Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-04-10 / 21. szám
SzeleszáircL icLékieVEGYESE K. — Az egészséges vérnek nagy jelentőségét az ember testére nézve a közönség még igen csekély mértékben méltányolja. Nem fogják fel, hogy igen sok bajnak a rossz, a nem kellően képződött vér az oka. Azoknak, a kik vérszegénység, vórtor- lódás (szédülés) szívdobogás, szemszikrázás, sápkór, bőrkiütések stb. miatt panaszkodnak, arról kellene gondoskodtok, hogy rendes emésztés s táplálkozás által verőket erősbitsók. Ily esetekben, köztudomás szerint Brandt Bichard gyógyszerész svájczi labdacsai, melyek a gyógyszertárakban 70 kr kaphatók nagybecsű szolgálatot tesznek, s különösen a nők is kellemes hatásuk miatt, mindén más szernél többre becsülik. De mindig különösen a keresztnévre ügyelve kell kérni a Brandt Bichard gyógyszerész-féle svájczi labdacsokat. Szorosan ahhoz tartsa magát a vevő : hogy minden valódi doboz czimlapján jelzésül egy fehér kereszt vörös mezőben, s ez elnevezés : „Brandt Bichard gyógyszerész svájczi labdacsai található. Minden más fájta dobozt vissza kell utasítani. — Hólyagbajok. Nagyon elterjedtek s makacs természetüknél fogva kínos testi és lelkibetegséget okozó bajok. Eme bajoknál az általános gyógykezelés is majdnem lehetetlen. De a leghevesebb hólyagbetegségekkel szemben is hatásosnak bizonyult a Warner-féle Safe-Cure, mely a vesék természetes működését előmozdítja helyreállítja, a gyulladást meggátolja, szóval a nyákhártyákat a megbetegedéstől megóvja. Hanzély Ferencz ur Pozsonyból a következőket Írja : Hátam alsó részeiben éveken át szúró, heves fájdalmakat éreztem s egyúttal hólyaghurutom is volt. Betegségem elhárítására irányuló minden kísérletem eredménytelen maradt. Végre 10 hóval ezelőtt egy szerencsés véletlen figyelmeztetett a Warner-féle Safe Curéra s alig kezdtem meg a B-ik palaczk használatát, bajom máris mu'ó félben volt s nyolcz nap óta teljesen magszabadultam tőle. Kitűnőknek bizonyulnak a Warner-féle Safe pilulák a gyomorbajoknál is, mert jó gyomrot csinálnak. Mindazoknak azért, kik hasonló betegségben szenvednek, e gyógyszer használatát melegen ajánlom. A Warner-féle Safe-Cure palaczkonként 2 írtjával kapható az ismert gyógy- ózertárakban. Főraktár Pozsonyban a Megváltóhoz czimzett gyógyszertárban és Török József gyógyszertárában Budapesten. (83.) EGYLETEK, TÁRSULATOK. Az „Egyesült szekszárd-tolnamegyei nőegylet“ ma délután 2 órakor választmányi ülést tartott, melyen 51 uj tagot vettek föl. Fölolvastatott továbbá Simontsits Béla tiszt, tag levele, melyben úgy tiszteleti, mint pártoló tagsági jogáról lemond. — Ezután következett a rendkívüli közgyűlés, melyen Döry Dénesnó úrnő elnökölt, s körülbelül, mintegy százan vettek részt benne. Elnök megnyitván az ülést, fölkérte Mikó György egyl. titkárt, hogy adja elő az alakítandó uj ovoda segélyezési ügyét a közgyűlésnek. A titkár erre igen meleg szavakban emlékezett meg az újonnan felállítandó óvodáról, s az erre szóló választmányi üléseken lefolyt határozatokra reflektált, s ajánlotta a segélyezés elfogadását. Döry Dénes tiszt, tag emelt ezután szót s egy kölcsönös megállapodásra — paktumra — hívta föl a közgyűlés figyelmét s ajánlotta, hogy szavazás nélkül döntsön a gyűlés. Borzsák Endre nem fogadja el az indítványt, mert szerinte az uj ovoda felekezeti jellegű lesz és csak kisebb segélynyújtást proponál. B o d a Vilmos pártolja az uj ovoda fölállítását és felolvassa a nőegylet rövid történetéből az egyes adatokat, és azon összegeket, melyeket a nőegylet 30 éves fennállása óta adott már felekezeti és felekezet nélküli intézetekre. Borsody Gy. nem helyesli a mostani közgyűlés egybehivását hivatkozván az alapszabályokra. Szóltak még hozzá Hanny Gábor, Totth Istvánná, dr. Sass Istvánná és még többen. Végre elnök feltette a kérdést arra nézve, hogy kik fogadják el Döry Dénes közvetítő indítványát és kik Bor- zsák Endréét. Névszerinti szavazás rendeltetett el, és már sokan leszavaztak, midőn kiderült, hogy az anyakönyvbe nagyon hiányosan vezettettek be a tagok nevei és sok régi tag neve onnét hiányzik. — Erre elnök uj névsor összeállítását kéri megalkotni, s miután már többen eltávoztak, a gyűlést feloszlatta s 14 nap múlva egy uj rendkívüli közgyűlést fog egybehívni, melyen kizárólag csak a szavazást fogják megejteni. VIDÉKRŐL. Tolna. Tisztelt Szerkesztő ur ! Leverve a sárgaföld mélységes fenekére, itt ülök s szomorkodom mint a kevlári búcsus, ki térdelt a boldogságos szűz Mária előtt, könyörögvén elrabolt szivéért. Az én szivem ugyancsak el van rabolva, a szerelem láncza fűződött keresztül rajta; nem is bánom, vissza se kérem — jó helyen van — ideálomra ismertem — a rablóban, s ha volna még száz szivem — vele raboltatnám el. De nincs több, azért rendeltem egyet viaszból, majd elviszem a kevlári szűz Máriának, ki életet lehel belé s akkor fölajánlom ő nagysága Gárdos Irmának, hadd legyen a sok meghódított szív között az enyém is. Egyebet nem adhatok, még akkor sem, ha a hangja az angyalok égi zenedéjében nyert kiképzést. Az „Emausz“ est séta nélkül is pompásan sikerült; annyi volt a vidéki vendég, hogy a helybelieket meg se ismertem hamarjában. A terem felém, mert a kisértés nagy, végtelen nagy, — oly nagy, hogy a te édes kis szived nem is sejtheti. 25 óv nagy idő ! Atyád lehetnék. Mért ültetsz, oh Isten, ilyen elkérgesedett szívbe tavaszi ibolyát ? ! Nem élhet az ott, el kell halnia, mint a sziklára fútt homokszemek közt! — Nem édesem, kis Madonnám, nem érted te, mi az, ha egy ilyen öreg szívbe beleesik egy tavaszi verőfényes napsugár s megvilágítja ott azt a kietlen tájat! — Nem szabad, nem lehet!“ A mikor a leány az első szerelmi csókot adja lelkileg asszony lesz, édes Clarisseom, — joga van küzdeni a nagy birtokért: egy férfi szívért. Ugy éreztem én is magam, hatalmasnak és elkeseredettnek, kész a legelszántabb küzdelemre, ha a bér ő és az ő szerelme ! S ha mindjárt ő áll is ellenem! Könyörgésre fogtam a dolgot, majcDmeg őrült szenvedéllyel követelőztem, kötelességének Ítéltem, engem örökre boldogtalanná nem tenni. Sírtam, nevettem, hízelegtem, fenyegetőztem. Mind hiába, ő hajthatatlan maradt. „Le fogod küzdeni lelked e háborgását hurkám, s a mit te nem tudsz, bevégzi az idő. Találni fogsz olyan férfira, ki méltó lessz bírásodra, s hozzá fogsz nőül menni. Megígéred nekem e szent pillanatban, hogy hü odaadó neje léssz ? Őszinte és ragaszkodó mindhalálig ?! S ha Isten megáld témplomi módon díszítve — gyertyákkal lett kivilágítva. A művészek komoly arczczal járkáltak hol a színfalak mögé, hol az állványra, melyen a hangszerek méltóságteljes nyugalommal pihentek. A közönség csakhamar megjelent s kezdődött a hangverseny. Hárman jöttek az állványra, az egyik a zongorához, a másik a gordonkához és a harmadik a hegedűhöz ült s aztán kezdtek muzsikálni. Ugy-e bár t. Szerkesztő ur most azt kérdi tőlem, hát hogyan muzsikáltak ? Mit tudom én ? ! a környezetem azt mondta ezt ember megbírálni nem tudja, ón is ember akarok lenni, sőt mi több vagyok is, de azért nézetemet elmondom a hallottak fölött. — A hegedű sirt s ugyanakkor a gordonka mélyen sóhajtott a zongora meg mesélt — majd fölváltva a gordonka beszélt, a hegedű felelt, a zongora nevetve hallgatta őket, de hirtelen belevág : csitt, hadd beszéljek én — s ha volt ki azt meg nem értette, annak a hegedű susogva ismételte, a gordonka érczhangja pedig b e 1 e v ó s t e emlékébe a mit a mű szerzője Haydn J. — nem t a Iáivá n a 1 k a 1 m a s szavakat — hangjegyekben örökített meg. Gyakrabban volt alkalmam mulathatni csárdában bor, czigány, kártya és szép lány mellett, kompánistával