Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-12-25 / 66. szám
SzekszáurcL "V icLék:e_ le; együtt vannak azok, kik egymásért élnek, egymást igazi szeretettel ölelik át s kik együtt örülnek annak, hogy egymásnak örömet okozhatnak ! — Boldogok, mert leiköket, szivöket a szeretet magasztos érzete hatja át; érzik, örömtől ragyogó szemekkel látják annak csodás erejét, mely rövid időre a legszomornbb hajlékból is elűzi a gondot, a bánatot s az öröm derűjével árasztja el leiköket. Csak az lehet ezen a napon boldogtalan, kinek lelkét a gonosz szenvedélyek, a gyűlölet, a bosszú ördöge már sivárrá, kopárrá tarolta; kit a rut önzés vagy önhibája érzéketlenné tett már minden nemes eszme, magasztos érzés iránt! Az ilyen napról-napra sínylődő ember, ki lelkének szavát önmaga altatja el: rátermett a boldogtalanságra ! „Ki meleg sze- retetet nem érez keblében, sem valódi boldogságra, sem valami nagynak kivite- telére nem képes, — az embert csak a szeretet nevelheti az életre !;i A szeretet ünnepén örömmel, megelégedéssel tekinthetünk körül politikai, társadalmi életünk mozgalmai; a szabadelvű eszmék diadalának térfoglalását naponta örömmel tapasztalhatjuk, a humanizmus jótékony hatása észlelhető mindenütt, ahol a tanultság a lelki műveltséggel karöltve jár; a becsületes munka tiszteletet elismerést viv ki magának az állami igazgatás, a társadalmi üdvös mozgalmak minden körében, — a felszínen úszkáló és könnyű dicsőség után kapkodó szélhámosok pedig megszégyenülve vonulnak félre a jellem, becsület és munka emberének főlénye elől! A szabad eszmék úgy az állami, mint a társadalmi mozgalmak terén tért hódítanak; az elfogultság, szükkeblüség a léhasággal egyetemben nem tudnak már többé fölszinre vergődni, mert a nemes czé- lok iránti törekvés és a munka szere- t e t e diadallal emelkedik az önérdek hiú törekvései fölé ! A század szellemének meg nem felelő, a humanizmus nehéz küzdelmeivel szemben álló törekvéseknek el kell törpülniök, ha esetleg a magán érdekek, önző czélok ingatag oszlopain föl is tünedeznek: mert alapjokban megdönti azokat az e m- bersz es retet, a világot örökké mozgató ideál ellenállhatatlan ereje ! A szeretet legmagasztosabb ünnepén szivünk legmélyéből kívánjuk azt, hogy a felvilágosodott korszellem diadala az emberiség jobb felének évezredes küzdelmei után — mind ellenállhatatatlanabb erővel teremtse meg azt a jövőt, amikor az örök szeretet áldásait élvezhessék azok is, kik a legnemesebb czélok megvalósításában kishitüleg kétkedtek, mert nem tudták fölismerni a szabad eszmék, az ideális törekvések és humánus gondolkodás ellenállhatatlan erejét! Az örök szeretet varázsával lelkűnkben küzdjünk a jobb jövőért és bizzunk küzdelmünkben s hallgassunk az Ur biztató szavára: „Megmondottam ember: küzdj és bízva bízzál !“ Sz. F. zz Jeszenszky Andor és br. Jeszenszky Sándor örökösei nevében br. Jeszenszky Ignácz csib- ráki lakos és nagybirtokosnak — a csibráki rom. kath. felekezeti elemi népiskola fentartási költségeihez való hozzájárulás tárgyában hozott közigazgatási bizottsági határozat ellen beadott fellebbezését a vallás és közoktatásügyi in. kir. miniszter elutasította. zz Fadd község képviselőtestülete által a szabad kikötő használatára vonatkozólag megállapított szabályzatot a 12. §. törlésével a földmivelésügyi m. kir. miniszter jóváhagyta. bíróságok köréből. Dr. Hodossy Géza volt szekszárdi kir törvényszéki vizsgálóbíró, mint újonnan kinevezett paksi aljárásbiró, hivatalát elfoglalta. Helyébe jött mint vizsgálóbíró Kulin Sándor törvényszéki a'jegyző. Kinevezés. 0 Fe’sége a király Hamza Géza pestvidéki trszóki jegyzőt pályázat nélkül a szekszárdi kir. trszékhez bíróvá nevezte ki. Dr. Horváth Ferencz újonnan kinevezett szekszárdi kir. járásbirósági albiró múlt hétfőn tette le az esküt és elfoglalta hivatalát. mit bízzak? Próbálkozzék mega hírrovattal!“ Nem volt bennem valami nagy bizalma. Akkor még fiatalok voltunk én is, a lap is. Pláne a lap, egészen a gyermekéveit élte, épen akkor ment át a fogzáson, a csikó-fogai elhulltak s újak nőttek helyette. Kilencz óv sok idő egy ember életében, de hát még egy lapéban ! Több mint száz kötet bar- nállik a polczokon a miket mind mi irtunk össze! Istenem, mennyi tenger betű ! S e tengerben menynyi esemény eltemetve. . . Ha úgy délutánonként néha unalomból lapozgatok bennök, hogy elétárul a múlt, aranyos porral behintve. Csak kilencz esztendőről van szó s mégis mintha már a múlt század elavult pergamentjei között turkálnék. Minden lapról emlékezetembe villan valami — apró diadalok, apró örömek, apró keserűségek. Aprók, de igazak. Most bent ülök a parlamentben (mert az ócska nairy Íróasztal, a mely mellé kilencz év előtt telepedtem, oda is elvitt engem), de az országot ráz- kódtató politikai viharokra vissza nem tudok gondolni oly borzongva, mint a mi bárányfelhőinkre. Ah, milyen rettenetes nap volt az, mikor a ühycy Kálmán halálát hoztuk szép kövér hetükkel, meleg hangú nekrológgal. Kitett magáért a reporter, kivált stylaris szempontból : az egész közleménynek csak az az egy baja volt, hogy az öreg Ghycy maga is elolvasta jó egészségben. Leverten, szemlesütve jártunk az utczákon. Maga a „gyilkos“ reporter — hetekig nem mert mutatkozni. De bezzeg megdobban szivem a kevélységtől, ha egy-egy olyan közleményre fordítok, a hol „mi“ hoztuk az első értesítést. Sok van olyan. Tarkán mosolyog le az elsárgult papírról. . . Ni, ni, ez meg itt egy czikk még a szegény Kakujay Gyufa tollából. U vezette a közgazdasági rovatok Jószivü, becsületes fiú volt, de én mindig azzal boszantottam, hogy rossz nemzetgazda. Erről folyt az örökös disputa. Gyenge testalkatába belekötött valami nyavalya és elvitte. Derék jó öregünk (mert „jó öregének hittük) szépen elaludott örökre, ■'egy tavaszi hónapnak épen az utolsó napján. Persze, hogy ón ezt is felhasználtam argumentumnak : — Hát nem mondtam mindég, hogy nem spekulativ szellem. Ha még huszonnégy óráig huzza a betegségét, fölv ellette volna a jövő havi fizetését is. Vig atmosphera van a redakeziókban. Ott még a halált is kifigurázzák. Nem is jár az oda gyakorta. Hogy a lánglelkü költőért: Reviczky Gyuláért mégis bekopogtatott az idén, talán az az oka, HELYI HÍREK. — Lap u ii k tisztelt előfizetőinek és olvasóinak legboldogabb karácsonyi ünnepeket kíván — a Szerkesztőség. — Sántha Károly jeles költőnek lapunk mai számában megjelent gyönyörű költeményének kommentáréul megjegyezzük, hogy a boldog atyának Margit nevű, viruló szép leányáról szólnak ama szívre ható sorok. A jeles költő — kinek a „Vasárnapi Újság“ mostani ünnepi számában is egy remek alkalmi költeménye jelent meg, — két évvel ezelőtt Fördős Dezső úrtól kapott egy szép fenyőfát, mely csakugyan megeredt és a tanuló szoba ablaka előtt élő karácsonyfát képez. — Helyreigazítás. Lapunk múlt számában a főispán ur ő méltósága által kinevezett tiszteletbeli ügyészek közül kimaradt T o 11 h Ödön szekszárdi ügyvéd ur neve, ki mint megyénk legrégibb tiszteletbeli tiszti ügyésze nemcsak e minőségében, hanem mint a legtöbb megyei bizottságok tagja a közigazgatás terén kiváló érdemeket szerzett magának, s igy e tévedést a legnagyobb örömmel és az érdem teljes elismerésével sietünk helyreigazítani. — Ház-eladás. M i k o s Géza a bpesti kir. táblához berendelt tvszéki biró Béla-téri házát Klie- ber György szekszárdi belvárosi karnagy vette meg s ennélfogva tvszéki elnökünknek Szt.-Györgynapkor már máshova kell költöznie. — Szekszard község 1890. évi költségvetése 29,872 frt 30 kr bevétellel, 44,481 frt 92 kr kiadással helybenhagyatott, és a mutatkozó 14,609 frt 62 kr hiány fedezésére a 61,329 frt 73y2 krral kitüntetett pótadó alapul vehető állami egyenes adók minden írtjára 239/j0 kr, a földadó kivételével 368,17 frt 60 krt tevő többi egyenes állami adók minden forintjára pedig 1/10 kr az 1886. évi XXII. t. ez. 130. §-a értelmében kirovandó községi pótadó kivetése engedélyeztetett a tvhatósági bizottság által. — Vadászati kihágás. Hollendus János Finta a szekszárdi polgári vadásztársulat tagja tiltott időben elkövetett vadászáéért 25 frt pénzbírsággal és a vadászattól 3 évre leendő eltiltással büntettetek; a pénzbírságban megnyugodott, a vadászattól való eltiltás ellen azonban nimródi szenvedélyétől sarkalva, — fellebbezett. — A központi járásban az 1890-nes hadkötelesekre nézve miniszt. rendelet alapján nem lesz sorshúzás, hanem a múlt évi marad érvényben. — Pályát változtatott. Gyurcsovec Gusztáv gyógyszerészsegéd, kit R i g o l e 11 o néven mindkét helybeli lap közönsége nagyon előnyösen ismer, — megunván a gyógyszerészeti pályán előtte álló bizonytalan s esetleg szomorú jövőt: abba hagyta Folytatás a mellékleten. mert ő maga váltig hívogatta a verseiben. Nem jó a halálnak udvarolni. Az őskorban, t. i. a legrégibb évfolyamokban furcsa dolgokat látna a mai olvasó. Képeket. Képeket e hatalmas lapban, mely ma az egész országot elözönli s a legkiválóbb intelligenczia szükségleteit elégíti ki. Hja, fiatal korában Deák Ferencz is verebeket fogdosott. . . ügy van, képekkel jelentünk meg, minden héten kettő jött s ezeknek az ón barátom Pulszky Károly volt a mesterük. Ő válogatta ki s irta hozzájuk a szöveget. Egyszer a Hogarth választási képei jelentek meg. Egy egész czyklus; eleven mozgalmas csoportok, tömérdek alakkal. Pulszky Károlynak egy délután el kellett sürgősen mennie a redakczióból, rám bízta a Gogarth képet. — írd meg, kérlek, helyettem.-— Nem értek én fiam a képekhez, a mikben te olyan nagy szakértő vagy. — Ejh, irj, a mit akarsz. Néhány sort. Valami se hideget, se meleget. A szövegnek meg kell lennie. Szétcsaptam a begöinbölyitett kartont a fél kezemmel s a mit laikus szemekkel egy pillanatra láthattam a képen, leírtam ilyen formán : „Választók jönnek a falvakból, a kiket az utón elfognak a
