Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-09-25 / 45. szám

9. szám. Szekszárd, 1890. szeptember 25. mums kJ, Szerkesztő-tulajdonos : Geiger Gyula, a kihez ügy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, mint aliirdetési és előfizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárd, Pándzső-utcza 1022. Megjelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a „Szekszárd Vidékének“, s ennek előfizetői ingyen kapják. Külön megrendelve egész évre 2 forint 50 krajozár. ZE3Ii:r;de-tö czégeink szives figyelmébe. Ha a beküldő hirdetményéi a „Tolnamegyei Hölgyek Lapjában“ láván ja felvétetni, kérjük e körülményt különösen megjelölni. A divat-, és női munkák-, ruhák-, ókszer-pipere-czikkek, általában hölgyeinket érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési díjak: mint a főlapban. Nőnem és emberiség. Ki vonná kétségbe a nőnem hathatós befolyá­sát az emberiség boldogitására'? Ha a történelem nyomán a múlt századokra visszatekintünk s a népek és nemzetek élete fölött elfogulatlan lélekkel elmélkedünk, hogy a valódi jólét egyedüli alapja az erkölcsösség és ez csak ott virágozhatik, hol ápoló anyja — a keresztény val­lás — kellő becsben tartatik. Hol vallásosság és az általa ápolt erkölcsösség virágzik : ott sértetle­nül állanak a természeti és polgári jogok ; híven teljesittetnek mindenki által a kötelességek ; zavar­talanul áll a jó rend ; elégedettség honol a szivek­ben ; a polgárok mint testvérek, szeretettel ölelik egymást; kölcsönösen megosztva viselik az élet ter­heit ; a közjó érdekének örömest alárendelik saját személyi érdekeiket; ott nem kapnak lábra a bűn sö­tét rémei; elnémulnak a rosszra való csábítás syrón- hangjai ; a síron túli életről tan nem tekintetik puszta regének ; ott a nemes tettek, erények vígan tenyésznek; ott a béke olajágát hordó angyal kedves j lakhelyet lel, a boldogság szilárd alapon nyugszik. Ellenben hol a vallás fogékony keblekre nem talál, hol az a keblekből száműzetik : ott szomorú lábon áll minden. Ott a rakonczátlan szenvedélyek tombolnak ; ott csupán csak az állati embert látjuk tenni cselekedni, állatiságának megbélyegző kitöré­seivel. Nincs nyomor vagy csapás, mely annyira elvágná a polgári jólét életerét, mint a vaUástalan- ság. A vallást száműző nemzet önkeblében emel­kedett hullámoktól hanyatlik, mig szirthez ütődve megfeneklik és az örvénybe sülyed. Minden ember közreműködhetik és kell is, hogy közreműködjék az emberiség jólétének és bol­dogságának előmozdításában és ezt legsikeresebben teheti a vallásosság előmozdítása által. Es ép e té­ren nyílik tág mező a női tevékenységnek ; itt — hogy úgy fejezzük ki magunkat — a nő majdnem csodákat művelhet. E téren a nő háromféle alak­ban érvényesítheti befolyását, mint csupán nő, mint feleség, mint anya. Ha a nő természetét a férfiúéval összehason­lítjuk, látni fogjuk, hogy a férfiúban nagyobb az erő, a nő finomabb, nemesebb; a férfi szeret a végtelenig csapongani, a nő hódol a korlátoknak ; a férfi büszke és nyers, a nő alázatos, szerény és szelíd Ugyanazért a belső vallásosság, szent sze­mérem, illem, szeplőtlen erény azon elemekben, melyekben a nő legotthonosabb ; azért a női lélek hajlan 'óbb az Istenben való szilárd hitre ; forróbb sze­retettel ölel mindent, a mi szent és a vallás kö­rébe tartozik ; az illetlenséget visszautasítja, a go­nosztól, a rossztól irtózik. Innét lehet megmagya­rázni, miért oly undok, oly visszataszító látvány, ha egy nő a természet által kiszakított ösvényről leszédü ve és mintegy önmagát megtagadva, el­fojtja szelídségre alkotott lelkében a hitet; a mú­landóságon túl vágyó reményeinek a föld határi­nál szárnyait szegi; szivében az isteniek iránti sze­reteted