Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-02-07 / 7. szám

7. szám. Szekszárd, 1889. február 7. TOLIBA ^-Á-IRIMLEGKSTEJ törvényhatósági, tanügyi, közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi heti közlöny. Előfizetési ár .­Egész évre..........................6 frt. Fél évre...............................3 frt. Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szer­kesztőséghez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség;: S é t p a t a k-u t c z a 1113. sz. a. Kiadóhivatal: Szóckenyi-utcza 172. sz. a. Hirdetési dijaik: r Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. Főmunkatárs: Séner Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Geiger Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. mayyai íiizáfyfi temetése napján. — 1889. február ő. — Hozzád esd e nemzet, Isten, Mert nincs más, ki meg enyhítsen. Szólsz s ezédrusfák töredeznek, S szívek gyászban repedeznek. Libanus volt dicsőségünk, Czédrusunk O s reménységünk: Porba hullott, semmivé lett — Jaj, hogy ilyen csak az élet ! Egyformán zeng síri ének, Mind királynak, mind szegénynek ; Am cl kit ma tesznek sírba, Milliók gyászolják sírva. Az erős fát vihar érte, Egy világ szól: kár még érte ! A magyar nép némán hallgat, Erez bűt és aggodalmat. A ki élt e nép javéiért, Az „imádott szép házéiért11: Annak szíve nem dobog már — Szép hazáinkra vajh' mi sors vár ? Könyves Kálmán miveltsége, Nagy Lajosnak vitézsége, Mátyásunknak igazsága, Jó királyunk szívjósága ; * Áldott szíve az anyának És gyöngye a koronának : Magyaroknak honszerelme : Mind-mind együtt fénylett Benne. Felhős égen rossz csillag jéír, Szép reményünk elhamvadt már ; Keseregjen Magyarorszéig, Köny fürösszon minden orczát ! Minden ajkról ima keljen, Szebb jövőért esdekeljen : Áldja isten koronáinkat, S mi szegény magyar hazánkat ! Sántfia Síázcfy. A. gyász városunkban. Tegnap helyezték el Eezső trónörököst a ma­gyar ^ király fiát, a pi agyar korona országának örö­kösét, a Habsburg ház évszázados temetkezési he­lyén a bécsi kapuczinusok kriptájában örök nyuga­lomra. Rezső trónörökös ki múltáról az első hírek ja­nuár 30-án délután 3 órakor terjedtek el városunk­ban. A szekszárdi, távíró-hivatal főnöke magán tá­viratban értesittetett BpestrőJ, hogy líudolf trónörö­kös Mayerlingben — hol vadászaton volt, szivszól- hüdésben meghalt. A hirt nyomban közölte Si- montsits Bélával, megyénk alispánjával, aztán vil­lámgyorsasággal terjedt el a megrendítő esemény, mely még az nap több budapesti távirat által végleges megerősítést is nyert. Tolnavármegye alispánja még szerdán este kitüzette a gyászlobogót, csütörtökön délelőtt a vá­ros összes középületein, Mayer-Arlow magán inté­zeten, ott lengett a gyászlobogó. Csak a szekszárd- belvárosi plébánia épületen és a rom. katli. iskola épületein, a belvárosi templomon hiába kereste azt a város közönsége. A vármegye épület homlokzatán, s a kir. tör­vényszék felöli részén külön-külön lobogó volt, a városházán, a szekszárdi takarékpénztár épületein — úgy a pénztár, mint a kaszinó részéről külön- külön lobogó, a Bezeródj-utcza végén az adó- és illeték kiszabási hivatal, a Szóchenyi-utczában a Tolnamegyei adófelügyelő, a Tolnamegyei takarék és Hitelbank, az uradalmi számtartóság, és erdő­gondnokság, járásbíróság, Mayer-ArJow-féle ma­gántanintézet, uradalmi ügyészség, csendőrség, pol­gári olvasókör, a polgári iskola, az újvárosi temp­lomon mindenhol s túlnyomókig ez alkalomra ujon­nan készített gyászlobogók lengtek. A belvárosi róni. katb. iskolán csak negyed napra tűzték ki a fekete zászlót. Városszerte óriási megdöbbenést keltett a szo­morú hir és mély gyászba borította minden igaz magyar ember lelkét. A szini előadásokat beszüntették s csak ma a temetés után fognak ismét játszani; a február hóra kitűzött tánczvigalmakat, köztük a nagy előké­születekkel és költséggel rendezett korcsolya bált, úgy a polg. olvasóköri bált, továbbá a kaszinó által tervezett halvacsorát a rendezőségek önként beszün­tették, vagy elhalasztották. Maga a korcsolya bál elmaradásával a rendezőség tagjai az eddig több 100 frt költség viselését magukra vállalták. A czigányzene elnémult a nagyvendéglőben is. Az összes nyilvános helyeken hallgat a zene, megszűntek a mulatságok, néma csend honolt min­denütt, az emberek arezán ott ült az igaz fájdalom, melyet a fenséges uralkodó házat s vele nagy Ma­gyarországot oly megrendítő alakban ért szerencsét­lenség teremtett. A nép legegyszerűbb rétegeiben a gyászos esemény elbeszélése közben könnyeket láttunk ax szemekbe tolulni, egyszerű polgár emberek egész mélyében átérezték a csapás nagyságát és sírva be­szélték el a magyar királyfi halálát egymásnak, szóval az egész város őszinte és igaz részvéttel osz­tozott az országot ért megrendítő csapásban. — Az összes hivatalok szüneteltek, az ügyvédek, peres fe­lek elhalasztották tárgyalásaikat, a napszámos is megülte e napot, mert a legnagyobb kegyelet, a legodaadóbb fájdalom, az általános és legőszintébb részvét nagy napja volt ez, melyet mindenki a nagy halott feledhetien emlákénék szentelt s szivéből ál­dást, örök békét kórt a korán ki szenvedett drága hamvaira. Folyó hó 2-án a főispán gr. Széchenyi Sán­dor is megérkezett, ki aztán az alispánnal egyet­értve elhatározta, hogy február 12-éro rendkívüli megyei közgyűlést hi össze, melyen a megye is gondoskodni fog arról, hogy a nemzet gyászából részvétét kivehesse. Egyúttal a főispán elhatározta, hogy a megye képviseletében a folyó hó 5-én — kedden — megtartott temetésen is személyesen részt vesz Becsben. A temetés napján délelőtt 10 órakor tartatott meg a gyász istenitisztelet a megboldogult lelki üd­véért a dalárda közreműködésével, a mely két dal („Libera“ és „Mórt oly borús ?“) eléneklé- sével emelte az ünnepély fényét. •—- A belvárosi plébános celebrált és M i k ó György újvárosi plébános, Fájtli és Razgba káplánok segédkez­tek. A templom egész belsejét megtöltötte a nagy- közönség. Ott voltak hivatalosan is a megyei tiszti­kar Simontsits Béla alispánnal az ólén, a kir. tör­vényszék testületileg Siebenfreud Béla vezetése mel­lett, a kir. ügyészség, az adófelügyelőség, adó- és illetékkiszabási hivatalok, posta és táviró hivatalok, a város képviselő-testülete, az alapítványi urodalom tisztviselői, selyemtenyósztési hivatal, m. kir. csend­őrség, az iskolák növendékei és tapitói, — közöt­tük a polgári fin- és felső leányiskola zászlóval °fb. A temetés idejében, kedden délután 4—5 óráig az újvárosi r. katb. és a református templom­ban zúgtak a harangok, mint általában az egész országban, csak a belvárosi templom tornyaiban voltak némák a harangok, a belvárosi plébánia hi­vatal n e m gyászolta a magyar királyfi elhunyté t. Általános megbotránkozást keltett város­szerte az a tapintatlanság, a melyet Hanny Gábor, Felséges apostoli királyunk által kinevezett, szek­szárdi belvárosi plébános, a megdicsőült trónörökös halála alkalmával mintegy tüntetésszerüleg elkövetni jónak látott. Minden középületre kitűzték a gyász­lobogót a megrendítő gyászhir hallatára, mely párt­ós valláskülönbség nélkül mélyen lesújtotta, elszo­morította az ország minden nemesen érző emberét a palotáktól az utolsó kunyhóig. A közhivatalok, intézetek, -—■ az újvárosi plébános a templomra tűzte ki a lobogót — és magánosok, kiknek eddig nem volt gyászlobogójuk, lázas sietséggel iparkodtak azonnal csináltatni, hogy részt vehes­senek az országot mélyen megrendítő gyászban és kifejezést adhassanak szivük legmélyebb rész­vétének. — Csak a szekszárdi belvárosi plébános nem tartotta érdemesnek arra az apostoli ma­gyar király fiának emlékét, hogy gyászlobogóját — melyet már más Ízben rögtön sietett kitűzni — a plébánia épületre, mint a r. katb. lelkészi hiva­talra helyeztesse; nem tűzte ki máig sem, a r. katb. iskolaépületre pedig csak napok múltán he­lyezték — mintegy kelletlenül; pedig a boldogult trónörökös halálának okát első ízben hivatalosan szivszélbüdösnek konstatálták. Eleinte azt hitték,, hogy talán felsőbb hatóságától nyert utasítás követ­keztében tartózkodik a részvét nyilvánításától; azért a hozzánk fordulók sürgetésére táviratilag kérdést intéztünk e végett a „Pécsi Hírlap“ szerkesztőségé­hez, bónnót az ellenkező értesülést nyertük. Sőt ennek daezára oly különcz és legnagyobb mérték­ben elitélendő tapintatlanságot követett el, hogy — mini közvetlen forrásból értesülünk — még a gyász­Mai számunkhoz „Tolnamegyei Hölgyek Lapja“ czirnü mellék-lapunk van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents