Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-01-01 / 1. szám
minthogy már 28 éve a méhészetnek kedven ez ápolója vagyok, e tekintetben tán magam is szolgáltathatok egy perrendszerü félpróbát. Az idei 89-ik évben tiidomásszerint nálunk Szekszárdou igen kevés volt a baraczk ; s méhesem közvetlen közelében, álló sárga- és franezia baraczk fák mégis oly tele voltak, hogy megtámasztottam azokat. Kertemben álló öt sárga baraczk fa közül az a kettő, a mely a méhháztól öt lépésnyire áll, a melynek virágjait a méhek a nap déli óráiban még -j- 8—10° K. melegben is ellephették, annyira meg volt rakva gyümölcsösei, mintha csak (Ágoston I. törvényszéki bíró méh. egyl. alelnök ur szavaival élve) zsinórba lettek volna az ágakra fűzve. A távolabbau álló két fán már csak fél annyi volt; mig az árnyékban álló ötödik fán, melyet a méhek egyáltalán nem lephettek, a tavaszi hidegben már egyetlen egy szem sem volt. Ugyanezt tapasztaltam egy másik kertben is, a hol szintén melleim vannak, s ezt a tapasztalatot meritém a 88. évi termésből is. De nem csak a virágok termékenyülésének közvetítésénél játszik nagy szerepet a méh, hanem az által is segít a növényzeten, hogy a fák leveleiéit ellepő mózharmatot elhordja. A mézharmat ugyanis olyan erősen rakodik a szilva-, lvárs-, fenyő- stb. fák leveleire, hogy a levél, — ha a méz egyszer kéregként reá száradt rendszerint elpusztul. A fenyőfának tű levelein, melyen a mézharmat legnagyobb mértékben mutatkozik — a méz pókhálószerü szövetet képez, mely néha egész fenyőerdőket tesz tönkre. A mennyiben a fák az enyvkóppen reá jegeczedett mézharmat alatt teljesen elpusztulnak. A legelőül szolgáló füvekre esett mérges méznek az elbordásával pedig épen legelő szarvas- marháinkat mentik meg az eleséstől. A méheknek a mézbe vegyült kis mennyiségű méreg, — mert azt ezer és millió méh szívja be — nem igen árt. Majdnem valamennyi méz kis mennyiségű mérget tartalmazván, test szervezetük ahhoz hozzá szokott. (Harmadik közlemény a jövő számban.) EGYLETEK, TÁRSULATOK. A szekszárdi alapnevelési egyesület által fen- tartott belvárosi ovoda k a r á csonyfájának fölszerelésére adakoztak : Hanny Gábor 2 frt, Fajth Lajos 1 frt, Simontsits Béla 2 frt, Kurcz Vilmos 1 frt, Vargha Lajosné 50 kr, Iiaypál Sándor 50 kr, Pap Gyula 50 kr, Döry László 50 kr, Kálmándy 50 kr, Fördős Vilmos 1 frt, Dicenty Géza 50 kr, Kovák Sándor 1 frt, Nunkovits Ferencz 1 frt, N. N. 50 kr, Tóth Ödön 1 frt, Orosz Endre 50 kr, Da- róczy Aladár 50 kr, Módly László 50 kr, Antal Ferencz 50 kr, Dezseőffy Géza 8 frt, Ferdinand Béla 20 kr, Studer Lajosné 20 kr, Gottlieb Jakab 80 kr, Boschan Vilmos 30 kr, Ferdinand Antal és íiai 50 kr, Szondy István 50 kr, Csillag Ignácz 30 kr, N. N. 20 kr, Bien Ármin 30 kr, Goldberger Mérné 1 frt, Fisckhof Károlyné 1 frt, Leopold Lajos 50 kr, Gerenday Lajosné 50 kr, Salamon Árminná 30 kr, Sárközy Kázmérné 50 kr, Szigeth Gáborné 50 kr, Jilk László 20 kr, Steinsdörfer Józsefnó 50 kr, Kramer Ármin 20 kr, Pirnitzer Bélánó 30 