Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-01-01 / 1. szám

Melléklet január 1-sei, 1. számhoz,

egyes emberek érzékenysége miatt ne merje kimondani az igazat, s ne szolgálja bátran a közjót s a közönség érdekeit; ha folyton tojástánczot jár az ok nélkül érzékenykedő emberek közt: akkor nem felel meg hivatásának, s nem lesz egyéb, mint saját érdekeinek dédelgetésére szolgáló haszontalan, üres papiros!

— Szarvas Mariska urhölgy, lapunk kedvelt munkatársa négy heti betegségéből csak a napokban üdült fel, s első gondolata is lapunkra irányult, s a mai számban közölt szép tárczaczikken kívül az uj évre egy másik becses dolgozattal is megörvendeztetett bennünket, melyet szintén legközelebb hozni fogunk ; amiről előre örömmel értesítjük olvasó közönségünket.

—■ A „Szekszárdi ált. ipartestület“ és a

szekszárdi iparos ifjúság az általa folyó hó 18-án rendezendő tánezmulatsága érdekében mindent elkövet, hogy az megfeleljen a várakozásnak. így a terem díszítésének vezetésére a rendezőség szerencsés volt a jelenleg Budapestről itt időző Hatschek Mór festőművészt megnyerni, ki készséggel ajánlotta tel szolgálatait.

— Az újévi üdvözletek megváltása czimén a belvárosi ovoda javára adakoztak: Nagys. Dezseöffy Géza kir. törvényszéki elnök ur ivén : Dezseöffy Géza 5 irtot, Biróy Béla, Kiss Károly, ifj. Závody Albin, Borsody György, Módly Béla 1—1 frtot, összesen 11 frtot. Nagys. Karg Károly pénzügyigazgató ur ivón: Karg Károly, Dr. Drágíts Imre 1—1 frtot, Papp László, Linka Kálmán, Tóth József, Krautsack József, Fövényessy István, Korossy Károly, Popovits Emil, Lénárd János, Bauer Ignácz, Vinkovits Yincze, Spehár Alajos 50—50 krt, Eitzl Antal, Vangler Mátyás, Zajka János, Szűcs József, ifj. Steinfeld Béla, Steiner Károly 30—30 krt, ösz- szesen 9 frt 30 krt. A Casino ivén : Krainolin Emil 2 frtot, Goldberger Mór 1 frt 50 krt, Török Béla, Fejős Imre, dr. Haidekker Béla, Tóth Károly, Mayer Antal, Krammer János l—l frtot, összesen 9 frt 50 krt. Folytatása következik. Fogadják a t. gyűjtők és adakozók az egyesület nevében legmélyebb köszönetünket. Sass Istvánnó elnök, Krammer János igazgató-titkár.

— A tancziskolai próba szombaton nem az óvodában, hanem a nagyvendéglő kis termében fog megtartatni.

— A mezei csőszök és hegypásztorok választása ügyében a központi járás föszolgabirája azt az üdvös intelmet adta a községeknek, hogy arra a szolgálatra csakis megbízható és kifogástalan előéletű, gyanutalan egyéneket válasszanak.

A te uralmad megkezdődött, s ez az ón halálom !

A fény lassan kiveszett az „újév“ megragadta a villogó kis kormánypálczát s jobbjában a fátyolozott „jövő,“ baljában a zöld koszorús reménynyel magasra emelkedett a pirosló hajnalhirdető égboltozaton .. .

Ünnepélyes megható csend következett.

A hajnalpir felett ott lebegett még valami sötét köd alakjában melyet majd csak a feltörő nap első sugarai oszlatnak el a múlt... a múlt. , .

Nebuló élet.

i.

Egy borzalmas éj_

Sust Viktortól.

Iskolánk majálist rendezett Én még csak kis fiú voltam, a mint ez egy 3. oszt. elemi tanulóhoz illik is.

Mi gyerekek, már 6 órakor vonultunk ki Pécsről az üszögbi erdőbe, zeneszóval és lengő zászlókkal, ott a „nincs iskola“ fokozott élvezetének adtuk át magunkat, szaladgáltunk, ugráltunk, cse- resnyét ettünk, és nadrágjainkat rongyoltuk össze, a mennyire lehetett. Délután szüléink is megérkeztek, és én igy e napot legszebb emlékeim közé számíthattam volna ha egy esemény közbe nem jő, melyet elmondandó vagyok.

A vacsoránál ugyanis, — nem tudom már

Szekszárd “V icLéke_

— A Szekszárd városi szőlő a folyó hó 29-én tartott árverésen nem kelt el; 10 ezer forint volt a kikiáltási ára, de még 7000 frtot sem Ígértek érte ; a v á r o s m a lmot ugyanezen árverésen Barakovics József és neje vették meg 8030 írtért; a város p i n c z é j ét pedig Fejős Imre, a takarékpénztár vezérigazgatója 3810 írtért.

M EGYEI HÍR EH.

— Az országos magyar iskola-egyesület

Tolna-Hidegkut németajkú község ág. hitv. evang. magyar nyelvű iskolája részére deczember 29-én tartott ülésének határozata szerint ez idén is segélyt szavazott meg; valamint a Hidegkuton felállítandó ovoda javára 400 frtot adományozott.

— Tamásiból St. Gy. utólag arról értesít bennünket, hogy a boldogult H e t s Károly gyász- szertartását Sissovits János ottani plébános, Nyá- rády Aladár tamási! és Acs János regölyi segédlelkészek segédlete mellett végezte.

— Halálozás. Máté István, hőgyószi adótárnok fiatal neje Dömötör Mariska boldog házasságának első évében elhunyt. Temetése nagy részvét mellett ment végbe Gyönkön.

— Kitüntetett lelkész. A király Bergmann Lajos i zm é ny i ágostai hitvallású evangélikus lelkésznek, a lelkészet és a népnevelés terén kifejtett, félszázadot meghaladó buzgó és hazafias működése elismeréséül, a koronás a r a n y érdé m k e- resztet adó m á n y o z t a.-—- Esküvő. Balassa Margit kisasszonyt, néhai Balassa Gusztáv volt bogárdi földbirtokos leányát, deczember 26-án vezette oltárhoz Wikkenhauser Ferencz szak á 1-h ügyészi vasúti pénztáros.

— Ügyvédi iroda megnyitás. Dr. Müller János bonyhádi ügyvéd, irodáját a br. Wimmersperg- féle házban nyitotta meg.

— Birtok átadás. Báró Jeszenszky Kálmán paksi nagybirtokos, az egész vagyonát gyermekei között felosztotta.

— Hős parasztok. Szedresen folyó hó 26-án Kulcsár József szedresi lakos a szedresi korcsmában Baranyai Sándor, Varga István, Varga András, Kis István és Tóth István szinte szedresi lakosokkal együtt borozgatott; borozás közben összeszólalkoztak, minek vége verekedés lett és Kulcsár Józsefet botokkal, üvegekkel úgy elverték, hogy rajta súlyos testi sértést ejtettek ; — a tetteseket a csendőrség a szekszárdi kir. járásbíróságnál feljelentette.

— Gyászhir. E ó z s a Péter fővárosi tanácsos, — ki szünidejét Szekszárdon rokonainál szokta eltölteni s maga után igen kedves emléket hagyott

mily kicsinyes ok miatt — édes atyám nagyon nagyon lehordott, ami nekem annál inkább zokon esett, mert a szomszéd pintérek kis Margitja is tanúja volt megaláztatásomnak. Én ugyanis Margitot már akkor is azon lénynek tekintettem, kit a gondviselés számomra kijelelt, — és akit ennek következtében — mint az már lenni szokott — nem is vettem feleségül.

Képzelhetik tehát borzasztó szégyenemet; — semmihez sem volt kedvem, legjobban szerettem volna meghalni, vagy legalább a föld alá sülyedni, de minthogy mindez nem volt oly egyszerű dolog, arra határoztam magamat nagy daczosan, hogy elszököm haza. Neki is indultam, utamat az egy óra járásnyi város felé véve, bánatomban azonban észre se vettem, hogy már erősen alkonyodik. Mig a Balokány tóhoz értem, már egészen besetétedett.

