Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-12-25 / 66. szám

Melléklet deczember 25-iki, 66, számhoz, Szekszárd ‘VricLékie_

eddigi foglalkozását és január 1-től b állott a törvényszékhez dijnoknak. Szivünkből kívánjuk, hogy uj pályáján tehetsége nagyobb méltánylásra találjon s igy mihamarább képzettségéhez mért előléptetésben részesüljön.

— Röfögő krisztkindli. Tóth Gyula szekszárdi nagyvendéglősnek „disznó-szerencséje“ akadt; Ti'idi (Tigyi) János szekszárdi „jószavu“ honpolgár egy 5 mázsás disznaját nem tudta a piaczon eladni, gondolt tehát egyet és a pónzügyigazgatóságtól nyert engedélylyel kijátszotta a hatalmas röfögő állatot 90 számmal — egy-egy számra 1 frt 50 kr. tétellel ; a szombati bécsi húzáson kijött első szám a 11-es volt a nyertes. Tóth ur éppen a 10. és 11. számot tétté meg, s igy 8 írtért 5 mázsás kriszt- kindlit kapott. Ha ilyen szerencsével folytatja az aj bérletet: akkor aranyos jövőnek néz elébe !

— Pórul járt bűvészhölgyek. Folyó hó 17-én déltájban megjelentek Tóth Károly helybeli sütőmester üzletében Krausz Otília és Vinte r Vilma német komédiásnők sütemény vásárlás ürügye alatt. Miután 80—35 kr ára süteményt vásároltak, azt az ajánlatot tették Tóthnak, hogy az angyal czimerrel ellátott krajezárokat tőle beváltják, s azokért értékénél többet hajlandók fizetni; vettek is tőle 50 angyalos krajczárt 55 krért, de eltávozásuk után sajnosán tapasztalta Tóth, hogy elővett ezüst és rézpénzéből vagy 8 frt hiányzik, de bizonyítéka nem lévén, nem léphetett fel ellenük. Másnap ismét megjelentek nála a nevezett csavargónők pónzbeváltás ürügye alatt, de Tóth most óvatosabb volt s vigyázott ; igy aztán észrevette, a midőn a pénzeket válogatás közben nevezett nők hallatlan gyorsaság- gal felöltő újaik alá sansirozták : őket kezeiknél megragadta, a midőn felöltő újaikból 3 frt 44 krajczár hullott ki. Ekkor Tóth átadta őket a csend- őrségnek, a honnét a kir. jbirósághoz kisértettek át, a hol várják méltó büntetésüket.

— A virtusság áldozata. Cziráki Ferenez szekszárdi polgár ember a múlt héten több társával a Duna-erdőn vett fáját fuvarozta haza. Útközben azonban a hős kocsisok kerültetni kezdtek és ezen ke- ríiltetésnek szomorú következménye lett: Cziráki Fe- rencz kocsija féld ült és nevezett a farakomány alá került oly szerencsétlenül, hogy a rádölt fa egyik lábát eltörte és mellkasát teljesen összezúzta. Jelenleg élet-halál közt lebeg; életben maradásához nincs remény.

— Tanitónőválasztás. A szekszárdi izr. hitközségi iskolánál működött Czigler Eóza tanítónő betegeskedése folytán állásáról leköszönvén, helyébe Guttman Karola Budapestről lett megválasztva, ki állását folyó hó 26-én elfoglalja.

— Házi estély. Mautner József ur házánál szerdán kedélyes és sikerült estélyt tartottak. A háznak leányai derék nevelőkisasszonyuk vezetése mellett egy kis vígjáték, meg egynéhány zene- és

énekdarab sikerült előadásával oly kellemesen szórakoztatták a meghívott vendégséget, hogy az a jól megrakott asztalról is majdnem megfeledkezett. De ezt már a vendégszerető háziasszony nem engedhette, kinek folytonos figyelem mellett sikerült odahatni, hogy megtérített asztala is teljes pártfogásban részesült.

— Szerencsétlen lövés. Varga Ferenez bárányfoki erdőőr fáczánvadászat közben elesett, fegyvere elsült, s az egész alsó lábszárát ellőtte. Vasárnap este halt meg Szekszárdon a kórházban.

A legénykedés szomorú vége. Piszter Imre helybeli lakos, ki utóbb mint kubikos dolgozott a védgáton, szombaton estefelé hazajövet kerültetett — szekszárdi szokásként — s oly szernncsétlenül esett ki a kocsiból, hogy pár óra múlva meghalt.

