Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-12-25 / 66. szám
IX. évfolyam. 1889. 66. szám. Szekszárd, szerda, deczenfber 25. törvényhatósági, TOL1TA ATJklRIMIIECi-AriE tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam ÜVEeg-jelen-ik. lxeterxl?zéxxt kétszer : szerdán és szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Sétpatak-utoza 1113. sz. Széchenyi-utcza 172. sz. Előfizetési ál- z Egész évre ...... 6 írt. Fél évre ......................... . 8 frt. Évnegyedre .. .. 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. és szépirodalmi lap. hivatalos közlönye. EEirdetési díjalsir Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ „ 5 frt. | Főmunkatársi Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: G e i g* e r Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. a S^C/'CC' let ünnepen. Fény jó keletről, csodás napsugár Szem elvakul s a szív lát általa, Nem botorkál, mint rég, sötétbe már . . . — Itt a megváltás derült hajnala! Nem is hajnal, nappalnál fényesebb E szent ünnep ! — bekötve annyi seb ! Habbilincsét széttÖré az eszme, Fényes égbe földről ut vezet be ! IIo zsánna! üdv! ember leit az ember! Vezére már nem futó indulat, A vak összton, mely csak a mának él! De uj eszmén, újabb után kutat. r Érzi : lelkünk nem lehet bezárva Arasz léttel testnek por, sarába ! Örök élet! ez lett a csál/ erő: Hogy ember törjön, küzdve bar, — elő! S hozsánna ! üdv ! Isten lett az Isten ! Ki nem gyűlöl, de lángolón szeret, Mint jó atya bár vétkezett fia . . . — Ki bosszút áll, Isten nem is lehet! Jeliövának k iv ál as z tv a népe, S az úr keze száz világot ér be, r Árnyék ott, fény itt, mely szemet vakít: A szeretettől nőttél nagyra hit! S ma született ez áldó szeretet, Ma lett hát újjá a föld s nagy világ ! Napnak heve mától tán égetőbb ? S ma nyert tán szint, illatot a virág ? Mert mi szépet terem föld s az elme : A szeretet szülte, ez lehellte, S tudtán kivid jó tán semmi sincsen . . . A szeretet ez maga az : Isten ! Hozsánna hát! lelkünk lángja gyuladj! Szállj meg szent érzés, óh szent indulat! Vágy tiszta légy ! mint a gyermek álma, Tisztulj meg le is szárnyas gondolat, Hová elérsz, erőd, mit csak teremt, Áldást fakasszon és könnyet ne lent! Szív szakadjon, kárhozatba vesszen, Mely nem fénylik forró szeretedben! Óh világnak éltető lelke te ! A mindenséyen szálldoss szerteszét, Nagy fájdalmak könnyeit töröld le ! Fázd szorosabbra a népek szivét : Érdek, bosszú, harag tüze, átka, Ne legyen már éltünk 4iz csapása!« — Szeretet lelke e földet bejárni! Ifjodj meg tőle elvénült világ ! cAcc'iiáo cIstván. karácsonykor. Az örök szeretet ünnepén a legzordabb szivekben is megnyilvánul az emberszeretet melege, s a jóságot teremtő i d e- alizmus léleknemesitő hatását megérzi még az is, ki az anyagiságba sülyedve tagadni akarja a világ lelkét: az örök sze- retetet ! A humanizmus egyik lcgmagasztosabb nyilvánulása a szeretet ünnepé n, karácsony napján ötlik szemébe még annak is, kinek kérges lelkét a szere- tetlenség érzéketlenné tévé. Az emberek önző vagy igaz szeretete e napon elfeledteti rövid időre azt, hogy embertársaink a létért vívott nagy küzdelemben gyakran legnagyobb ellő n- s é g e i n k ! A szeretet ünnepén minden ember örömet akar szerezni annak, ki szivéhez közel áll, vagy akihez az élet érdeke köti ; az előbbi a lélek, utóbbi álét szereteténsk ünnepét üli! De ezen a nagy ünnepen némuljon el j a kétkedés kellemetlen hangja; higyjük el mindenkinek ez egyszer, hogy szive mélyéből kíván embertársainak örömet okozni, hogy nem az érdek, hanem a szeretet rugója az ő jó és nemes tetteinek ! A családi élet legszebb ünnepén barátkozzunk meg azzal a jóleső biztatással, hogy hiszen az ember szeretetre van teremtve ; szeretnie kellene embertársait s az örök szeretetnek kellene uralkodnia az egész világon, mert „az örök szeretet lelke lebeg a földek és vizek felett!“ Karácsony napján a családi élet szentélyében a legszivemelőbb ünnepély folyik „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Siazácsc nyficz. A „Szekszárd Vidéke“ eredeti tárczája. I. Angyal hozta a hírt, Ilogy Krisztus született — Földi kis angyalok, E hír a tietek ! r Égő karácsony fed Ha körülálljátok, Boldog feledéssel Tekintünk reálok. Bölcs leteszi könyvét, Király a koronát, S titeket, kicsinyek, Örömmel karol át. Ártatlanok, én is Közétek sietek, Honnan kiüzettem — A menny a tietek! II. A piczi Jézuska Nem száll le minálunk: Karácsonyi szent örömbül Kinőtt a leányunk. Az én nagy leányom Nagy karácsonyfája Itt nyílik az ablak előtt, S ki-kitekint rája. Nem gyertya, — hó csillog A fenyő levelén ; Nem játék csüng ágai közt — Szép emlék, szép remény. Elültettük a fát, Es a fa megeredt; A szeretet adta, azért , Vert erős gyökeret. Most fa és leányka íme, együtt nőnek Szép sudárrá, örömén: A boldog szülőknek. A piczi Jézuska Mégis leszállt nálunk : Karácsonyi szent örömmel Tele szivünk, házunk. Sántfia cl fázó fy. Kis híja, hogy kritikus nem lettem * A Szekszárd Vidéke eredeti tárczája. Irta: Mikszáth Kálmán. A jó Isten tudja, mire van nekem tehetségem. Annyi bizonyos, hogy ez a czim furcsának látszik az olvasó előtt: „kis híja, hogy kritikus nem lettem.“ Mintha a zerge mondaná magáról : „Majdnem jáger lett belőlem.“ De olyan az élet, ezer furcsaság szövi át. S kivált az újságíró, mint háborús időben a katona, egy egész évre való élményen esik keresztül mindennap. Vagy kilencz éve lehet, hogy a „Pesti Hírlapiba dolgozom. Ali, hogy tovaröppent az a nap, mikor először ültem mostani asztalomhoz s a szerkesztő rám nézett hidegen, közömbösen : „Hát önre * Mikszáth eme tárczaezikkére vonatkozólag szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy azt a „Pesti Hírlap“ szerkesztősege másfél héttel ezelőtt küldte meg lapunknak eredeti kézirat gyanánt! j
