Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-04-03 / 20. szám
X. évfolyam. 1890. 20. szám. Szekszárd, csütörtök, április 3. ESZARD VIDÉKÉ TOL1TA törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Előfizetési ár : Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetési díj a Ír i Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 írt. 300—400-iff ., 5 frt. Egész évre .........................6 frt. Fé l évre ...............................3 frt. Évn egyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, ngy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. cJJ Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Sétpatak-utcza 1113. sz. Száchenyi-utcza 172. sz. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő es laptulajdonos: G e i g* e r* Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Előfizetési felhívás! A „Szekszárdi Vidéke“ II. negyede elérkezvén, tisztelettel kérjük t. előfizetőinket, előfizetéseik szives megújítására ; úgyszintén hátralékosaink figyelmét is felhívjuk az esedékes negyedévekre. Tolna vármegye és a filokszera-ügy. Magyarországnak egyik anyagilag és szellemileg megáldott vármegyéje, Tolna vármegye 1885-ben az egész országban az úttörő zászlóval kezében előremenve, felfogta a szőlőkulturát a végpusztulással fenyegető filokszeravésznek nagy horderejét, s megalkotta szabályrendeletét a filokszera elleni védekezés tárgyában, a mely szabályrendelet megalkotása az intéző körök kötelességtudatának ki- folyásakép tekinthető akkor, midőn -e nagy természeti csapással az ország vármegyéi között az elsők között vagyunk a végpúsztulással fenyegetve, mert tudjuk azt, hogy e csapás bekövetkezése után csak a koldus bottal való kivándorlás az, a mely igen sok községben a jólétet felváltani fogja. A vármegye területén a filokszera-ügy egy, a törvényhatóság kebeléből kiküldött egyénekből álló szakértő bizottságnak kezébe tétetett le,mely bizottság megválasztott szakközege, a megyei filokszerabiztos utján működött legjobb belátása szerint, amint azt a védekezésben külföldön elért eredmények elébe írták, s megfelelt — hisszük — kötelességének annyira, a mennyire azt a védekezésre bocsájtott anyagi eszközök megadták, — lévén az anyagi segély évenkint Tolna vármegyének 50,000 hold szőlőterületén 5000 forint; vagyis, 100 □ öl virágzó szőlő után 1 k raj ezár ! ! — A vármegyei bizottságnak arra gondolnia nem lehetett, bogy a csekély megyei évi alapból a vármegye egyik legtöbb jövedelmi forrását képező szőlőkulturát a nagy vész ellen teljességben megvédhesse akkor, midőn a rövid öt év leforgása alatt, mióta a bizottság működik, közel 90 községben lett a megyei biztos által a vész megállapítva. Mi lehetett tehát józau, észszerű feladata a bizottságnak ? Nem más, mint a vész nagyságára a szőlőbirtokosokat figyelmeztetni akkor, a midőn igen sok bortermelő község van 4—5 évi küzdelem után, hogy még máig sem hisz a vész létezésében — s megadni a f e 1 v i 1 á g o s o d o 11, értelmes, és az igére hallgató szőlőbirtokosnak a lehetőséget arra, hogy védekezhessék úgy a vész ellen, a mint azt a külföldön, — különösen Francziaországban elért eredmények előírják. Kiterjedt atyai gondoskodása eme bizottságnak a védekezés mindama módjaira, melyeket a maguk kárán tanuló, — a tapasztalat által hős-zu idő alatt erősen begyőzött külföldi szőlőmivelési államok e téren alkalmaznak, s eme gondoskodása a bizottságnak istápolva lett a megyei alispán, mint a fillokszera bizottság elnöke által, ki állása, szellemi és erkölcsi akaratereje által érvényesíteni iparkodott mind ama üdvös határozatokat, melyeket a bizottság, a fillokszera elleni védekezés terén hozott, így sikerült elérni azt, bogy a fillokszera elleni védekezés terén Tolnavármegye elöljár az egész országban, s nevesebb borvidékok újabb időben — mióta a földmivelési kormány az ügynek nagyobb gondot szentel — igy Tokaj-hegyalja — egész Zemplén, Beregszász, Eger, Pécs stb. stb. megkezdték e védekezést — kérve az e téren Tolnavármegye területén történő intézkedéseket! így történt az, hogy Tolnavármegye volt az első, mely a meglévő vagyon megvédésére szolgáló egyedüli eszközre — a szénkónegre kellő figyelmét fordította, s