kr, LeitersdorUr Józsefnó 30 kr, Alba- nich György 2 frt, Adler Jánosnó 50 kr, Gőzsy Ferencz 30 kr, Mayer Árlow Mária 50 kr, Müller Jánosné 30 kr, N. N. 50 kr, Mayer János 30 kr, Pirnitzer 30 kr, Bodnár Istvánná 30 kr, Steinekker Ferenczné 50 kr, Németh Tinka 20 kr, Boross Gyuláné 50 kr, Kron Zsófia 30 kr, Pollák Ignáczné 30 kr, Fránek Jánosné 30 kr, Hiding Ádám 1 frt, Főglein János 30 kr, Abalfy Gyuláné 50 kr, Szend- rődy 40 kr, Hilbert Istvánná 40 kr, I)r. Papp Józsefivé 50 kr,' Háry Edéné 40 kr. özv. Eéthy Li- pótné 50 kr, özv. Kálmánná 30 kr, Biróy Béláné 30 kr, Mehrwertk Lajosné 30 kr, Ujfalusy Imréné 30 kr, Nagy Jánosné 30 kr, Klieber Györgyné 40 kr, özv. Tóth Istvánná 30 kr, Tóth Pista 50 kr, özv. br. Augusz Antalné 20 frt, Thodorovits Lajosné 1 frt. Dr. Heidekker Béla 1 frt, Heidekker Károlyné 50 kr, Mohrwerth Ferenczné 50 kr, Ágoston Ká- roiynó 50 kr, Krammer János 50 ki, Reichl Sándor 30 kr, N. N. 80 kr, Nogáll Vilma 1 írt, N. N. 20 kr, Gáli Kálmánná 20 kr. Steiner Adolfné 50 kr, ifj. Závody 1 frt, Katzenbachné 20 kr, Kinenth Antal 1 frt, Pauszig 20 kr, Ságliy Teréz 20 kr, Komáromy Gyuláné 50 kr, Schneider Jánosné 50 kr, Salamon Jakabné 4é kr, Nagy Józsefivé 30 kr, Nitsner 40 kr, özv. Bili Józsefivé 80 kr, Bátory Elek 1 frt, Tóth Gyula 50 kr, Martinná 40 kr, Beöthy Károly 50 kr, Laki Józsefivé 20 kr, Hívért 20 kr, Ilauk Antalné 30 kr, gr. Széchenyi Sándor .5 frt, özv. Ellmann Miklósivá 50 kr, Leopold Károlyné 1 frt, id. Stokinger János 1 frt, ifj. Stokin- ger János 30 kr, Leopold Sándornó 1 frt, Glucsák Mária 30 kr, Hangéi Ignáczné 1 frt, Bencsikné 20 kr, Sebők 1 frt, Tóth Károlyné 1 frt, S. I. 1 frt, Hayt Gáborné 50 kr, Kramolin Emi iné 1 frt, Pernitz Józsefnó 50 kr, Pápénó 20 kr, Szusztnó 30 kr, Fejős Imréivé 1 frt, Lóvay Ignáczné 30 kr, Simon Latira 50 kr, összesen 92 frt 60 kr. Fogadják a nagylelkű adományozók az egyesület és a kisdedek nevében legmélyebb köszönetemet. Sass Istvánná elnök. A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL Levél a szerkesztőséghez. A Szekszárd Vidéke tekintetes szerkesztőségét alulírott, mint a Szekszárd Vidéke pártolója tisztelettel felkérem, legyen szives azon mozgalomnak pártolását becses lapjában terjeszteni, a mely levelem a nagyságos apát ur által és kórtere a Tolna- megyei Közlönyben már megjelent. Már évek előtt több barátommal beszéltünk arról a szerencsétlen rokkant oskoláról, hogy ha azt el lehetne tolni erről a helyről, mily gyönyörű tér lenne ott a megyeháza és a templom közt ; a teret lehetne szépen parkírozni és a Garay-szob- rot ott felállítani, de ilyen alkalom erre még nem volt soha, mint most! Csak volnának előretörő vezérembereink, ne volnánk mind olyan nagyon begombolódzkodva, ezt az életrevaló eszmét most ki lehetne vinni és megvalósítani, kivált most, mikor az állam is ide építi azt a két emeletes törvénykezési palotát. Csak egy kevéssel járuljon hozzá mindegyik; a felek^zetnek most renoválni kellene úgyis, a mi belekerül 9 ezer forintba ; van a felekezetnek