Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-11-02 / 50. szám
IX. évfolyam. 1889. 50. szám. Szekszárd, szombat, november 2. ZÁKD VIDÉKE. TOXjIsr^X ATÁRMEGYE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam és szépirodalmi lap. hivatalos közlönye. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Geiger Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. A ,.Szekszái*d Vidéke** most már jelenik meg hetenként. Előfizetési ára mégis 0 írt marad. Az uj törvényjavaslat. A képviselőház a napokban tárgyalta a közutak és vasutak r ól szóló törvényjavaslatot, s igy érdekesnek látjuk azt dijókéjban bemutatni. A javaslat következő utakat ismer-: 1. állam utak, ezek országos költségen tartandók fenn, 2. törvényhatósági utak, 3. vasúti állomásokhoz vezető utak, 4. községi közlekedési utak, 5. tisztán községi dűlő utak, 6. Az egyesek, társaságok, vagy szövetkezetek által a közforgalom céljaira létesített utak, melyeket az illetők tartoznak jó karban tartani. Az elvi alap, melyet a javaslat a közi örvény- hatósági utak költségeinek előteremtése körül elfoglal, az, hogy inig eddig az utak fenntartására egyedül a járások igavonóval bíró lakói voltak kötelezve, ezután a közteherviselésből kifolyólag, ezen utak, jó karban tartása az összes egyenes adófizetőkre nehezedik és és pedig úgy, hogy a javaslat a törvényhatóság közönségére bizza a hozzájárulási percentet megállapítani, mely azonban 100/0-nál magasabb nem lehet. Ezen összeget a törvényhatósági bizottság, mint pótadót veti ki, még pedig két évre és mindazokkal szemben, kiknek igavonós állatai vannak, megállapíthatja azt is, ki mily mértékben tartozik természetben, mily mértékben készpénzben az úti pótadót viselni. Ezen intézkedés mindenesetre csak helyeselhető, mert megszünteti azon anomáliát, hogy a kereskedő, iparos, tőkepénzes s azon földtulajdonos, ki földét haszonbérbe adja, nem járult semmivel se a megyei utak jó karban tartásához és ebből folyó terhet egyedül azok voltak kénytelenek viselni, kik igavonóst tartottak. Nem nehéz belátni, hogy ezekre a mostani adóztatás rendkívüli módon nehezedett és mivel velük szemben mégis kíméletet kellett bizonyos határig gyakorolni, nehogy az igaztalanságot még tetézzük, a municipiumok aránylag kevés munkaerőt fordítottak utaikra, mi meg is látszott rajtok, mert a nagy esőzések, vagy a föld fagyának kiengedésekor akárhány köztörvényhatósági ut egy-egy mélyebb szaka járhatlan volt, vagy a vonósok tuleről- tetésóvel lehetett csak annak, kit sorsa utazni késztetett, ilyen szakaszon keresztül vergődni. Ezen javaslat törvényerőre emelkedése után utaink rövid idő alatt állandóan jó karban lesznek tarthatók, kivált ha bizonyos tervszerű kiépítés rendjében állapodik meg a törvényhatósági bizottság, mely szerint a mélyebben fekvő helyek szilárd anyaggal, jó fundamentommal láttatnak el, mely némi tatarozás mellett évtizedeken át biztos közlekedést tesz lehetővé. Éppen ily forgalmi akadályként jelentkező útrészek állandó megjavítása céljából szükséges, hogy az ut-bizotság kézi- ás igáserő mellett elégséges pénzerővel is bírjanak azon anyagok beszerzésére, melyek a közelben nem kaphatók, és miknek távolabbról való szállítására gondolni sem lehetett e mostani kevesekre nehezedő adóztatás mellett. Ezt sinlették utaink országosan. De ha ezentúl pénz is lesz, meg munkaerő is, az okszerű berendezést kivihetővó teszi, hogy nem csak máról holnapra csináljuk meg utainkat, hanem ha költünk rájuk, az a messze jövőbe kiható legyen. A törvényjavaslat az utadózás körébe vonja azokat is, kik a közadózásban egyáltalán nem — vagy igen csekély mértékben vesznek részt, igy a napszámosok, a 16 évet meghaladott családtagok. Ezekre nézve a törvényjavaslat minimális úti adót szab, mely 3 kézi napszámból áll. Ennek megváltási ára nem rúghat mégis fejenkint többre mint 1 frt 50 krra, azaz egy napi kézi erő dija 50 krnál magasabbra nem róható. De viszont azok, kik legalább 2 db. igavonó állattal bírnak, kötelezhetők arra, hogy 2 igás napszámot teljesítsenek 3 frt maximális pénzértékben, habár egyenes adójuk 10% ennél kevesebb összegre rúgna. . Kivételesen a köztörvényhatóság az útadót 13 százalékra is emelheti, ha nagyobbszabásu úthálózat, vagy költségesebb műtárgyak kivitele, vagy más közgazdasági ok azt szükségessé teszi. Ezt mégis a kereskedelmi miniszter külön jóváhagyása elé kell terjeszteni. rr: A törvényhatósági tisztujitások tárgyában a belügyminiszter körrendeletileg intézkedett, hogy a választások még ez évben megtörténvén, az uj tisztikar újév napján megkezdhesse működését. E czélból a kandidálásoknak illetve a törvény értelmében való uj kinevezéseknek is még az őszszel meg kell történni. A miniszter kiemeli az eljárásnál a minősítési törvény szigorú