Futásomat egyenesen a temetőn keresztül folytattam ; eszem ágában sem volt félni, hiszen a szederfákkal környezett és lombos sirkert rendes tanyánk volt minden csütörtök délután, számtalan gyerek-csatákat vívtunk itt, és sok hős 4-ik osztályúnak orra vére áztatta már e szent földet. Mint mondám tehát folytattam utamat, és egy ideig jól is ment volna minden, — hanem egyszerre csak nagy hirtelenül megnyílik a föld lábaim alatt, — és ón esem, esem, tudja isten mily nagyot estem volna, ha csakhamar szilárd talajt nem találtam volna alattam. Mikor az első ijedtség után magamhoz tértem, elkezdtem szétnózegetni, — és fehátra, — mint megdöbbenéssel értesülünk, alig 6 napi szenvedés után elhunyt. Temetésén, mely hétfőn délután 3 órakor ment végbe, impozáns közönség vett részt, a főváros szine-java ott volt a kedves halott ravatalánál. A hozzánk beküldött családi gyászjelentés a következő : Alulírottak fájdalomtól megrendült szívvel tudatják Eózsa Péternek, Budapest főváros tanácsnokának, több fővárosi és magánegyesüld elnökének és bizottsági tagjának folyó évi deczember hó 28-án éjjeli 12 órakor, 44 éves korában, rövid, de kínos szenvedés után történt gyászos elhunyták A megboldogultnak hült tetemei folyó évi deczember hó 30-án délután 3 órakor fognak a halottas házban (Budapest, tisztviselők telepe, Orczy-ut 21. szám alatt) a róm. kath. hitvallás szertartásai szerint beszenteltetni és a kere- pesi-ut melletti köztem tőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat csütörtökön, 1890. évi január 2-án délelőtt 10 órakor a szent ferenczrendiek templomában 'fog az Urnák bemutattatok Budapest, 1889. évi deczember 29-ón. Áldás és béke kisérje drága porait! Özvegy Eózsa Petemé szül. Diersch Nina mint hitvestárs. Eózsa Antal testvéröcccse nejével szül. Eadna Máriával.

— Az ügyvédi kamara köréből. A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Hets Károly ta- másii ügyvéd, elhalálozása miatt a kamara lajstromából kitöröltetett, s irodája részére dr. Gaál Béla tamásii ügyvéd rendeltetett ki gondnokul.

— Színészet Tolnán. Tolnáról a következőket írják : A Szekszárdon ezen őszön működött Polgár Károly igazgatósága alatti dráma, vígjáték, népszínmű és operettetársulat pár hét óta Tolnán mulattatja a közönséget, mely tapasztalván és méltányolván a társulatnak több jeles tagja ügyes és élvezetes előadásait a színtér met közönségesen zsúfolásig megtölti és megérdemelt tapsokkal jutalmazza, miután e társulat jól válogatott és mindig jól előadni szokott újabb darabokkal, különösen kedvelt operettekkel kellemes estéket szerez; milyenek az „Elválás után“, „Czigánybáró“, „Paraszt kisasszony“, „Sákkingeni trombitás“, „Kanári her- czegnő“ és több ilyféle szerzeményekkel mulattatja a közönséget és a mindig jól betanult és össze- hangzóan bemutatott játékával a közönség tetszését meghóditá magának ; a női karból Polgár Károlynó, Szatmári Zsuzsi, Balog és Kom vári L, az énekben Halmai K., a drámában a férfikarban Lomniczi, Polgár K., Fekete és még többen tűnnek ki. Kívánatos, hogy bármerre viszi a nemzetiség és ha- zafiság virágoztatására, hivatásuk mindenütt úgy felkaroltassék és pártoltassék aránylag, mint Tolnán.

jeni felett mintegy 2 ölnyire egy négyszögü nyílást vettem észre, melyen a csillagok szelíden pislogtak börtönömbe. Helyemről moczczani nem mertem, mert féltem, hogy meg mélyebbre találok esni, amúgy is csak valami ingatag kőhalmaz félén ültem, úgy hogy könyökömet kellett megfeszítenem, hogy helyemről le ne guruljak. Féltem is ; eszembe jutott minden mese, melyet a temetőről hallottam, eszembe jutottak szüleim, kik majd aggódnak miattam, gondoltam Margitkára is, és azt hittem, hogy sohasem fogom többé viszontlátni.

' A falomb suhogása, mit a nyári szellő lengetett, — egy-egy távoli kocsi zaja és a nem mesz- sze elrobogó és a mulatókat haza szállító vonat dübörgése, — annál inkább éreztették velem magányomat és tehetetlenségemet. Segítségért kiáltani nem mertem, mert féltem, hogy valami rossz lélek figyelmét magamra vonom.

A nagy búbánatban elszundikálhattam, mert egyszerre csak azon vettem magam észre, hogy csúszom és a következő pillanatban már valami utálatos kátyúban éreztem a lábaimat. Kómülettől eltelten másztam ki belőle és egy száraz helyen húztam meg magamat, honnéí hajnalig meg sem mozdultam.

Így töltöttem sok kínos órát, mígnem a kelő nap sugarai némi világosságot nem terjesztettek körülöttem, mikor is arra a tapasztalatra jutottam, hogy egy épülő-félben levő sírboltban töltöttem az éjjelt, és hogy lábaim tele vannak big mészszel.