és a nélkül, sírva, nevetve, énekelve vagy elmélkedve a világ kerekének gyors forgása felett. De egy hegedű csárdái mulatságát, jobban mondva mulatását még nem láttam se nem hallottam. A zongora rendelt bort, a hegedű ivott s aztán rákezdte azt a csendes dallamu régi jó magyar nótát, tínczolt, csattant, kurjantott; egy embeit, majd egész társaságot mutatott be mu ató jó kedvében —• azt gondoltam néha, hogy ketten, hárman vagy egész zenekar játszik; a fuvola hangja az egyik, a hegedű hangja a másik húron szalad végig — a kadencziák seregei váltakozó sorrendben gyöngyözve szaladtak le — hogy a másik pillanatban a mélységből nyílként röpüljenek föl-föl az üveghangok tömkelegébe . s ott kibontakozva egy-egy dallamba térjenek. Kifogytak a zenebirálatból dicsérő szavaim, feleségem nincs itthon, hogy segítene. De végül is mit mondjak? Gárdos I. (nem 16, hanem 17 éves, nem közönyös, hanem érdekes arcz,) a férfi világot papostul meghóditotta. Nagyságos Elnök ur ! Minek az a tengernyi pénz, azért az orgonáért kiadni ? Nagyon olcsón lehetne azt megfejelni. Orgonának a papa, claviatura a garcledam, orgonista ón leszek ; a kíséretet a gordonkás, prímet a jó hegedülő zsidó iíjoncz fogja képviselni, a gyermekekkel, szivükbe fogod oltani a kötelesség, becsületesség, lelkiismeretesség szent érzelmeit, — ezeket helyezzék minden egyéb fölé. — S most Eg veled örökre ! Köszönöm neked, szívből köszönöm, hogy oly boldoggá tettél, — mert a lemondásban azért, kit végtelen szeretünk, óriási boldogság van. S gondolj reám nyugalommal, barátsággal s azon biztos tudattal, hogy boldogságodat czó- loztam. Adja Isten, hogy ugy legyen, hogy az áldó z a t á 1 cl á s s á válljók ! Nem írhatom le kétségbeesésemet, halálvágyamat, drága Clarisseom, évek gyötrődését, kínlódását. Viszonzatlan szerelmet elviselni, leküzdeni nehéz, de lemondani akkor, mikor szeretve tudjuk magunkat, borzasztó ! Evek múltak; soha többé nem láttam. Bécs- ben maradt s visszavonultan dolgozott gyermekéért. Három év múlva, miután több ifjú, köztük D. Alfrédnak házassági ajánlatait el nem fogadtam volt, — nem voltam még elég nyugodt, — mostani férjem kérte meg kezemet. Olyan ember volt, ki iránt nem találtam nehéznek beváltani a szent ígéretet, melyet az erdőben neki tettem. Szüleim örömére hozzá mentem. Szüleim örömére hozzá mentem, s Isten s ember előtt bevallhatom: sohase bántam meg. Boldog vagyok-e ? — Igen, az vagyok, mert megtanultam, hegy a nő boldogsága körlegjobb barátnőt találná benned, tudom édes angyal. De van egy nagy és legyőzhetetlen akadály, s ez az én lelkiismeretem, mely azt parancsolja hatalmas szózatával : Neked nem szabad magadhoz lánczolnod ezt az ábrándos lelkű, ártatlan gyermeket ; a te lelked legszebb fele, a boldogitásra hivatott, elhalt, — rövid idő múlva nem értenéd meg ifjú nődet s gyötrődnél, hogy boldoggá nem teheted. A kinek a sors annyira megsebezte szárnyait, nem képes többé felemelkedni arra a magaslatra, hol a boldogság terem, mert a boldogság magasan jár, gyermekem ; — te elérheted, de én fáradt, szárnyszegett utas a porba vagyok kárhoztatva. Ne legyen a te sorsod igy beteg lélek ápolása, te nagyobb bért érdemelsz s el fogod nyerni.“ Zokogva vetettem magam keblére: „Ne beszélj igy ! Te nagy vagy, erős vagy, ha igy sze- ; retsz. Jogod van a boldogságra. S én imádlak, nélküled élni nem tudok, nem akarok ; vezércsilla- i gom, kihez fohászaim, sóhajaim röpültek, egy egész i esztendő nappalán és éjjelén, s kitől lelkem elválni úgy se fog soha ! i Gyöngéden megsimitá hullámos hajam, s könnyein keresztül, fájdalmasan mosolyogva foly- ' tatá : „Azt te hiszed, édes gyermekem ; de ón is- ] merem az életet, s mert ismerem : cselekszem igy. í Visszavontam válópörömet, ón szabad lenni nem ] akarok, hogy a kísértés ne közeledhessék annyira <
