Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-05-01 / 24. szám
IV. Fogyasztási adó. Fogyasztási adó. Összes előírás 79,505 frt 30 V2 kr. Erre befizettetett 70,046 frt 63'/2 kr. Marad hátralék 9457 frt 67 kr. V. Italmérósi adó. Összes előírás 51,467 frt 66 kr. Erre befizettetett 44,211 frt, 5872 kr. Marad hátralék 6696 frt 04’/2 kr. Az 1890. éyre érvényes tőkekamat és járadék adónak kivetése befejeztetvén, a lajstromok az illető községek elöljáróihoz kiküldettek. kir. ügyész jelentéséből. A letartóztatott egyének létszáma 122 főre terjedt, kik közül: fegyházra Ítélt volt 22 egyén, börtönre ítélt volt 51 egyén, fogházra Ítélt volt 23 egyen, vizsgálati fogság alatt 12 egyén, felebbezés alatt állott 14 egyén. Összesen 122 egyén. A fogházi kórházban összesen 24 egyén kezeltetett, kik közül felgyógyult 12 egyén, meghalt 1 egyén, további kezelés alatt maradt 11 egyén. Feltételes szabadságra 1 egyén bocsáttatott. Az élelmezés az ez egész hó folyamában kifogástalannak találtatod, a fogházi rend, tisztaság, fegyelem kielégítő volt. FELSŐ BÍRÓSÁGOK KÖRÉBŐL. Polgári ügyek. Kir. Curia. Ö/,v. Bencze Jánosné és társai felpereseknek, Molnár István és társai alperesek ellen ; helybenhagyó Ítélet. — Dani Mihály felperesnek Jónás Sándor és társai alperesek ellen ; megváltoztató Ítélet Kir. Tábla. P. Deák János felperesnek, Vékony Sára ellen ; megváltoztató Ítélet. — Ifj. Pozsgai János ha- gya éki irataira vonatkozólag helybenhagyó végzés. — Özv. Mózsi Jánosné felperesnek, özv. id. Mózsi Jánosné és társa ellen ; helybenhagyó Ítélet. — Szabó András felperesnek, Szabó Zsuzsanna ellen ; részben helybenhagyó Ítélet. — Bene Alojzia felpere»nek, Fichtl Salamon alperes ellen ; helybenhagyó végzés. — Hirsch Lajos felperesnek, Varga György alperes ellen ; helybenhagyó Ítélet. Bűnügyek. Kir. O u r i a. Ifj. Czobor János és társa ellen; helybenhagyó Ítélet. — Csonka Kis József ellen ; megváltoztató ítélet. — Danizs József ellen ; helybenhagyó ítélet. — Csizmazia Ferenc/, és társa ellen ; helybenhagyó ítélet. Kir. Tábla. Lukács Lajos és társai ellen; helybenhagyó ítélet. — Pesti Mihály és társai ellen; helybenhagyó ítélet. — Szabadi István és neje ellen; megváltoztató ítélet. — Molnár Márton ellen; megváltoztató ítélet. — Ginter János és társa ellen; részben megváltoztató ítélet.— Ifj. Böde János ellen; helybenhagyó ítélet. — Vörös Imréné és társa ellen ; helybenhagyó ítélet. Az uj ovoda sorsa. A szekszárdi nőegylet választmányának azon határozatát, melylyel készpénzvagyonának 10000 írton felüli részét a felállítandó s apáczák vezetésére bízandó ovoda segélyezésére felajánlotta, — köztudomásúlag a nőegylet több tagja megfoleb- bezte a belügyminiszterhez azon indokolással, hogy a választmány eme határozatra nem jogosult. A miniszter érdemleges elbírálás végett a felebbezést leküldötte megyénk alispánjához, ki a nőegylet alapszabályainak nyílt és világos rendelkezéséhez képest a főszolgabíró által megtartott tárgyalás után a választmány határozatát érvényesnek jelentette ki s igy a felebbezők indokainak nem adott helyt. — Reméljük, hogy végre-valahára a mesterségesen felkorbácsolt szenvedélyek lecsillápultával a régi béke és egyetértés helyre állítása érdekében ezzel az ügy a rendes mederbe tereltetik s a már sodik ovoda felállításának mindnyájunk által érzett hiánya és óhajtott megvalósulása most már rövid idő múlva végbe fog menni. Az alispán által hozott határozatot, mely a sokak által összezavart ügyet teljes világításban s a valóságnak megfelelően tárja elénk, az alábbiakban egész terjedelmében hozzuk, s ez által reméljük, hogy a közönség tiszta képet fog nyerni az ügy igazságos és az alapszabályoknak megfelelő elintézéséről. Az alispáni határozat a következőleg szól: Tolnavármegye alispánjától. 5509. sz. alisp. 90. sz. — A központi járás főszolgabirája jelentése kíséretében beterjeszti a 19955/VIII. számú belügyministeri leirat következtében kelt 4856/890. számú alispáni rendelet értelmében általa a Sass Istvánná és érdektársai szegzárdi lakosok részéről közvetlenül a nagyméltóságu m. kir. belügyminis- teriumhoz benyújtott, onnét érdemleges intézkedésre beküldött, és az egyesült szegzárd-tolnamegyei nő- egylet választmányának, egy Szekszárdon létesítendő és apáczák vezetésére bízandó rom. kath. kisded ovoda segélyezése czéljából 3600 irtot megszavazott, határozata ellen irányuló, — panaszkórvénye tárgyában megtartott vizsgálatról felvett jegyzőkönyvet, s ennek 23 drb mellékletetét, bemutatván egyszersmind a nevezett egyletnek, az 1880. évi febr. hó 15-től kezdődőleg vezetett s az ezen idő óta tartott egyleti összes köz- és választmányi gyűlések határozatatait magában foglaló jegyzőkönyvét. Ezen és a panasz tárgyában tartott vizsgálatról felvett jegyzőkönyv, valamint a beterjesztett ösz- szes okmányoknak figyelembe vétele mellett, a nagyméltóságu m. kir. belfigyrninisteriumnak 1873. évi ápril hó 29-én 1394. es 1890. évi márczius hó 31-én 19955. számok alatt kelt rendeletéi alapján, Sass Istvánná és órdektársai szegzárdi lakosok panaszának elutasításával, az egyesült szekszárd tolnáme- kyei nőegylet választmányának 1890. évi márczius hó 9-én hozott azon határozata, hogy az egylet rendelkezésére álló 13624 frt 39 kr tőkéből — telekkönyvi biztosítás mellett 3600 írtnak kamat nélküli átengedésével az uj ovoda létesítése elősegítessék ; — valamint ugyanannak, 1890. évi márczius hó 16-án hozott azon határozata, hogy a márczius hó 9-én hozott érdemleges határozat ellen Sass Istvánná és társai részéről benyújtott felebbezés az SzekiszáLircl "V icLé!k:e_ alapszabályok értelmében figyelembe nem [vehető: j ó váll agy atik. A panasz elutasítandó, s az ennek tárgyát képező választmányi határozatok jóváhagyandók voltak; — mert minden egylet életének összes jogát, hatáskörét és tevékenységét egyedül a kormányha- tóságilag jóváhagyott alapszabályok lévén hivatva szabályozni és irányítani, — miután az egyesült szekszárd-tolnamegyei nőegyletnek 1866. évi január 26-án keit és 2279/B. M. 867. számú kormányhatósági jóváhagyó záradékkal ellátott alapszabálya, 9., 12., 13., és 14-ik §-ainak tanúsága szerint az egylet minden ügyeiben való tanácskozás és határozat hozatalt, a segélyezések megajánlása vagy megtagadása feletti intézkedést -— tehát ezen egyletnek legfontosabb, leglényegesebbb és legérdemlegesebb jogát is. kizárólag az egyleti választmány hatáskörébe utalja és pedig olyan korlátlansággal, hogy a választmányi határozatok ellen sem feleb- bezési jogot meg nem állapit, sem olyan egyleti fórumot meg nem nevez, a mely a választmány határozatainak felülbírálására jogosítva lenne; tehát alapszabályszerü többséggel hozatott s úgy alakilag mint lényegileg teljesen az alapszabályon nyugvó, a 3600 frtot megszavazott választmányi határozat és alapszabály rendelte (12 §.) kötelességét teljesítve, épen az alapszabályok megtartása felett őrködött az egylet választmánya, midőn a határozata ellen beadott felebbezést figyelembe nem vette; mert az egyletnek tiz évi működését visszatükröző és hatóságilag betekintett jegyzőkönyvek, az egyesület elnökségétől bekivánt 1861—1884. évekről kiadott, tehát 23 évi egyleti történetet, röviden vázoló s a vizsgálati iratokhoz csatolt füzet, sőt a vizsgálati jegyzőkönyvbe maguk a panaszosok által bemondottak, de főképen az iratokhoz mellékelt és 17 évet felölelő egyleti zárszámadások és vagyon kimutatások adatai minden kétséget kizáró módon igazolják azt, hogy az alapszabálynak 1-ső §-ában körülirt egyleti czél, az egylet fennállása óta soha sem tekintetett a panaszkérvényben kifejezésre jutott álláspontról, hanem mindenkor kivételt nem ismerő következetességgel, a jótékonyság fogalmának elképzelhető legtágabb értelmezésével magyaráztatott és nyert alkalmazást, igazolja ezt azon körülmény, hogy nem csak az eg}deti tagdijak, nemcsak az egyletileg gyűjtött és közgyűlési határozattal egy szekszárdi árvaház létesítésére szánt tőke kamatai, de többizben ezen tőkének tetemes részei adományoztattak oly czélokra, melyek segélyezhetek egyáltalán nem lettek volna, ha az alapszabály 1-ső szakasza nem a most vázolt s a mellékletek által igazolt irányban fogatik fel és alkalmaztatik az egylet mindenkori választmánya által, s ha az nem az egyleti intéző körök többségének törekvésénél minden időben észlelhetett va„Szekszárd Vidéke“ tárczája. „Hajnal ura m.“ — Melodráma. — Szövegét irta : E. Kovács Gyula. Zenéjét szerzetté : Kelemen Lajosné sz. Zathureczky Berta. Ily ezimü zenemű hagyta el a napokban a sajtót, melyet kétszeres örömmel üdvözölhetünk, mert mig a sok külföldi mii mellett, melyekkel hazánkat elárasztják — ez minden izében magyar, másrészt oly műfaj, mely nálunk még vajmi gyéren van kultivalva, s oly hivatott szerzők terméke, minő E. Kovács Gyula, a jeles költő és kitűnő színész, és Kelemen Lajosné a Székelyföld egyik legszebb és legszellemesebb úrasszonya, kinek „Szóvátai búcsúját“ egész Erdélyben énekelik, s mindenfelé ismeretesek a „Tusnádi Emlék“, az „Olt mentén“, „Honvéd induló“, stb. stb. a könyvpiaczon is megjelent müvei. Kelemenné dallamainak a szolid melancholia a jelleme. De nem az a keresett, mondva csinált melancholia, mely derüre-borúra úgy a költészet, mint a zeneirodalom terén fülünkbe jajgat, nyöszörög s a megindítás helyett a szánalom érzetét kelti, vagy az émelygés izét hagyja; hanem az a szelíd, néma bánat, mely a legkitűnőbb költők lantján is felhangzik ; mely önkénytelenül fogja el sziveinket, gyakran magunk sem tudjuk az okát; s ha még oly boldogok vagyunk is, felhangzik a méla, fájó hang : elmúlik minden, itt hagyunk mindent! Temérdek változatban rézdül ez meg a szív húrjain, de bármennyi alakbau adjunk is kifejezést neki. mind egy forrásra, egy okra vezethető vissza. így vagyunk Kelemenné zeneműveivel ; valamennyin átrezeg egy sajátságos, édes-fájó hang, mely ismertté, rokonszenvessé teszi előttünk, s éppen e specialitása miatt bátran nevezhetjük őt zenei talentumnak! De hogy a szóban lévő zeneműről a szives olvasónak képzete legyen, egész terjedelmében közlöm E. Kovács Gyula költeményét, mert valószínűleg nagyon sokan nem ismerik megyénkben e tős- magyar, balladaszerü költeményt: Hajnal uram. Erdő alján útszéli kis csárdában, Hajnal uram mulatozik magában, Csicsa czigány czimbalmos a bandája, Zsidó csapiár a ki borral szolgálja. , Éjfélre jár Hajnal uram, mit gondol? — Szól a czigány, — elég mára a jóból. Nem úgy van már mint volt régen, hiába, Több a könnyű, mint a bor a pohárba. Jobb, tegyük el most magunkat holnapra, Ugy is olyan fellegesen virradt ma Egy jó álom, aztán holnap ilyenkor Édesebb lesz a muzsika meg a bor.“ „Verjed öreg! Zsidó te meg egy pintet Annak előbb fenekére tekintek. Ha ma én itt jó éjszakát köszönök Fii' nőheti bé tőlem a küszöböt. Csicsa fiam, tudod jól hogy szeretlek, Rongy pár drótját ne kíméld rongy szerednek. Utoljára, szép módjával csendesen : „Volt nekem egy selyem hajú hitvesem.“ „Volt nekem egy selyem hajú hitvesem,“ Párját soha nem látta még senki sem, Selyem haja leért fejtől bokáig Selyemhaját csókolgattam sokáig. Rosszul van az asszony szive teremtve, Olyan gonosz máskép hogy is lehetne, Koporsómig, hogy esküdte, fogadta, Ihol még is elkárhoztam miatta. Elpusztultam, úgy vagyok mint az ujjom Idegen ház végibe kell megbújnom, A portámat a gond bánat megette, Zsidó, czigány osztozkodnak felette.
