Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-04-17 / 22. szám

SzelcszáircL "V idéke. — Vadorzó merénylete. A csendőrség jelen­tése szerint Varga Márton szekszárdi uro'd. erdőőrt a múlt vasárnap éjjel az nrodalmi hegyi erdőben éjjel egy vadorzó menekülés közben meglőtte. Ne­vezett erdőőr Zsarnóczay Ede társával vette üldö­zőbe a vadorzót s ez egy árkon átugorva visszafor­dult és Vargára lőtt; kit a lövés térdén és karján ért, s most súlyos betegen fekszik s lábát alkalma­sint amputálni kell. Az erdőőrök a merénylőben Domokos János ismert orvvadászt vélik felis­merni. A csendőrök erélyesen folytatják az előnyo- mozást, 9 ismert vadorzónál tartottak vizsgálatot, kik nagyobbrészt tagjai a szekszárdi polgári vadásztársul, a inak! ! Az egyiknél éppen szarvashust is találtak, s felesége bevallotta, hogy az ura lőtte, de a szarvas bőrét az erdőben elásta. — Halálozás. Bogyay Vincze kórházi ellenőr, élete 82-ik évében elhunyt Szekszárdon. A ki­adott gyászjelentés következőleg szól: Várbogyai Bogyay Karolin úgy a maga, mint nagynénje özv. Szép Györgynó szül. várbogyai Bogyay Julianna és nagyszámú rokonsága nevében megtört szívvel tu­datja, hogy forrón szeretett édesatyja, illetőleg fi­vére és rokonuk várbogyai Bogyay Vincze a Fe- rencz-közkórháznak 20 éven át volt hivatalnoka, oki. ügyvéd s Tolna vármegye egykori t. alügyésze folyó évi április hó 15-én délelőtt 11 órakor 82 éves korának súlya alatt az Urban csendesen el­hunyt. A drága halott lelki üdvéért az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 17-én reggeli 7 és 1j2 órakor fog a belvárosi rom. kath. plébánia-temp­lomban a a mindenek Urának bemutattatni, — hült teteme pedig ugyanazon napon délután 5 órakor fog a róm. kath. egyház áldása mellett az alsó- sirkertben elhelyeztetni. Szegzárdon, 1890. évi áp­rilis hó 15-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! — Szekszárd községnél megüresedett III. jegyzői állásra eddig pályáztak : M a t z o n Béla, P á p a y István és N i k i t i t s Imre; mint a képvi­selőtestületi tagok körében hallatszik, az állásra M a t z o n Béla szolgabirósági iktatónak van legtöbb kilátása, ki csakugyan szorgalmas, munkás fiatal ember s igy a község csak nyerni fog vele. —• Nyilvános köszönet. Borsody György tör­vényszéki bíró és fivére Borsody Lajos úgy Abaffy Gyula urak a harczi rom. kát. templomnak oltár­lépcsőire egy igen szép s nagy szőnyeget ajándé­koztak. Nagylelkű adományukért úgy a maga, mint a harczi r. k. hívek nevében lapunk utján mond köszönetét Horváth György harczi plébános. bőr ékesítették vonásait. S annyi szendeség volt egész modorában, hogy a tájról csakhamar min- magunkra tért a beszédünk. Sokáig csevegtünk, mig végre is válni kellett. Visszaadá napernyőmet e szavakkal: „Beaucoup merci monsieur!“ (Na­gyon köszönöm uram !) és megszoritá kezemet. S én mintha éreztem volna, hogy többé nem látom, érzékenyen szoritám vissza puha kacsáját s nehány szóval köszöntem meg szívességét s azon jóságát, hogy nehány órámat oly kedélyessé tette a külföl­dön. Még nevét sem tudom, de a derék leány nyá­jas modorát híven őrzi emlékezetem ! Három év előtt Abbázia édes-kedves vidékén fordultam meg. Voloszkáig hajón mentünk s onnan gyalog rándultunk le a hires gyógyhelyre. Első dolgom volt a pompás tengeri fürdőben felüditeni magamat, azután az elegáns Hotel Stephanie! és parkját tekintettem meg, mely a legszebb tropikus fák és növények gyűjteménye. A tengerparton szép terrace vonul el, honnan bájos kilátás nyílik a ten­gerre és Fiúméra. Nagyon distingvált közönség sé- tahelye ez. A mint itt fölebb-alább járunk, nézde- gélünk, egy gyönyörű szép szőke asszonyt pillantok meg, a ki a párkányzat mellett állt. Kis matróz kalap volt fején, s karcsú derekát matróz-blouze ékesítette. Soha szebb kék szemeket nem láttam, s még hozzá az a szerencse ért, hogy bemutattak neki, s ezüstcsengósü