Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-05-01 / 24. szám

SzelcszáLircL "V idéke.

lódi jótékonyság iiítencziói, hanem betűkhöz ragaszkodó szűk korláttal érvényesül gyakorlatilag; a fen- nebbi s a vizsgálati iratoknál feltalálható adatokból ugyanis kiderül, hogy az egylet által 17 év alatt kiosztott 18087 frt 48 kr segélyből 7107 írt tényleg, főképen tan- és ovoclai olyan ezé le len ak nyujta- tott, melyeket panaszosok legnagyobb része annak idején megszavazott ugyan, de ma az egylet czél- jaival megegyeztethetőknek nem tart: — az egylet választmányának eljárása tehát az egylet czéljának eddig soha nem vitatott ilyetén szempontjából is alapszabályszerü, s az egylet életében kifejtett folytonos gyakorlathoz alkalmazkodó és hű volt; — továbbá mert az egyesült szégzárd-tolnamegyei nőegylet választmányának az egyleti jegyzőkönyv bizonysága szerint 1890. év január hó 29-ón egyhangúlag hozott s ezen ügyre vonatkozó senki részéről nem nehézményezett alaphatározatában kimondva, lévén, hogy „a választmány egyhangúlag elhatározta, hogy egy uj rom. katholikus ovodát fog felállítani apáozák vezetése alatt“, természetszerű és sem egyleti sem jogi szempontból nem vitatható, hogy a jogerőre emelkedett s általánosságban rendelkező. tehát az ujonan felállítani szándékolt ovoda öszszes terheit elvállalt ezen alaphatározatnak csak folyományát s részletekre kiterjeszkedő végrehajtását tartalmazó, de az e czélra megindított, gyűjtés következtében előállott társadalmi áldozatkészség folytán az egyletre sokkal kevesebb anyagi áldozatot megszavazó márczius hó 9-iki választmányi határozat, sem alapszabályszerüleg, sem törvényes alapon meg nem támadható ;

mert, a vizsgálati jegyzőkönyv igazolja; hogy a panasz tárgyává tett ülésre, noha előírva nincs, a tárgy jelzésénél voltak a választiruínyi tagok s köztük panaszosok is meghiva, igazolja azt is, hogy a panaszkérvény utószakában foglalt állítás a valóságnak meg nem felel, miután az azt aláirt panaszos beismerni volt kénytelen, hogy a kérdéses jegyzőkönyv az egyleti jegyző által neki felajánltatott: igazolja, hogy panaszosok a tárgyalás folyamán nemcsak, hogy állításaikat beigazolni képesek nem voltak, de hogy azokat saját bemondásaikkal czá- folták meg, mert sem az egyleti alapszabály, sem ennek alkalmazása vagy magyarázata körül kifejtett gyakorlat, sem végül az egyleti összes tevékenység múltjából álláspontjuk mellett érvet, indokot meríteni vagy felmutatni képesek nem voltak ; igazolja a vizsgálati jegyzőkönyv, hogy a panasz voltakópen nem egyébb, mint az egyleti segélyezések megszavazásánál alapszabályszerüleg egyedül hivatott tényező, alapszabályszerü többsége által hozott határozatok ellen, az egyleti alapszabályból ki nein magyarázható, tehát azon kívül eredő ismeretlen indokokon nyugvó elégedetlensége a választmány kis- sebbségének s az ezek által megnyert egyleti tagoknak;

s végre mert a szekszárdi polgári nőegylet és a szekszárd-tolnamegyei nőegyletnek 1874. évben történt egyesülés kimondó egybeolvadása után az akkori egyleti tőke egy Szegzárdon létesítendő árvaház feliál itására határoztatván el fordittatni s ta- karéktárilag gyümölesöztetni, az egyletnek ezen ténye teljesen megdönti panaszosok azon állítását, hogy az egylet tőkéjének egy része a szerintük sérelmes választmányi határozattal nem az alapszabály 1. §-ában megjelölt czélra fordittatott, de és különösen bizonyítékát képezi annak, hogy a választmány által ovodai czélra megszavazott 3600 frt nem az egyleti alaptőke, hanem az egylet által egy meghatározott speczialis czélra „árvaház felállítására elhelyezett és kezelt, de a br. Augusz-féle végrendelettel időközben létesíteni rendelt és biztosított szekszárdi árvaház folytán ezen lekötelezettségtől felszabadult tőke egy részletét képezi azon 13624 frt 39 kr tőkének részletét, melyből épen ezen körülmény következtében panaszosok beismerése szerint is a Szekszárdon létesíteni tervezett katholikus fő- gymnásium javára panaszosok egyrészének indítványa s valamennyinek hozzájárulásával 2000 frt szavaztatott meg, s a melynek terhére ugyancsak panaszosok hozzájárulásával az összeg meghatározása nélkül a szekszárdi újvárosi ovoda mintaszerű felszerelése és számára egy ház vétele határoztatok el. Tarthatatlanná válik tehát panaszosoknak ezen kifogása is, s a választmány azon eljárása, hogy ezen egyletileg kezelt tőke egy részét annak rendeltetési czéljának teljesen homogen természetű ovoda segélyezésére szánta, a mely az egyleti elnökségtől hatóságilag beszerzett értesülés szerint egyszersmind szegény gyermekek valláskülönbség nélküli ingyenes menedékháza is lesz : teljesen megfelel, úgy az egyleti alapszabályoknak, mint az egylet létezése óta tanúsított egyleti magatartásnak.

