Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-04-10 / 21. szám

SzelcszáurcL "V id_élce_

17 éves kis lány lesz az énekes1 és a medvét pedálnak, a tanárt majd karmesternek használjuk. — Móltóztasson gyűjtést rendezni, megvesszük az egész muzsikus kompániát s beállítjuk az orgona helyére, többet érnek mint egy uj orgona, de csak akkor, ha én is ott vagyok. Influenza.

Némedi.

Tekintetes szerkesztő ur! Szomorú dolgokat Írok Némedi nagyközségből. Ugyanis : márczius 31-én reggel öt órakor a vészharangok lármája riasztotta föl a községet. A falu déli oldaláu Pin- czehely felől a legszélső ház ismeretlen okokból k i g y u 1 a d t. Á megriadt nép azonban K 1 i m e s Antal derék községi jegyző és F á b i á n István biró vezetése alatt nyomban ott teremvén, bár a szomszéd ópüiet csak másfél ölnyire volt az égő háztól, teljes szélcsendben a tüzet lokalizálta. Nem sokára nyugodtan tért minden ember haza s a munkás nép távozott a mezei munkára.

Alig érkezett el azonban délelőtti 10 óra, a vészharangok zúgása ejtette újólag rémületbe a lakosságot. A temetősoron egy ház, állítólag kisgyermekek keze által kigyult s pár pillanat alatt a szomszéd háza is lángban állott. Jegyző, biró s a ki csak itthon volt, újra a helyszínen termett s óriási erőfeszítéssel, mintegy 3/4-ed óráig, a tűz tova terjedésének gátat vetettek. Már-már örülni kezdénk, midőn hirtelen éjszakkeleti szól támad s a temetősorról, hol még mindig lokalizáltnak látszott a tűz, égő üszköt vet az ujsori házsorra, a hol egy pillanat alatt 3—4 ház lángba borult. A szél mindig erősebben fújván, a mentés mindenütt lehetetlenné vált, mert megesett, hogy mig az egyik közeli házat roppant erőfeszítéssel bontották le, hogy a dühöngő elemeknek gátat vessenek, addig rajta túl a negyedik ház gyuladt ki. Az ember semmiségét látva az elemek e harczában, kezeit tördelve, sírva nézte tehetleniil a gyászos pusztulást. Temetősor, újsor, mind a szélső házig,, a mig a vész elem anyagot talált, porrá égett. A hajnalban elégett házzal együtt 82 ház lett a lángok martaléka s 54 család lett hajléktalanná.

A simontornyai tűzoltók Löwi Ignácz urnák, a pinczehely-görbői tűzoltók Zsigmond Gyula, Huszár János, Busbach Jenő uraknak parancsnoksága alatt, az ozoraiak Cholnoky urnák vezérlete alatt megjelentek ugyan a legnagyobb készséggel, de akkor már minden lángban állott. Mégis legnagyobb köszönettel tartozunk nekik, mert az üszkök kioltását a legnagyobb önmegtagadással végezték.

Ha még megemlítem azt, hogy épen e két soron lakik a község legszegényebb, földhöz ragadt népe s hogy 14 ház

nyezete boldogságának visszfénye, s hogy boldogságának mérőfoka a boldogitás.

Férjem s két kis angyalkám boldogok s velük

én is.

Tudom, oh Gusztáv ha lenézhetsz ránk az Égből, — mert ő 2 óv előtt meghalt, — meg vagy elégedve kis Madonnáddal, kinek szemei előtt mindenkor a te szent alakod lebegett, ki beváltotta a neked ibolyafakadáskor tett szent fogadást a nyár érlelő korszakában, — s ki úgy gondol rád, mint te kívántad, — nem, mint te nem is kívántad : szent áhítattal.

S most hadd zárjam keblemre az ő legdrágább örökét, az én egyetlen kis Clarisseomat, — mert az a megcliesőült ideálalak, ifjúságom legszebb álma, éltem vezérlő csillaga a te atyád volt, drága gyermekem, kit, hogy teljes nagyságába megismerj, beszéltem el neked ezt a történetet most, hogy egy uj élet küszöbén állasz. Jöjj, hogy ezzel a csókkal lepecsételjem örökre azokat a kis cseresznye ajkakat, melyek holnap fogják elrebegni a „holtomiglan-holtáiglant.“ Szívből óhajtja a legnagyobb boldogságodat szerelmesed oldalán, máso- anyád.