jelentékeny anyagi áldozatok árán annak külföldről, — a Rajna vidékről történt behozatala által a védekezést lehetővé tette; igy történt az, hogy nemcsak Tolna vármegye, de mondhatjuk az egész ország egyik bortermő emporiuma — Szekszárd az öt éves küzdelem d a c z á r a nem kénytelen keseregni a régi jó mód felett; — igy történt az, bogy a vármegyének ezen évben már közel 28 községe el lesz látva teljesen díjmentesen s z ő 1 ő t e 1 e p e k k e 1, — a hol mindkét védekezési mód, — úgy az amerikai szőlők, mint az európai nemes fajok fentartására kellő gond fog fordittatni, — s mindez a v á r- megyei filokszera alapnak, a 1 00 Q öl szőlő után kivetett egy krajczár megyei adónak róható fel! Ép azért el akartuk mindezeket mondani, hogy ama. több oldalról hangoztatott, s a megyei sajtó egyik képviselője által is kifejezésre juttatott nézettel szemben állást foglaljunk, — bogy a megyei filokszera alap — minthogy most már állítólag betöltötte hivatását — beszüntetendő ! Ha valamikor, úgy most van szükségünk egy közös megyei alapra, midőn az egész országban a közös védekezés hangzik fel ; mert ne gondoljuk azt, hogy valaha beálltat az az eset, hogy minden egyes községnek egy külön szakközege 1 e e n d a védekezésterén, hacsak az a szakközeg szakismeretét, tudományát nem a „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Husvét ünnepén. Mi hír száll messze szép Keletről ?■ Szív dobban, mozdul lomha rög. Hajnalkor e hír hangja kelt föl, A régi, mégis uj s örök. Harangzúgás köszönti e napot — Az Ur feltámadott ? Feltámadott a nap, világa Ejt ilz az ég négy tájirul, S a hit, a szív rejtett virága Ébred, növekszik és virul. Harmatban úszik fü, fa és szemünk — Hiszünk s emlékezünk. Emlékezünk, kik lent nyugosznak, A kedvesekről, édesen ; Szellője érint szebb tavasznak, S nem fáj a gyász keserve, nem. Sírnál, halálnál — áldjad végzeted — Erősb a szeretet! A szeretet tüze meggerjedt. A nap mindjobban délre hág; Köszöntjük az uj Edenkertet, S gyümölcstől hajlik meg az ág. Felénk boldogság és béke integet — Hála, Atyánk, neked! Atyánk, neked legyen dicsőség! Velünk a vallás: angyalunk. Hálánk tiéd, oh égi Fölség, S tiéd mi, élünk vagy halunk. Harangzúgás köszöntsd e szent napot — Az ur feltámadott! Sántlia Károly. Reflexiók a dunafoldvári apátságról.* Nincs szerencsém y. 1. urat személyesen ismerhetni, de megvagyok győződve, hogy a duna- földvári Szt. Ilonáról czimzett apátság történetének megírásánál őt azon nemes törekvés vezette, melyet Kölcsey munkájából kiszemelt „motto “-ja oly szépen kifejez. Amit az apátság, történetéből közöl, ahoz semmi szavam nincsen és azt közművelődési szempontból becsesnek tartom, mert szélesebb körben, * y. 1.-nek „a dunafoldvári Szt Ilonáról czimzett ben- czésrendi apátság történeté“-rőt irt czikke, s az erre id. Hőke Lajos által a „Tolnamegyei Közlöny“ folyó évi márezius bó 23-án megjelent 13. számában közlött észrevételek reárn vonatkozó részére. t. i. azok is megismerkedhetnek avval, a kik a latin nyelven irt monasteryologiát nem olvashatják, mert azt meg nem értik. De az „ AnamatiáróD szóló rész csak hypothesis, és én is, a ki D.-Földvár község történelmi múltját szabad óráimban (dilettánsként) már évek óta kutatom, sajnálattal bár, de teljes meggyőződéssel, azon dicsőséget, hogy ez valaha Anamatia lett volna, kénytelen vagyok tőle megtagadni és e részben teljesen Id. Hőke Lajos ur legutóbb kifejtett nézetéhez csatlakozom. ... y . . 1. ur közleménye kétségtelenül szorgalmas tanulmányozást és nagy olvasottságot árul el, mit számos és valóban jelentőségteljes czitatu- mai bizonyítanak. Nem csodálkozom tehát, ha tekintélyes források után ő is tévedett; — hiszen ezelőtt még pár évtizeddel a történészek és krónikások legnagyobb része — kétségtelenül szintén tévedésen alapuló munkák nyomán — mind ezen bitben élt. És csakugyan, 1876-ban maga Id. Hőke Lajos ur hivatkozott munkájában D.-Földvárt, ennek hódoltsági korában, még Anamatia, vagy Ad- namatia névvel tisztelte meg. De sőt Wosinszky Mór, a tudós apari plébános ur is ezen a nyomon haladt* kétségtelenül a csalhatatlanoknak tartott kutforrások nyomán. * Lásd : Leletek a lengyeli őskori telepről. 4. lap.
