Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-02-07 / 7. szám

SzekszéLrcL "V icLélce_ mise megtartása iránt is kételyeket támasztott és Pécsre sürgönyzött, hogy kell-e neki gyászolnia ? Pécsről aztán megkapta a választ, hogy püspöke, káptalana és az egész egyházmegye a megdicsőült- höz méltó mély gyászba borult. A pécsi püspöki rezidenczián, káptalani épületeken, lyceumon csak­ugyan ott lengtek mindenütt a gyászlobogók, csak Hanny Gábor mélységes vallási érzetével nem tudta megegyeztetni azt, hogy az apostoli magyar király fia emlékének megadja a köteles részvétet és tiszteletet. Mintegy parancsszóra tartott gyász­misét kedden és ugyanakkor délelőtt kidugatott a templom tornyára egy piczike lobogót. — Jézus isteni tana és a valódi keresztényi sze­retet a halálban kibékül mindennel; a ki pedig még az emberi érzések legszentebbíkében is az üres formaságokhoz ragaszkodik és különleges nézeteivel szenveleg, az nem felel meg a keresz­tény vallás igazi intenczióinak ! — Nehezünkre esik. e kellemetlen és a vallási türelmetlenség túlhajtá- saiból származó iigjdoen felszólalni, de a közönség minden rétegében oly nagymérvű megbotránkozást keltett a plébános ur eljárása, hogy nekünk, mint a sajtó egyik igénytelen, de igazságos közegének, a megsértett közvélemény és közérzület nevében szintén megbotránkozásunknak kell kifejezést ad­nunk a plébános ur eme különös és kegyeletien eljárása miatt. Tudtára adjuk a plébános urnák, hogy a közönség minden részéből felszólítottak ben­nünket, hogy őt tapintatlansága miatt kemény meg­rovásban részesítsük ; s hogy ezúttal kíméletesebbek vagyunk, azt csak papi állásának, szerencsétlen el­fogultságának és ismert vallási türelmetlenségének köszönheti. Tartoztunk eme felszólalásunkkal váro­sunk megsértett középületének, tartoztunk min- magunknak, mint a közvélemény és közérzület egyik őrének, és főleg eleget teszünk ez alkalom­mal a felséges uralkodó ház iránti loyalitásunk és bű ragaszkodásunknak, melynek eme megrendítő gyász alkalmával kétszeres mérvben kell, hogy ki­fejezést adjon az ország minden igaz polgára, — csak úgy látszik Hanny Gábor plébános ur feled­kezik meg az apostoli magyar király és a dinasztia iránti köteles loyalitásról. Sőt oly csekélybe vette az országos gyászt, hogy kedden délután — éppen a trónörökös temetése órájában, mikor az újvárosi róm. kath. és a reform, templom tornyaiban s az ország minden templomában a harangok tompán zúgtak s hirdették, hogy Magyarország nagy és mély gyászba borult, a mikor minden magyar em­ber fájdalommal szivében gondolt a bécsi kapuczi- nusok sötét sírboltjára, a mely örökre s végkép eltemeti ma a magyar nemzet annyi nagy és szép reményeit, ebben a szomorú órában csak a bel­városi templom nagy harangjai álltak némán, hall­gatagon, — de a plébános annál vigabban, mert ✓esküvőt, lakodalmat tartott ép ez órában, este pedig egész udvarával elment a lakodalmas házba és ott czigányzene mellett vigadott a teme­tés napján. Az országos gyász és kegyelet ily nagy­mérvű megsértése egy pap részéről a legmélyebben megbotránkoztatta a város közönségét. Ezt a szeny- folfcot nem hagyhattuk városunkon száradni. A szek­szárdi apátplebános — a kit a király nevezett ki — s a szekszárdi belvárosi r. kath. elemeknek pásztora és vallási képviselője, ezen általános fel­háborodást szült magatartásával oly brutális ellen­tétbe helyezte magát, híveinek a trón és dinasztia iránt mindig szivük mélyében őrzött, feltétlen hű­ségével és lojalitásával, hogy eljárásáért s annak összes következményeiért itt a nyilvánosság utján egyedül és kizárólag őt felelőssé tenni s a meg­sértett közérzület nevében őt és eljárását is n y i 1- t a ii elítélni kellett. •— A laibachi polgá­rok azért, mert az ottani püspök nem tűzte ki a gyászlobogót, azzal vettek maguknak elégtételt, hogy a