Mely határozat a felebbezési jogra való figyelmeztetéssel ide juttatandó vét-iv mellett, az egyesült Szekszárd-tolnamegyei nőegylet elnökségének Szekszárdon, úgy panaszos Sass Istvánnó és érdek- társai szekszárdi lakosoknak a központi járás főszolgabírója utján egy-egy példányban kézbesittetni rendeltetik. Kelt Szekszárdon 1890. ápril 23-án. Si- montsits Béla alispán.

HELYI HÍREK.

— Simontsiis Béla, megyénk fenkölt gondol- kozásu és nemesen érző alispánja lélekemelő példát mutatott arra, hogy egy müveit érzésű, magas állású férfiú minő áldásos tevékenységet fejthet ki a rossz viszonyok közt tengődő magyar színészet pártolása körül. Az itteni színtársulat daczára minden jobb sorsra érdemes törekvésének: folyton a közönség részvétlensége- és közönyével találkozott, úgy hogy városunkból való tisztességes eltávozásuk

Ki szeretném a lelkemből végezni,

Soha, soha rá se is emlékezni,

Százszor adom mindennap a halálnak De mindennap százszor szebben feltámad.“

Szól a nóta hol szilajon, hol lágyan Asz al körül csodálatos világ van,

Zsidó, czigány úgy meg vannak igézve Sir' a néznek mindketten a vendégre.

„Czimbalmodnak gyolcsba kötött pálezája,

Jaj, hisz nem is a czimbalmon ugrál ma,

Ide pattog minden egyes verése Szivem nyitva tátva álló sebére.

Nincs már nóta, nincs már bor az ily búnak, Miattam már a világ felfordulhat.“

Elbódultan ráborul az asztalra,

Holtnak hinnéd, ha meg-megnem rándulna.

Feketével forgó örvény a lelke Meg-megkapva, kiszalajtva, lenyelve Uptalanul egy bús dolgot kavargat:

„Ma teszem meg, végit vetek magamnak.“

„Itt a pénzem, osztozzatok meg rajta, Maradjatok, ledülök itt az aljba,

Jó éjszakát“, kanyaritja subáját S csak eltűnik a kis erdő árkán át.

Bámul a hold terepély bükk aljára Hajnal uram széles mellét kitárja,

Inge alól szépen, lassan kigöngyöl Egy fekete tekercset egy kendőből.

„Itt a haja, selyem haja, levágtam,

Mikor bűnbe gyalázatba találtam,

Ebbe veszett, bomlott bele a lelkem. Megátkoztam, mégis mind itt viseltem.

Simogatva be-befonva, kifejtve Hány éjszaka viaskodtam felette,

Az övé volt rajta legyen halálom Nyugodalmam a haján hadd találom.“

A mit erre Hajnal uram elkövet,

Álló helyén megmozdítja a követ.

Feketébe öltözteti a holdat,

Terepély bükk gyökeréig átborzad.

Hajnal uram terepély bükk aljára Köti magát felesége hajára.

Nyög az erdő, zokog a szél csendesen :

„Volt nekem egy selyem hajú hitvesem* 1

Annak az egyszerű magyar embernek a végzetes életét, mely népünknél annyiszor ismétlődik, hogy megcsalja szép hitvese, kit imád, aztán elzül- lik, eliszsza, elmuzsikáltatja minden vagyonát, s végre elemószti magát, mert minden erőlködése

is nagy nehézségekbe ütközött volna. A nemesen gondolkodó alispán, ki a müpártolás terén mindig követendő példával járt elő : saját maga vette kezeibe az uj bérletivet és majd 80 bérlőt gyűjtött az utolsó 6 előadásra. Ez a ritka nemes tett nem szorul dicséretre, méltó a finom érzésű és müveit lelkű férfiúhoz, ki előkelő állásának előnyeit a nemzet napszámosainak felsegélyezésére használta fel. Epoly elismerés illeti e szép tettéért őt, mint a pozsonyiak kitűnő főispánját, ki a közművelődési czélok előmozdítása érdekében nem tartja méltóságával össze nem illőnek azt, hogy majd minden hónapban a nagy közönség előtt felolvasásokat tart, hogy a hallgatóságot a közművelődési és jótékonysági czélok előmozdítására serkentse.

