Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-01-01 / 1. szám

SzekszáircL "V icLéke— Megszökött huszár. Tolnáról a napokban egy huszár megszökött, de persze csak gyalogosan; mégis későn vették észre és egy hadnagy 10 huszárral nyomozására indult, minthogy a nyomok Szekszárdon keresztül a Sárközbe vezettek, erre keresték s meg; is találták a decsi szőlőkben s visszaszállították Tolnára, a hol nem irigylendő uj esztendő vár rá.

— Nem lesznek pótvásárok. A vásárjog bérlőnek azt a kérelmét, hogy Szekszárdon és Tolnán pótvásárt tarthassanak : — a miniszter nem engedte meg, mert kérelmükben nem igazolták, hogy a vásárterületek valóban vészmentesek.

— Gyújtogatás. M. Kara István decsi gazda tanyáját, midőn ő és felesége benn voltak, ismeretlen tettes felgyújtotta; a tanya ajtaját bekötötték, hogy a benn levők ki ne menekülhessenek : de ez a tervök nem sikerült, mert M. Kara István és nejének nagy életveszedelem közt mégis sikerült kimenekülni az égő tanyából.

VEGYESEK

A legnagyobb magyar lap.

A magyar hírlapirodalom az utóbbi tiz esztendő alatt oly óriási haladást tett, a minőt Európa egyetlen országában sem tapasztalhatunk. A művelt nyugoti országokban tiz esztendővel ezelőtt már meg volt a kifejlett megizmosodott sajtó, mely a nemzetek életében egyik leghatalmasabb kulturális tényező, de a magyar sajtó csak fiatal korát élte. Azóta a magyar zsurnalisztika fölemelkedett arra a magaslatra, a melyen bátran fölveheti a versenyt a legkifejlettebb angol, német és franczia hírlapirodalommal. A magyar nemzeti közélet terén mindenütt érezhető ennek a hatása és a legnagyobb szűkkeb- lüség kellene ahhoz, hogy ezt valaki megtagadja.

És ennek a csodálatos haladásnak az úttörője a legnagyobb magyar lap. az Egyetértés volt.

A magyar hírlapirodalom mai kifejlettségét kétségtelenül annak köszönheti, hogy az Egyetértés már kezdettől fogva, csaknem két évtized óta, szakítva a régi magyar zsurnalisztikái chablon- nal, egy uj irányt kezdett, s megteremtette Magyar- országon az úgynevezett informativ rendszert, a mely az egész európai sajtónak alaprendszerét alkotja. E lapnak csodálatos sikerei utánzásra bírták a többi magyar lapokat, s a magyar sajtó rátért arra az irányra, a mely a leghelyesebb, a leggyakorlatibb, a leghasznosabb. A magyar zsurnalisztikának kifejtésében, megizmosodásában az Egyetértésnek oly rendkívüli érdeme van, a melyet méltányolni alig lehet. A laikus ember alig képzelheti el, hogy minő óriási áldozatokba kerülhetett a legnagyobb magyar lapnak az, hogy elvégezze az uttörésnek, a magyar hírlapirodalom megreformálásának ezt a nagy munkáját. Az áldozatok nagyok voltak, de a kitűzött czél sikerült, s az Egyetértés nemcsak hogy megreformálta a magyar sajtót, de egyúttal továbbra is vezetője maradt a

Jajgatásomra elő is jött néhány ember, kik nagy csodálkozva, egy létra segélyével kiszabadítottak fogságomból. Síelve indulok hazafelé, elképzelve magamban, mennyire fog örülni atyám, ha meglát és mennyire fog csodálkozni, ha meghallja történetemet. De máskép volt a sors könyvében megírva. A mit eddig kiálltam, az nem fájt volna többet, de a mi tetézte szenvedéseimet, az az volt, hogy atyám nem hitte mesémet, azt mondta, hogy hazudok ... és fültövön legyintett.

II.

_A- rrejtélyes fog.

Vannak sokszor oly élénk álmaink, hogy gyakran felszökünk fekhelyünkről, a holdkóros pláne elmegy a háztetőkre sétálni, és ki ne lett volna boldog azon 100,000 írtnak birtokában, melyet az álom játszi istene zsebébe dugott: de hogy ez a szép summa pénz reggel csakugyan megtalálódott volna, ilyen alapos álomról igazán még nem hallottam. Pedig nekem majdnem volt egyszer hasonló élénkségii álmom.

Azt álmodtam egyszer, hogy lazul egyik fogam, inog, mozog ide-oda valahányszor nyelvemmel hozzá érek. Nem törődtem volna vele sokat, mert azzal vigasztaltam magam, hogy jövedelmeinkhez arányitva még elég a fogam, de nyelvemet annyira bántotta, hogy akaratlanul is erősebben szorítottam neki, mire aztán végleg ki is mozdult a hűtlen álkapczából. Erre már felébredtem. De

magyar zsurnalisztikának, s a közönség nagymérvű pártfogása a későbbi években megkönnyítette feladatát s lehetővé tette, hogy a legnagyobb magyar lap nemcsak az országban, hanem a külföld előtt is imponáljon.