püspöki kastély összes ablakait kövekkel beverték. A szekszárdiak nem verték be az apát ablakait s ezt helyesen tették, de azért .mindenki lelke mé­lyéből kárhoztatja a belvárosi plébánosnak amaz érthetetlen eljárását, melylyel szembe helyezte ma­gát e város közönsége, saját püspöke, a magyaror­szági rom. kath. egyház legfőbb papja, az eszter­gomi prímás s az egész ország közvéleményével s nem restelte a magyar apostoli király iránti illő ja 1 i t á s á nak ily s ó r tő m ó- d o n kifejezést adni. S z á m o 1 j o n h á t ért o. Legújabb részletek a trónörökös halá­láról. A „Pesti Hírlap“ e hó 5-iki számában a következő érdekes részleteket közli: Bécsi arisztokrata körökkel érintkező s Bécs- ből ma hazatért előkelő állású egyén beszélte ma nekünk az alábbi elmondott feltűnő részleteket. Az első verzió, mely a trónörökös öngyilkos­sága alkalmával felmerült, hogy egy nő az oka a katasztrófának, immár kétségen kívül áll. Az ifjú Ve- csera bárókisasszonyok egyike, a ki a legkiválóbb szépségek közé tartozott a bécsi úri körökben, volt az oka a trónörökös öngyilkosságának. Anyja is hi­res szépség; atyja egypár évvel ezelőtt halt meg Egyiptomban, a hol főkonzul volt. A trónörökös és Vecsera báró kisasszony vi­szonya már régibb keletű s az udvari és főúri kö­rökben ismeretes volt. Az utóbbi időben azonban a trónörökös már rá unt a visszonyra s fel akarta azt bontani. De nem úgy a bárókisasssony, a ki mindenütt nyomában volt a trónörökösnek, utána járt mindenüvé, a hol rátalálhatott. így ment el Meyerlingbe is a trónörökös után. A trónörökös hétfőn reggel ment ki Meyer­lingbe ; este már Vecsera bárónő is ott volt. ügy látszik, hogy közte s a trónörökös közt heves jele­net fordult elő, s az utóbbi mindenképpen szakítani akart, miért is bizonyára mereven elutasitá a nőt a kastélytól. Kedden virradóra Vecsera bárókisasszony Me- yerlingtől fél órányira, Heiligenkreuz mellett (nem messze Badentől) agyonlőtte magát. (A Münchener Neueste Nachrichtent, mely ez öngyil­kosságot jelenté, lefoglalták. Ugyancsak ma érkezett a Couier de Bruxelles, mely azt jelenti, hogy a pár nap előtt Bécsből eltűnt Vecsera bárókisasszonyt Baden mellett, önkeze által agyonlőve, találták meg. íme az összefüggés ! A szerk.) Ez tehát tény. Vájjon volt-e valaki kíséretében, vagy hagyott-e hátra levelet, azt nem tudják. Öngyilkossága azon­ban csakhamar ismeretes lett Bécsben. A báróki­sasszonynak igen sok tisztelője volt, a kik hiába ostromolták kegyéért, miért is a trónörökössel való viszonyát irigységgel nézték. Ez ifjú arisztokraták már régóta ingerültek voltak a trónörökös ellen. A bárónő udvarlói közt volt a braganzai her- czeg is, a kinek (mint az jelentve volt) a trónörö­kös szintén irt levelet. Az ingerült hangulat még inkább növekedett a fiatal arisztokraták közt, mi­kor, látták, hogy a trónörökös meg akarja szakí­tani a viszonyt, a bárónő azonban szorosan ragasz­kodik hozzája. Mikor hire érkezett Bécsbe, hogy Vecsera bá­rónő megölte magát, néhány mellőzött ifjú ariszto­krata állítólag Meyerlingbe ment, hogy elégtételt szerezzen. Úgy beszélik, hogy valóságos megroha- násnak volt a trónörökös kitéve, túlnyomó számuk ellen nem védekezhetett s kegyetlenül elbántak vele. Azok a koponyasebek, melyeket a revolverlővés maga -nem magyarázhat meg, állítólag innen ered­tek. (Ez merőben hihetetlenül hangzik; bérelt em­berekről inkább föltehető az ily brutálitás. A szerk.) Ennek következtében a trónörökös, a ki ekkor ér­tesült először Vecsera bárónő öngyilkosságáról, agyonlőtte magát s a beavatottak azt mondják, hogy öngyilkosságának okát tudatta az uralkodóval. Azt hiszik, hogy e verziókat nem sokára bizonyos ga­vallérok ellen alkalmazandó rendszabályok fogják megerősíteni. E közleményt kiegészítik a nevezett lap teg­napi számában hozott következő újabb részletek. Mint