Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)

1890-04-03 / 20. szám

iSzelcszéircL ’'V iclélce_ piaczon vásárolta össze, mert, hogy például Szek- szárd község egy a dolgok állásáról teljesen tájéko­zott egyént 400 frtjért, avagy Alsó-Nána község 00 írtért. — mely összegeket a filokszera-alapba évenként befizetnek, — hogy nem fog kapni, az már hisszük minden kétséget k i z á r. És ezen általános szempontokból foglalunk mi állást mindezen töreiívés ellen, mely a megyei alap beszüntetését kívánja, mert akkor, midőn ily eredményeket értünk el, a k k o r m i d ő n az ország bortermelő k ö z ö s é g é n e k figyelme reánk irányul, mint a védeke­zés terén az irányt jelző megyére, minden ily tö­rekvés csak a r e t r o g a d irányt jelezné — a mely pedig Tolna vármegye zászlójára soha nem volt felírva ! — Személyi hir. Dr. Daróczy Aladár várme­gyei II. aljegyző folyó évi ápril hó 8-án Pécsett tartandó menyegzőjére ápril 6—30-ig terjedő sza­badság időt nyert. zz Tornyai Schossberger Zsigmond szemcse- csehii nagybirtokosnak a kereskedelem terén szer­zett érdemei elismeréséül a bárói méltóságot ado­mányozta ő Felsége a király. — Duna-Szent-György községben a lemondás folytán megürült pénztárnoki állásra Haypál László, az elhalálozás következtében megüresedett II. bírói állásra pedig Drubits István választatott meg. TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETBŐL. Múlt csütörtökön folyt le a megyeház nagy­terűiében a tavaszi rendes közgyűlés, melyre a trhatósági bizottság tagjai szép számmal jöttek egybe. Gr. Széchenyi Sándor főispán 10 órakor szép beszéddel megnyitotta az ülést, melyben a nemzet nagy halottjáról gr. And r ássy Gyuláról igen melegen emlékezett meg, s gyakori helyeslések és éljenzések közt indítványozta, hogy grf. Andrássy Gyula emlékezete jegyzőkönyvileg örökítessék meg s özvegyéhez részvétiratot intézzen a közgyűlés; indítványát egyhangúlag elfogadták és a részvétirat szerkesztésével Madarász Elemér főjegyzőt bízták meg. Hasonlóképpen kegyelet és részvéttel adózott az elnöklő főispán a legutóbb el­hunyt bizottsági tagok : Jeszenszky János, Albanich György, Georgievich Pál és Hets Károly emlékének. A terjedelmes, s az egész megye életére ki­ható, s annak valóságos tükrét képező alispán! jelentés felolvasása után az uj minisztérium kinevezését tudató miniszterelnöki leiratra Döry Dé­nes indítványozta, hogy az uj miniszterelnökhöz ü d v ö z l ő, a volt miniszterelnökhöz, Tisza Kál­mánhoz pedig b u cs u feliratot intézzen a me­gye, a mit a közgyűlés e g y h a n g u 1 a g elfo­gadott. A tárgysorozat többi pontjaiból kiemeljük, hogy a tisztviselői nyugdíj-alapot kezelő bizottságba uj tagnak Heidekker Bélát választottak meg, az adó felszólamlási-bizottság elnöke Perezel Dezső, helyettes elnöke dr. Szigetit Gábor lett, a központi választmányba csak két tagot választott a közgyű­lés és pedig 62 Szavazattal Boda Vilmost és 56 szavazattal Mádi Kovács Jánost, az igazoló választ­mányba helyettes elnökül Stankovánszky János, az állandó választmányba rendes tagul Steinekker Fe- rencz, Perczel József és Mádi Kdvács János, a statisztikai bizottságba rendes tagnak Buun Gusz­táv, a Lymburg-Styrum grófné-féle alapokra felü­gyelő-bizottságba tagnak Kurz Vilmos, a fillokszera- bizottságba tagnak Kovács László választattak meg. A szekszárdon emelendő igazságügyi épület s a börtönhelyiság rászére az ugyneve- vett kismegyeházat és váristállót a megye ingyen felajánlotta, s igy talán még ez évben megkezdik a törvénykezési épület felépítését. A várpincz.e megvétel é t a Jalics czégtől az alispán előterjesztésére szintén elhatá­rozták. Szekszárd községnek a vármegyei fillokszra adó fizetésének kötelezettsége alól leendő felmente- tését czélzó kérvényére elutasító határozatot hoztak, valamint a szekszárdi szőlőszövetkezetnek a fillok- szera bizottság határozata elleni fellebbezését is el­utasították. FELSŐ BÍRÓSÁGOK KÖRÉBŐL Polgári ügyek. K i r. Curia: Gfeijer Vilmos felperesnek, Dranovits Erzse ellen ; helybenhagyd Ítélet. — Tahi János felperesnek, Kis Pál Ferencznó és társa alperesek ellen ;• helybenhagyó Ítélet. — Wiegand Tóbiás felperesnek, Hartenstern Erzse alperes ellen ; helybenhagyó Ítélet. — Kk Neumann Verona felperesnek, özv. Neumann Jánosné alperes ellen ; megvál­toztató ítélet. K i r. Tábla: Özv. Pap (Szabó) Sánűorné felpe­resnek, Pap (Szabó) József ellen ; megváltoztató végzés. — Wolf Ádárn és neje felperesnek, Eézbányai Károly és társai alperesek ellen ; helybenhagyó Ítélet. — Kleinbauer János és társai felpereseknek, Vorell Ágoston hagy. alp. helyben­hagyó végzés. — Kersáh Pál és tá>sa felpereseknek, Ke- mónyfy Kornél örökösei alperesek ellen ; helybenhagyó ítélet. Bűnügye k. K i r. Tábla: Kozma József és társa ellen, meg­változtató ítélet. — Bien Bernát ellen, megváltoztató Ítélet. — Fabies Julcsa ellen, helybenhagyó ítélet. — Bumpier József és társai ellen, részben megváltoztató ítélet. — Szászi Ferenez ellen, helybenhagyó ítélet. — Józsó Mihály és tár­sai ellen, helybenhagyó ítélet. HELYI Hl HEH. — Nőegyleti gyűlés. Az „Egyesült szekszárd tóImxmegyei nőegylet“ ápril hó 10-én délután 4 órakor az ovoda helyiségében rendkívüli közgyű­lést tart. — Az idegen kezekbe került levelekkel való eljárásra nézve a kereskedelmi miniszter a követ­kező figyelmeztetést bocsátotta ki: „A leggondo­sabb kezelés mellett is előfordul, hogy egy-egy le­velezőlap valamely összehajtott hírlapba, vagy más le nem zárt, postai küldeménybe becsúszik és azzal együtt kézbesittetik, vagy a rendeltetési helyén lakó ugyanazon nevű egyénnek hiányosan czimzett le­velezései felcseróltetnek, vagy pedig a levélfiók- bérlők levelezései a gyors munka közben nem a megfelelő fiókba osztatnak be. Az ebből eredő kel­lemetlenségek kikerülése érdekében felkérem a kö­zönséget, hogy levelezéseit pontos és kimerítő czirn- zéssel lássa el, a netán tévesen kézbesített levelet, levelezőlapot stb. a kézbesítő közegnek (levélhordó) azonnal adja vissza (ha a levél netán véletlenül felbontatott, ezen körülményt a boríték hátsó ré­szén jegyezze fel); ha pedig a kézbesítő közeg már eltávozott volna, a tévesen kézbesített levelezést a a postahivatalhoz juttassa. Elegendő e czólra a le­velet stb. néhány felvilágosító sorral a postahiva­talhoz czimzett borítékba helyezni és bérmentetle- nül bármely levélgyűjtő szekrénybe dobni.“-— Pályázat. A szekszárdi kir. törvényszék­nél a Hujdics János halálával megürült iroda- tiszti állásra pályázat van hirdetve. — Garai Ferkó zenekara a nyárra eltávozik Szekszárdiul ; szerződést kötöttek, hogy május 1-től szeptember 30-áig L i p i k-ben fognak játszani s igy az egész nyáron át nem lesz Szekszárdnak-jó zenéje ; pedig ez az egyedüli kellemes szórakozta­tója volt eddig. — A befalazott asszony históriája, mely annyi sok minden rémitő hírre adott okot, végre tisztázva van. A kiküldött esküdtek és csendbiztos megjelentek Pere György házában és kihallgatták azt a szerencsétlen nyomorékot. Az istállóajtón nem mehettek be, mert az ágya az ajtó előtt kereszt­ben volt; az ajtó bepókhálósodva, előtte patkány- túrás, amiből látszott, hogy csakugyan régóta bezá­ródva lehetett az a szerencsétlen teremtés. Az ab­lakon betekintettek s látták, hogy egy széken ül, teljesen elrongyolódva, sőt némely testrészén telje­sen fedetlenül. Szobájában egy ágy, benne szalma­zsák, 1 vánkos és dunyha, egy szék és egy asztal volt. Az esküdtek kérdésere, hogy mióta van ott, azt válaszolta : nem tudja és kijelentette, hogy sa­ját jószántából zárkózott oda. Kiköltöztették aztán abból a borzasztó helyiségből és Pere Györgynél szállásoltatták el. A házbeliek állítása szerint özv. Tóth Józsefné szül. Busnik Rozália a neve, 66 éves. 14 é v óta van abban az istállóban; 8 évvel ezelőtt egyik felét szélhüdés érte s akkor vesztette el az egyik szemevilágát is ; másfél év óta nem mozdult ki az istállóból s nem engedett magához senkit, fűteni nem engedett, mert akkor állítólag ájulásba esett. Régebben iszákos volt és mindenét elpazarolta. végvárnak, sem Anamatiának nyomára nem akad­tam. Azon itinerariumok tekintélye pedig, melyekre támaszkodva Haas Mihály, s előtte, vagy utánna többen is az egykori Anamatiát D.