Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-03-27 / 19. szám
II. évfolyam. 3. szám. Szekszárd, 1890. márczius 27. ' Szerkesztő-tulajdonos : Sciyer Gyula, a kihez úgy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, mint a hirdetési '* és előfizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárd, Sétpatak-utcza 1113. Megjelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a ..Szekszárd Vidékének11, s ennek előfizető ingyen kapják. Külön magrendelve egész évre 2 forint 50 krajezár. Ha a beküldő TÜrdetö czégeixvk: szives fi gyeim. é"be_ iildő hirdetményét a „Tolnamegyei Hölgyek Lapjában“ Mivánja felvétetni, kérjük e körülményt különösen megjelölni. A divat-, és női munkák- rnhák-, ékszer-pipere-czikkek, általában hölgyeinket érdeklő hirdetéseket lehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési díjak: mint a főlapban.- Háztartási iskolák. A modern nőnevelés egyik legnagyobb hibája, hogy annak alapját nem a nő tulajdonképeni hivatására fektetik. Mintha elfeledték volna azt az el- vitázhatlan elvet, hogy a családi tűzhely, hol a háziasszony működik, a nemzeti erő gyarapodásának is, meg a romlásnak és pusztulásnak is okozója lehet. Sehogysem lehet helyeselni, hogy a mai nőnevelés sokkal több elvont tudományos ismeretet ád a nőnek, sokkal több súlyt, fektet „a társadalmi fellépés és ügyesség“ fejlesztésére mint arra, hogy belőle derekas háziasszony váljék, ki a háztartás vezetését kedves hivatásának ismeri. Nemcsak a kisbirtokos és gazdálkodó osztálynak van jó háziasszonyra szüksége, de szüksége van az iparosnak, kereskedőnek és szerényebb fizetésű hivatalnoknak is, kik közül vajmi kevesen tarthatnak a feleség mellett még egy külön házvezetőnőt, egy gazdasszonyt is. A fiuk neveléséről még csak gondoskodtak valahogy; ki földmives iskolába, ki gimnáziumba és egyetemre, ki pedig valamely szakiskolába megy, de a jövendő háziasszonyok oktatásáról még távolról sem gondoskodtak oly mértékben, mint azt a családok érdeke megkövetelné, hogy a feleség a háziasszonyi hivatás betöltése által szerzőtárs, a közös szerzésben munkatárs lehessen. Alert ott, hol az asszony nem munkálkodik közre a szerzésben, beteljesedik a közmondás, hogy nem hordhat be a gazda annyit szekérrel, ameny- nyit az asszony „representálni“ tudjon, hanem az a legszükségesebb, hogy számot tegyen a gazdaságban, hogy a háztartást vezetni képes legyen. Derék, a viszonyoknak megfelelően értelmes, józan gondolkozása praktikus háziasszonyokat kell nevelnünk s e czólból van szükséges az úgynevezett háztartási iskolákra. < Ez nem valami uj eszme, melynek életrevalóságában kétkedni lehetne s kivihetőségét bizonyítani kellene, mert a külföldön már régen kipróbálták és jónak találták ez intézményt. Ezekben a háztartási iskolákban a következőkre tanítják a leányokat: először is főzni. Es helyesen. mert nem kell sokáig érvelni, hogy meggyőzzünk valakit, miszerint az izos, tápláló és mégis olcsó eledel nagyfontosságu dolog a háztartásban. Gazdaságokban rendesen megvannak mindazon élelmiszerek, melyek a konyhára szükségesek : itt tehát nincs egyéb dolga a háziasszonynak, mint azokat úgy elkészíteni, hogy Ízletes táplálékot nyújtsanak. Akinek pedig a piaczon kell venni az élelmi szereket, ott még fontosabb tudni, mi jó, mi tápláló és hogyan lehet azt takarékosan és mégis jól elkészíteni. A kenyérsütés, hus-conserválás, káposztasava- nyitás, gyümölcsaszalás sth. mind a háztartási iskolák tanítási körébe tartoznak. Nem Inában van az ur imádságában : „Add meg a mi mindennapi kenyerünket !“ Valóban a jó kenyér a háztartás első és legelső czikke s csak szánni lehet az olyan háziasszonyt, a ki még kenyeret se tud sütni s nem képes családjának még egy jó falat kenyeret se adni. Es itt rámutathatunk a mai nőnevelés ferde- ségére. Rendezünk mindenféle n ő i p ar k i ál lit ást ; lányainkat czifrán felöltöztetve mutatjuk be a séta tereken és bálokon, de elmulasztjuk az oly kiállítások rendezését, a hol a férjhez menendő leányok bemutatnák azt a jó házikenyeret amelyet maguk sütöttek. Pedig ez volna a fő olyan országban, mint a mienk, a hol a legjobb búza terem, de legtöbb- nyíre rósz kenyérrel táplálkozunk. A házi ipari czikkek közül a háztartásai iskolákban legtöbb gondot fordítanak a fehérnemüek készítésére, javítására, és eltartására. Nem kevésbbé fontos, sőt tán a legfontosabb a háztartási számvitel, mely a gazdaság és háztartás valódi tükre. Ez nyújt módot az ellenőrzésre, ez a legjobb tanácsadó gazdasági válságokban ; mert adatokban mutatja ki a bajok forrását s tanácsot ád azok megszüntetésére. A baromfitenyésztés, a tejgazdaság szintén tárgyai a háztartási iskoláknak s azok a krajezárok, miket az ily ismeretekkel bíró háziasszony megta- karitgat, vagy megszerezhet, évenként forintokká nőnek s nemcsak kímélik, de gyarapítják a gazdaságba fektetett tőkét. Mindezekből láthatni, hogy a háztartási iskolákkal a jólét forrásait nyitjuk meg. Nemcsak a vagyon, de az egészség, házrend, nyugalom, csendes, de boldog megelégedettség meg- őrizésének és biztosításának, megszerzésének és fejlesztésének iskolái azok. Az ily iskolákban nevelt nők az igazi honleányok, mert a nemzeti vagyonnak, a testi és jólétnek őrei, megteremtői és fentartói, a kiknek keblét méltán lelkesítheti egy mindig büszkitő és fölemelkedő önérzet, mely nem engedi, hogy a sors csapásai alatt összeomomoljanak ! */r (s ' a) Ha ellened.... Ha ellened vétettem ’S el nem titkolhatám, Ha bősz vihar és vész jött Pályámon én reám, Ha üldözött a gazság, És én elcsiiggedék, Ha fogytán volt hitem és Fogytán a reménység, Ha kór az ágyhoz szegzett ’S vívtam haláltusát ’S segítségül hiván az Égnek dicső urát: Az enyhet, vigaszt mindig Te nyujtád, angyalom ! Föltáuaadt a hit, erő, S elmúlt a fájdalom. Tabódi. N-T A szerelem. Áldás a szerelem, Atkozott is lehet, Fölemel az égbe, És pokoltűzbe vet Hő szerelem alkot, Kőmből a hutaién, Az gyógyít sebeket, Tépi ez szüntelen. Nincs nagyobb, drágább kincs Boldog szerelemnél, E nélkül szegény vagy Bármily gazdag lennél. Ifjú, szép emberek! Ezt ősz férfi mondja, A ki nem volt soha Gazdag nő bolondja.