hangját hallottam. Bövid ideig tartott a tengerparti szép jelenet, s ha festő va­gyok, már rég megörökítettem volna. De igy is megelégszem fotografáló vakágyummal, hogy a szép — Papi tanácskozmány. A pécs-egyházme- gyei papság, a papi nyugdíj tárgyában tegnap Pé­csett gyűlést tartott. A szekszárdi esperesi kerület­ből Péchy T ó z séf prépost-esperes és M i k ó György szekszárd-uj városi plébános, mint esperesi jegyző vettek részt. — Elveszett tárcza. Egy fekekete bőrből készült, belül hímzett piros bélésű tárczát. mely­ben több névjegy volt, vasárnap délelőtt Széchenyi- utczában egy fiúcska elvesztette. A megtaláló ké­retik, hogy a talált tárczát, a „Szekszárd Vidéke“ szerkesztőségének átadni szíveskedjék. — A szekszárdi rom kath. hitközségi tanács és iskolaszék folyó évi április hó 20-án délután 4 órakor iskolaszéki ülést tart, melynek fontosabb távgyai lesznek: az építési bizottság jelentése és a belvárosi leányiskolánál véglegesen betöltendő ta­nítónői állásokra két tanítónő választása. Eddig — úgy halljuk — már több pályázó jelentkezett, köz­tük Patráts Anna és Bergmann Ilka tanítónők, kik­nek legtöbb kilátásuk van az állomás elnyerésére. Meg kell jegyeznünk, hogy Patráts Anna már há­rom éven keresztül kifogástalanul töltötte be az egyik osztályt, következőleg a méltányosság szem előtt tartásával semmiesetre sem mellőzheti őt a hitközségi tanács ; Bergmann Ilka ellen sem lehet kifogás, ki szintén már a második éve, hogy a III-ik leányosztályt lelkiismeretesen vezeti. — Kútba esett. Bácz István szekszárdi lakos, ki Szűcs Antalnál a porkolábvölgyi szőlőben dol­gozott, a csatári völgyben levő kerekes kútba bele- fult. A vizsgálat és bonczolás konstatálta, hogy a szerencsétlen a kút szélére ülve csizmáját akarta le­húzni s e közben a mellette levő hordóval együtt a kútba esett. A szerencsétlen embert múlt kedden reggel húzták ki a kutból a helyszínén megjelent D ö r y László szolgabiró és a csendőrök jelenlété­ben, s a bonczolás is kiderítette, hogy nem gyil­kosság, hanem véletlen szerencsétlenség áldozata. — „A mi házunkból.“ A városi nagyvendég­lőben, melyet múlt év óta a hős „polgárlegények“ és apáik büszkén a „mi házunknak“ titulálnak : va­sárnap este kedélyes bicskázást rögtönöztek a sön- tésben, A város jobb sorsra érdemes rendőreit pe­dig, kik leakarták csillapítani a hősöket, alaposan eldöngették ; ruhájukat összetépték, s már-már em­berhalál is esett volna, ha a csendőrök idejekorán meg nem érkeznek, kik aztán kezdték összeszedni a dühöngő honfiakat, egy Kovács János nevű azonban kabát nélkül megillant s a csendőrük csak a Béla­aradi asszony képét számomra megőrizte. Maga egy eleven eszthetikai tanulmány. ❖ A firenzei (németesen florenzi) st. Croce temp­loma mellett van egy n. n. keresztfolyosó, mely­ben szebbnél szebb síremlékek vannak felállítva. Egy különösen megragadta figyelmemet. Gyászoló géniusz borul az oszlopra, s felette e felirat olvas­ható : „A la mémoire d’une femme, qui fut tend- rement aimée. 1840. 3. okt.“ („Egy asszony em­lékének, a ki gyengéden volt szeretve.“) Vájjon ki lehetett ez az asszony, kinek neve nincs, de emlé­két ily műremek őrzi ? S ki lehetett a férfi, ki mély szerelmét ily híven örökíti meg? Tán gazdag­diplomata, vagy bankár, ki kedvese------— nem fű zhettem tovább gondolatimat, egy ifjú özvegy- megjelenése szakította meg. A halvány arczból oly átható fekete szemek sugároztak ki, annyi szenve­délyt és szenvedést árultak el, mennyin .csak egy olasz nő mehet át. Bizonyos megilletődéssel szem­léltem ezt a bánat által széf dúlt szépséget, s me­leg részvéttel tekintettem rá. Büszke daczczal for­dította el fejét, mintha mondani akarta volna, hogy őt még a vigasz is kinozza. Hej ! pedig, ha tudta volna, hogy mennyi fájdalom és kin enyhítésére kerestem föl Italia szép .földjét, tán ő is részvéttel tekint vala rám! De annyi bizonyos,'hogyha néha még