A ki figyelemmel kiséri a külföldi lapokat, láthatja, hogy azok a magyarországi viszonyok egyik kiváló kutforrásaképen az Egyetértést használják ; mert ez a kitünően szerkesztett óriási lap a szó tel.es értelmében inponál a külföldnek.

Mikor néhány évvel ezelőtt IToquet, a hires franczia államférfi Budapesten járt, s megtekintette a főváros nevezetességeit, meglátogatta az Egyetért é s szerkesztőségét is. Végigjárta a szerkesztőség összes helyiségeit, megnézte a nyomdát, megnézte azt a roppant rotáezíós gépet, a melynek egész Ausztria-Magyarországban nincsen párja, beszédbe ereszkedett a szerkesztőség tagjaival s mind a huszonnégy belső munkatárstól tudakozódott a viszonyok felől, s azután kezébe vette az Egyetértést, megsuhogtatta az óriási lapot, s azt mondta: „Erre a lapra büszke lehet Magyarország; ilyen lapunk n e- künk francziáknak nincsen.“ Es tényleg nincsen. Valaminthogy az angol T i mest kivéve nincsen a világon újság, a mely nagyságra, zsurnalisztikái beosztásra, a közlemények terjedelmére, tipográfiái szépségre, s különösen az informativ rendszer gondos és czélszerü megvalósitására nézve olyan lenne, mint az Egyetértés.

Kétségtelen tény az, hogy a magyar zsurnalisztika uiz utolsó tiz esztendő alatt megszel este azt a hatalmat, a mely egy művelt országban a sajtót, mint a hivatott közvéleménynek orgánumát joggal megilleti, és kétségtelen az, hogy a magyar sajtónak e kifejlett, kitágult, megérdemelt hatalmi jogkörében az Egyetértés maga egy nagy hatalmasságot képvisel. Független politikai irányánál, az idők és körülmények minden változásaiban megőrzött higgadtságánál, tapintatánál és tisztességénél, körüllátó figyelménél, s a közönséggel szemben való csaknem csodálatos áldozatkészségénél fogva olyan magaslatra emelkedett ez az újság, hogy az ország politikai és társadalmi mozgalmaiban hangadó, irányadó és a legtöbb esetben csaknem döntő szerepe van.

A magyar zsurnalisztikái körökben valóságos legendákat beszélnek azokról a dolgokról, a miket ez az újság csinált; belső dolgozótársai, belföldi és külföldi tudósítói annyira azonosítják mpgukat a lappal, hogy az Egyetértés e tekintetben egyedül áll az egész magyar zsurnalisztikái világban, s nincsen az országban újságíró, a ki el ne ismerné, hogy az Egyetértés jólértesültség, megbízhatóság, koxnolyság és jó Ülés dolgában az első lap Magyarországon. Ennek az óriási lapnak kultur- missziója volt, a melyet betöltött, s megmaradt a vezérszerepe, a melyet föntart és úgyszólván nem is igényel tőle más lap.

Teljes függet'enségét, a mely erkölcsi erejének egyik alapját alkotja, megőrizte mindig; megőrizte annyira, hogy bár az ország egyik nagy pártjának, a függetlenségi és 48-as pártnak mindig a leghathatósabb és leghívebb támogatója volt és maradt; megőrizte rüggetlen^égét még e páívtál szemben is, csakhogy az egészséges, önálló, jó^an kricsodák csodája, — a fog csakugyan ott volt nyelvemen. Egy erőteljes szufiával kilóditottam a szoba közepére, miközben nagyot koppanva, jól hallható zörejjel gurult — mennyire magamat tájékozni tudtam — a ruhaszekrény alá. Ha kételyeim lettek volna az iránt, hogy ébren vagyok-e, öcsém eloszlatta azokat, mert lám, hogy megszólalt: „már megint köpködsz a padlóra, pedig éppen ma sikáltak és tudod, hogy anyánk milyen kényes tiszta padlóira.“

Nem szóltam semmit, hanem ismét a falnak fordulva, ez esemény felett kezdtem gondolkozni. Eszembe jutott, hogy tulajdonkép nekem most egy fogammal kevesebbnek kellene lenni. Meg is tapogattam, de bizony azokból nem hiányzott egy sem. De hát akkor hogy is volt hát ? Jól hallottam gurulósát, ébren is voltam, az iránt nem is volt kétség, — de hát mégis ... a fogam meg meg volt, — mi ez hát?

Végre is avval vigasztaltam 4Hagam, hogy reggel kisepertetem a szekrény alját, akkor majd csak kiderül a rejtély.

ügy is tettem és gondolják csak, mit találtam ? Egy darab medveczukrot. Előző este ugyanis, mivel olyan száraz köhögésféle bántott, egy darabka czukrot vettem a szájamba, hogy annak lassú olvadása folytán torkom érdességét enyhítsem, — és ez idézte aztán elő azt az álmot, melynek ime ez a megfejtése.

tika befolyásától megóvja teljes cselekvési szabadságát..

Az Egyetértés olyan lap, a mely a szó teljes értelmében feleslegessé tesz minden más napi lapot, mert az olvasó megtalál benne mindent, a mi egy újságolvasót csak érdekelhet.

Nincsen Magyarországon újság, a melynek annyi belföldi és külföldi levelezője lenne ; nincsen magyar lap, a mely az eseményeket oly részletesen, olyan gondosan, olyan körüllátó gondossággal közölhetné mint az Egyetértés. Hetenkint megjelenő irodalmi, tanügyi és mezőgazdasági rovatait oly szakértelemmel szerkesztik, hogy e rovatok minden szakértő embernek inponálnak. Állandóan két regényt közöl, s ezeknek megválogatásában oly áldozatokat hoz, a minők alig méltányolhatok eléggé. Alig jelenik meg a külföldön valamely hires iró regénye, az Egyetértés megbízottja, már ott van, hogy megszerezze a fordítás jogát. Tárczaro- vatában kiválókép ismeretterjesztő dolgokat közül, s ebben me'lette van pz egész hazai tudományos víIpt. Hírrovata a leggondosabb, leglelkiismeretesebb sze vesztesre vall, a mi nem csoda, hiszen az Egyetértésnek nem kevesebb mint huszonnégy belső dolgozótársa van, a kik valamennyien ismerik a lap irányát, magas színvonalát, s valamennyien tudják azt, hogy mit kíván az oly olvasó közönség, mint a minő az Egyetértés köré csoportosul.

És van mindezeken kívül az Egyetértésnek egy óriási érdeme, s ez az, hogy az összes magyar lapok közt az egyetlen, a mely az ország közgazdasági életét éber figyelemmel kiséri, s köz- gazdasági rovatában a magyar iparnak, kereskedelemnek és mezőgazdaságnak legcsekélyebb mozzanatára is kiterjeszti gondosságát. A kereskedelmi világ ezenkívül nagy méltánylással látja, hogy az Egyetértésben a külföldi közgazdasági életnek is kiváló, gondos, részletes, pontos és gyors értesítőjére talál.

Mindezek a dolgok és sok más jelenség odahat, hogy a legnagyobb magyar lap az Egyetértés, a mely mindenek fölött első sorban magyar, egyúttal a legjobb magyar lap is legyen. Figyelmeztetjük olvasóinkat az Egyetértésnek a hirdetsek közt közölt előfizetési lelkivására.

A méhészet haszna,

különös tekintettel a mezőgazdaságra és gyümölcs- tenyésztésre.

n.

Ugyancsak a méhtartás szükségessége mellett szól az az eset, hogy a Chatouni szigeteken elültetett almafák éveken keresztül nem termettek. S midőn ott is a méhfólék meghonosittattak, a termés épen olyan rendes lett, mint nálunk.

Tovább menve annak bizonyításában, hogy a virágok megtermékenyülése a móhfélék, rovarok által közvetítetik, Gravenhorst német méhésznek 1886. évi képes méhészeti újságából a következőket idézem : E szerint: Amerikának egyik legnagyobb ugorka termelője Hamson Arlingstonban, Boston mellett. Illetőnek több melegházai vannak, melyeket kizárólag ugorka termelésre használ. Az indák úgy lesznek huzva, hogy körülbelül egy láb magasságban egy karzathoz fonódnak. A házak gőzzel lesznek fütve. S a mint az ugorka bokrok télen virágbimbókat hajtanak, minden egyes üvegházba egy kasméh lesz elhelyezve, hogy a méhek a virágokat megtermékenyítsék. Kezdetben megki- sérfik a méhek az ablak táblák f elé repülni, de majd csakhamar megszokják a körülményeket és virá^ról-virágra járva, ismét visszatérnek a kasukba. Előfordul a sok közül az az eset, hogy egy másik méh család nem megfelelően dolgozik. Midőn az ember ezt gyanítja, más családdal helyettesíti. A hidegebb téli napokban, ha csak a nap süt, hallani a méheknek örömtelt vig döngicsélését, a mint virágról-virágra szállva gyűjtenek! Méhek nélkül, ezen termelés, a tulajdonos bevallása szerint, teljesen lehetetlen volna. Az ugorkának darabját eladja azután 1 márka 20 fillérért, vagyis a mi pénzünk szerint 60 krért.“ Ennyit másoknak tapasztalatai alapján ! Képzelek azonban olyan egyént, a ki fenti tényeket mint nem jogi bizonyítékokat kétségbe vonja, tudva azt, hogy Ceylon szigete Ázsiának, Előindiának úgyszólván legdélibb csúcsát képezi, s igy a messze tengerekről hozott hírek talán nem valók (?) — avagy, hogy Amerikában az Arlings- toni uborkatenyésztés nem más mint egy amerikai humbug, szélhámosság, mert nálunk egy uborkáért 60 krt nem adnak, — különben pedig nem fizetné ki magát. Ezen okokból vagyok bátor általam tapasztalt tényeket is bizonyitékképen felhozni; s