— Az uj egyforintosok ezentúl erősebb és jobban enyvezett papíron kerülnek a forgalomba, hogy a sok panaszon segítve legyen. Egy jó oldaluk mégis van. Az uj papírpénz alakja, rajza és színe sebogysem utánozható színes fényképezéssel. A papírba kevert finom hajszálak fényképi utánzatban összefolyó, kuszáit fonalaknak látszanak s igy a hamisítvány szabad szemmel is felismerhető. Az egyforintosok színe sem fényképezhető le híven. Hogy ez mennyire fontos, azt a következő kísérlet is bizonyítja. A papírpénz előállításával foglalkozó bécsi intézetben, tanulmányi czélból fényképi utón hamisítottak német huszmárkás bankókat. S a hamisítvány oly kitünően sikerült, hogy maguk a német szakemberek sem különböztethették meg az igaziaktól. Az uj egyforintosokról lehetetlen volt jó másolatot nyerni.

— Két igen czélszerü újítást terveznek a postánál. Az egyik Ausztriában készül. Levélbélyeg helyett külön költség nélkül magánosok részére impragnálni fogják a levélboritékokat, mikép azt a kereskedők számláival már régóta teszik. A másik reform Angliában hozatik be. Nagyobb mennyiségben feladottt nyomtatványok, körlevelek stb. szállításánál a dijat egyszerre lehet lefizetni. A postahivatal rányomja a „paid“ (fizetve) szót és nem szükséges bélyeget felragasztani.

MSJ aYEIHIREE.

— Védekezés a fillokszera ellen. A megyei fil- loxera-bizottság által felszóllittatva Kölesd község kópviselő-testülete elhatározta, hogy egy megfelelő területen szőlőiskolát alakit s azt a fillokszerának ellenálló amerikai szőlővesszőkkel fogja beplántálni, a szükséges mennyiség a megyei fillokszera-bizott- ság által ingyen megajánltatván.

— Követésre méltó példa. Kajdacs község képviselőtestüle, minden felsőbb intézkedés nélkül, nagyságos Stankovánszky János és Perczel Lajos uraknak közbenjöttével Vitt Sándor községi jegyzőnek, a községi ügyek vezetése körül 6 éven át szerzett érdemei jutalmául, évi készpénzbeli járandóságát 369 írtról 500 ftra emelte fel. Gratulálunk a jegyzőnek, kinek ily községe, de a községnek is, melynek ily jegyzője van.

— Egy kiváncsi. 1870-ben volt az alkotmányos aera első népszámlálása. Akkor úgy mondták, hogy minden 10-dik évben lesz népszámlálás. Mégis volt a második 1880-ban. De itt van már küszöbön az 1890. január 1-je, a honatyák is szót- mentek a karácsonyi vakáczióra. „Et bonus saepe dormitat Homerus.“ Nem úgy feledték-o el a recons- trált ministeriumban az 1890-diki jan. 1-jére a népszámlálási törvényjavaslatot benyújtani s az előkészületeket megtenni ? kérdi egy kiváncsi.

— Nemeslelkü adomány. Méltóságos gróf Zichy Lászlóné úrnő a karácsonyi ünnepek alkalmára a kölesdi iskolák négy szegénysorsu növendék lánykáját tetőlől talpig felruházott.

— Tanfolyam a (locomobil)- és a cséplőgépek kezelői számára. A nagymóltóságu kereskedelemügyi m. kir. ministnrium által az állami középipariskolában a locomobil- és gőzcséplőgépek kezelői számára rendezett tanfolyam a jövő évi január hó 2-ik napján fog magnyittatni s márezius hó végéig tart. Ezen a tanfolyamon a gőzmozgony (locomobil) és a különböző cséplőgépek szerkezete és kezelése fog taníttatni. — Tanulókul felvétetnek a 18 életévüket betöltött önnálló lakatosok, kovácsok s a különböző gépgyárak főbb munkásai; azok, a kik már foglalkoztak locomobil és cséplőgépek mellet, előnyben részesülnek, valamint a vidéki géptulajdonosok s a vidéken gazdasági gépek mellett alkalmazott munkások. A belépőktől erkölcsi bizonyítvány kívántatik s tudniok kell Írni és olvasni. A tandíj 5 forint, a mely összeget a tanfolyam megnyitása napjáig le kell fizetni. A beiratások az intézet helyiségében (VIII, kér. Népszinház-utcza 8. szám) folyó évi deczember hó 15. napján kezdőd- s január hó 1. napjáig a köznapokon este 6 órától 7-ig, vasárnap s az ünnepnakon délelőtt 10 órától

12-ig tarta'nak. Vidékiek levélben is jelentkezhetnek.

— Gyászhir. Mészáros Nándor volt pécsi, jelenleg székesfehérvári tankerületi főigazgató sziv- szélhiidés következtében meghalt.

— Lemondott közgyám. Fejős Mihály agárdi közgyám állásától való felmentését kéri.

— Könyöradoinány-engedély. Pick Jónás nagy- szokolyi, Eberling Mihály paksi, Kun Antal és Misz- lai Mihály szakcsi lakos 2 havi időtartamra könyör- adomány gyűjtésre engedélyt kapott.

— A Veszprém-Dombovárig építeni szándékolt helyi érdekű vasút kiépítésének előmunkálataira újabb egy évi határidő engedélyeztetett.

— Lopás. Bódai János ccsényi lakostól Dömötör Ferenez foktői illetőségű egyén több ruhadarabot ellopott a nélkül, hogy kézre tudták volna keríteni ; most köröztetése elrendeltetett.

kortesek s viszik a kocsmákba, a hol különböző pártok tanyái vannak. Az Oroszlány“ kocsma kapujánál a szobaleány áll s olvassa a napi, vagy talán inkább az éjjeli bevételeit. A háttérben az elmaradhatatlan katona-udvarló kacsingat rá s nyújtja feléje a kezét stb.“

Reggelre igy jelent meg a képszöveg. Bezzeg nagy haraggal csörtetett fel Pulszky Károly.

— Hol jártál iskolába ? — kórdé zordonan, szemrehányón.

— Rima-Szombatban, Selmeczbányan. De mért kérdezed ?

— Nem a Brockhaus Lexicon számára, ne félj. Csak azt akartam megtudni, hogy hol nevelik olyan rosszul a fiatalságot.

— Mi bajod? Nem értelek.

— Kompromitáltál, szerencsétlen ! Bolondokat Írtál a képről.

< — Hiszen mondtam, kérlek, hogy nem értek hozzá.

De ki hitte volna a tudáshiány ilyen rettenetes mértékét! Botrány! A közönség nekem fogja tulajdonítani az egész sületlenséget, mert névtelenül jelent meg s a többieket én irtani.

— Bele nem halsz te abba !

Mind nagyobb-nagyobb dühbe jött az én tisztelt barátom, csapkodott a kéziratokkal és hadonászott a kezeivel.

— Nem szobalány az, te balek, hanem Anglia alakja, ki a pénzt olvasssa, a mibe a választások kerülnek. De neked persze fogalmad sincs az allegóriákról. Nem baka az, (Oh mingyárt megpukkadok mérgemben), nem katona az, hanem a római pápa a tiarával fején, a ki Anglia télé nyújtja kezét.

Nemsokára feljött az öreg Pulszky Ferenez is, a kinek elpanaszolták a nagy lapsust. Az öreg ur közömbösen mondá :

— Tanulatlan mester kész hóhén^ Minek bíztátok rá a dolgot, úgy kell nektek.

Ezalatt apródonként az én vérem is felforrt s inkább kötekedési szándékból odakiáltottam :

— De hátha úgy van a dolog, a hogy én leírtam.

Gúnyos nevetés támadt erre, Károly azonban még mérgesebb lett s nyomban szalasztá a szolgát a múzeumba angol és német Hogarth-magyaráza- tokért.

Egy óra múlva jött meg Samu egy nagy nyaláb könyvvel.

— Hollá ! Ide velők, ide velők !

Felütik az egyiket, mely még Hogarth életében jelent meg, elkezdik olvasui hangosan. Hát

egyszer csak elfúl a Károly hangja. Mi ez itt ? Meg van ez bolondulva ?

Hát bizony az egykorú magyarázó is szobalánynak látta Anglia alakját és angol gránátosnak a római pápa ő szentségét.

— Nosza, hol a másik könyv ? De a másik, harmadik és mindenik szakmunka csak azt erősi- tette meg, a mit én leírtam.

Hallgatagon néztek egymásra a Pulszkyak.

Arezomat elöntötte a „diadal“ dererüje s ke- vélyen lépkedtem a Pulszkyak felé, gonosz máli- cziával érintve Károly vállát és dülyfös önérzettel vetve oda :

— Okos família vagytok ti Karcsikám, — de a képekhez csak én értek.

Ivárolyban volt annyi szellem és taktika, hogy ő is el nevette magát és sohasem haragudott többé e „felülkerekedésért, “ a mely végre is nem erősít meg egyebet, mint azt, hogy a vak tyuk is talál néha buzaszemet. Sőt egypárszor azóta megtette velem azt a tréfát, hogy mint képtár-igazgató tanácsot kért tőlem képek dolgában.

Kedves, bohókás idők voltak ezek. A redak- czió a győztes részére állt s erőnek erejével engem akartak küldözni a képtárlatokra műkritikusnak.

A szerkesztő igy szólott jóakaratu hangon: