Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-04-17 / 22. szám

— Elismerés a művészeknek, kik húsvéthét­főn Tolnán oly szép sikerű hangversenyt rendeztek, Péchy József prépost holnap személyesen fog ne­kik Budapesten köszönetét mondani. Tolna hölgy­közönsége pedig igen értékes ajándékokkal fogja őket meglepni. — Beszámoló. Husvét hétfőjén délben báró Jeszenszky László, a pinczehelyi választóke­rület függetlenségi párti képviselője Tamásiban, a nagymise után a községháza előtt egybegyült kö­zönség előtt beszámolóját mondta el, röviden jelez­vén egyszersmind pártunknak az uj kormánynyal szemben követendő magatartását is. — Gyilkosság. Német József 42 éves re­form. vallásit, lápafői napszámos tőle különváltan élt nejét — Zsolnai Évát, ki Tamásiban a pos­tamesternél szolgálatban állt folyó hó 8-án kétszer mellbe szúrta, mely szúrások következtében neve­zett nő pár percznyi szenvedés után meg is halt. A tettest a rögtön a helyszínén termett tamásii csendőrök elfogták és a bűnjelt képező nagy konyha­késsel együtt a tamásii kir. járásbíróságnak átadták — A dombóvári r. k. plébánia megüresed­vén, az uj plébános kinevezéséig adminisztrátorrá Kertész Elek ferenczrendü áldozár lön kine­vezve. ki cooperátori minőségben, már 11 éve Dom­bóváron tartózkodik. VEGYESE K. — Mit kell tavaszkor tennünk? Mindazok­nak, a kik sürü vérüek s ennek folytán bőrkiüté­sekben, vértolulásban mellre s főre, szédülési roha­mokban, szívdobogásban, bágyadtságban stb. szen­vednek : nem kellene elmulasztaniok testűknek friss, jó egészségben föntartását a tavaszi tisztitó kúra által, mely alig kerül pár krajczár napi költségbe. Erre nézve használjuk fel a legjobb szert, Brandt Ei chard gyógyszerész svájczi labdacsait (egy doboz ára 70 kr, s a gyógyszertárakban kapható) de bevásárlásakor különösen ügyelni kell Brandt E i c h a r d névaláírására s a keresztnév azonos­ságára. — Utazók figyelmébe a zónajegyekre vonat­kozó némely határozmány módosítása. 1) Szomszé­dos forgalmú jegygyei ellátott utas, ha tovább utazni szándékozik és ezen szándékát a vonatkalauz,- zal azonnal tudatja, 60 krral felemelt, de legalább ez I. vonalszakasznak megfelelő menetdij fizetése mellett tovább utazhatik. 2) Ha az utazásra a leg­rövidebb útirányon kívül más oly útirány is áll rendelkezésre, melynek távolsága csak jelentéktele­nül hosszakb, vagy melyen át kedvezőbb csatlako­zás áll fenn, vagy végül melyen a vonatok gyor­sabban vagy alkalmasabb időben közlekednek, ak­kor az utazás ezen hosszabb irányon át is történ­hetik. Ha azonban valaki oly hosszabb útirányon át szándékozik utazni, melyet az előbb mondottak szerint használni nem szabad, akkor — ha ebbeli szándékát a kalauzzal azonnal közli -—- az I-től NIII-ig terjedő szakaszjegyeket illetőleg megenged­tetik, hogy a hosszabb útirányon át annyi vonal- szakaszt beutazhasson, a hány vonalszakaszra jegye szól. A XIV. vonalszakaszu jegygyei azonban ily hosszabb útirányon csak azon állomásig szabad utazni, a mely állomástól kezdve a tovább utazás a kiinduló állomás irányában, tehát tulajdonképen visszafelé történik. A nevezett állomástól a rendel­tetési állomásig a távolságnak megfelelő, de 60 krral felemelt vonalszakaszu menetdij fizetendő. 3) Meg van engedve a gyorsvonatot szemólyvonatu jegygyei használni, azon feltétel mellett, ha a sze­mély- és gyorsnonatu dijak közti különbözet az egész vonalra, melyre a jegy szól, vagy az állo­mási pénztárnál, vagy a vonatkalauznál utánfizette- tik ; ily utánflzetósek 10 krig felkerekittetnek. 4) Ha valamely utas magasabb kocsiosztályba szállt mint a milyenre jegye szerint jogosítva van, és az, a kalauznál azonnal bejelenti, akkor azon állomás­tól, hol a magasabb kocsiosztályba beszállt, azon állomásig, a mely a magasabb kocsiosztályban uta­zik, az illető kocsiosztályok menetdijainak különb­letét tartozik a vonatkalauznál fizetni. 5) Ha a XIV. vonalszakaszu jegygyei történt utazás megszakítása alkalmával kiállított igazolványon foglalt aláírások között a kalauz eltérést konstatál, s ennélfogva a menetjegy érvénytelennek tekintetik, az esetben azon állomástól, hol az utazás megszakittatott, az illető vonal végállomásáig terjedő utórt a menetdij két­szerese, de legalább 3 frt 60 kr fizetendő. — Nincs nézeteltérés az orvosok között se többé abban, hogy a rheuma a vérben levő savak következménye és hogy ez a savtartalom a vese és máj szervi működésének megzavarása folytán kép­telen kiválni a vérből. Tény tehát az, hogy a rheuma csak abban az esetben gyógyítható, ha okai eltávo­líttatnak, azaz, ha a vesék és a máj egészséges működése helyreállittatik. Ez természetesen csak oly gyógyszer segélyével lehetséges, a melynek összeállítása szorosan tudományos alapon nyugszik és a melynek az a specziális tulajdonsága van, hogy a veséket és a májat rendszeres működésre kényszeríti. Ily gyógyszer a Warner-féíe Safe Cure, a mely által már sok szenvedő beteg nyerte vissza egészségét. — Warner Safe Cur-je palaczkonként 2 írtjával kapható az ismert gyógyszertárakban. Főraktár a Megváltó gyógyszertárban Pozsonyban és Török József gyógyszertárában Budapesten. VIDÉKRŐL. SzeEcszáurcL *V icLélte. Tolna. Tisztelt szerkesztő ur! Örömmel tudósítom, hogy oly czimben részesültem, milyent még felesé­gem sem koczkáztatott életében velem szemben. A „Tolnamegyei Közlöny-“ben a „Közönség köréből“ czimü rovatban, „az elnökség“ aláírással jelent meg néhány sor, melyben nyájas in­fluenza referensnek neveztete m. — Lásd édes feleség — mondok feleségemnek, mások, idegenek, elnökségek ismerik föl bennem a nyájast, csak te — te nem akarod elismerni azt. „Szánandó influenzás nyavalyában sínylődő uram!“ Köszönöm, mélyen tisztelt elnök ur, szána­kozó jóakaratát, hogy influenzás nyavalyában síny­lődöm, azt magam is tudom, majd kigyógyittatom magamat (most szinte eltalálom elnök ur gondolat- ját : „menj a Lipótmezőre !“ — Köszönöm, nem megyék). Fényes glóriától sugárzó, minden influen­zától ment, általam mélyen tisztelt, született Elnök ur ! Bocsánatot kérek, ha tán nem jól czi- meztem volna, de alapjában véve, nem vagyok ama szerencsés helyzetben, hogy tudnám miféle elnök ? Ha Budapestről megyénk székhelyére a nemzeti színház művész tagjaiból néhányan eljönnek, azokat nem fogom komédiásoknak nevezni, s ha mégis, úgy ki tehet arról, hogy én azoknak tartom őket? Ha én Blaha Luiza és Markus Emilia asszo­nyokat csókolni való kis cziczuskáknak mondom, akkor az én eszem igen rendes irányban halad és e téren elnök ur gondolat járásával talán talál­kozom ? Ki fog mindjárt a szobacziczusra, vagy cse­lédre gondolni ! Én G. I. k. a. csókolni való an­gyalnak mondtam s most tisztelettel kérdem e lap t. nőolvasóit, sértós-e az, ha én fentemlitett meg­jegyzésemet egy nővel szemben, ki erre méltán ref­lektálhat, használom ? A feleségem nagyon vigyáz reám, ha ő ezt meg nem leletezte, akkor a bók szabályszerűen kiállítva, mehetett még a sajtóba is. Édes Elnök ur ! Nem vagyok festész, külön­ben megörökíteném, megfesteném a világ legszebb színeivel — de nem, csak egy színre festeném : a fehér szinnel befödnék mindent. Ha szobrász lennék, kifaragnám karrarai már­ványból, folyamodnék a fővároshoz engedélyért, hogy ős Buda várába a Henczi szobor mellé állít­tathassam, az fekete — ön vakító fehérségével el-, vonná a figyelmet a Henczi szobráról s elnöki tisztségéhez méltóan milliók hő kívánaténak tenne eleget. Azt mondja elnök ur, hogy látott' önmagu­kat tudósoknak kiadó álzsenieket. Bizony ilyent többet láthat mint valódi zsenieket. Én is láttam igen sokat. Ha iró volnék, megírnám élettörténetét, de nem a vasárnapi u j s á g, hanem a Mátyás Diák részére, de mind ez nem vagyok csak egy szerencsétlen influenzás nyavalyában szenvedő s mint ilyen csak jó távolban tartom magamat elnök űrt ól, nehogy influenzába keverjem. > Lehet, hogy a hangverseny anyagi helyzetét nem jól tudtam megbecsülni, de mint méltóztatik tudni, a költségvetést nem én, hanem szeretett komám készítette, ha őt számításai cserben hagyták, arról én ugyancsak nem tehetek. Elhiszem, hogy maradt 100 frt, csak a komám — egy kissé csö­könyös természetű — nem akarja