a kitűnő „Tri- partitum“ készült) ásatták ki igen szép eredménynyel. Alig végezte be itt sikeres munkáját, már is Bernrieder József nagybirtokos meghívására a ger- jeni határban fekvő „V á r a d“ nevű pusztáján tett ásatásokat. Yosinszky Mór hétfő óta dolgozik itt, s váratlan örvendetes eredménnyel. — Ugyanis az egész magas domb praehistoricus Terramare telep, melyen már eddig 8 méter mélységig jutottak, s ez még mindig egymás fölötti számos tűzhely, melyen edények, agancs-eszközök, kőbalták s számos e culturát nagyon jellemző tárgyak kerültek felszínre. Rendkívül fontos az eredmény culturtörtó- neti szempontból annyiban, a mennyiben Terramare telepek Felső-Olaszországon kívül eddig Magyarországban csak a Duna és Tisza között fordultak elő, de a Dunán túli vidéken még nem voltak constatálhatók. C S .A R ÉT O K. Házassági akadályok. (Iga/, történet.) Midőn már már Bálfi. Jenő igen sok jó estélyt eltöltött az érdemes Erős János nyugalomba vonult takácsmesternél, a szemenszedett 16 éves Pipiske leányának azon alkalommal, mikor őt ki- kisérte — az édes csevegéssel fűszerezett vacsora után — azt mondá hangos szívdobogással : — De nagyon szeretem magát, lenne-e az én feleségem? Pipiske elpirult s csupa ártatlansággal vallotta: — Igen nagy örömmel, mert a papa, meg a mama is mindig azt hangoztatják, hogy maga mily derék, előkelő nagy hivatalnok s jó volna ha engem venne el, és szemlesütve folytató: az igaz, hogy én is szeretem ám ! Az ily kedvesen csengő szavak hallatára Bálfi Jenő a boldogság érzetétől volt áthatva, s ha az óra egykedvű ketyegése éjfélre nem iparkodna, azonnal rohant volna a paphoz — áldás-adás végett. Mily hosszú volt az éj, aludni nem bírt, s azon mámoritó ideának élt, hogy ő egy boldog családapa. Feleslegesnek tartotta özvegy édes anyjának prózai szavakkal ecsetelni érzelmeit, hanem az utczán sétálva, jövőjével foglalatoskodott. Mégis roppantul boszankodott, hogy tud a város népei akkor aludni, mikor ő Pipiskéjével örök hűséget szándékozik kötni az Isten előtt. A plébánián zörgetett, de az álmos mindenes szemeit dörgölve jött elő a zajra, s ment kaput nyitni a jövevénynek, kinek aztán megmagyarázgatta, hogy a reggeli 4 órai harangozás előtt még ő se szokott felkelni, annál kevésbé a plébános ur. Bálfi duzzogott a korai idő miatt, s ment tovább. A reggeli órákban leendő ipaurával megtárgyalta alaposan és részletesen a házasságuk mindenféle és nemű oldalait, tőle jó tanácsokat nyerve és hallva, szerelmével felfegyverkezve elindult a parochiára, hol nagy hálálkodás után előadta: — Hirdessen ki bennünket főtisztelendő ur Erős Pipiskével, úgy hamarosan megnősülni óhajtok vele s ő meg én velem akar házassági frigyre lépni. A humánus és fenkölt érzelmű s mindenki által szeretve tisztelt lelkipásztor elképedt e hir hallatára, de mégis jóságosán, atyailag s megnyerő hangon mondá: — Kedves barátom mit gondol az égre! Önnek édes anyja van nagy szegénységben s mint egyetlen fia a dohány ki- és beváltó hivatalnál csekély 300 frt diurnumából kell eltartania s önmagának is ebből kell élnie, erre még családot nem alapíthat, de még csak a második korosztályból menekedett meg reelamátió utján — emiatt sem esketem meg, s édes mamája nem is adná hozzá beleegyezését, pedig erre is szükség volna. Bálfi Jenővel forgott a világ, nem látott semmit az ő szerelmének rengeteg nagyságába, sokáig küzdött önmagával, mig végre csillapodott s ezen — előtte — oly csekély argumentumokat összevissza akarta rombolni. — De édes jó főtisztelendő ur, lássa, tudja s kérem szépen csak hallja, én mint tisztviselő nagykorú vagyok, a katonaságtól sem kell tartani, mert jogczimem meg van. s ha kétszer felmentettek, harmadszor is fel kell menteniük, aztán fizetésemből is szépen megélhetünk, mert kérem szépen ipám uram gazdag, van egy csődtömegnél 1000 frt előjegyzett követelése, ha megnyeri a pert — s kifizetik, nekünk ajándékozza nászajándékul, de kérem szépen csak hirdessen ki minden cerimonia nélkül, nem kell erről tudni senkinek s még e héten — egyik kora reggel — mikor még nem láthatja senki, esküdtessen meg, de kérem ; szépen . . . Hiába volt a kérem szépen okoskodás, süket fülekre talált, kitántorgott s ment az öröm szülőkhöz, s majd sirva-ríva panaszkodott, hogy mindenki ellene esküdött, nem akarják kihirdetni, összeadni. Erős János pipájából a trafik kialudt e szörnyű s hallatlan hir hallatára s ekként philosophiált: — Tudtam, hogy nem teszi meg, mert haragszik reám, igen haragszik. Mióta a nálam levő 10 forintját kérte csak egyszer is vissza, s nem adtam meg s reáadásul nem is köszönök azóta neki, igen ezért haragszik ; azért sem fizetem vissza, azérc se köszönök neki. Kedves fiam uram ne essek csak kétségbe, van még pap a világon, a ki mégis megfogja tenni. A szomszéd falu papjához ne menjen, mert ez jó barátja, a kedvéért ez se teszi meg, a másik faluba se menjen, mert ez káplánja volt, az se fogja megtenni, hanem tudja ott azon a pusztán van egy szerzetes, ahhoz menjenek, az tudom meg fogja tenni. S van nekem egy bölcs sógorom, ki vezetőjük fog lenni, az majd mindent kivisz és megtesz, s aztán jöjjenek vissza a lakodalmi vacsorára. A felháborodástól ment e nemes indítványt a tett, a kivitel követte. Másnap Erős János a szekerébe befogatta a katonaságnál hosszú szolgálati idő után kimustrált lovait, arra felültette Pipiskéjét a boldog vőlegényével s a bölcs sógort. Jó tanácsokkal ellátva: hogy ne egyenek most, mert aztán gyónni, áldozni kell, fiam uramnak untig elég lesz a következő fegyverfőhivatalnoki kineveztetése s hogy a katonaságtól kétszer, reelamátió utján felmentetett, a bölcs sógor a többit majd elvégezi. Mentek mendegéltek étlen-szomjan, mig délután egy órára oda érkeztek a kitűzött helyre, Buzgó Tamás kiérdemült harangozóhoz, mint régi ismerősnél megszállva, kínálta őket az ebéd maradékával, de kijelentették, hogy nem esznek, mert nagy sor készül. Pipiske eltűnt a másik szobába, hol fehér menyasszonyi ruhájába öltözött, a vőlegény fekete gálába, fehér kesztyű és piros nyakkendővel felé- kesitve, azt mondá Buzgó Tamásnak : — Kedves bátyám uram kisérjen fel a szerzetes úrhoz, én oh vőlegény vagyok, itt a menyasz- szonyom, a sógor és ön lesznek násznagyjaim, összeakaruuk esküdni itt, mert a mi papunk haragszik a papára és nem akar bennünket összeadni. A bölcs sógor nemes indignatióval kapacitálta a házi gazdát, ennek rendes menete felől, mire Buzgó Tamás fejet csóválva megjegyzé : — A mi lelkész urunk nem eskedtethet, ez nem is plébánia, ő csak a földes urunk házi káplánja és tanítója, ne menjetek fel, mert kárba veszett fáradtság fog lenni, s hátha aztán még ki is nevetne, s aztán meg ki sem vagytok hirdetve. A bölcs sógor belátta a dolog minemüségé- nek valóságát s a mivoltoknak klipetusát, csak azt gondolta fennhangon : — Ezt nem is tudtam, de azért nem ijedünk meg a sorsuk állapotjától, hanem megyünk tovább. Ismerek egy jó lelkű papot itt a közelről, a ki engeinet minden huza-vonás nélkül oldalbordámmal összeboronált, ahhoz megyünk. Ez mind a villany hatott a szerelmes társakra, hamar lehányták magukról ünnepi viseletűket. Rövid idő múlva Buzgó Tamás udvaráhól ki- döczögött a kocsi, vivé a bölcs sógort, ki most már a korbács vastagabb felével össztökélte a czammogó gebéket, hátul pedig ölelkezve — az étien szomjan levő — boldog jegyes pár. De oh fátum a minden nemest szétromboló idők vasfogának, az ott levő jó lelkű pap is annyi mindenféle nehézmónyt adott elő ennek lehetetlenségére, miszerint elképedve állták körül, sírva, ríva kérve a mindenekre „hogy hát ha mégis.“ Erre mosolyogva mondá, de barátim az Istenre, mit gondolnak, most már sötét este is van, gyertya világ mellett pedig nem ejthejük meg a cerimoniát, holnap pedig bizonytalan időre elutazom, hanem majd legjobb lesz, ha otthon végezik azt el, mit itt szándékoztak cselekedni. Mélyen elszomorodva s majd a kétségbeeséssel küzdve hagyták ott a falut, de előbb és most már jól lakva Ábel Sándor kebelbarátjuknál. Haza tértek, a minden szép, nemes és magasztos elvek ellen összeesküdve, kik utjokba álltak egy a boldogság küszöbén álló szerelmes frigynek. Utolsó fegyver gyanánt most már levélben Írtak egy református papnak, ha rögtön megeskedteti, kitérnek vallásukból', de az is visszaírta, hogy nem oda Bude». A küzdést nem folytathatták, mert belátták a sors kegyetlen áskálódását ellenük, önmagukkal kibékülve — bevártak egy alkalmasabb időt, de a mi késik el nem marad. Rövid idő előtt olvastam a lapokban, mi szerint Bájfi Jenő és Erős Pipiske jegyesek. No lám két óv kellett ahhoz, hogy mégis megtörténjék az, a mi el nem maradhatott. Éljenek boldogul. Yárkonyi Iván,