alkalmazását s a A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Egészségügyi állapotaink. (Vége.) A szünnapot követő napokra ugyanis rendesen több leczke, Írásbeli dolgozat, kézimunka, zongoragyakorlat van feladva melylyel elég megbirkózniok. Szóval napról-napra, hótről-hótre nincs egy- egy órácska, melyben gondtalanul átengedhetnék magukat valamely testet-lelket üdítő játéknak, vagy más szórakozásnak. S ha itt-ott mégis akad egy-egy üres óra, az a lelkiismeretes tanulóra nézve nem hozhat üdülést, mert szüleinek állandó fenyegetése a tanulási eredményre nézve, örökös nyugtalanságban tartja lelkét. Valóságos Damokles kard az ilyenekre nézve a sikertelenség gondolata, elannyira, hogy még álmaikban is ennek nyomasztó hatása alatt sinlődnek. Hol van az eljárásban a méltányosság ? Sajátságos, hogy mig minden téren, a munka után, magunknak és másoknak engedünk pihenésre időt, mit egészségi szempontból teljesen indokoltnak tartunk, addig a gyermektől e kedvezményt elvonjuk, mintha arra szüksége nem volna. Pedig nem-e legnagyobb tévedés azt hinni, hogy az ember fejlődési korszakában több kitartással, erővel rendelkeznék a munkával szemben, mint erejének teljében a meglett korban ? Nem volna szabad, szem elől téveszteni, hogy a gyermok gyönge vállalnak nagyon, nagyon súlyos az a teher, a mit a túlságos szellemi és egyéb folytonos munkával reá erőszakolunk. E szünet nélküli nehéz m u n k a, az e z z e 1 j á r ó k o m oly felelősség érzete azon mérleg, mely az ifjúságot nemzedékről nemzedékre testileglel k i 1 e g, szemlátomást tönkre teszi. A legmélyebb szánalmat keltheti mindenkiben azon évenkint megújuló jelenség, hogy a tanév elején piros, üde arczezal iskolába érkezett növendékek mivé lesznek a tanév végéig. És ezek az évek gyorsan következnek egymásután; ■—■ és min- denik egy-egy részét rabolja el azon jó egészségnek, vidámságnak és mohó munkakedvnek, melyet a gyermek első belépésekor magával hozott. Ennek azután természetes következménye az, hogy az ifjúság teljesen kifáradva meg roncsolt egészséggel ér életének azonpont- j á h o z, melynél tulaj donkópen munkához fognia kellene. S honnét vegye most az ehhez megkívántaié erőt, egészséget, mun- kakedvet, sőt lelkesedést ? Mind eme kincsek szerencsés birtokosa volt ő egykor ; azonban a gondos (?) nevelés nem tudta ezeket kellő ápolásban részesíteni, minek következtében már rég kivesztek leikéből. Kár, hogy az elvesztett kincseket visszaszerezni, vagy másokkal pótolni nem lehet, ezek hiányában pedig a szegénynél is szegényebbé válik az ember, minthogy ily módon az élet reánózve csak örökké a legyőzhetlen küzdelmek szintere lesz. E fönntebbi hibához még egy másik is járul nevelési rendszerünkben, mely következményeiben előbbivel együtt kiszámithatlan kárára van gyermekeinknek ; és ez : a gyermekeknek a játékvilágból való időelőtti kizárása. Naponként hallhatjuk a gondos szülők panaszát, (?) hogy gyermekeiknek (5—6 éveseknek) folyton csak a játékra van eszük, mely miatt a tanulást elhanyagolják. E felfogásnak megfelelően aztán üldözőbe veszik a játéknak minden nemét. A kedves játékszerek elkoboztatnak, megsemmisitet- nek; a kis pajtásoknak, barátnőknek ki van jelentve, hogy most már N. N. nem ér rá játszani, mert tanulnia kell. S ha a kis testvérek természetes ösztönüket követve úgy magukban a sokszoros tilalom daczára mégis játékba fognak, vagy ártatlan tréfáikkal mulattatják egymást, legott van helye a sok korholásnak, gúnyolódásnak, sőt büntetésnek. Dne ez eljárásban is teljesen hiányzik a méltányosság és okszerűség. Tudvalevőleg minden kornak megvannak saját örömei, kedvtelései, melyekből ki-ki tetszése szerint meríthet; ismét csak a gyermek az, kinek az őt megillető örömökről le kell mondani, midőn játékaitól a szigorú szülők eltiltják. A játék okozta örömök híjában pedig az élet tavasz és nyár nélkül köszönt be hozzá. A tulszigor dermesztő hidege veszi őt körül akkor, midőn még oly nagy szüksége volna az éltető melegre, a természetes vezetésre, melynek hatása alatt testi-lelki erői természetes fejlődésnek indulhatnának. Ez örömöktől őt megfosztani saját kis boldog világából kiragadni a legkegyetlenebb eljárás mit szülő gyermekével elkövethet. Ez ama másik méreg, mely a gyermek kedély világ át és életkedvét öli meg. De mikép is volna képzelhető, hogy életkedv ébredjen a gyermekben, midőn az életnek csak terheit, bajait ismerheti meg, melyek között már is érzi összeroskadását, és nincs fogalma arról, hogy az életben örömök is vannak, de csak azok számára, kiknek lelkét, szivét ezek élvezésére a természetes nevelés által előkészítették. Ha nevelésben elkövetett hiba képes előidézni emberben életunt- ságot, u g y a fentebbi eljárás az, mely ezt biztosan eredményezi.