Marianne.

nem volt biztosítva, akkor a nyomor képét nem kell tovább rajzol- n o m. — A község azonnal gyűjtést rendezett. — Élelmi szereken és gabonán kívül bejött mintegy 52 frt készpénz is, mely összegből dr. Kiss István simontornyai körorvos ur maga adott 20 frtot. A nemes tett dicséretre nem szorul, a becsületes ember megtalálja tettének jutalmát tulajdon lelke nyugalmában.

Még csak egyet. Tüzesetek alkalmával Némedi mindig hűen gyűjtött egyebeknek. Vájjon lesz-e, a ki a mi sebeinket meglátja, testvéri segélyre buz- dul jajkiáltásunk szavára ? ! A nemes emberbarátok szivét ezennel tisztelettel kérem, ne feledkezzenek meg a szerencsétlenekről, kiknek ily szomorú hus- vét jutott osztályrészül, ha az Ur kegyelme nekik jó napokat engedett. Támer János

ev. lelkész.

Felső-Nána.

Örömmel regisztráljuk azt a tényt, hogy Felső- Nánán — e még majdnem kizárólag német ajkú községben — a magyarosodás ügye mindinkább örvendetes haladást mutat. A polgárok — különösen a fiatalabb gazdák ma már jó részben nemcsak megértik a magyar szót — de akárhányan jól beszélnek már. A községi ügyekben, azok elintézésénél is jelentékeny tért hódit hovatovább a magyar nyelv, .az iskola pedig teljes g a ránéz i á t nyújt arra nézve, hogy az ifjabb gene- raczió — rövid évtizedek alatt teljesen magyarrá legyen — nyelvében is. Ése garanczia a nánai iskola derék s lelkes magyar érzelmű tani- t >jában K o 11 m a n n Györgyben fekszik, —- a ki fárad háti an buzgalommal s példaszerű kitartással küzd iskolájában a magyarosodás érdekében. A fiuk iskolában rendesen magyarul társalognak s tanítójuk tapintatos, ügyes vezetése alatt mire abból kilépnek a nyelvet jóformán elsajátítják. De még evvel sem elégszik meg a derék t initó, hanem tudva azt, hogy a magyarnyelv valódi zamatját leginkább a tiszta magyar községekben való hosz- szabb tartózkodás adja meg — felhasználja befolyását arra, hogy a szülőket példaszerű tapintattal kapaczitálja, hogy az iskolából kikerült gyermekeiket a magyarnyelv gyökeres elsajátítása végett tőzs- gyökeres magyar községekbe küldjék hosszabb időre, így küldték el legutóbb Türber János és Dörmer Eadó felsőnánai gazdák gyermekeiket Türber Kon- rád és Dörmer Henriket Doroghra s Medinára. — Ezzel az eljárással aztán nemcsak az a czél éretik el, hogy az illetők teljesen elsajátítják a magyarnyelvet, hanem elsajátítják mindinkább a magyar ember szokásait, a magyar ember jellemét s nemcsak szivükben, hanem szokásaikban is lassanként elmagyarosodnak. Nem is találnak a „Schulverein“ bajnokai Nánán hívőkre. Örömmel vesszük ez értesítést s kétszeres örömmel regisztrálhatjuk azt mint első sorban Kollmann György a derék tanító urnák érdemét.

Színház.

Pesti Ihász Lajos és Dobó Sándor társulata husvétvasárnapján kezdette meg előadásait „N á n i“ czimü népszínműnek csúfolt sváb életképpel — igen jó előjelek mellett, mert zsúfolt ház gyönyörködött a színészek jó játékában.

A „N á n i“ nem népszínmű, hanem az u. n. possék válfajához hasonlít, zengerájszerü zamattal ; műbecse nincs, s csak mint újság és különlegesség hát, különösen Budapesten, mert svábos dialektusban énekelnek, jodliroznak benne, s eredeti sváb tánczot járnak. Nagy színpadi ismereteket árul el a darab, a jelenéseket érdekessé tudja tenni, és 3 felvonásra elnyújt oly cselekményt, mely egyre is kevés volna. Szóval az ily irányú darabok a magyar népszínmű elposványosodására vezetnek s megrontják a közönség Ízlését. Szigeti Mari népszínmű énekesnő igen előnyösen mutatta be magát jól játszott és szépen énekelt, habár a szép magyar nótákat sváb dialektussal kellett rontania is. Dobó (K r e u z e r Michel) Fiola (Józsi) s a többi szereplők is derekasan megállták a helyüket.

Hétfőn a „N e b á n t s v i r á g“ czimü kedvelt operett került színre melyben az operetteprimadonna Mátray Margit Denise szerepében tetszést aratott, hangja igen kellemes s különösen mélyebb fekvésben érczes, erőteljes. D o b ó Celes- tin szerepét hatással alakította ; kitűnő színész, ki elegáns finom érzékkel játszik. A társulat az operettben is erősnek bizonyult s nagyon megérdemli. hogy a közönség teljes pártolásban részesítse, mert csakugyan valódi műélvezetet képes nyújtani.

Szerdán az esős idő miatt csekély számú közönség jelenlétében került színre az „I d e g e s nők“ czimü vígjáték. A darab igen sikerültnek mondható, s benne a szereplők kivétel nélkül jól játszottak. Különösen kiemelendők a női szereplők közül : Csókáné Julia (Elvira), Szigeti Mari (Anto- nine), ki igen kitűnő alakítással mutatta be az idegességet. A férfiszereplők közül Dobó S. (Chapoloux.

Ma csütörtökön kerül színre „Pepita hírneves operett.

MÉHÉSZET.

A méhek ápolásáról.

vége.

A mint emlitém volt, van rá eset, hogy a rajokból is tehetünk szert igen jó jövedelemre. T. i. nem lévén minden vidék, minden ország kiimája, viránya, oly kedvező a méheknek, mint a mienk, máshol, különösen a külföldön, Cseh-, Morva- és Németországban a magyar mell-rajokat igen szívesen megveszik. A ki tehát rajok eladásával akar üzletet csinálni, az a rajoztatási irányt fogja követni.

Eltekintve azonban ezen üzleti rajoztatási rendszertől, nézzük miként kell eljárnunk, hogy biztos mézgyüjtetés mellett; méhtörzseink számát is szaporítsuk. Legczélszerübb, ha e czélból nehány paraszt kast is tartunk ; mert ezek a legjobb rajzó törzsek. A közönséges szalma-kasokból minden kocz- káztatás nélkül, egy-egy rajt elfogadhatunk. Okkal, móddal kettőt is. Én azonban csak egyet ajánlok ; mert hiszen egyesével is igen gyorsan fog móhtör- zseink száma felszaporodni. Tehát bizton járva el, máv pár év alatt sokra szaporodnak méhtörzseink. Hogy csak egyet és ne többet rajozzanak méhtörzseink, annak módját kalauzomban részletesen leírtam ; itt csak röviden mondom azt el.

T. i. kirajozván az l.-ső számú méhtörzsünk, annak raját egy üres kasba befogjuk s ezen rajt amint kassában megcsillapodott, tehát úgy 10 — 15 perez múlva bevisszük a méhesbe s oda tesszük az anya törzs helyére ; az anya törzset pedig eltesszük — kissé távolabb —- más helyre. Minek következménye az lesz, hogy az anyakasban — bent maradt — kintjáró gyűjtő méhek mind, vagy legalább a nagyobb része a rajhoz csatlakozik, s igy felette megerősödik ; az anyakas pedig népében megfogyván, elveszti kedvét a rajzásra és nem fog tovább rajzani. A magyarázata ennek az, hogy a munkás méhek kikelésük után nem mindjárt röpké- pesek, ők még tovább 15—16 napig bent maradnak a kasban, hogy ott tovább növekedjenek, erősödjenek ; és csak 15—16-od napra lesznek mintegy nagykorúakká, ekkor repülnek ki, ekkor lesznek gyűjtő méhekké. A rajjal mind az öreg méhek repülnek ki. Azonban nem mind valamennyien, hanem mintegy kétharmada ; egy harmada pedig a fiatalokkal az anyakasban visszamarad. De eltevén az anyakast is helyéről, a visszamaradt gyűjtő méhek, a melyek a rajzás után is csak úgy folytatják a munkájukat, a gyűjtést, — kint a mezőn megrakodva, midőn visszarepülnek, — nem keresik fel a régi kassukat, hanem oda repülnek a régi helyükre, ahová szokva vannak. így azután estéiig, azt lehet mondani az anyakast az összes öreg t. i. a gyűjtő méhek ott hagyták, és csak a fiatalok maradnak bent. Ezeknek bizony elmegy a kedvük a rajzástól, nem rajoznak tovább. Baj nem lesz ; mert a fiatal méhek közül napról-napra egy csapat felnevelkedik s azok végzendik a külső, t. i. a gyűjtés munkáját. Öt-hat nap alatt ezek annyira felszaporodnak, hogy az anyakas ismét normális állapotba jut. De rajozni most már nem fognak ; mert mindjárt az első-másod nap az anyaházakat is lerágják. Hogy pedig ezt annál bizonyosabban meg-