Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-12-25 / 66. szám

SzekszáurcL "V icLék:e_ le; együtt vannak azok, kik egymásért él­nek, egymást igazi szeretettel ölelik át s kik együtt örülnek annak, hogy egymásnak örömet okozhatnak ! — Boldogok, mert lei­köket, szivöket a szeretet magasztos érzete hatja át; érzik, örömtől ragyogó szemekkel látják annak csodás erejét, mely rövid időre a legszomornbb hajlékból is elűzi a gondot, a bánatot s az öröm derűjével árasztja el leiköket. Csak az lehet ezen a napon boldogta­lan, kinek lelkét a gonosz szenvedélyek, a gyűlölet, a bosszú ördöge már sivárrá, ko­párrá tarolta; kit a rut önzés vagy önhi­bája érzéketlenné tett már minden nemes eszme, magasztos érzés iránt! Az ilyen napról-napra sínylődő ember, ki lelkének szavát önmaga altatja el: rá­termett a boldogtalanságra ! „Ki meleg sze- retetet nem érez keblében, sem valódi bol­dogságra, sem valami nagynak kivite- telére nem képes, — az embert csak a sze­retet nevelheti az életre !;i A szeretet ünnepén örömmel, megelé­gedéssel tekinthetünk körül politikai, társa­dalmi életünk mozgalmai; a szabadelvű esz­mék diadalának térfoglalását naponta öröm­mel tapasztalhatjuk, a humanizmus jótékony hatása észlelhető mindenütt, ahol a tanultság a lelki műveltséggel karöltve jár; a becsületes munka tiszteletet elismerést viv ki magának az állami igaz­gatás, a társadalmi üdvös mozgalmak min­den körében, — a felszínen úszkáló és könnyű dicsőség után kapkodó szélhámosok pedig megszégyenülve vonulnak félre a jel­lem, becsület és munka emberének főlénye elől! A szabad eszmék úgy az állami, mint a társadalmi mozgalmak terén tért hódítanak; az elfogultság, szükkeblüség a léhasággal egyetemben nem tudnak már többé fölszinre vergődni, mert a nemes czé- lok iránti törekvés és a munka szere- t e t e diadallal emelkedik az önérdek hiú törekvései fölé ! A század szellemének meg nem felelő, a humanizmus nehéz küzdelmeivel szemben álló törekvéseknek el kell törpülniök, ha esetleg a magán érdekek, önző czélok in­gatag oszlopain föl is tünedeznek: mert alapjokban megdönti azokat az e m- bersz es retet, a világot örökké mozgató ideál ellenállhatatlan ereje ! A szeretet legmagasztosabb ünnepén szivünk legmélyéből kívánjuk azt, hogy a felvilágosodott korszellem diadala az emberiség jobb felének évezredes küzdel­mei után — mind ellenállhatatatlanabb erő­vel teremtse meg azt a jövőt, amikor az örök szeretet áldásait élvezhessék azok is, kik a legnemesebb czélok megva­lósításában kishitüleg kétkedtek, mert nem tudták fölismerni a szabad eszmék, az ide­ális törekvések és humánus gondolkodás ellenállhatatlan erejét! Az örök szeretet varázsával lelkűnkben küzdjünk a jobb jövőért és bizzunk küz­delmünkben s hallgassunk az Ur biztató szavára: „Megmondottam ember: küzdj és bízva bízzál !“ Sz. F. zz Jeszenszky Andor és br. Jeszenszky Sán­dor örökösei nevében br. Jeszenszky Ignácz csib- ráki lakos és nagybirtokosnak — a csibráki rom. kath. felekezeti elemi népiskola fentartási költségei­hez való hozzájárulás tárgyában hozott közigazga­tási bizottsági határozat ellen beadott fellebbezését a vallás és közoktatásügyi in. kir. miniszter eluta­sította. zz Fadd község képviselőtestülete által a sza­bad kikötő használatára vonatkozólag megállapított szabályzatot a 12. §. törlésével a földmivelésügyi m. kir. miniszter jóváhagyta. bíróságok köréből. Dr. Hodossy Géza volt szekszárdi kir tör­vényszéki vizsgálóbíró, mint újonnan kinevezett paksi aljárásbiró, hivatalát elfoglalta. Helyébe jött mint vizsgálóbíró Kulin Sándor törvényszéki a'jegyző. Kinevezés. 0 Fe’sége a király Hamza Géza pestvidéki trszóki jegyzőt pályázat nélkül a szekszárdi kir. trszékhez bíróvá nevezte ki. Dr. Horváth Ferencz újonnan kinevezett szek­szárdi kir. járásbirósági albiró múlt hétfőn tette le az esküt és elfoglalta hivatalát. mit bízzak? Próbálkozzék mega hírrovattal!“ Nem volt bennem valami nagy bizalma. Akkor még fia­talok voltunk én is, a lap is. Pláne a lap, egészen a gyermekéveit élte, épen akkor ment át a fogzá­son, a csikó-fogai elhulltak s újak nőttek helyette. Kilencz óv sok idő egy ember életében, de hát még egy lapéban ! Több mint száz kötet bar- nállik a polczokon a miket mind mi irtunk össze! Istenem, mennyi tenger betű ! S e tengerben meny­nyi esemény eltemetve. . . Ha úgy délutánonként néha unalomból lapoz­gatok bennök, hogy elétárul a múlt, aranyos por­ral behintve. Csak kilencz esztendőről van szó s mégis mintha már a múlt század elavult perga­mentjei között turkálnék. Minden lapról emlékeze­tembe villan valami — apró diadalok, apró örö­mek, apró keserűségek. Aprók, de igazak. Most bent ülök a parlamentben (mert az ócska nairy Íróasztal, a mely mellé kilencz év előtt tele­pedtem, oda is elvitt engem), de az országot ráz- kódtató politikai viharokra vissza nem tudok gon­dolni oly borzongva, mint a mi bárányfelhőinkre. Ah, milyen rettenetes nap volt az, mikor a ühycy Kálmán halálát hoztuk szép kövér hetükkel, meleg hangú nekrológgal. Kitett magáért a repor­ter, kivált stylaris szempontból : az egész közle­ménynek csak az az egy baja volt, hogy az öreg Ghycy maga is elolvasta jó egészségben. Leverten, szemlesütve jártunk az utczákon. Maga a „gyilkos“ reporter — hetekig nem mert mutatkozni. De bezzeg megdobban szivem a kevélységtől, ha egy-egy olyan közleményre fordítok, a hol „mi“ hoztuk az első értesítést. Sok van olyan. Tarkán mosolyog le az elsárgult papírról. . . Ni, ni, ez meg itt egy czikk még a szegény Kakujay Gyufa tol­lából. U vezette a közgazdasági rovatok Jószivü, be­csületes fiú volt, de én mindig azzal boszantottam, hogy rossz nemzetgazda. Erről folyt az örökös disputa. Gyenge testalkatába belekötött valami nyava­lya és elvitte. Derék jó öregünk (mert „jó öregé­nek hittük) szépen elaludott örökre, ■'egy tavaszi hó­napnak épen az utolsó napján. Persze, hogy ón ezt is felhasználtam argu­mentumnak : — Hát nem mondtam mindég, hogy nem spekulativ szellem. Ha még huszonnégy óráig huzza a betegségét, fölv ellette volna a jövő havi fize­tését is. Vig atmosphera van a redakeziókban. Ott még a halált is kifigurázzák. Nem is jár az oda gya­korta. Hogy a lánglelkü költőért: Reviczky Gyulá­ért mégis bekopogtatott az idén, talán az az oka, HELYI HÍREK. — Lap u ii k tisztelt előfizetőinek és olvasóinak legboldogabb karácsonyi ünnepeket kíván — a Szerkesztőség. — Sántha Károly jeles költőnek lapunk mai számában megjelent gyönyörű költeményének kommentáréul megjegyezzük, hogy a boldog atyá­nak Margit nevű, viruló szép leányáról szólnak ama szívre ható sorok. A jeles költő — kinek