Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-04-17 / 22. szám
X. évfolyam. 1890. 22. szám. Szekszärd, csütörtök, április 17. SZEESZÁRD VÖKI TOL2ÍTA törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Elöfi zetési á.x : Egész évre ...... 6 frt. Eél évre ...............................8 frt. Évn egyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Sétpatak-utcza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. Hirdetési díjai*:: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttórben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 8 frt. 200—300-ig „ „ 4 tr.t. 300—400-ig „5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Tízezer róm. katolikus. A szekszárdi társadalom valóságos forrongásba jutott, bomladozik benne az egyetértés s a mérséklet s higgadtság helyébe a szenvedély és gyűlölet lépett. Felvetették benne a felekezeti kérdést. A kik felvetették számoljanak be minden szomorú következményeiért. — Mert e következmények be fognak állani, érinteni fognak mindenkit, mert maga a társadalom békéje van megtámadva. Azok, a kik felidézték a visszavonás e szellemét, váljon ha majd e társadalom békés, üdvös működését megbénítva fogják látni s ha a kiszámithatlan károk, melyeket okoztak, ónsulylyal nehezednek rá fejlődő társas életünk minden intézményére; — váljon lesz-e annyi hatalmuk, és tehetségük, hogy a könnyelműen felidézett egyenetlenség helyébe a béke áldását vissza varázsolják ? Nem lesz. A magja vissza fog maradni a lelkekben s hosszú idő fog eltelni, rnig a régi, békés működés visszanyeri ruganyosságát ; oly hosszú, hogy az öregebbek azt alig fogják megérni. A szekszárdi nőegylet kebelében megindult róm. kát. ovoda ügyét értjük, mely ma már óriási hullámokat vert, úgy, hogy e hullámok tegnap már a főszolgabírói hivatal küszöbén is becsaptak. Kiváló tisztelői vagyunk a hölgyvilágnak, e tiszteletünk kifejezőjeként szerkesztjük külön a „Hölgyek Lapjá“-t is, melyben úgy, mint főlapunkban mindig élénk érdeklődéssel kisértük hölgyeink és az általuk alkotott s dicsérendő buzgalommal fentar- tott intézmények érdekeit. Es éppen e tiszteletünk s nagyrabecsülésünkből kifolyólag ki kell mondanunk, hogy bámulattal tekintünk amaz elkeseredett harczra, melyet a tolnamegyei nőegylet körében annak beléletét megzsibbasztó, s az egylet jövőjét is könnyen veszélyeztető módon — felidézni egyesek jónak láttak. A nőegylet — mely oly fényes múlttal bir — közügyeink körül is jelentékeny szerepet játszott mindig, s czélját hosszú múltjában nem egyedül egyes szegélyek segélyezésében találta; mert ezzel meg vajmi keveset tett volna, — hanem valahányszor egy nagyobb közügy került a felszínre, a nőegylet mindig megmutatta, Felelős szerkesztő és laptulajdonos: G e i g* e r Gyula. hogy vezetőiben — választmányának tagjaiban — a kiknek kezébe az egylet ügyeinek intézése le van téve — mindig volt egy magasabb gondolat a mindennapinál s egy mélyebb érzék a közönségesnél; s e kettő segélyével mindig fel tudott emelkedni ama helyre, a hova büszkén tekintettünk fel hölgyeink áldást terjesztő kezeire. Ma e kezek az egyenetlenség és visz- szavonás mérgébe mártott tollat fogtak — panaszt írtak — és e panaszban bevádolták a jótékonyságot. A tolnamegyei nőegylet egy Szekszár- don létesítendő r. kath. ovoda és gyermek menhely részére 13600 frt tőkéjéből s e- g é 1 y k é p megszavazott 3600 frtot. A választmány egy töredéke egy t e- kintélyes kisebbség mely ellene szavazott, fellebbezést adott be e jótékony- sági tény ellen az egylet alelnökénél. Az alelnök Ágoston Károlyné a fellebbezést — melyben a kérvényezők Sass Istvánné, Papp Lajosné s több társai a közgyűlésre apelláltak — az alapszabályok 12-ik §-a alapján egyszerűen visszautasította, mert az egylet összes ügyeinek vezetése s a vagyonkezelés feltétlenül a választmány hatáskörébe van utasítva s a választmány az egylet mindeme ügyeiben végérvényesen határoz s minden év végén működéséről csak számolni tartozik a közgyűlésnek. A kisebbség e határozattal nem elégedett meg s panaszt emelt a minisztériumnál. A minister leküldte a panaszt a törvényhatósághoz, hogy tartson az ügyben vizsgálatot s hozzon saját hatáskörében érdemleges határozatot. És a tolnamegyei nőegylet a vádlottak padjára került. A főszolgabíró tegnap megkezdte a vizsgálatot. A hosszú évek dicső múltját eltemette egy hivatalos idézés, s a jótékonyság kezére rátették a bilincset, az egyikre az egyenetlenség a másikra a vallási türelmetlenség békóját verték. És a föld legszebb erényére marasztaló ítéletet kértek azok, a kik czélul tűzték ez erényt támogatni, czélul tűzték bevezetni a koldus viskóba, hogy letörölje a könnyeket, s megjelentetni mindenhol, a hol az ember valóban az Isten képében jelenik meg, mert jót cselekszik, De ma már odajutottunk, hogy megkérdezik előbb, váljon katolikus vagy lute- ranus az a kivel jót tesznek. A rom. kát. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. ovoda részére megszavazott segély ellen nagy mozgalmat indítottak, csak azért, mert az ovoda apáczák vezetése alatt fog állani és rom. kát. elnevezést kap. Tudjuk, hogy sokak neheetelését fogjuk magunkra vonni, de ki kell mondanunk, hogy e mozgalmat, mely az uj ovoda megbuktatására ily módon törekszik, nem helyeseljük. Nem pedig azon egyszerű okból, mert mikor a nőegylet egy uj óvodának ily szép segélyt szavazott meg, akkor ma- gasb mérvben, de csak kötelességét teljesítette, azt a kötelességet, mely neki a legszebb erény — a jót ék o n s á g gyakorlását Írja elő. És itt nem szabadott volna megkérdezni, hogy kivel teszünk jót ? Luteránus, kálomista vagy katolikus-e ? Mert mihelyt megkérdezzük, megszűntünk jót tenni. És megkérdezték mégis — megkérdezték fájdalom azok is, — a kik a rom. kát. templomban imádkoznak mindennap ahhoz, a ki azt mondta: „engedjétek hozzám a kisdedeket“ s nem kérdezte zsidó volt-e vagy pogány. A mozgalomnak ez a része az a mit mi nem tudunk megérteni. Hogy róm. kát. elem küzd a saját vallása ellen. Küzd pedig annyira, hogy egy felállítandó rom. kát. ovoda ellen harczba vitt fegyvereit bevitte a hatóságok helyiségeibe. Mert a főszolgabíró elé került az egylet ügye, még pedig akkor, mikor működéseire valódi koronáját tette fel eddigi összes jótékonysági cselekedeteinek. És itt önkénytelenül elénk tolult az a kérdés, hogy mi lehet tehát az oka, hogy az egylet kebelében, mely a jótékonyságot irta zászlójára, épen a jótékonyság gyakorlása ily óriási ellenzésre talál. És fájdalommal kell konstatálnunk, hogy a nő-egylet egyes tagjai jónak látták azzal érvelni, hogy a nő-egylet pénzét nem a róm. katolikusok adták s nem róm. kát. czélokra s igy ha a róm. katolikusok maguknak ovodát akarnak: csináljanak maguknak a maguk pénzén. — És ezzel felvetették a felekezeti kérdést s az egész ügyet ma már oda fejlesztették, hogy tízezer katholikusnak szemébe vágták : „nektek nem adunk, mert ti katolikusok vagytok.“ Hát eddig nem kellett volna menni, mert ily nyilatkozatokra annál kevésbé volt szükség, mert csak nemrég múlt idő az,