— Esküvők. Dr. R o b o z Zoltán, Tolnavármegye fillokszera biztosa múlt vasárnap vezette oltárhoz menyasszonyát, Szalay Elza urhölgyet Szalay Károly orsz. képviselő és ügyvéd kiváló szépségű leányát Kaposvárott; a boldog pár kedden már Szekszárdin érkezett. — K 1 i egei Lajos trszóki hivatalnok múlt szombaton esküdött örök hűséget Tolnán B r ei k o v i t s Katicza urhölgynek. Az esketést Pécliy József prépostplebános végezte.

— Előléptetés. A pénzügyminiszter P a p p László szekszárdi pénzügyigazgatósági I. oszt. fogalmazót, II. oszt. pénzügyi titkárrá léptette elő, s egyúttal továbbra meghagyta az itteni pénzügyigazgatóságnál, hol mint kiváló munkaerőt s kitűnő pénzügyi tisztviselőt ismerik. Papp László társadalmi téren is rokonszenves egyénisége által közszeretetnek örvend s igy előléptetése alkalmával örömmel üdvözöljük.

— Geng József arczképe. A szekszárd-köz- ponti tanító-egylet Geng József fólszázados tanítói működése emlékéül G e i s z László volt orsz. képviselő pártfogása mellett S u s t Viktor, lapunk kedvelt munkatársa és szép tehetségű festő által az ünnepelt élotnagyságu arczkópét lefestette és azt a napokban az egylet elnöke, Holub János polg. iskolai tanár átadta a tolnai iskolának. A pompásan sikerült, művészi kezekre valló festmény S u s t ur egyik legsikerültebb alkotásai közé sorolható.

— Eltörött kerék. Múlt pénteken a szekszárdi vonat a posta-kocsi nélkül érkezett meg. — Ugyanis Ercsinél a posta vaggonjának kereke eltörött s ott rekedt. A postai szállítmányt a buda- pest-pécsi vonat éjjel hozta meg Tolna-Szakályra, s igy csak másnap délelőtt lehetett a szállítmányokat és leveleket kézbesíteni Szekszárdon.

— Helyettesítés. N y i t r a y Lajos polgári iskolai rajztanár már hónapok óta egyptomi szem- betegségben szenved és még hetek kellenek teljes felgyógyulásához. Betegsége idejére a vallás- és közoktatási miniszter 50 frt havi díjazással helyettest engedélyezett.

daczára sem tudja szerelmét elhallgattatm — még hivebben, szebben nem irta le költő, mint E. Kovács e költeményben ! S képzelje még hozzá az olvasó e hangulatteljes sorokhoz azt a remek kommentárt, mely Kelemenné hangjegyeiből hangzik fel, s akkor megelevenedik előttünk a kép: ott búsul az alacsony csárdában az a dúlt arczu ember, kinek láttára még a czimbalmos czigány s a bormérő zsidó szive is megesik. Hiába iszik, hiába tombol, az a fekete selyem hajfürt, életének ez azj átka, melyet szünetlenül magával hord, nem hagy nyugtot, nem ad üdvöt. A kétségbeesés lidérczei szállnak feje fölött, hívják az örvénybe, s ő többé nem a magáé. Kibotorkál az éj sötétjébe, s a nagy bükkön avval a hajjal végzi ki magát, mely az ő szive életének is véget vetett. Az erdő, a szellő is csak azt zokogja aztán, melyet a boldogtalan utoljára susogott: „Volt nekem egy selyem hajú hitvesem !“ Különösen sikerült a zene azon részlete, a hol Hajnal uram kezdi a maga balladáját: „Volt nekem egy selyemhaju hitvesem !“ Annyi fájdalom szól ki a hangokból, de nem izgatva, hanem oly megtörve, oly szelíden, mely megrezegteti a hallgatóság szivét. S mikor azt sóhajtja: „Ki szeretném a lelkemből végezni, soha soha rá se is emlékezni stb.“ oly epedőleg, annyi megadással szól a dal, mely a legszebb tanúságot teszi a szerzőnő finom Ízléséről, s