elhinni, hanem majd elnök ur — mint Ígérte, — számolni fog s aztán ő is csak beadja derekát, mikor látni fogja „a felülfizető nagylelkű honfiak“ névsorát. A nemzeti kaszinóra vonatkozó kérdésére t. szerkesztő ur, röviden csak annyit felelhetek, hogy sirásó nem pályázott, miért is nyilvános árverésen eladatott az egész kaszinó egy eczetgy áros­nak, ki rövid idő múlva kitűnő eczetet fog gyár­tani belőle. Boldog vagyok! Anyósom és feleségem el­utazott. A dolog nem oly egyszerű, mint azt sokan hinnék. Anyósom érkeztóvel roppant előzékeny vol­tam, kezet csókoltam százszor is napjában. Egy al­kalmas pillanatban könnyes szemekkel, mesterien zokogva bevallottam, hogy szeretett feleségem, az ő kedves leánya beteges. Orvosi szakértők tanácsát kikérve belátom, hogy üdvös hasznára lenne egész­ségének a légváltozás; de mivel hivatalos állásom­nál fogva vele nem mehetek, igen kérem édes anyósomat (s most még a ránczokat is simára csó­koltam homlokán és zokogásra fakadtam) vinné őt egy ideig haza, majd a nyár derekán eljövök értök. Anyósom látva komoly aggodalmas arczomat, beleegyezett . . . Feleségem és anyósom ma eluta­zott. Valami csiklandozó jó kedv annyi könnyet saj­tolt ki belőlem bucsuzáskor, hogy magam is meg- sokaltam .... önmagamat megvigasztalva egy kis hordó sört csapoltattam belém. Influenza. Szakos. Tekintetes Szerkesztő ur ! Én már 10 óv óta vagyok Szakoson és igy elég alkalmam volt eddig a helybeli társadalmi élet megfigyelésére. Itt mindeddig valóságos kasztrendszer uralkodott, mint akár Elő-Indiában. De a mint már azt nem­régiben b. tudomására hozni volt szerencsém, tár­sadalmunk ereiben melegebb vér kezd csergedezni, a mióta egy üdvös mozgalom a kaszinót megór- lelte és elérhetővé tette. Születése ugyan csendes volt, a mint az szerény szülöttökhez illik, de an­nál zajosabb volt keresztelője, a mely husvét hét­főn ment végbe és a melyről b. engedelmével —- exempli causa — b. lapjának beszámolni bátor va­gyok. A mi kaszinónk — ez a kultur-kisdecl na­gyon kezdett tetszeni szülőinek — a helybeli tár­sadalom minden rétegéből valók azok, hát elhatá­rozták, hogy husvét hétfőjén megtartják a keresz­telőjét és hogy egy kevés ruhára való is jus­son, tánczestélylyel egybekapcsolt tekeversenyt ren­dezett tiszteletére. No de sikerült is ez úgy anya­gilag mint más tekintetben is: Engem teszem, — egészen ideális hangulatba ejtett, pedig a kuglizás nem valami eszményi dolog. Csakhogy — ha ve­rőfényes tavaszi időben aranyos kedélyű hölgyek — kik szép szemeikkel a közbiztonságot veszélyeztetik — dobják a golyót, a nőket jellemző optimisztikus hangulalban a végpont felé — és ha a babák földre vágódására ezüst hangon csendítik a jury felé a dobások eredményét — (köztünk mondva a babák inkább csak udvariasságból estek el) — akkor — hozzászámítva még a czigányzene mólabus akkord­jainak szivreható zokogását — bizony a köznapi érzelmek világa finomulni kezd az ember fiában —• és ha szerencsére sok pénz nincs az ember zsebé­ben — még ábrándozásra is hajlandó — édes ér­zelmek lepik meg a szivét, — mely a költő szerint — minek is van — és benne a szerelem ? Minek is ám, mikor gyomrunk is van. Határozottan lehet állítani, hogy az emberiség sokkal boldogabb volna, ha gyomrunk nem lenne. De ez a zsarnok leránt engem is a magas spharákból a föld porába — azaz a feleségem által szerény otthonomban terí­tett asztal mellé. Feleségem csupa lelkesedés, csupa előzékenység. Valami bajt sejtek — hát csakugyan a vacsora kozmás volt. De hát a tánczestélyre ké­szülődés által előteremtett türelmetlenség okozta ezt a bajt és tudom ritka az a kaszinói tag, kinek a vacsorája akkor bevált volna. Siettünk is a nőkkel megjelenni a tánczestélyen. Ott ritka kedv uralko­dott, a viseletre és állásra vegyes, de érzelemben egységes társaság oly buzgalommal ropta a tánczot mintha arra bizonyos válaszfalak lerontásán mun­kálkodott volna. Talán sikerül is majd ez — idő­vel, adja az ég; mert hát a költő szerint: Holt tetemük vagyunk, ka gyűlölünk Istenek, ka szeretve Ölelünk. t

Next

/
Thumbnails
Contents