a „Va­sárnapi Újság“ mostani ünnepi számában is egy remek alkalmi költeménye jelent meg, — két évvel ezelőtt Fördős Dezső úrtól kapott egy szép fenyő­fát, mely csakugyan megeredt és a tanuló szoba ablaka előtt élő karácsonyfát képez. — Helyreigazítás. Lapunk múlt számában a főispán ur ő méltósága által kinevezett tiszteletbeli ügyészek közül kimaradt T o 11 h Ödön szekszárdi ügyvéd ur neve, ki mint megyénk legrégibb tisz­teletbeli tiszti ügyésze nemcsak e minőségében, ha­nem mint a legtöbb megyei bizottságok tagja a közigazgatás terén kiváló érdemeket szerzett magá­nak, s igy e tévedést a legnagyobb örömmel és az érdem teljes elismerésével sietünk helyreigazítani. — Ház-eladás. M i k o s Géza a bpesti kir. táblához berendelt tvszéki biró Béla-téri házát Klie- ber György szekszárdi belvárosi karnagy vette meg s ennélfogva tvszéki elnökünknek Szt.-Györgynapkor már máshova kell költöznie. — Szekszard község 1890. évi költségvetése 29,872 frt 30 kr bevétellel, 44,481 frt 92 kr ki­adással helybenhagyatott, és a mutatkozó 14,609 frt 62 kr hiány fedezésére a 61,329 frt 73y2 krral kitüntetett pótadó alapul vehető állami egyenes adók minden írtjára 239/j0 kr, a földadó kivételével 368,17 frt 60 krt tevő többi egyenes állami adók minden forintjára pedig 1/10 kr az 1886. évi XXII. t. ez. 130. §-a értelmében kirovandó községi pót­adó kivetése engedélyeztetett a tvhatósági bizottság által. — Vadászati kihágás. Hollendus János Finta a szekszárdi polgári vadásztársulat tagja tiltott idő­ben elkövetett vadászáéért 25 frt pénzbírsággal és a vadászattól 3 évre leendő eltiltással büntettetek; a pénzbírságban megnyugodott, a vadászattól való eltiltás ellen azonban nimródi szenvedélyétől sar­kalva, — fellebbezett. — A központi járásban az 1890-nes had­kötelesekre nézve miniszt. rendelet alapján nem lesz sorshúzás, hanem a múlt évi marad érvényben. — Pályát változtatott. Gyurcsovec Gusztáv gyógyszerészsegéd, kit R i g o l e 11 o néven mind­két helybeli lap közönsége nagyon előnyösen ismer, — megunván a gyógyszerészeti pályán előtte álló bizonytalan s esetleg szomorú jövőt: abba hagyta Folytatás a mellékleten. mert ő maga váltig hívogatta a verseiben. Nem jó a halálnak udvarolni. Az őskorban, t. i. a legrégibb évfolyamokban furcsa dolgokat látna a mai olvasó. Képeket. Képeket e hatalmas lapban, mely ma az egész országot elözönli s a legkiválóbb intelligenczia szük­ségleteit elégíti ki. Hja, fiatal korában Deák Fe­rencz is verebeket fogdosott. . . ügy van, képekkel jelentünk meg, minden hé­ten kettő jött s ezeknek az ón barátom Pulszky Ká­roly volt a mesterük. Ő válogatta ki s irta hozzá­juk a szöveget. Egyszer a Hogarth választási képei jelentek meg. Egy egész czyklus; eleven mozgalmas cso­portok, tömérdek alakkal. Pulszky Károlynak egy délután el kellett sürgősen mennie a redakczióból, rám bízta a Gogarth képet. — írd meg, kérlek, helyettem.-— Nem értek én fiam a képekhez, a mik­ben te olyan nagy szakértő vagy. — Ejh, irj, a mit akarsz. Néhány sort. Va­lami se hideget, se meleget. A szövegnek meg kell lennie. Szétcsaptam a begöinbölyitett kartont a fél kezemmel s a mit laikus szemekkel egy pillanatra láthattam a képen, leírtam ilyen formán : „Válasz­tók jönnek a falvakból, a kiket az utón elfognak a

Next

/
Thumbnails
Contents