már a szarka-utezában egy s ü 1 y e d t oskolája, melyet sem oskolának, senv lakásnak már használni ivem lehet, hordjuk oda a nagy oskolát, van benne anyag elég. Építsünk ott belőle újat, legyen a két rossz helyett egy uj a 9 ezer forintot használjuk fel erre. A nagy oskola helyét sajátítsa ki a város 10 ezer forintért a megyeháza és a törvénykezési palota érdekében és a város csinosodása, valamint az illető épületek értékének emelése tekintetéből. Ezen ösz- szegből körülbelül már épülhetne egy szép oskolánk azon a csendes helyen; de hogy ezt most ezen a régi helyen kijavítsuk, arra nem volna érdemes. Beá férne már egyszer erre a szerencsétlen városból avanzsiroztatott nagyközségre is egy kis haladás, a minek okát nem tudjuk már, hogy hol is keressük, hogy mig más városok a korral haladnak, addig nálunk minden marad a régi; a szegény református atyafiak tudtak saját erejükből oskolát, templomot építeni, mi katholikusok a kegy- urtól várjuk a mannát ? Nem, ez nein lehet, ezt szégyenleni kellene ! Hogy ezen szerencsétlen nagyközség nem halad, ennek okát abban találom, hogy az intelligencziának nagy része csak utazási megállóhelynek tekinti, a honnét oda fog utazni, a hová hivatala vagy vágyai emelik ; de vagyunk mi azért arra elegen, ha meg van bennünk a jóindulat és a közügy iránti szeretet. Csak nein kell annyira magunkat vagy családunkat szeretni, mert a mit ilyen czélra adunk, azt nem prédáltuk el. Lesz köztünk elég, a kinek gyermeke majd nem sajnálja sokkal haszontalanabb helyre elfecsérelni, a mit mi most megtakarítunk. De ez itt nálunk valóságos betegség, itt minden marad a régi, a mit csekély akarattal lehetne megtenni. Drága szőlőink rendezetlenek, nincs, a ki kezébe venné azok rendezését s a rég óhajtott szabályrendeletet megalkotná! Rendőrségünk rendőri szabály nélkül, pedig a boldogult Stann még megSzekszárd icléikiehozatta a szabályokat Fehérvárról és Pécsről, csak átdolgozni és életbeléptetni kellene, de nincs emberünk, a ki vigye a zászlót, nincsen önzetlen clő- harezosunk ; ha gyűlésbe megyünk, alig lehet ösz- szehivni a mi virilis urainkat, hogy megtarthassuk, s az ügyeket letárgyaljuk, de elő sein hozza senki, hogy még mi is kellene, de nem is szabad; mert az nem tárgya a gyűlésnek! Bírónk igen jó ember, bár rosszabb volna; főjegyzőnk sokat dolgozik kivált ni a g á n a k, de kezdeményezni ez sem akar, a község régi elhanyagolt baja felül, igy csak ott maradunk, a hol atyáink hagytak bennünket, de csak volna vezér- férfiú, a ki felverné álmukból őket, de sokat kellene újítani és lehetne is, de nincs akarat s nem akarásnak nyögés a vége !* Tisztelője Takler József Vesztergombi, * Tökéletesen helyeseljük e csikkben kifejtetteket s a mint terünk engedi, mi is hozzászólunk. Ezúttal pedig szivünkből kívánjuk, hogy a képviselőtestület polgári ele mének több ilyen értelmes és felvilágosodott tagja legyen, mint a felszólaló, akkor aztán csakugyan fel lehet verni vétkes álmukból a tespedőket 1 IHODALO M. * Rég érzett nagy hiányt pótol a Magyar Szemle, ez a kitűnő szépirodalmi hetilap, melyet a kiadótulajdonos Kaczvinszky Lajos áldozat- kószségéuek támogatásával B u d n y á n s z k y Gyula oly jelesül szerkeszt, hogy a magyar szépirodalom barátai örvendezve tapsolhatnak. Valóban ily élénk, gazdag tartalmú, a legmagasabb igényeket is kielégítő s az egész magyar szépirodalmat virágzására teljességében méltóan képviselő hetilapra már nagy szükség volt s a Magyar Szemle, mely most már egy óv óta hódit, hivatva van arra, hogy a külföldi folyóiratokat végkép kiszorítsa s a művelt közönségnek a legnagyobb élvezetet, olvasmányaival a legpompásabb szórakozást nyújtsa. Ajánljuk is minden művelt közönség figyelmébe. A Magyar Szemle előfizetési ára egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. Mutatványszámokat a kiadóhivatal (Budapest, VI. kér. uj-uteza 14.) kívánatra szívesen küld. * (A hét .) Kiss József uj társadalmi és művészeti közlönye, melyből a mutatószámot e hó derekán rendkívüli érdeklődéssel fogadta a közönség, hogy minden példánya elkelt s uj kiadást kellett rendezni belőle; ma indult meg az 1-ső számmal rendes folyamába. Már külső kiállításán meglátszik, hogy a lapra kiadója nagy gondot fordít s költséget ivem kímél. A czimlap diszitménykópét átrajzoltatta s alatta a czimképet a modern technika színvonalán állíttatta ki. E kép lvétről-hétre változni fog. A jelen szám Csáky Albinná grófasszony arcz- képét közli, — a következő számok köz- és társas- életünk egy-egy kitűnőségét hozzák fototipiai ábrában. A füzet tartalma egész sorát adja a magvas és vonzó olvasmányoknak e sőrangu magyar ivók tollából. Luaius hetikrónikáját Tóth Bélától Fenn és alant czimü tárcza követi, melyben Flammarion tollával versenyző eleven színekkel s filosophiai mélységgel tárgyalja a térbeli dimenziók hívságos voltát. Egy érdekes tárczalevél Csáky grófné otthonáról s e kitűnő asszony karakterképéről rajzol vázlatot. Mikszáth Kálmán a magyar konyháról ir humorosan. Két kritikai czikkben az újabb Írói nemzedék két legkiválóbb iró tekintélye szólal meg: Alexander Bernát irodalmi viszonyaink fölött tart szemlét, Ambrus Zoltán pedig a Dóczi Carmelájá- ról kezd egy nagyobb tanulmányt. Két modern költő lírája v ltja föl a szöveg komoly és okulásra szánt közleményeit: Endrődy Sándortól Egy magyarfaló sírjánál czimü szavalmány és Reviczky Gyula irodalmi hagyatékából egy kiadatlan versike, mely a költő utolsó hónapjaiban az arcoi klimatikus gyógyfürdőn kelt s három versszakban Petőfi mondását az ágyban párnán közt meghűlésről egybeveti a szegény arcoi betegek félénk reménykedésével. Érdekes az eredeti kézirat faksimiléja, melyet a füzet szintén közöl. Hosszabb szépirodalmi olvasmány ezeken kívül az ifj. Dumas legújabb novellája : Fej vagy irás, melyet a hét számára Fái Béla fordított le. Ajánljuk olvasóink figyelmébe e derék vállalatot. Előfizetni (egész évre 10, félévre 5, évnegyedre 2 frt 50 krjával) Budapesten, V. Aka- démia-uteza 4. sz. a. c kiadóhivatalban lehet,
