Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-05-22 / 27. szám

— Sötét bűn. Tádits Mihályné dolinái asz szony, magzatelhajtás büntette miatt letartóztatván, a szekszárdi kir. törvényszék fogházába hozatott be.

— A szekszárd-baranyavári vasút irányítása és anyagi támogatása tárgyában gróf Széchenyi Sándor május 13-ára Mohácsra értekezletet hivott össze, melyen Tolnamegye részéről : Széchenyi Sándor gróf főispán, Simontsits Béla alispán, Döry Dénes, Bernrieder József és Sztankovánszky János nagybirtokosok, Perczel Dezső és Boda Vilmos országgyü ési képviselők, Péehy József prépost, dr. Szigetk Gábor bankigazgató és Leopold Sándor bérlő ; Baranya vármegye részéről: Kardos Kálmán főispán. Szily László alispán, Sey Lajos főszolgabíró, Németh Lipót mohácsi ügyvéd, Kisfaludy Pál Albrecht főherczeg jogi képviselője és Stajevics János mohácsi bíró ; E s z é k sz. kir. város részéről : Faragó Gyula és Plavsics Athanáz, szóval az érdeklett törvényhatóságok küldöttjei teljes számban. Vesztei- Imre orsz. gyűl. képviselő és Bakos Gábor vasúti vállalkozó pedig mint előenge- délyesek jelentek meg. Elnökül közfelkiáltással gróf Széchenyi Sándor, jegyzőkul pedig Benyovszky Lajos és Nunkovies Ferencz választatván, — a meleg hangú elnöki megnyitó után első sorban Vesztei- Imre orsz. gyűl. képviselő, mint egyik előenged- ményes számolt be a z e d d i g tett intézkedésekről, s ismertette e vasútnak egy régebben készült s általa megszerzett tervezetét. Utánna Bakos Gábor vasúti vállalkozó adta elő a vasút irányítását, jellegét, költségvetését s valószínű forgalmának és jövedelmezőségének kimutatását. Az értekezlet beható eszmecsere után egyhangúlag abban állapodott meg, hogy a vasút a Vesztei- által bemutatott tervektől a vonalirányitás szempontjából is lényegesen eltérőleg Szekszárdtól Bátaszéken, Bátán és Szekcsőn át ne csupán Mohácsig, hanem le az eszék-villányi m. á. vasút Baranyavár állomásig, és pedig a budapest-boszniai országos forgalom meggyőzésére I. r. szállítóképességgel építtessék ki, — mihezképest a vasútnak ezen megállapodás szerinti megtervezését s műszaki és köz- gazdasági munkálatai kidolgozását Bakos Gábor vállalta el. — Ezek után az érdekeltségi s különösen a törvényhatósági hozzájárulás kérdésében Simontsits Béla alispán lelkes szavakban adott kifejezést ama buzgó érdekeltségnek, mely Tolna vármegye minden szellemi és anyagi haladásért áldozatra kész közönségét a tervezett vasút kérdésében is áthatja, — s melytől indíttatva a tervezett vasút törzsrészvénytőkéjéhez kilométerenként 3000 frttal hozzájárulni kész. E lelkes ajánlatra Baranyamegye képviselőinek szintén megdobbant a szive s bár egyelőre nem számszerű, de szintén számottevő hozzájárulást ígértek meg. Ugyan igy Eszék város képviselői, de csak oly feltétellel, ha a vállalat a szekszárd-baranyavári vasúttal kapcsolatba ennek Bosznia felé való kiegészítéseként az eszók-vinkovczei h. ó. vasút létesítését is munkába veszi, a mit viszont a vállalat készségesen kilátásba helyezett. — Kisfaludy Pál biztató szavakban fejezte ki reményét, hogy okadatolt kérelemre bizonyára Albrecht főherczeg ő fensége sem fogja megvonni e fontos közügytől máskor is mindig áldozatkész s buzgó hozzájárulását, mihez képest a végrehajtó bizottság a kérelem előterjesztésére ő fenségéhez külön küldöttséget fog meneszteni. — Az értekezlet a végrehajtó bizottság elnökévé Széchenyi Sándor gróf, tagjaivá pedig Simontsits Béla, Perczel Dezső, Boda Vilmos, Németh Lipót, Kisfaludy Pál, Elversz Nándor, Faragó Gyula és Plavsics Athanáz urakat választotta oly megbízással, hogy a bizottság a vállalatot az értekezlet megállapodásához képest minden irányban hathatósan támogassa ; mire az értekezlet a fáradhatatlan s páratlan buzgalmu elnök éljenzésével és e nagy fontosságú vállalat jövője iránt megnyugtató komoly reményekkel szétoszlott.

