Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-02-07 / 7. szám

SzekszéLrcL "V icLélce_

mise megtartása iránt is kételyeket támasztott és Pécsre sürgönyzött, hogy kell-e neki gyászolnia ? Pécsről aztán megkapta a választ, hogy püspöke, káptalana és az egész egyházmegye a megdicsőült- höz méltó mély gyászba borult. A pécsi püspöki rezidenczián, káptalani épületeken, lyceumon csakugyan ott lengtek mindenütt a gyászlobogók, csak Hanny Gábor mélységes vallási érzetével nem tudta megegyeztetni azt, hogy az apostoli magyar király fia emlékének megadja a köteles részvétet és tiszteletet. Mintegy parancsszóra tartott gyászmisét kedden és ugyanakkor délelőtt kidugatott a templom tornyára egy piczike lobogót. — Jézus isteni tana és a valódi keresztényi szeretet a halálban kibékül mindennel; a ki pedig még az emberi érzések legszentebbíkében is az üres formaságokhoz ragaszkodik és különleges nézeteivel szenveleg, az nem felel meg a keresztény vallás igazi intenczióinak ! — Nehezünkre esik. e kellemetlen és a vallási türelmetlenség túlhajtá- saiból származó iigjdoen felszólalni, de a közönség minden rétegében oly nagymérvű megbotránkozást keltett a plébános ur eljárása, hogy nekünk, mint a sajtó egyik igénytelen, de igazságos közegének, a megsértett közvélemény és közérzület nevében szintén megbotránkozásunknak kell kifejezést adnunk a plébános ur eme különös és kegyeletien eljárása miatt. Tudtára adjuk a plébános urnák, hogy a közönség minden részéből felszólítottak bennünket, hogy őt tapintatlansága miatt kemény megrovásban részesítsük ; s hogy ezúttal kíméletesebbek vagyunk, azt csak papi állásának, szerencsétlen elfogultságának és ismert vallási türelmetlenségének köszönheti. Tartoztunk eme felszólalásunkkal városunk megsértett középületének, tartoztunk min- magunknak, mint a közvélemény és közérzület egyik őrének, és főleg eleget teszünk ez alkalommal a felséges uralkodó ház iránti loyalitásunk és bű ragaszkodásunknak, melynek eme megrendítő gyász alkalmával kétszeres mérvben kell, hogy kifejezést adjon az ország minden igaz polgára, — csak úgy látszik Hanny Gábor plébános ur feledkezik meg az apostoli magyar király és a dinasztia iránti köteles loyalitásról. Sőt oly csekélybe vette az országos gyászt, hogy kedden délután — éppen a trónörökös temetése órájában, mikor az újvárosi róm. kath. és a reform, templom tornyaiban s az ország minden templomában a harangok tompán zúgtak s hirdették, hogy Magyarország nagy és mély gyászba borult, a mikor minden magyar ember fájdalommal szivében gondolt a bécsi kapuczi- nusok sötét sírboltjára, a mely örökre s végkép eltemeti ma a magyar nemzet annyi nagy és szép reményeit, ebben a szomorú órában csak a belvárosi templom nagy harangjai álltak némán, hallgatagon, — de a plébános annál vigabban, mert ✓esküvőt, lakodalmat tartott ép ez órában, este pedig egész udvarával elment a lakodalmas házba és ott czigányzene mellett vigadott a temetés napján. Az országos gyász és kegyelet ily nagymérvű megsértése egy pap részéről a legmélyebben megbotránkoztatta a város közönségét. Ezt a szeny- folfcot nem hagyhattuk városunkon száradni. A szekszárdi apátplebános — a kit a király nevezett ki — s a szekszárdi belvárosi r. kath. elemeknek pásztora és vallási képviselője, ezen általános felháborodást szült magatartásával oly brutális ellentétbe helyezte magát, híveinek a trón és dinasztia iránt mindig szivük mélyében őrzött, feltétlen hűségével és lojalitásával, hogy eljárásáért s annak összes következményeiért itt a nyilvánosság utján egyedül és kizárólag őt felelőssé tenni s a megsértett közérzület nevében őt és eljárását is n y i 1- t a ii elítélni kellett. •— A laibachi polgárok azért, mert az ottani püspök nem tűzte ki a gyászlobogót, azzal vettek maguknak elégtételt, hogy a püspöki kastély összes ablakait kövekkel beverték.

A szekszárdiak nem verték be az apát ablakait s ezt helyesen tették, de azért .mindenki lelke mélyéből kárhoztatja a belvárosi plébánosnak amaz érthetetlen eljárását, melylyel szembe helyezte magát e város közönsége, saját püspöke, a magyarországi rom. kath. egyház legfőbb papja, az esztergomi prímás s az egész ország közvéleményével s

nem restelte a magyar apostoli király iránti illő ja 1 i t á s á nak ily s ó r tő m ó- d o n kifejezést adni.

S z á m o 1 j o n h á t ért o.

Legújabb részletek a trónörökös haláláról.

A „Pesti Hírlap“ e hó 5-iki számában a következő érdekes részleteket közli:

Bécsi arisztokrata körökkel érintkező s Bécs- ből ma hazatért előkelő állású egyén beszélte ma nekünk az alábbi elmondott feltűnő részleteket.

Az első verzió, mely a trónörökös öngyilkossága alkalmával felmerült, hogy egy nő az oka a katasztrófának, immár kétségen kívül áll. Az ifjú Ve- csera bárókisasszonyok egyike, a ki a legkiválóbb szépségek közé tartozott a bécsi úri körökben, volt az oka a trónörökös öngyilkosságának. Anyja is hires szépség; atyja egypár évvel ezelőtt halt meg Egyiptomban, a hol főkonzul volt.

A trónörökös és Vecsera báró kisasszony viszonya már régibb keletű s az udvari és főúri körökben ismeretes volt. Az utóbbi időben azonban a trónörökös már rá unt a visszonyra s fel akarta azt bontani. De nem úgy a bárókisasssony, a ki mindenütt nyomában volt a trónörökösnek, utána járt mindenüvé, a hol rátalálhatott.

így ment el Meyerlingbe is a trónörökös után. A trónörökös hétfőn reggel ment ki Meyerlingbe ; este már Vecsera bárónő is ott volt. ügy látszik, hogy közte s a trónörökös közt heves jelenet fordult elő, s az utóbbi mindenképpen szakítani akart, miért is bizonyára mereven elutasitá a nőt a kastélytól.

Kedden virradóra Vecsera bárókisasszony Me- yerlingtől fél órányira, Heiligenkreuz mellett (nem messze Badentől) agyonlőtte magát. (A Münchener Neueste Nachrichtent, mely ez öngyilkosságot jelenté, lefoglalták. Ugyancsak ma érkezett a Couier de Bruxelles, mely azt jelenti, hogy a pár nap előtt Bécsből eltűnt Vecsera bárókisasszonyt Baden mellett, önkeze által agyonlőve, találták meg. íme az összefüggés ! A szerk.)

Ez tehát tény.

Vájjon volt-e valaki kíséretében, vagy hagyott-e hátra levelet, azt nem tudják. Öngyilkossága azonban csakhamar ismeretes lett Bécsben. A bárókisasszonynak igen sok tisztelője volt, a kik hiába ostromolták kegyéért, miért is a trónörökössel való viszonyát irigységgel nézték. Ez ifjú arisztokraták már régóta ingerültek voltak a trónörökös ellen.

A bárónő udvarlói közt volt a braganzai her- czeg is, a kinek (mint az jelentve volt) a trónörökös szintén irt levelet. Az ingerült hangulat még inkább növekedett a fiatal arisztokraták közt, mikor, látták, hogy a trónörökös meg akarja szakítani a viszonyt, a bárónő azonban szorosan ragaszkodik hozzája.

Mikor hire érkezett Bécsbe, hogy Vecsera bárónő megölte magát, néhány mellőzött ifjú arisztokrata állítólag Meyerlingbe ment, hogy elégtételt szerezzen. Úgy beszélik, hogy valóságos megroha- násnak volt a trónörökös kitéve, túlnyomó számuk ellen nem védekezhetett s kegyetlenül elbántak vele. Azok a koponyasebek, melyeket a revolverlővés maga -nem magyarázhat meg, állítólag innen eredtek. (Ez merőben hihetetlenül hangzik; bérelt emberekről inkább föltehető az ily brutálitás. A szerk.) Ennek következtében a trónörökös, a ki ekkor értesült először Vecsera bárónő öngyilkosságáról, agyonlőtte magát s a beavatottak azt mondják, hogy öngyilkosságának okát tudatta az uralkodóval. Azt hiszik, hogy e verziókat nem sokára bizonyos gavallérok ellen alkalmazandó rendszabályok fogják megerősíteni.

E közleményt kiegészítik a nevezett lap tegnapi számában hozott következő újabb részletek.

Mint lapunknak Becsből Írják, ott ma ismét egész határozottsággal az a liir tartja magát, hogy a boldogult trónörökös szerelmi dráma áldozata lőtt, a mennyiben V a- csora bárókisasszonyt — ki már az előző napot is nála töltötte — szerdán reggel meglőtte s aztán maga ellen fordította a gyilkos fegyvert. A szolgák hallottak ugyan tár- I

lilÜifttli

mát és segélykiáltásokat a hálószobából, de nem mertek belépni. A baronesse hátulról van meglőve s igy a lövés menekülés közben érhette. Holttestét haladéktalanul Heili- genkreuzba szállították s az ottani zárda halottaskamrájában tették koporsóba, aztán ezélzatosan terjesztették azt a hirt, hogy Heiligenkreuzban önkeze által kivégezve találták meg. Kedden este. egyébként több más hölgy is volt künn Meyerlingben, az ott jelen volt urak társaságában. Ezeket azonban a katasztrófa után a legnagyobb sietséggel eltávolították, mielőtt még idegenek jöttek volna ki Meyerlingbe E verzió alapján most annál bizonyosabbnak tartják, hogy a trónörökös Vecsera kisasszonyt és magát őrültségi rohamban ölte- meg. (Talán mondanunk sem kell, hogy mi ezt a verziót szinte hihetetlen mendemondának tartjuk. A szerk.)

— Tolna vármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsága február 8-án ülést tart.

= Megyei pótadó kivetése körüli felebbviteli bizottságban tagok lettek: Büky György, Bernrieder József, Kramolin Emil, Péchy József.

= A börtönvizsgáló bizottság tagjai: dr. Szigetk Gábor, Totth Ödön, Varasdy Lajos, Sebők Kálmán a központi, Perczel Lajos, Perczel Dezső és Jeszenszky Andor pedig e járási börtönök megvizsgálására választattak meg.

= A közigazgatási bizottság erdészeti albizottsága tagjaivá Totth Ödön, Perczel Lajos, elnökévé gr. Széchenyi Sándor főispán, helyettes elnökévé Totth Ödön, jegyzővé dr. Novák Sándor Választattak.

=: A II. fokú erdei kihágási bíróság tagjaivá választattak, rendes tagokká: Döry Dénes, Örffy Lajos, Länderer Arthur és Günther Károly. Póttagokká : Perczel Lajos, dr. Szigeth Gábor, Fu- gerth Károly és Rináldi Ottó, a bizottság jegyzőjévé eluökileg dr. Novák Sádor megyei II. aljegyző lett megválasztva.

HIVATALOS RÉSZ.

Megyénk főispánja a trónörökös gyászos elhunyta alkalmával az alábbi közgyűlési meghívót bocsájtotta' ki:

Van szerencsém a törvényhatósági bizottság t. ez. tagjait, az Ö cs. és kir. Fensége, RUDOLF trónörökös megrendítő, váratlan elhunyta alkalmából teendő intézkedések tárgyában folyó évi február hó 12 én délelőtt 11 órakor a vármegyeház gyüléstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tiszteletehmeghivni.

Nagy-Dorogh 1889. évi február hó 3-án.

Gr. Széchenyi Sándor, főispán.

HELYI HÍREK.

— Gróf Széchenyi Sándor megyénk főispánja folyó hó 1-én délután érkezett meg Bonyhádról városunkba, s itt az alispánnal egyetértve elhatározták a módozatot, melylyel megyénk a trónörökös gyászos elhunyta alkalmával részvétét fogja kifejezni. A főispán személyesen vett részt a folyó hó 5-én tartott temetésen, az alispán azonban asztmathikus betegsége miatt nem mehetett el. A főispán folyó hó 3-án hagyta el városunkat.

— Kitüntetés. I) ö m ö t ö r Lászlót, a fáradhatatlan méhészeti vándortanárt, a méhészeti ügy egyik tevékeny és szakképzett előharczosát a pécsi kiállítási bizottság megérdemelt kitüntetésben részesítette ; megküldötte neki a bizottság díszoklevelét a kiállítás körül kifejtett buzgalmának elismeréseid. — Dr. Hilbert István szekszárdi ügyvédet pedig a méhészet elméleti és gyakorlati terén elért kiváló sikereiért és feltűnést keltő reformjaiért a nagy arany éremmel tüntette ki.

— Felhívjuk lapunk közönségének szives figyelmét N o v á k Sándor ur birtokbérbeadási hirdetményére, mely szerint a Kis-Paks és Györköny közt levő 780 holdas birtokát hosszabb időre A>ér- beadni szándékozik. \

Folytatás a mellékleten.