felujulnak a hegedő sebek, enyhít e kép, hisz mások is sokat, vagy még többet szenvednek ! Várkonyi Endre. téren a Diczenty-féle mészárszék előtt tudták el­fogni, a hol egy kisbiró is segítségükre volt, mert ez ütötte fejbe a menekülő hőst. A csendőrök szer­dán délután adták át őket a kir. ügyészségnek. A hősök nevei: Kovács János, Gutái József, Majsai György, Török Pál, Csötőnyi István, Csötönyi Sán­dor, Kovács József és Kocza Sándor. MEGYEI HÍREK. — Személyi hir. Mádi Kovács György honvéd-altábornagy, a székesfejérvári V. honvédke­rület parancsnoka, szolgálattótelre a közös hadse­reghez helyeztetett át és a kassai 27-ik gyaloghad­osztály parancsnokságával bizatottt meg. A hon­védség fennállása óta ez az első eset, hogy a hon­védség kötelékébe tartozó magasrangu tiszt a kö­zös hadseregbe osztassák be szolgálattételre. Mádi Kovács György, megyénk kiváló büszkesége, kü­lönben egyik legjelesebb tagja a tábornoki karnak. Mint közös hadseregbeli kapitány 1876-ban lépett át a honvédséghez, a hol kitünően tette le a törzs­tiszti vizsgát és gyakorlatilag is ismételten bizony­ságot téve kitűnő katonai tehetségéről, gyorsan ha­ladt előre a rangfokozatokon. — Fényes esküvő. Husvét Keddjén fényes esküvő ment végbe Pécsett a belvárosi plébánia templomban. Dr. D a r ó c z y Aladár Tolnavár­megye II. aljegyzője, és tart. huszárhadnagy a raon­dottnapon vezette oltárhoz bájos menyasszonyát Littke Mariskát, Litíke József pécsi pezsgőgyá­ros leányát. Az esketést dr. S z e r e d y József kanonok végezte. Násznagyok voltak: Kardos Kálmán baranyai főispán, Taray Andor pénz­ügyi közig, bíró, Krasznay Mihály kir tanácsos és Szeniczey Ödön országgyűlési képviselő. Ugyan­ezen napon vezette oltárhoz a menyasszony fivére Littke Jenő, Aidinger Teréz kisasszonyt, pécsi pol­gármester leányát. A szertartás végeztével a „Pécsi Dalárda“ énekelt. A kettős esküvőt, melyen nagy­számú nézőközönség volt jelen, pazar lakoma kö­vette az örömapa házában. — Magyar iskola. Hidegkút ev. német ajkú község iskolája, mint örömmel Írhatjuk, ma­gyar. Főérdem illeti az ottani lelkész-esperest Bauer Adolfot.,, az iskola tanítóját Polgár Jó­zsefet, s^aUliudapesti magyar iskola egyesületet, mely a hidegkúti iskolát már évek óta mindenféle tankönyvvel és Írószerekkel látja el. Ezen örömünk akkor lenne kétszeres, ha Tolnamegye több német­ajkú iskolájáról ugyanezt írhatnék. — Vasúti közgyűlés. A bátaszék-dombovár- zákányi (Duna-drávai) vasut-társaság múlt pénte­ken tartotta rendes évi közgyűlését Budapesten, melyen Bittó István val. belső titkos tanácsos el­nökölt. A részvénytőke álladéka 22,853 drb. rész­vény 4,570,600 frt né vértékben. — Eljegyzés. Dr. Friedl Károly pécsi jog- akadémiai tanár eljegyezte Dulánszky Adolf püs­pöki uradalmi igazgató bájos leányát Irma kisasz- szonyt. — Ováczió. Ilerczog Dávid dunaföldvári izr. tanító, ki a tanítói pályán már 52 év óta működik, s ebből 42 évet Dunaföldváron töltött, ■—- tisztelői, volt tanítványai és jó barátjai ennek örömére nagy ováczióban fogják részesíteni a veterán tanítót. — Szerencsétlenül járt lovas. Börzsönyi Já­nos polgári iskolai tanuló, ki a húsvéti ünnepeket Tápén töltötte, lovaglás alkalmával oly szerencsét­lenül esett le lováról, hogy jobb kezén súlyos zu- zódást szenvedett. —- Orgona megáldás. A szálkai újonnan át­alakított orgonát husvét másodnapján H array Kálmán völgységi esperes-plébános áldotta meg s adta át rendeltetési czéljára. E napon úgy Bonv- hádról, mint a vidékről számosán rándultak ki Szálkára. — A bátaszéki csendőrség feljelentette Tádics Mihály bátaszéki lakost, hogy a község házából 10-én virradóra 6 drb birkát lopott el, melyet tőle zálogként a mezőcsőszök elvettek. — Halálozás. Diczenty József bécsi utazó ügynök élte 29-ik évében Bonyhádon, a szülői ház- bant vasárnap elhunyt. Temetése kedden délután ment végbe impozáns módon.

Next

/
Thumbnails
Contents