Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-04-17 / 22. szám

Szeltszáird. "V icLélcomikor a szekszárdi 10.000 katolikus igen tekintélyes adományokkal járult egy felekezeti óvodánál sokkal „felekezetibb“ ügy támogatásához s a tízezer róm. katli. közt egy sem taszította el a segélyért kinyújtott kezet, pedig az a kéz nem ostyával járul az ur asztalához.

Nem kellett volna eddig menni, legkevésbé a nőegyletnek, mely fényes múltjában számtalanszor igazolta, hogy jótékony- sági cselekedeteiben vallás különbség nélkül járt el s mikor jót tett, nem kérdezte nem áldozik-e az illető borral és kenyérrel.

Azt a nimbust, mely a tolnamegyei nő-egyletet eddig körülvette, nem kellett volna ennyi kíméletlenséggel szétoszlatni. Nem válik az előnyére sem az egyletnek legkevésbé válik díszére az egylet képviselőinek. Felvert hullámai pedig csakhamar be fognak csapni a családok s vele együtt egész társadalmunk minden rétegébe s ott nem a békés és üdvös fejlődés termőföldjét, hanem a lassanként elhidegülés mellett közügyeink iránti közöny iszapját fogják visszahagyni.

— Tolna vármegye fillokszera bizottsága folyó hó 15-én délelőtt 10 órakor a vármegye székhazának kis tanácskozási termében ülést tartott alispán ur mint bizottsági elnök elnöklete alatt.

= Kedvező alkalom amerikai gyökeres szőlővesszők beszerzésére. A vármegye területén szándékolt amerikai szőlővessző telepek első beültetéséhez beszerzett amerikai gyökeres szőlőveszsző meny- nyisógből 5600 drb Eiparia-sauvage, 5000 drb York- madeire, 1300 drb Herbemont, 1600 drb Jaquez. 1200 drb Vitis-solonis a telep létesítése czéljából jelentkezett .községek általffel nem használtatván, Elhivatnak mind azon magán szőlőbirtokosok, kik a megjelelt szőlővessző fajokból a beszerzési áron elnyerni óhajtanak, ez iránti nyilatkozataikat a sztikséglendő vessző mennyiségének és válfajának megjelölése mellett vármegyei alispán urhoz, mint a fillokszera bizottság elnökéhez mielőbb terjesz- szók be.

___FELSŐ BÍRÓSÁGOK KÖRÉBŐL.

Bű

nügyek.

Kir. kúria: Fuhrman Zsigmond helybenhagyó Ítélet.

— Vak Horváth János és társai ellen helybenhagyó ítélet.

— Heizler István és társai ellen helybenhagyó Ítélet.

Polgári ügyek.

Stier Ferencz és nejének Lonovics Mihály és társai elleni megvált. ítélet.

Kir. tábla : Dr. Láng Frigyes és. neje felpereseknek Wiedemann János elleni megvált. Ítélet.

Budapesti kir. Ítélőtáblától visszaérkezett ügyek.

Nagy Gsötönyi PálDé felperesnek Désházi Györgyrié ellen megváltoztató ítélet. — Lengyel Ferencz felperesnek Karácsony Péter ellen mint fent. — Klieber Ferencz felperesnek, Deutsch János ellen [megváltoztató Ítélet. Tury Pál felperesnek, kir. kincstár ellen megsemmisítő végzés.

A kir. kúriától visszaérkezett ügyek.

Geiger Gyula és társai felpereseknek, Szita György és társai ellen helybenhagyó végzés.

HELYI HÍREK.

— Bérmaut. Dr. Dulánszky Nándor megyés püspökünk a bérmálás szentségét pünkösd szombatján és Vasárnapján fogja Szekszárdon kiszolgáltatni. Hozzánk Bátáról jön, s azután Tolnára megy.

— A belvárosi r. k. templom uj orgonája nagyjában már föl van állítva, s körülbelül 10 nap múlva rendeltetésének át fog adatni. Az uj orgona egyike a legjobb szerkezetű orgonáknak s méltó dísze fog lenni a belvárosi nagy templomnak.

— Egy kis gyermek halála. Tóth Gyula szekszárdi nagyvendéglőst és nejét nagy fájdalom érte, szeretett egyetlen kis gyermekük váratlan halálával. A gyászházban a ravatalt Pollák Ignácz állította fel kiváló ízléssel, az egész szoba gyönyörű virágos kerthez hasonlított, ahol az artatlan kisded nyugodott. Temetése nagy részvét mellett ment végbe, egy egész kocsi koszorút vittek a kis holttest előtt.

