Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-02-14 / 8. szám
SzekiszéLircL "V id.é!k:e_ láspontra helyezkedett közvetlen főpásztorával a m e- gyós püspökkel s„ z e m b e n is. Ellenkezésbe jött 0 c s. é s a p o s t ol i k i r. Felsége a magyar k a t h. egy ház fővé d- u r a hazánk alkotmányosan uralkodó királya iránti alattvalói kötelességeivel, mert félretéve minden kimóletet, nem átalotta a legnagyobb vakmerőséggel azt mondani: „öngyilkosért takarta bár királyi bíbor vagy darócz közönséges pap saját felelősségére nem ajánlhat fel misét“; ezt merte ön mondani a nyilvánosság színe előtt az uralkodó család szemébe akkor, midőn a minden törvényen fe- lülálló koronás Király egyetlen fiának, Magyarország reményének lelkiüdveért tartandó gyászistentiszteletről volt szó. Erős dolog ez nagyon erős és e mellett még az egyetlen fiát elvesztett és földig lesújtott Király, apai f áj d a 1- m a i irányában sem tanúsít kíméletet, pedig ezt a daróczba öltözött emberis respec- tálja s csak ön a szeretet vallásának papja nem tudott e tiszteletig felemelkedni. — „Keddite, • quae sunt caesaris, caesari, et quae Dei sunt, Deo,“ jól vésse Krisztus e mondását eszébe, mert ez nem hiába mondatott. De vétett ön a haza ellen is, mert a ki az állam feje, az alkatmányosan uralkodó Király iránti alatvalói kötelességének nem tesz eleget, az nem fogja a koronás Király által szentesitett törvényeket sem tiszteletben tartani, az ilyen ember pedig minden inkább csak hazafi ne in. De hát elsősorban micsoda is ön tulajdonképen ? Magyar hazafi és állampolgár-e, vagy pedig más valami cosmopolitico-ultramontán élősdi gomba ? Ismer-e ön egyáltalán olyan valamit a mit „magyar államnak nevezünk ? Czikkéből azt lehet következtetni, hogy nem; — pedig őszintén megvallom nagyon csodálkozom azon, hogy ön a ki a „Magyar A11 a m o t“ mindennap olvassa, nem tudja, hogy egy igazi „m agyar álla m“ is van. Yagy tán épen azért nem tudja? Ha eddig nem tudta, tudja meg most, hogy igenis van magyar álla m, magyar haza s ön, — ki e haza földén látta meg először Isten szabad egét s ki e hazának földjén termett kenyérből táplálkozik és élvezi annak minden jótéteményét — első sorban magyar állampolgár s mint ilyenre a koronás és alkotmányosan uralkodó Király és a haza irányában oly kötelezettségek háramlanak, melyeket m á s e 1 é helyezni, vagy azokról megfeledkezni semmi körülmények közt sem szabad, higyje meg sohse fog sem Isten sem pedig lelkiismerete ellen cselekedni, ha első sorban hazafiul kötelességeinek tesz eleget, mert „A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely. Áldjon vagy verjen sorskeze Itt élned s halnod kell!" Azt, hogy a feivilágosodottság dolgában (ne értsen kérem félre, nem azt a köznapi értelemben vett papi felvilágosultságot értem) nem valami erős lábon áll, nem csodálom, mert hisz úgyszólván majdnem minden téren retrograd irányt látunk kifejlődni, melyre nézve igen találó a „Pesti Hírlap“ február 11. számában megjelent vezércziklmek azon megjegyzése : „klérusunk gyökereit ismét a középkor talajába kezdi leereszteni.“ Bocsásson meg tisztelendő ur, de önkénytelenül is e korban képzeltem magamat cikkének olvasásakor s egy ezen korbeli barát hangját véltem hallani, kiről azt mondja Eotterdami Erasmus: „olyan mint az éji madár, m e 1 y a f ö 1 éledt világosság előtt behunyja 1 o m h a szempilláit.“ Elég sajnos, hogy úgy van, de egyelőre nem lehet segíteni, pedig már hála Istennek a 19-ik század végére jutottunk volna. De legkülönösebbnek találom az egész dologban azt: váljon mikép történhetett meg az, hogy ön saját egyházfőnökével szemben is ellentétes álláspontot foglaljon el ? Kérem állításom nem légből kapott, sietek azt rögtön igazolni. Ön a következőket mondja nyilatkozatában: „öngyilkosért, takarta bár k i r á 1 y i b i b o r, vagy darócz, közönséges p a p nem ajánlhat fel misét.“ Dr. Dulánszky Nándor megyés püspök pedig ezeket mondja pásztorlevelóben : „És ki volna képes megfelelő szavakat találni azon fájdalmas részvétnek kifejezéséhez, mely e haza minden hű fiának, az uralkodó minden hű alattvalójának kebelét tépi, midőn az oly magasztos tulajdonokkal ékeskedett, magyar nemzetünkkel oly melegen együtt érező dicső királyi herezeg száll le a korai sírba, kinek v a 11 á s o s s á g a és lovagiassága, ritka képessége és páratlan műveltsége, nagyratermett szép ! lelke és hazánk iránti lelkes szeretete mindnyájunkat oly nagy reményekre jogosíthatott.“ Nem gondolja tisztelendő ur mily végtelen nagy különbség van a kettő között, pedig ez utóbbit is pap irta, az igaz, de, hogy az ön szavaival éljek — nem olyan közönséges pap mint ön. * * * Ennyit akartam a múltkori nyílttéri közleményre vonatkozólag mondani s azt hiszem, hogy talán be fogja látni tisztelendő ur : mily nagy meggondolatlanságot követett el, midőn a nyilvános küzdtórre lépett, a melyen s ez nagyon szomorú vigasztalás — csupán csak herostratesi babérokat szerezhetett magának. „Sic fata tulere.“ Váljon ki tehet róla ? Erasmus, ...........febr. 10. T. szerkesztő ur 1 „Difficile est' non scribere satiram“ és igy nem tudok ellentállni, hogy azon benyomásról, melyet a „Tolnamegyei Közlöny“ utolsó száma nyilt- terében F. aláírással megjelent czikk bennem és mondhatom, hogy az egész vármegye elfogulatlan közönségében keltett, néhány szóval említést ne tegyek. Az önök czikke elolvasása után gondolhatta mindenki, hogy Hanny Gábor apát ur — régi ismerője vagyok—sokkal szellemesebb ember, semhogy kísérletet is tegyen mentegetni magát azon igazságok ellen, melyeket a „Szekszárd Vidéke“ ráolvasott. Nem, az apát ur hallgatott és ezt bölcsen cselekvé, — mert hisz akármennyit is ir vala, azt az egyet nem tudta volna megírni, hogy ő az országos gyászban oly módon osztozott, mint ez neki mint embernek, mint hazafinak és mint lelkipásztornak kötelessége lett volna. Helyette F. ur emel szót és megkisérlett sze- recsenmosásával, többet ártott, mint használt az apát ur ügyének. — A tisztesség nevében kell visszautasítania, igy érzi és írja F. ur, hogy valaki „sáros lábát egy becsületes emberbe törülje“, de F. urnák úgy látszik, nem a lába, de mintha a tolla volna sáros, elhagyja a tárgyilagosságot és nekimegy a helyett, hogy a dolognál maradjon, doronggal és egyéb szerszámmal Geiger Gyula személyének, — mulattatására a „T. K.“ olvasóinak. A mi a legszebb, Hanny Gábor ur védője nolens- volens elismeri egyenként a „Sz. V.“ által felhozott tények valódiságát. — Kérkedik F. ur a szekszárdi plébánia hazafiságával, a trón és dinasztia iránti hűségével. Jól van. Hanem hát egyházunknak fő- és alap jellemvonása, hogy a mit az ember szivében érez, annak megfelelő f o r-\ mában külsőleg is adjon kifejezést. És a szekszárd-belvárosi róm. kath. lelkészt hivatal hű loyalitását olykép nyilvánítja, hogy mikor a székváros minden hivatalán, minden nyilvános épületén, minden iskoláján és templomán ott vannak az országos mély gyásznak látható külső jelei, — akkor ott a főtéren díszelő plébánia tün etve, nem tűz ki gyászlobogót. F. ur avval igazolja a mulasztást, hogy a kultuszminiszter a zászló kitűzését nem rendelte el. De hát hol van akkor a loyalitás ? Oh, a loya- litás különbséget tesz, hogy a szeretett apostoli király fia milyen halállal múl ki és hogy szó és betű szerint mit parancsol a miniszter, s a loyalitás a körülményekhez képest alkalmazkodni is tud. De igaz, úgy olvasom, hogy a temetés napján kint lengett a templom tornyán egy gyász- lobogócska! Ha öngyilkost az egyháznak gyászolnia nem szabad, minek volt akkor a gyászmise és minek volt a templomon a zászló ? Magasztosabbnak tartja talán czikkiró az ur házánál azt a lakot, hol esz- nek-isznak, alusznak és füstölnek — liígyjük : kis pipáju és sok dohányu — szent férfiak, és hol hi- vataloskodnak és egyebeket tesznek ?! A plébániaiak és lelkészi hivatal szentebb a szcntegyháznál?? Tagadnia nem lehet, tehát gorombáskodik F. ur. Tény pedig, hogy a szekszárdi plébánián fekete zászló nem volt és e tényen F. ur most már még akkor sem tud változtatni, ha Geiger Gyuláról még azt is írná, hogy ezüst-kanalat lopott. Védszárnyai alá veszi Hanny Gábor apát-plébános urat F. ur azért is, hogy a mély gyász órájában, lakodalmon, czigányzene mellett mulatott, — és védő szerep helyett egyszerűen tanú lett, a mint beismeri, hogy ő is részt vett H. u r t á r- saságában a lagzin. Bevallom pedig, hogy én a „Sz. V.“ erre vonatkozó állításának megczá- f olás át vártam leginkább és őszintén sajnálom, hogy az általam különben nagyon tisztelt apátot illető ezen hirt is. melyet tevesnek véltem, F. ur czikkóben megerősítve találom. Egyébiránt megbo- csájtható lakmározása IT. urnák, hisz ő, miről védője világosit fel, csupán mint privát ember volt a mulatságon! Tekintsük csak kissé azt a sokszor említett loyalitást! Mint pap nem tűzi ki a gyászlobogót, a vallási dogmák mögé bújván, — de azért ő is loyalis! Mint privát ember elmegy czigányzene mellett mulatni akkor, mikor a királyfit temetik, no Hanny Gábor, a privát ember is nagyon loyalis. Köszönöm... Nem lett volna hát jobb, ha F. ur szépen, szerényen hallgat ? Egyet azonban megemlithetett volna védő ur, — ha már jónak látta provokálni a közfigyelmet — mi az apát urnák loyalitása mellett szól. T. i., ha megírja, hogy utóbbi mindenkor, alattvalói hűséggel és keresztényi megadással részt vett ö felsége a király születés napján a főispán által adott loyaíis ebédeken ! Talán e z, az igazi loyalitás ! Gustibus . .. A czikkiró H. ur álláspontját, nagyobbára a dologhoz nem tartozó személyeskedésekkel védi. Kérdem, mi köze az országos gyásznak és Hanny ur által való meg nem tartásának ahhoz, hogy Geiger Gyula katholikus-e, vagy unitárius és hogy Hanny Gábor volt, de már megszűnt előfizetője a „Szekszárd Vidékének“ ? Politikai elvváltoztatásnak pedig e dologhoz szintén annyi köze van, és nem tagadom, e kérdés feszegetése, ezt a „Tolnamegyei Közlöny“ hasábjain olvasva, legalább is furcsa benyomást tesz az emberre. T, K. T. szerkesztő ur! Olvastam a „Tolnamegyei Közlöny“ utóbbi számában a szekszárd-belvárosi apátplóbános eljárását igazoló czikket, hogy t. i. a főtisztelendő ur egyháza kánonai értelmében halasztotta el az egyházi gyásztisztesség-tételnek minden nyilvánítását mindaddig, mig hivatalosan nem konstatáltatok, hogy a trónörökös beszámíthatatlan lelki állapotban követte el az öngyilgosságot. Jó, nincs hozzá szavam. Isten nem személy- válogató, ne legyen az az egyház se. Egy mértékkel mérjen koldusnak, királynak. De hát, a mi korunkban láttunk-e akár egy utszéli fáról lemetszett vándorlólegényt is, ha római katholikus volt is, egyházi szertartás nélkül a temető árkába temetni ? Nem! Mert a bonezoló orvos, ha más okból nem is, a humanitás érzetéből kiadja, nem tagadja meg azt a bizonyítványt, hogy az az öngyilkos beszámíthatatlan lelki állapotban követte el az öngyilkosságot és igy egyházi szertartással eltemethető. Már most, azt csak feltételezni is, hogy azok a bonezoló orvosok ott Béesben oly nyilatkozatot fognak adni a király fiáról, melynek alapján a mélyen sújtott apa, anya, a királyi család még abban a vigasztalásban se legyen részesíthető, hogy drága halottja felett katholikus harang konduljon, „Miserere“ és „Libera“ zendüljön, előtte beszentelt sírbolt vasajtaja nyíljék: ezt feltételezni valóban oly bornirtság, melyet főtisztelendő Ilanny Gábor apátplebánosról elhinm nagyon nehéz. Rósz helyen alkalmazta az apátplébános ur azt a különben nagyszerű elvet, hogy „inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.“ Ha az volt az apátplébános ur aggodalma, hogy hátha az a királyfi oly igen nagy bűnt követett el, melyet az Isten sem bocsát meg : akkor kétszeres, nem, százszoros oka volt a legmélyebb gyász nyilvánításának meg nem tagadására! Tény, hogy a gyászlobogó ki nem tűzésével az apátplebános ur sokakat megbotránkoztatott, pe- ! dig tudhatná, hogy meg van Írva: „Jaj a botrán- koztatónak!“ Egy elfogulathan. Jelige: „Urak a papok!“ T. szerkesztő ur! A „Sz. V.“ 7. számában megjelent czikkre, melyben Hanny Gábor apát-plébános urat e lap megrótta, a „Tolnamegyei Közlönyében felel valaki. Hogy lássa az egész világ, hogy mennyire tért nyit e lap a jogos védelemnek, — közlöm alábbiakban én is e czikket. Félreértések kikerülése végett azonban figyelmeztetem olvasóimat, hogy az általam hozott szövegezés a valódi. — Ennek ugyanis az a története, hogy Báter János nyomdász egyik szedő- gyereke zsidó vallásu és mint ilyen, csupa rosszakaratból a leghat ilyosabb érveket ólomnak hagyta, én azonban szerencsére megkeritettem a kéziratot, — hogy mily áron ? azt megmondom máskor. — íme tehát a czikk lényegének kivonata. Meg kell akadályozni, hogy valaki sáros czi- pöjét egy becsületes emberbe törölje, — a ki ezt mégis tenni akarja, az hordjon kaloesnit. — Hogy az apát ur zászlót nem tűzött ki, annak megvolt az oka: nem volt neki se pénz. se posztó, — meg Pirnitzernél sem volt. 3 hó előtt pedig sehogy sem tudta volna elkészíteni. Különben senki sem mondta meg az apát urnák, hogy Rudolf trónörökös meghalt, tehát nem tudta; de még most sem tudja, gancz ánfach! (ez egy latin mondás.) Végre pedig tagadom, hogy született volna valaha egy Rudolf nevű trónörökös, — 3 nap múlva azonban mégis kitudódott, hogy öngyilkos lett, Dr. Wiederhofer azonban elmulasztotta az orvosi bizonyítvány megküldését, nekünk, hogy ezt elmezavarban követte volna el. A miniszteri rendeletben sem volt említve, hogy a plébánia-lakra is kell zászlót kitűzni, az apát ur tehát nem is tudhatta volna, hogy van-e egyáltalán plébánia-lak, ebből kifolyólag tetszés szerinti dolog Folytatás a rendkívüli mellékleten.