lapunknak Becsből Írják, ott ma ismét egész határozottsággal az a liir tartja magát, hogy a boldogult trónörökös szerelmi dráma áldozata lőtt, a mennyiben V a- csora bárókisasszonyt — ki már az előző napot is nála töltötte — szerdán reggel meglőtte s aztán maga ellen for­dította a gyilkos fegyvert. A szolgák hallottak ugyan tár- I lilÜifttli mát és segélykiáltásokat a hálószobából, de nem mertek belépni. A baronesse hátulról van meglőve s igy a lövés menekülés közben érhette. Holttestét haladéktalanul Heili- genkreuzba szállították s az ottani zárda halottaskamrájá­ban tették koporsóba, aztán ezélzatosan terjesztették azt a hirt, hogy Heiligenkreuzban önkeze által kivégezve találták meg. Kedden este. egyébként több más hölgy is volt künn Meyerlingben, az ott jelen volt urak társaságában. Ezeket azonban a katasztrófa után a legnagyobb sietséggel eltávo­lították, mielőtt még idegenek jöttek volna ki Meyerlingbe E verzió alapján most annál bizonyosabbnak tartják, hogy a trónörökös Vecsera kisasszonyt és magát őrültségi roham­ban ölte- meg. (Talán mondanunk sem kell, hogy mi ezt a verziót szinte hihetetlen mendemondának tartjuk. A szerk.) — Tolna vármegye törvényhatóságá­nak közigazgatási bizottsága február 8-án ülést tart. = Megyei pótadó kivetése körüli felebbviteli bizottságban tagok lettek: Büky György, Bernrieder József, Kramolin Emil, Péchy József. = A börtönvizsgáló bizottság tagjai: dr. Szigetk Gábor, Totth Ödön, Varasdy Lajos, Sebők Kálmán a központi, Perczel Lajos, Perczel Dezső és Jeszenszky Andor pedig e járási börtönök meg­vizsgálására választattak meg. = A közigazgatási bizottság erdészeti albi­zottsága tagjaivá Totth Ödön, Perczel Lajos, elnö­kévé gr. Széchenyi Sándor főispán, helyettes elnö­kévé Totth Ödön, jegyzővé dr. Novák Sándor Vá­lasztattak. =: A II. fokú erdei kihágási bíróság tag­jaivá választattak, rendes tagokká: Döry Dénes, Örffy Lajos, Länderer Arthur és Günther Károly. Póttagokká : Perczel Lajos, dr. Szigeth Gábor, Fu- gerth Károly és Rináldi Ottó, a bizottság jegyző­jévé eluökileg dr. Novák Sádor megyei II. aljegyző lett megválasztva. HIVATALOS RÉSZ. Megyénk főispánja a trónörökös gyászos el­hunyta alkalmával az alábbi közgyűlési meghívót bocsájtotta' ki: Van szerencsém a törvényhatósági bizottság t. ez. tagjait, az Ö cs. és kir. Fensége, RUDOLF trónörö­kös megrendítő, váratlan elhunyta alkalmából teendő intézkedések tárgyában folyó évi február hó 12 én délelőtt 11 órakor a vármegyeház gyüléstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tiszteletehmeghivni. Nagy-Dorogh 1889. évi február hó 3-án. Gr. Széchenyi Sándor, főispán. HELYI HÍREK. — Gróf Széchenyi Sándor megyénk főispánja folyó hó 1-én délután érkezett meg Bonyhádról városunkba, s itt az alis­pánnal egyetértve elhatározták a módozatot, melylyel megyénk a trónörökös gyászos el­hunyta alkalmával részvétét fogja kifejezni. A főispán személyesen vett részt a folyó hó 5-én tartott temetésen, az alispán azon­ban asztmathikus betegsége miatt nem me­hetett el. A főispán folyó hó 3-án hagyta el városunkat. — Kitüntetés. I) ö m ö t ö r Lászlót, a fárad­hatatlan méhészeti vándortanárt, a méhészeti ügy egyik tevékeny és szakképzett előharczosát a pécsi kiállítási bizottság megérdemelt kitüntetésben része­sítette ; megküldötte neki a bizottság díszokle­velét a kiállítás körül kifejtett buzgalmának elis­meréseid. — Dr. Hilbert István szekszárdi ügy­védet pedig a méhészet elméleti és gyakorlati te­rén elért kiváló sikereiért és feltűnést keltő reform­jaiért a nagy arany éremmel tüntette ki. — Felhívjuk lapunk közönségének szives fi­gyelmét N o v á k Sándor ur birtokbérbeadási hir­detményére, mely szerint a Kis-Paks és Györköny közt levő 780 holdas birtokát hosszabb időre A>ér- beadni szándékozik. \ Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents