Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-09-25 / 45. szám

Hogy az ember boldogsága legnagyobb részben eHő neveltetésétől függ, az elméletileg és tapasztalatilag eléggé begyőzött igazság. Ki ne ismerné az első behatások erejét ? ki nem tudja, hogy ezek gyakran egész életre döntő befolyással bírnak ? hogy alapul szolgálnak az utóbb fölépítendő szellemi épületnek? Ki nem tudja, mily feszült iparkodással, buzgó törekvéssel lehet — de mégis lehet— a gyermek szivébe gyökeredzett fonákságokat kiirtani? Nehezen szabadul az ember kedvelt szokásaitól, még nehezebben, ha azok eredete gyermekkorára vihető vissza.

És ezen kérdésre, kitől függ első sorban a nevelés üdvös sikere ? biztosan és minden túlzás nélkül felelem : az anyáktól. Az atyák is befolynak és kötelességük is befolyni gyermekeik nevelésébe; befolynak utóbb a nyilvános tanítók, az egyház szolgái, de ezek csak folytatói az épületnek, melynek alapját az anyai kezek rakták le.

Ezek hatása inkább az észre, az anyáé a szívre szolgál. Különben is a férj és komolyabb tenné* szete a nyájassággal vezethető kisdedben inkább félelmet, mintsem szeretetteljes bizalmat ébreszt; őt hivatalos dolgai gyakran elszólitják — hosszabb időre is — családja köréből ; a nevelés jó gyümölcseit pedig a folytonos felügyelet érleli meg.

A jó anya, kit gyermekeinek szeretete, bol- dogitása inkább elfoglal, mint a világ zsibaja, hü lakója házának, gondos őre családjának. 0 gyermekei körében leli föl édenét és onnét hosszabb időre csak is kényszerűségből távozik. Előtte fejlenek tehát a gyermek szellemi tehetségei, tulajdonai, jó és rossz hajimai, tőle veszi az első benyomásokat, ő az ideál, mely a fejledző előtt varázsképen leng, a tükör, melyben az magát nézi. Őt ismeri a gyermek elsőbben ; őt fonják először körül gyenge karjai ; az ő kedvét keresi a kisded teremtés ; az ő tetteit majmolja, imádkozik az imádkozóval, mosolygóval, könyez a könyezővel.

Anyai szeretettől égő keblén tanul az ember szeretni; általa ismeri meg a kedves mennyei atyát; tőle tanul itélgetni, helyeselni vagy rosszaini, valót vagy valótlant beszélni, igaz vagy állalakban mutatkozni. Így örököt a gyermek anyjától sok jót vagy rosszat. És hogy az, mit ártatlan éveinkben maradni, a tapasztalás bizonyítja. Tiszteli a jól nevelt gyermek szüleiuek emlékét, sokszor hangzanak vissza lelkében egykori szavaik, intéseik, kérelmeik ; s ha történik is — mint fájdalom történik — hogy a gyermekeket a jó nevelés mellett is elragadja a világ folyama és leszéditik az anyai kezektől kimutatott ösvényről a csábok : még is az anya tejjel beszitt szülők iránti szeretet, a figyelmes tisztelet csakis az önmagából kivetkőzött kebléből halhat ki egészen.

A komoly megfontolás óráiban jogaiba visz- szalép az anya iránti szeretet s visszaragadja az ingadozó szülöttet ártatlansága rózsa-éveibe; föl- ujitja lelkében az akkori boldogító emlékeket és üd- vösebb irányt szab a tévetygő elé. S ha még az anyaszeretet ilyenkor szavakra fakad, kényekbe olvad, gondosan, zaj nélkül eltávolítja az erényakadályokat s a csábitó alkalmak helyébe üdvöseket állít, maga pedig fo'ytonosan a jó és szent képviselője, példaképe marad : oh csak igen ritkán átal- kodnak meg a gyermekek gonoszságaikban : az anyai szeretet hivó szavára térnek, a vallás karjai közé, mely őket hajdaD oly édesdeden öleié és bol- dogitá.

De szomorú, fölötte szomorú, hogy maguk az anyák vallástalanok ; az ilyenek gyermekei korán megszokják az Isten iránti hidegséget, az indulatok és szenvedélyek rabjaivá lesznek. Nincs ezeknek szellemvarázsló ideáljuk, nincs mintájuk, mely szerint életüket intézzék, nincs tükrük, melyben hibáikat, fonokságaikat láthassák ; nincs véd- angyaluk, ki őket az erkölcsi bukás örvényének széléről szeretettel visszavezetgesse; nincs ajk, mely szava hatalmával veszélyes álmukból fölrázza ; köny mely forróságával keblök jegét fölolvassza, (hit nélkül rohannak ők az élet tengerére és mennek úgy is arra, mint és merre a világ szelétől hányatott hullámok ragadják.

A tapasztalás példákkal bizonyítja ezt. Oh, ki tagadná az anyai nevelés boldogító eredményét!

Ki tagadná az anyák és általában a nőnem hathatós befolyását az egyetemes emberiség boldogitására.

Hazám anyáit és nőit szeretettel kérem, vegyék figyelembe, fontos állásukat és azon magasztos hivatást, melyet a természet számukra kijelölt.

Nem kétlem, szeretik az édes magyar hazát és azt velem együtt boldognak látni óhajtják. Vessenek e boldogságnak biztos alapot a tiszta vallásos buzgóság előmozdítása által. Tegyék a vallásos buzgalmat mindenek előtt önkeblök sajátjává; ez legyen az oltár, hol e buzgalom tüzét mindörökké ápolják ; legyenek hű tisztelői a vallásnak, gyűlölői mindannak, a mi azt sérti. Jutalmukat, öntudatuk boldogító nyugalmában is veendik. S a hon még ! késő unokáikban is áldani fogja emléküket.

v 6 " ö

De világos a temető...

De világos n temető tája;

Olyan mintha égne minden fája.

Köd-eső hull a sárga levéllel,

Nem bírok a bánatom hevével.

Kiviszem a temetőbe — szivem ;

(Két hét óta nyugszik ott a kivem)

Bus mécs gyanánt felette égetem;

Tisztább lángom úgy sincsen én nekem . . .

Minek tiz-kusz gyertyának a fénye,

Ha kialudt életem reménye 1

Ezt az egyet égetem titokban;

Érzem, ez is nemsoká kilobban . . .

Tóth István.

TÁRCZA.

—--A női öltözet történetéből.

Minő előnyökkel és hátrányokkal jár a férfi- öltözet a nőkre ? E kérdést intézte egy párisi lap a saját olvasó közönségéhez; a föltett kérdésre természetesen sokan siettek felelni s az érdekes feleletekből közöljük a következőket:

E kérdés épen úgy érdekli a filozófusokat, mint a nőket és szabókat. A büszke hősök, a hires szerelmesek emlékét idézi föl emlékezetünkben. Kleopátrát, a szép harczost karján liliommal, kezében rózsával ; Jean la Pucelset, pánczélba öltözötten, svéd Krisztinát, e királyi amazont, a ki lemond a jogarról, hogy „ennél jobbat keressen“ ; Chevreuse herczegnőt és Lougueville asszonyt, a Fronde harczok tábornokjait az orleansi falak alatt, hosszutollas n unez-kalappal s a futás miatt rongyos sarkantyus csizmában.

De térjünk át hosszas kerülgetés nélkül e század végének modern nőjére. Elvben elfogadjuk a vegyes costumet, sőt a férfi öltözetet is, de csak azon feltétel alatt, hogy minden átváltozásban maradjon a nő — nőnek. A vegyes costume divatos, a nők és a férfiak már hozzászoktak ; a sétatereken, az erdőkben tova vágtató amazon nem ébreszt föl több kíváncsiságot, mint egy markotányosnő a hadgyakorlatokon. Á részben vagy egészben való átváltozást szükségessé a különböző gyakorlatok, játékok, sportok tették, melyek szabad, könnyed mozgást igényelnek s ezt elfogadták azok a nők, kik lovagolnak, vadásznak, vívnak, csolnakáznak, korcsolyáznak. — Csakhogy e specziális, esetleges vegyes costume és a teljes átváltozás közt különbség van ; és e teljes átalakulása a női ruhának soha sem fog végbemenni. Bizonyára és ez a kérdés másik oldala — vannak a férfi öltözeteknek kézzelfogható, komoly és gyakorlati előnyei; ezt kívánja az egészségtan, a kényelem, a takarékosság, aliasznossság, az élvezet és a képzelem. A costume szabadság mellett szóló argumentumok között leghathatósabb az élet-halál kérdése. A nő predestinált áldozata mindama körülményeknek, hol hirtelen kellene kikerülni a fenyegető veszélyt s a melyekből maga is kimenekülhetne, ha nem volna akadályozva a szoknyák és fűzők tömegétől. — Az utczán, hol a szekerek (ugy nyüzsögnek, kikerülhetetlen a balesetek. — Égés, kivált színház égés alkalmával a veszély rettenetesebb, ép u^y vizbefulladás. vagy hajótörésnél, a hol semmi sem segitj. elő az úszásban. Ép úgy van az emberárral is, melyben a viharok és tolongások oly gyakoriak ; a nőnek nemcsak menekülnie lehetetlen, hanem megakadályozza a menekvőket és magakadályozza a mentőket is.

Ezek kétségbevonhatatlan előnyei a férfiöltözetnek ; csakhogy ezek nem nyomnak eleget a latban. ■ Peau d’Ane legszebb ruhája nem hasonlítható Össze Éva ártatlanságának, Dianna szűziességének ruhájával.

A nő minden tudománya az öltözködésben és abban áll, hogy kellemmel vetkeződjók. Az öltözködéshez tehetség, a vetkeződéshez művészet kell ; könnyű vagy elérhetetlen művészet ez ? S

Tolnamegyei Hölgyek Lapja.

meddig vetkeződjók le a nő ? Azt csak maga tudja. —- E női kérdést ketten oldották meg: Phryne Atheneben és Tallien asszony Párisban. Eécamier asszony, ki csak melléig hagyta magát szeretni, Gerardtól lefestette magát egy ingben. A toilletnek e teljes megvetése a szobor szépségeket újítaná meg, kik kegyéért istenek vetekednek. A vadnők megelégszenek egy orrukra függesztett gyűrűvel és egy pár fülbevalóval; e kostumenek az előnye, hogy elfér egy szekrényben; de azért nem mondhatni, hogy a czivilizált nők a semmivel öltözködnek. Vigaszuk lehet, hogyha a dócolettage nem szabad, legalább nem kötelező. Csak egy pár szót. szólok a férfi öltözetről. George Sand arczképón tanuló öltözetben Eugéne Delacroixtól, senkisem ütközött még a kiállítás alkalmával. Hosszú szoknyában nem lehet a világ körül utazni, sem fölmászni a Mont Blancra. A színházi costumeös bálokban a traves- tia elragadó, ha a férfiöltözet jól áll ; akár csak Chérubint látnok, a megtestesült kellemet. Faublas lovag fajtalan bája nélkül. És ezt nem a férfiöltözet teszi, mert a férfi ruhába öltözött nőnek nem j áll .jól a fesztelen magatartás; a férfi-nő vagy nő- férfi sohasem szép model, de még csak nem is bájos minta.