aljas szenvedély váltja föl; szemeiből szende szemérem helyett a kaczérság villámait löveli ; aj­kairól az illem, szeplőtleuség szűz illatával fűsze­rezett beszéd helyett nyers, az ő szájába épen nem illő szavak hangzanak. Innét lehet megmagyarázni, mért hódol az erősebb és büszke férfin oly nőnek, ki a szó nemes értelmében az, minek természeté­nél fogva lennie kuli ; mért visszatartóbb, mért fé­kezi az ilyenek társaságában kicsapongásra hajlandó : kedélyét. Itt van alapja a nőnem befolyásának az emberiség szebbítésére, erkölcsösitósére és ez által pedig boldogitására. A nőnek, mielőtt a vallás ellen bárki által szórt gunyszavakat rosszalás nélkül, vagy épen helybenhagyólag hallgathatná, természetéből kel­lene kivetkőznie. Egy vallásos nő eiőtt csakis szem­telen férfiú merészelem! vallásgueyoló szavakat ki­ejteni ! Nőink adják a társalgási hangot; ők a na­pok, melyek körül minden kereng: ők szabják meg a társalgások menetét, ők az iránytűk, melyek után mindenki örömest indul. Bár figyelnének szép ter­mészetük nemes sugalmaira s távolitanának el kö­rükből mindent mi az emberiség legdrágább kin­csét — a vallást — sérti! Oh bár Ők, a divatki­rálynék, a vallás iránti buzgalmat, a gyengéd sze­mérmet, a tiszta erkölcsösséget hoznák vissza is­mét előbbi divatába s örökítenék meg azt! Akkor tapasztalnék, mily üdvös hatással lenne az egész emberiségre; a vallásgunyolók pirulva lépnének vissza a körökből, hol veszélyes elveik, gunyszavaik fölött a tiszta női kezek kárhoztató pálezát törné­nek ; s mivel e körökből való eltávolításukat úgy vennék, mint száműzetést az élet édenéből, elné­mulnának és óvakodnának megsérteni a nő vallási érzetét. Lassacskán aztán fölébredne bennük a lel­kiismeret és maguk is becsülni kezdenék az em­beriség legnagyobb kincsét a vallást, melynek csi­rája úgy is természetükben fekszik, kiirthatlanul. Az eddig önállóiag tekintett nő befolyása még sikeresebb lesz, ha őt szerelme asszonynyá, fele­séggé teszi, és egy férfiúval a házasság szent frigye által örökre egyesíti, közvetlenül ugyan inkább csak férjére, de közvetve másokra nézve is. A jó vallásos nő, a vallás kegyelme által gyámolitva, bir erővel tűrni az élet bajait, elfojtani vágyait és azokkal együtt önmagát helyzetének föl­áldozni ; meggyőzi igy ő a világot és példányképö lesz másoknak, öröme, dicsősége férjének. Távol áll az ilyen nőtől a rut tettetés ; jónak mutatja ma­gát, mert lelke mé’yében jó ; szereti, becsüli a jót és létesíti azt, de szelíden, óvatos figyelemmel. Ha lelkére keserűség írat, ha reményeiben csalódik, nem háborog mint a fergeteges férfi, békében, az időtől vár balzsamot sebeire, sikert terveire. Kis körében figyelme minden csekélységre kiterjed, tudva, hogy a parányi mag gyakran nagyszerű ese­ményeket szül magában. Ily nőt melyik férj ne tekintené valóságos áldásnak! Ily nő lebet csak képes könnyelmű férjét ábrándjaiból gondolkodó életre kelteni, a jó, nemes és szép iránt elhidegült keblét szent lángra gyújtani, mert erkölcsileg lehe­tetlen, hogy a férj egykedvűen nézze a házát és családját íelreismerhetlenül boldogító vallás áldá­sait; becsülnie kell azt. minek oly gyönyörű szel­lem gyümölcseit látja erényes nejében. S e figye­lem, mely a boldogságot alapító és biztosító vallás iránt lelkében keletkezik, lassacskán összeforr lei­kével, életével. Es mivel ily nő tud és alkalmas időben mer is szófián! fi az eredmény ritkán marad el. Lehet és vannak is kivételek, de ezek azért az általános elvet nem döntik meg. Mindazon befolyás, melyiyel az emberiség szellemi, erkölcsi nemesbítésre a nők akár mint önállók, akár a házasságban bírnak, csak csekély ahhoz mérve, melyiyel mint anyák bírnak.

Next

/
Thumbnails
Contents