— Dr. Roboz Zoltán, a vármegye fillokszera biztosa tegnap utazott el Szekszárdról körútra, mely alatt 26 községben a felállítandó mintatelepeken a fillokszeravédekezés mindkét módszere demonstrálva lesz, hogy a termelők gyakorlatilag meggyőződhessenek az előnyösebb és hatásosabb védekezési módról.

— Érdekes kihallgatás. A nőegyleti választmányi ülés azon határozata ellen, hogy a nő egylet az újonnan létesítendő r. katli. ovoda javára 3600 irtot felajánl, — 46 nőegyleti tag fellebbezést nyújtott be a belügyminiszterhez, honnan a vizsgálat és az illetők kihallgatása végett a fellebbezés leérkezett az alispáni hivatalhoz. A kihallgatást szerdán eszközölte Gerenday Lajos főszolgabíró, ki mind a 46 urhölgyet megidézte a szolgabirösági hivatalba. Ezenkívül a nőegyleti választmányi tagok is kihallgattattak a fellebbezésben felhozott körülményekre s a jegyzőkönyv aláírása után a kihallgatás 743-kor befejeztetett. A főszolgabíró a jegyzőkönyvet felterjeszti az alispáni hivatalhoz.

— Első áldozok. Múlt vasárnap úgy a belvárosi, mint az újvárosi plébánia templomokban oly nagyszámú első áldozó jelentkezett, mint még egy évben sem, A belvárosban 300-on felül, az újvárosban 150. Az illető lelkészek igen szép szónoklatot tartottak úgy a gyermekekhez, mint a szülőkhöz, kérve őket, hogy gyermekeik erkölcsi, vallási életét továbbra is istápolják az egyház, a haza, az emberiség javára.

— Halálozás. Herdtlein László kalocsai ta- nitóképző-intézeti III. éves tanítójelölt, hosszas szenvedés után élte 19-ik évében szülői házánál Szekszárdon elhunyt. Temetése hétfőn délután ment végbe nagy részvét mellett.

— Tanítónő-választás. A szekszárdi belvárosi r. k. elemi leányiskolánál ideiglenesen betöltött II. és III. oszt. tanítónői állásokra a választás e hó 20-án les/, d. u. 4 órakor. Igen sokan pályáztak reá; azonban úgy hisszük, de meg a méltányosság is úgy hozza magával, hogy az eddig működött két ideiglenes tanítónő P a t r á c s Anna és Bér g- mann Ilka fognak megválasztatni, mert eddigi működésükkel nagyon meg van elégedve az iskolaszék.

— Uj kávéház megnyitás. Özv. Eéti Lipótné uj kávéházát ma este-nyitja meg ünnepélyesen az uj Pirnitzer-fóle házban. —: Egészen újonnan átalakította, s teljes komforttal ellátta, úgy, hogy Szekszárd egy minden tekintetben kényelmes, elegáns kávéházat nyert. Az uj kávéház „K oron a“ czimet visel.

— Matzon Kálmán a bátaszéki takarékpénztárnál eddig alkalmazott segédkönyvvivő, Matzon Béla szolgabirósági iktató öcscse, a tolnámé- gyei takarék- és hitelbankhoz segédkönyvvivőnek választatott meg, mely állása később fog véglegesittetni.

— Némedi község tüzkárosultjai részére me- gyeszerte gyűjtést rendelt Simontsits Béla, a vármegye alispánja.

„Szekszárd Vidéke“ tárczája.

Píllantnyani fölvételek.

I.

A fónyiró mesterségnek egyik legszebb és legújabb találmánya a pillanatnyi fölvétel. Sok érdekes momentumot örökít meg, melyek azelőtt nyom nélkül enyésztek el az utókor számára. Pedig e találmány csak látszólag uj, tényleg megvolt az, mikor még a fényirásnak hire sem volt, egykorú az a müveit emberiséggel, csakhogy készüléke az emberi fejben van, gyújtó lencséje: a szemek, az ösz- szedett képeknek albuma pedig: a szelíd emlékezet. Sok érdekes történeti dolgot lehetne itt felemlítenem, de ezekre nem térhetek ki, mert csak egyéni reflexiók albumává akarom tenni e néhány sort, s most mikor a műkedvelő fényképészek kiállítást rendeznek, én is kiállítok néhány képet emlékezetből, miket utazásaim alatt vettem fel----sz

emeimmel!

Semmi sem oly alkalmas a pillanatnyi fölvételekre, mint az utazás. Napokat töltesz vasúton, vagy kocsin, minduntalan változik a táj és az úti társaság képe, s a sok tarka-barka kép elkábit, el- tompit, merengésbe ringat. A gondolatok, a reflexiók egész tengere zajlik át agyadon, nézed a tájat, nézed az embereket, de elméd közönyös környezeted iránt, egészen más régiókban kalandoz, de ime ! Egy élénk táj, vagy egy sajátságos arcz, toppan be a koupéba, vagy sétáid közben egy érdekes alak suhan el melletted, s mint a ködfátyol oszlik szét gondolatmeneted, sajátságos izgatottsággal, élénkséggel vizsgálod az uj jelenetet, s egy perez alatt kész — fölvett képed. Eövid idő, tán néhány röpke pillanat alatt eltűnik előled a tárgy, mig ő, lehet, figyelmére sem méltatott, talán tudomást sem vett lételedről, mig te évek hosszú során hordod emlékezeted albumában a képet, s az oly üdén, híven őrzi meg agyadban, mintha csak az imént szemlélted volna hosszan, némán ; úgy áll előtted, mintha eleven arczképe állna előtted, pedig azt sem tudod kicsoda, ól-e még és hol van stb. stb. ' ^

Négy év előtt Genf ben jártam. Szokatlan meleg volt a julius hónap, mely alatt üdülést csak az esti órák nyújtottak. Ott andalogtam a gyönyörű Ehőne partján, s izzó homlokomat' kellemesen enyhítette a nagyszerű tó felől lengedező hüs szellő. Hol a franczia hegyeket nézdegéltem, melyek mozgott ép most szándékozott lenyugodni a nap, majd visszafordulva a szép tavon s a felséges Mont-Blanc havas csúcsán merengtem el, melynek tündöklő fehérsége oly tiszteletreméltón tekintett be a zöld elő természetbe. A mint a „Le pont des bergues“ nevű hídhoz értem, egy gyönyörű nő tűnt a szemeimbe. Piros sávolyos fehér ruha fedte vénuei termetét, fején a legizlésesebb sárga szalmakalap díszelgett. Eózsapiros arcz, éj fekete szemek, s az az előkelő finom megjelenés, gyengéd járás, mik a franczia nők sajátjai, oly hatással voltak rám, hogy bámulva, mintegy leszegezve álltam meg előtte. Mintha észrevette volna a hatást, szelíd mosoly futott át ar- czán; a hídon ment át, pár lépésre visszanézett, még egyszer nyájasan mosolygott, aztán többé hátra se tekintett. S én ott álltam mozdulatlanul, néztem

s* még akkor is látni véltem, mikor már eltűnt. „Vajh ki ő és merre van hazája?“ kérdém és kérdezem azóta sokszor. Az idő múlik és én nem tudom kicsoda, pedig úgy látom albumomban, mintha most fényképeztem volna le. De most már, ha kérdezem, ugyan hová mehetett, mintha abban a tóról jövő szellőben hallanám válaszát (Arnault „Lafeuille “).

„Je vais ou va tonte chose,

Oú va la feuille de rose

Et la feuille ’’e laurier.“

(Ford. Oda megyek, a hová megy minden, a hová megy a rózsa levele és a borostyán levele.)

Bernben az országházát is meg akartam nézni.

A házfelügyelő szép iíju leányát adta mellém kalauzul., (Ott, az igazi szabadság hazájában, nem kell annyi fórumhoz fordulni, mint nálunk, hogy bejut- - hasson az ember.) S ő vezetett keresztül a termeken a hivatalokon (javában dolgoztak a hivatalnoké':, de egy se förmedt ránk), megmutatta az c1 "k szobáját, s azokat az érdekes japán tárgyakat, szobrokat, melyekkel nem rég lepte meg a japáni követség. Végül fölvezetett a födélzetre, honnan elragadó kilátás nyílik a város vidékére. Délnyugat felé terültek el a hires havasok, melyek közül impozánsan emelkedik ki a Jungfrau csúcsa. Felségesebb látványt képzelni sem tudok, mint nyáron a havasokat! Mikor a nap rájok süt, mintha bibor- fényben égnének, olyképen tűnnek fel előttünk. A nap melegen sütött, s ón napernyőmet ajáltam fel a kedves cicerónénak. S ő oly szépen, oly folyékonyan magyarázta franczia nyelven a tárgyakat, hogy végre is magára vonta figyelmemet. Most vettem csak észre, hogy mennyi báj van e svájezi leányban. Egkók szemek, aranyhajak, hófehér arcz-