— Gyümölcsfáink pusztulása. A rendkívüli mérvben elszaporodott hernyók tökéletesen elpusztították gyümölcsfáinkat. Legújabban egy igen apró, szőrös hernyófaj milliói lepték el a fákat, melyek semmiféle növényt sem kiméinek , s épugy ellepik a diófák lombjait, a szőlőleveleket, mint a cserjéket s kerti ültetvényeket. A remetei kápolna szilvása úgy néz ki, mint egy lepörzsölt erdő : ágak levelek nélkül. — Valóban szomorú képet nyújt a hegység leveletlen fáival.

— Kinos jelenetnek voltak többen szemtanúi folyó hó 6-án reggeli 1/2 7 órakor. Ugyanis K i- r á 1 y István szekszárdi iparosból lett fuvaros, a budai-utczából a széles-utczába akarván behajtani, az amúgy is sebesen rohanó kocsi az ottani lejtőn mégjobban meglódulva, az utcza közepén Korossy Józsefnek egy másik cselédleánynyal beszélgető 18' éves cselédét elgázolta; a lovak patkói a leány nyakát és karját súlyosan megsértették. Á szerencsétlent úgy kellett az útból elemelni és ketten vezették a színhelytől nem messze lakó szőlgálatadó- jához. — A leány bár jelenleg már fenjár, de egyik karját még mindég felkötve hordja. Azonban ezen nemes Király fuvaros ugyanaznap délelőtt 10 óra tájban már elfelejtette vitéz tettét, mert csak egy hajszálon függött, hogy egy újvárosi asz- szonyt ismét le nem gázolt. Szemtanuk állítása szerint, Király uram valószínűleg 70 csöppel több pálinkát eresztett le torkán mint kellett volna. — Erélyes intézkedést kérünk az ilyen esetek ismétlésének megszüntetésére s Király uram példás megbüntetését.

— Veszett kutyák. Tóth Jánost Klézli János kutyája, Potyondi Lajost pedig Steiner János kuSzekszárd *V id.élte_

tyája megharapta s az ebek mint veszettség gyanújában levők elpusztittattak. — Alsó-Nánán és Tolnán is veszett ebmarások fordultak elő, azért a főszolgabíró szigorú rendeletet adott ki, hogy a kutyákkal csakis szájkosarakkal és pórázon vezetve szabad az utczára ereszteni.

— A magyarországi selyemtenyésztés a bécsi általános ip árki állításon nagy feltűnésben és elismerésben részesül. B ez eredj Pál a legnagyobb dicsőséget aratja a magyar selyemtenyésztés föl virágozta tásáért.

— Megint panasz. A szekszárdi polgári olvasókörben a múlt áldozó csütörtöki zene estélyen egy feldühödt cseszkó megint sajnálatos botrányt akart inscenirozni ; egy fiatal úri emberbe akart belekötni, mert az a hideg éjben feltett kalappal tánczolt a szabadban mint a többiek is. A kör renoméja érdekében az igazgatónak és a választmánynak példásan meg kellene büntetni az ilyen vadakat, mert különben a tisztességes közönséget riasztják el a köri estélyekről.

— Veszett eb futott végig tegnap délelőtt a várutczán, s az arra menők a boltokba menekültek előle. Egy törvényszéki szolga, ki szintén a megmenekülök közt volt, a városházán jelentést tett a napos rendőrnek ; de az azt felelte : „Nekünk nincsen olyan puskánk, melylyel meglehetne lőni a veszett kutyát.“ S nem tett egy lépést se. Talán ez esetben lehetne mégis puskájukat használni, mert különben még megeszi a rozsda. Ajánljuk e sorokat a rendőrbiztos figyelmébe !

MEGYEI HÍREK.

— A pécsi kir. tábla elnöke. A fölállítandó kir. táblák elnökei — illetékes helyről vett értesülésünk szerint — már ki vannak jelölve. A p é- c s i királyi táblához Z á cl o r Gyula igazságügyi miniszteri tanácsos fog kineveztetni.

— Az illetéktelen keresztelések tárgyában kiadott kultuszminiszteri rendelet ellen, a s i m onto r n y a i alesperesi kerület P i n c z e h e- 1 y e n tartott gyűlésén tiltakozott, s egyúttal elhatározta, hogy ez ügyben feliratot intéz a képviselőházhoz.

— Galambok összeírása. A belügyminiszter körrendeletét intézett valamennyi törvényhatósághoz, melyben utalva a galamboknak háború esetén való használhatóságára, elrendeli a galambok ösz- szeirását.

— A dombóvári önk. tüzöltó-testület saját ezéljaira, folyó évi junius 1-én (kedvezőtlen idő esetében 5-én) a „Sziget“ erdőcskében zártkörű nyári mulatságot rendez. Belépti dij : sze- mólyjegy 1 frt, családjegy 2 frt 50 kr. Kezdete délután 4 órakor. Feliilfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak.

„Szekszárd Vidéke“ tárczája.

Az elvesztett paradicsom.

Irta : Milton János. Angol eredetiből fordította Jánosi Gusztáv.

II.

A fényben találja a túlvilág megtestesülését; még az ördögöt is az a tudat gyötri jobban, „hogy észrevették dicsfénye gyengülését.“ (IY. 852—53.)

Azokból a fénysugarakból Írja azokat a himnuszokat, melyeket az első ember pár ajkaira ad, s melyeknél magasztosabbakat, szebbeket emberi száj nem zenghet istennek. Ha lelkünk szókat keres, melyekkel méltón közlekedhessék az ég urához, azt itt találjuk meg :

„Mindez a Te dicső műved, jók Atyja,

Mindenható ! Tiéd a nagy mindenség,

E csodaszép, magad hát mily csodás ! KimondhatTan, ki ülsz magas egekben,

Nekünk láthatlan, vagy homályban e leg- Kisebb műveidben látható csupán ;

De kik jóságod, isteni hatalmad Szó és gondolatnál jobban hirdetik :

Ti szóljatok, kik róla leghívebben Tudtok beszélni, fénynek gyermeki,

Ti angyalok, kik láthatjátok Őt S trónját övezve éjnapon öröm- Sympkoniákat zengtek vig karokban.

Csillag te legszebb s legvégső az éj Kíséretében, vagy tán hírnöke Inkább a reggnek, biztos záloga Jövő napunknak, ki fénykoszorut Tészsz a mosolygó hajnal homlokára Sphaerádban Őt magasztald a korány E nyájasédes pereiben. Te nap,

E nagy világnak lelke és szeme,

Ismerd meg őt nagyobbnak és magasztald Futván örök pályád. — —

—-------Üdv, mindenség ura,

Kegyelmed től

ünk, meg ne vond s csupán Jót adj nekünk, s ha tán az éj gonoszt Szült, vagy födött, oszlasd és íizd el azt,

Mint most a fény elűzi a homályt !“

S ilyen szép, isten dicsőségét zengő hymnu- sokra még több helyen is találunk, úgy az első emberpár, mint az angyalok karában ! Emiitettem, hogy Miltonnak három neje volt; volt hát alkalma a nőt tanulmányozni „a természet e gyönyörű hibáját“ (X. 897.)

Hivebb jellemzést a nő belvilágára, gondolkozás módjára nem találunk az egész világirodalomban ama sorainál, melyekben Éva tűnődését tolmácsolja, midőn az a tiltott fa gyümölcséből evett, s haboz, vájjon megkinálja-e Adámot, vagy csak magának tartsa meg a tudás előnyeit (IX. 826—34.):

„— — De, hátha látta isten,

S halál követi ? Akkor nem leszek,

S Ádám egy más Évával egybekelve Boldogan élve majd s ón megsemmisülve.

Gondolni is halál reá. Erős Határzatom ; Oszszon meg üdvöt és kint Adám velem. Oly forrón szeretem,

Szenvedni képes volnék véle minden Halált; nem élet élni nélküle.

A 8-ik éneket bátran nevezhetjük el a szerelem s a családi élet apotheozisának. Már a 7-ik énekban említi, hogy

„A látható napkör sziikebb határa Között túl nem ragadva sark fölött,

A földön állva zengek biztosabban Halandó hanggal, mely nem lett rekedt Yagy néma, ámbár rossz napokat ért!

Bossz napokat ért a nagy költő ; kinek szelleme világokat járt be, kinek hire a földkerekségén ismerve lön, nem találta meg a földi boldogságot! Azaz megtalálta, de csak pillanatra, hogy megiz- lelje s csakhamar eltűnt, mint egy álom ! „Woodcock Katalin (második neje), mondja Szász Károly „A világirodalom eposzaiba n“ II. 586. 1., mint fényes angyali tünemény jelent meg vaksága örök éjszakájában, arczát álmaiban láthatta még, mint a Paradicsom angyalaiét, visszaidézve emlékezetébe.“ Az emlékezet, az eszmény elveszti földi gyarlóságait, fölemeli szerette lényét az ideák birodalmába, a hol csak szépségét, jóságát, tökéletességét látják halhatatlan szemei ! A túlvilág fé-