Ha a ruha előszó a férfihoz, azt mondhatjuk, hogy a nő ruhája maga egészen a könyv. A toi- I lette nélkül való asszony olyan mint a katona egyenruha nélkül. S mi a formákat illeti: mintha élettelen szobor volna. A női kosztüm arra való álarcz, hogy a női kellemeket kidomborítsa, a hiányokat í elfödje, azért engedi a nő, hogy fürkésszük, kedvtelve sőt sértő tekintettel karját, vállát, nyakát és tiszteletlenségnek tartja a szerénytelen vágyat, hogy ; lássuk a — pótlékokat is. — Ennek oka könynyen érthető ; a láb hibája ruhában előnnyé változik és neki azt a könnyed járást lebegő menést adja, mit a poéták istennők járásához hasonlítanak. A nadrághoz Dianna ruganyos, ritmikus lépései illenek. A szépségnek fátyolra van szüksége ; a képzelmet kell foglalkoztatnia s evvel valamit kitaláltatnia. A szerény őszinte férfi öltözet nem szól az illúzióhoz; és a képzelem működése, az öltözet hazugsága nélkül is az álarcz lehull, a nő megmarad, a szerelem eloszlik. (Lavater Fils.)

*

Férfiöltözetben a nő fiatalabbnak, szabadabbnak, merészebbnek, kihivóbbnak, de egyszersmind kevésbé látszik nőnek azok előtt, kiknek ízlése finomult a nélkül, hogy elfajult megromlott, volna.

A fórfikosztüm is csak divat, mint a többi és nem is uj. A köpeny, kalap, kurta szoknya s rövid csizmából álló öltözet kevésbé furcsa és nevetséges, mint az utolsó évszáz hajviselete és kri- noliuja.

*

Ha a férfiöltözet kecsesen áll a nőnek — akkor az illetlen, ha nem, akkor — nevetséges. Az excentrikus nő kompromittálja méltóságát; ha ilyen ruhába közeledünk a férfihez, kitesszük magunkat bizalmaskodásának s azt hiszi, hogy neki minden meg van engedve. A szoknyának legalább az az előnye, hogy elhiteti a férfival, hogy a vár védelmezve van. (Diverse Corespondants.)

■X*

A férfiruhában a nő mindazon előjogokat élvezi, melyek tőle meg vannak tagadva; gareon életet folytathat, kalandokat kereshet, mindenhova elmehet magában, mindent láthat, hallhat, megérthet és tudhat, megismerni a dolgok fény és árnyoldalait, betekinthet a színfalak mögé is. Megfigyelheti a férfiakat olyanoknak, a minők egymás közt megismerheti erényüket és hibáikat, tettök okait, érzelmeik természetét, látja őket a magok valóságában s nem a minőknek látszanak a nők előtt eljátszott komédiájukban, a hol látszólag poe- tikusok, lovagiasok és óvatosak, tartózkodók, mely tulajdonságukról sohasem mondanak le a nőkkel szemben. Ez ismeretlen a nők előtt elzárt tartományokba tett kémszemlék alkalmával összegyűjti a jó és rósz tudás fájának gyümölcseit, életismeretre tesz szert; de aztán adieu szétfoszlott ábrándok, isten veletek kedves úti kalandok ! (André M.)-X*

A női agyban megfogamzott bizarr eszmét, hogy a nők férfiruhában járnak, hatalmasan kell visszautasitaniok mindazoknak, kik szeretik a nőket, még hibáikban vétkökben is, föltéve, hogy ezek nem rutitják el őket. A női toilette a divattól született, ízléstől tökólesitett, a kellemtől eszményített művészet, szebb magánál a szépnél is. Egyedül a a pipere : a harmonikus szinti szövet hullámzó re- dőivel, az iv-alaku vállcsücskök, a selyem karokon, a szatin czipőbe bujt fehér egérhez hasonló — puha lábacska, csak ezek ébreszthetik föl a kigyó- szerüen hullámos vonalakat, csak ezekből áradhat ki, mint myrrhából az illat az odoré de foeminá- val vegyes illat, a földi istennők e finom és leré- szegitő kisugárzása ! Keringőzni gyászruhában ? A paradicsom madár változzék át szarkává? Ne legyen többé virág, gyémánt, gyöngy, drágakő ? eltűnjék a csipke, bársony a lágy moire satin és selyem ? ne lássak többé szint, húst ? Ne erezzem az illatot ? Oh szivem gyönyörei! Vágjátok le ha-