Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-10-26 / 48. szám

IX. évfolyam. 1889.

48. szám.

Szekszárd, szombat, október 26.

SZEESZAEE VIDÉKÉ.

TOLISTA. VAlRJVnEa-^H]

törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap.

A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye.

HVEegrjelermik: Ideien.kién.! Icétszei* :

szerdán és szombaton.

Előfizetési ár; .

Egész évre

.........................6 frt.

Eél évre..............................B frt.

Évn

egyedre .... 1 frt 50 kr.

A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők.

Szerkesztőség:

Sétpatak-utcza 1113. sz.

Kiadóhivatal:

Széchenyi-utoza 172. sz.

ECix-detési díj a In :

Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyílttérien 20 kr. Birósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt.

300—400-ig „ „ 5 frt.

Főmunkatárs: Székely Ferencz.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

G e i g* e r Gyula.

Lapkiadó : Ujfalusy Lajos.

A „Szekszárd Vidéke“ most már

3^“ kétszer “ISf

jelenik meg hetenként. Előfizetési ára mégis 0 frt marad.-A. parlamenti méltóság;.

A közügyek iránt melegen érdeklődő minden hazafi elborult homlokkal nézhette ama, túlkapásokba ragadó szenvedélyességet, mely a legutóbb befejeződött országgyűlési időszak folytán kifejlődött.

Kétségtelen az, hogy minél fontosabb, minél nagyobb horderejű a tárgy, mely a közügyek terén működő erők elvi harczát fölidézi, annál nagyobb hullámokat ver a vita folyama; annál erősebb pozitiót foglalnak el a küzdő pártok s annál töinöritettebb erővel, annál lelkesebb, hatalmasabb megingathatatlansággal védik az elfoglalt positiót.

És miután minden kétségen felül áll, hogy ama, nagy nevezetességre vergődött 14. és 25. §-ok úgy alkotmányjogi, mint nemzetiségi szempontból kiváló horderejűek voltak, azt minden komolyan gondolkodó politikus előre láthatta, hogy azok fölött a vita erősebb hullámokat fog verni. Előre látható volt, hogy mindegyik párt erős positiót foglald nd el saját irányelveinek szelleme szerint. De arra, a magasabb szempontokból küzdő politikusok nem lehettek, nem is voltak elkészülve, hogy az elvi küzdelem a hevesebb küzdelmek megszokott medréből is kicsapva, a bántó személyeskedés iszapját fogja fölkavarni.

És mégis úgy történt!

Különben már egy idő óta a magyar parlamentben nem újság a személyeskedő hang. Neves politikusok, elismert szónokok estek már túlkapásokba.

Ennek oka nem kereshető másban, mint a pillanatnyi hatás hajhászásában. Mert bizonyos az, hogy az élezelődésnek, az úgynevezett „megvágásnak“ sokkal tágabb talajt tár a személyek, mint az elvek ellen folytatott küzdelem. így azután olcsó dicsőségért megteszik az oly parlamenti küzdők is, kik maradandóbb hatása föllépésre hivat- vák, hogy első sorban személyek ellen intézik támadásaikat s csak másodsorban, hogy úgy mondjuk : a személyek hátán markolnak magához a tárgyhoz. Nagyon természetes, hogy igy objectiv küzdelemről szó sem lehet. Egyének egymás ellen folytatnak harezot, mely mindinkább veszítve kellő komolyságából, végre oly szenvedélyességbe csap át, mely végeldöntést nem is a tanácsteremben. hanem az úgynevezett „lovagiasság terén“ nyer.,

Csak komoly figyelem tárgyává kell tenni az országgyűlési naplót s nem egyszer borzong meg a finomabb társadalmi érinlkezóshöz szokott ember érező idege ama kifejezésektől, melyekkel a parlamenti küzdők egymást elhalmozták. Oly dolgok kerülnek ott nem egyszer szőnyegre, melyek fölött egy pohárka bor mellett, vagy a kávéházi asztaloknál ólezelődni nagyon talpraesett dolog lehet, de azokat az országgyűlés komoly tárgyalási menetébe szőni semmi

körülmények között sem egyeztethető össze a parlamenti méltósággal. De meg nem is praktikus eljárás az, mert általa a vitatott tárgyak csak szenvednek s a vitatkozás határozottan nagyot vészit tárgyi fontosságából.

Épen ezért csodálatos dolog, hogy nálunk, hol a komoly és minden tekintetben számottevő politikusoknak nem vagyunk híjával : pár év alatt oly óriásit veszített országgyűlési tanácskozásunk traditionahs méltóságából.

Hisz ezelőtt valóban hazafiui büszkeséggel mutathattunk a parlamenti tanácskozások menetére : szinte mintaszerű volt az. Pedig a mi magát az elvi küzdelmet, a tárgyilagos vitatkozást illette, éppen olyan erős positióju és positiójukat éppen olyan kitartással védő küzdők szerepeltek az országházban. De bármily hevessé vállott is a küzdelem, személyeskedésbe nem csapott át soha s s a tanácskozások menete megmaradt az elengedhetetlen komolyság, a parlamenti méltóság medrében.

Újabban — fájdalom ! — igen sok alkalommal veszélyeztetve van, inegtámadtatik az ülések komolysága. Nagy és idegeket fárasztó elnöki figyelem és tapintat kell a mostani ülések vezetéséhöz, hogy a parlamenti botrányok könyve mindennap egy-egy esettel ne gazdagodják.

Ez a tanácskozási szellem azután nem marad kizárólag az ország házában, hanem folyton nagyobbodó, óriási hullám-gyürüket vetve, elterjed az egész országban; hódit az egyes törvényhatósági üléseken; a kisebb horderejű közgyűléseken sőt befészkelődik az egyesületi és testületi ülésekbe is.

Nem kellene nagyon messze visszamennünk botrányokért, miknek egy-egy megyei közgyűlés, vagy egy városi képviselőtestületi ülés nyitott szinteret.

Pedig mi ennek előtte hivatkozni szoktunk még a legszűkebb körű ülésekben is a parlamenti hangra, illemre és méltóságra. Es most az ország- gyűlésen éppen úgy, mint a provinczialis üléseken, hol itt, hol ott tapossák sárba a magyar nemzet által mindenkor traditionahs tiszteletben tartott s s egész máig féltékenyen őrizett parlamenti méltóságot.

Valóban mintaszerű, tárgyilagos tanácskozás ma a íitkaságok közé tartozik s ez okozza, hogy a nyilvánosságra hivatott, de jellemük szeplőtlenségét féltő egyének elzárkóznak a nyilvános szerepléstől, mert látják : mily veszélyes mértékben hódit az országházi szenvedélyesség és személyeskedés, lehetetlenné tévcj azt a parlamenti méltóságot, mely nélkül a közügyét komolyan, nemesen szolgálni semmiféle tanácskozás terén sem lehet.

Szomorú dolog volna,, ha a lejtőn igy haladnánk rohamosan lefelé ; de nem lehetetlen, hogy még egy ideig haladni fogunk; a megtérésnek azonban okvetlenül be kell következnie.

Föl kell tennünk, hogy a komoly, a közérdeket magasabb szempontból szolgáló politikusok száma mindenkor fölülmúlta az olcsó, napi dicsőséget h aj - Ihászokét. Megnyugtatásunkra szolgál e tekintetben az is, hogy a parlamenti méltóság nagy fontosságát feledők és kellőleg nem respectálók föllépését a velük egy és ugyanazon irányelvet valló komoly politikusok elítélték és elitélik.

így még reményünk lehet, hogy parlamentünkben éppen úgy, mint egyéb üléseken annak a modornak, mely a magyar ember jelleméjiöz se- liogysem illik, —• hova — hamarabb hatása vész és végkép lejár órája.

Szalay SándorKivételes nősülési engedélyek. Nagy Lajos (Gerjen), Szűcs László (Gerjen), K. Mező Sándor (Gerjen), D. Szabó József (Kajdacs), Läufer János (K.-Dorogli), ifj. Czene István (Miszla), Eizenhauer Ferencz (Báttaszék), Virth József (Bát- taszék), Thier György (Báttaszék), Gyulai János (Paks), Schott Eülöp (Nagy-Székely), Pletzer János (Varsád), Beck Péter (F.-Nána), Lengyel József (Szekszárd), Máté Mihály (Harcz), Vincze István (Agárd), Weisz Henrik (Kóty), Schvasznek József (Értén}7), Tóth János (Némedi), Bucsáki Mihály (Szakcs), Faragó József (Szakcs), Króm er Mátyás (N.-Mányok), Kovács József (Agárd), Horváth Mihály (Agárd), Csernyánszky K. János (Ozora), Köhler Henrik (Kétv) és Oehs János (Csibráki) lakosok kivételes nősülési engedély iránt beadott kérelmeik pártolóan terjesztettek fel a m. kir. lionv. minisztériumhoz.

=: A regale megváltás nagy és fontos feladatainak mintegy harmadrésze megyénkben meg van oldva. — Az egyezkedési tárgyalások a duna- földvári járásban is befejeztettek, hol 26 jogosulttal kisérteltetett meg az egyezség az előbbiekhez hasonló eredménnyel. A központi járásra nézve a tárgyalás e hó 23-án vette kezdetét a község házánál naponta reggeli 8 órától. Ezeknek befejeztével a miniszteri meghatalmazott a völgységi járásra nézve Eonyhádon jövő hó 3-án kezdi meg a tárgyalásokat.

— Tolna vármegye bizottsága legtöbb adót- lizető tagjainak 1890. évre megállapított névjegyzékéből látjuk, hogy : rendes tag van 220, póttag 20. Legtöbb adót fizet gr. Apponyi Károly (14735 frt 57 krt), legkevesebbet Gömbös László gyógyszerész Tolnán (217 frt 30 krt gyógysz. oki. alapján kétszeresen számítva.) A póttagok között első Weltmann Adolf bérlő Dombovárott (216 frt 90 krt), utolsó: Bitter János iparos Aparon (201 frt 93 krt.) Ezek között földbirtokos 64, bérlő 31. Kétszeres adóbeszámitás jogezimén virilista 31, kereskedő 36. Szekszárdi virilista 33, paksi 24, dunaföldvári 17, bonyhádi 11, dombóvári 11, tolnai 4, hőgyészi 7, tamásii 5, gyönki 4, kölesdi 3 stb.

Ül magyar bútoripar.

Budapesti levél.

E napokban egy encpiet tartotta tanácskozásait azon módok felett, mikép lehetne a magyar ipar föllendülését elősegíteni. Az egyik állami kedvezményeket, a másik szorosabb összeköttetést kívánt a magántermelés és állami fogyasztás közt, a harmadik az ipari szakoktatás fejlesztésében találta