-Földvárra he­lyezik, azonnal a zérusra sülyed, mihelyt Salamon Ferenez kitűnő tudósunk Budapest Története,, czimü munkáját elolvassuk, mert szerinte is Ana- matia nem D.-Földváron volt, hanem Pálfa, vagy Simontornya tájára esik. * De ezt támogatja az 1882. évben Id.’Hőke Lajos úrral együtt kikuta­tott római hadiut iránya is, mely Baracsot Kom­lód del lineaszerü egyenes vonalban kötötte össze, inig D.-Földvárt félmértföldnyire balra elhagyta, s ennyivel a limes vonalon kivid esett. Id. Hőke Lajos ur tehát nem ingadozott, ha­nem közvetlen tapasztalás után csak jobb meggyő­ződését fejezte ki, midőn a „Vasárnapi újságban“ korábbi téves állítását helyreütötte. Egyébként teljes nagyrabecsüléssel vagyok y. 1. ur irányában, bár gyakrabban olvashatnánk történelmi tárgyú becses dolgozatait. Széllé Zsigmond. * Lásd: Salamon F. „Budapest Története“. I. kötet, 241. lap. Nem régiben, ha jól emlékezem, valahol a „Természettudományi Közlönyben“ Szili Kálmán akad. főtitkár egyik közleményében olvastam (szó- szerint idézni nem tudom), hogy manapság 10 könyvből a 11-iket igen könnyű megírni, csak mind­egyikből a javát kiszedni és más beosztással közre­bocsátani kell. A könyv uj lesz, de a tartalma csupa ismert dolog, mert egyik részét itt. — a másikat már amott olvastuk. Evvel a haladás zászlóját egy lépéssel sem vittük előrébb. A tudományos hala- d is mai színvonalán a közvetlen búvárkodás — de nem a könyvekben — hanem a helyszínén — a közvetlen megfigyelések adják meg a lökést a ha­ladásnak. És igaza van, mert hogy sokat ne mond­jak, miért oly kapósak és becsesek Ujfalvyné uta­zása Samarkandba, — gr. Széchenyi expeditiójá- j nak leírása a távoli, — alig ismert keletről, — Stanley bámulatos felfedezései ? - - kétségtelenül azért, mert ezen munkák nem valami előzetes, ho- j mályos és kétes értékű dolgozatok, — hanem köz­vetlen tapasztalás alapján születtek meg. Vannak már még az ókorból is reánk maradt., —de azóta is felszaporodott természetrajzi munkák feles szám­ban, legújabban pedig a kitűnő ornithologies, Brehnn A. munkája majdnem páratlan, — és mégis mit tapasztalunk, mai tudósaink a könyvekből menthető ismeretekkel nem elégesznek meg, hanem amint nálunk is történt, természettudósaink közül Herman Ottó, és még valami 8—l()-.en, szétutaztak az or­szág különböző pontjaira csak azért, hogy a madár­világ tavaszi vonulását közvetlenül megfigyelhessék. Az archaeologiai társulat sem elégszik meg avval, hogy múzeumait régészeti tárgyakkal egyszerűen csak megtömje, hogy legyen mit látni a szekré­nyekben, — hanem akár saját kebeléből kiküldött szakférfiak, akár megbízható kültagok által az or­szág különböző pontjain ásatásokat rendezte!, és helyszíni felvételeket végeztet. így jár cl az anthro- pologiai múzeum is, stb. Én is olvastam Haas Mihálynak a Danielik- féle emlékkönyvben* közzé tett tanulmányát, mely szerint I).-Földvár a római hódoltság idejében ..Anamatia“ név alatt egyike volt a Duna hosszá- báni végváraknak, s ezenkívül olvastam még ugyan­azt sok más munkában is, — és épen ez késztetett engem is arra, hogy ezen nevezetes (mert állítólag egy colta uralkodó, Adnamatus után neveztetett el igy, tehát nagy, népes és tekintélyes város, vagy telepnek kellett lennie) végvárnak nyomait felku­tassam. Végtelen sajnálkozásomra azonban a mai napig — noha vadászva, vagy régószkedve az egész környéket apróra bejártam, sem az egykori római * Lásd: Dánielik János „Emlékkönyv“ II. kötet, 348. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents