Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-10-26 / 48. szám

a panaceát. Mindezeknek kiilön-külön és együtt­véve a közelibb-távolibb jövőben jótékony hatásuk lehet; de sajnos, oly intézkedésekről melyeknek már a jelenben is hasznát vennők, nem is hallot­tunk. Értjük az oly intézkedéseket, a melyek meg­akadályoznák a magyar ipar becsületének sárbati- porását és a fogyasztó közönség fosztásából élő elemek elszaporodását. Különösen a bútoripar terén szaporodtak el a parasyták. Az egyik port hint a közönség szemébe nagyhangú czógével, a másik leplezett uzsorát foly­tat s készpénz helyett bútort ad a kölcsönre szo­rult embernek. Egész légiója él a fővárosban a titkos ügynököknek, kik a nagy czégérű butorrak- tárosak szolgálatában, ezektől kihordott bútorral szerelik föl lakásukat. E bútort azután „elutazás miatt“ „kényszerűségből“ stb. eladják, ha baleket csíphetnek. Ismerünk olyanokat, a kiket már 10 év óta sújt a sors, s emellett oly jól érzik magu­kat, hogy házat is vásárolnak a fenmaradt útikölt­ségből. Az uzsora törvény bünteti a leplezett uzso­rát is, de nem a bútoripar terén. Mit tehetnek ők arról, ha valaki nem használatra vesz bútort s azt megbízottaik által elértéké|itvén, a kapott 2 — 300 frt helyett 1000—1200 irtot fizet részletekben ? A bútor oly czikk, melynek hasznavehetősé- gét nem lehet azonnal megítélni. Csak a lényeges használatban napok múlva tudjuk meg, mily gya­lázatosai! szedettünk rá némelykor. A szaktanácskozmány ohajok kifejezésével ért véget, de hatása más téren is nyilatkozik : a sajtó élénkebb figyelmet fordít a magyar ipar fellendí­tésére s jelen soroknak is czélja a bútoripar és a közönség érdekében szót emelni. Hosszú évek óta áll fen a nádor-utcza 7. sz. alat a „Dózsa Testvérek“ asztalosok saját készít­ményeinek díszes, dús választékú butorraktára. Csi­nos, képes vastag árjegyzék kalauzolja a közönsé­get szükségleteiben s a gomba módra szaporodó bntorraktárosoktól, a végeladásoktól, még a vége- ladásoknál is olcsóbb, sőt hallatlanul olcsó árakkal dolgozó versenyektől megóvja ezen czóg régi szo­lidsága. Bizonyára csak komikum, hogy e czég régi hírnevének kihasználására egy Fleischer nevű mé­száros Dósá-ra magyarosította nevét, s másfél év óta olcsóskodik hallatlanul az Erzsébettéren. Ilyen komikus epizódjai is vannak azon nagy háborúnak melyet az élelmes emberek a magyar bútoripar renomméja ellen folytatnak: de a nevetségesség nem öl, mert különben, hogy ekzisztálhatnának az ilyen nevetséges figurák. Az ember mindig bir bizonyos regényes haj­lamokkal, de a ki ilyen hajlamokból köt üzletet, annak neve : balek. íme, az „abbanmaradt házas­ság, hol az újonnan bebutorozott lakás fölöslegessé vált! A résztvevő balek siet azt megvásárolni, nem is sejtve, hogy ezúttal éppen századik házassága ment füstbe az eladónak, a kinek különben a szom­széd lakásban van a felesége 5—6 gyerekkel egye­temben s jóizüt nevetnek a magyaripar fellendülé­sének nagyszerű terveiről. Az eladónak, ki csak ügynöke egy butorraktárnak, szerfölött jól áll a „visszament parthie“, s emellett vigasztalja magát avval is, hogy hiszen jó áron adott túl a lim-lo- mokon. Reporter, HELYI Hl HEH. — „A SZEKSZÁRD VIDÉKE“ egyes pél­dányai ezentúl, hogy a közönség esetröl-esetre könnyebben hozzájuthasson, — kaphatok lesz­nek: Ékes József, Salamon Testvérek, Pollák IgnácE, Steiner Károly, Seiner Lipót és Ferencz Gyula urak kereskedésében. — Királyi kegyadomány. Özv. Varga Jó- zsefnó szül. Sánta Julianna szekszárdi háztulajdo­nosnő O Felsége kabinetirodája utján 15 frt kegy adomány ban részesült, s ez összeget a főszol- gabiróság utján kézbesítették neki. •— Letartóztatás. Kenyeres Márkus fejér- megye-zámori illetőségű csavargót a rendőrség le­tartóztatta és illetőségi helyére fog tolonczoItatni. — A szekszárdi közkórházba folyó hó 22-én két őrültet szállítottak megfigyelés végett, egyik nagyszékelyi, a másik simontornyai. — A szolgabirák mozgósítása. A megye szolgabirái fölváltva külön járásban küldettek ki nyílt rendelettel egyes községekhez, igy a közpon­tiba P e s t h y Elek gyönki szolgabiró, a völgy- ségibe D ö r y László központi szolgabiró, a duna- földváriba br. Eudnyánszky István támásii, a simontornyaiba Szentiványi Kálmán paksi és a tamásiiba Németh N. János völgységi járási szolgabirák. Kiküldetésük 8—10 napig fog tartani. — Panaszt emeltek a főszolgabiróságnál U11- mann Lipót bérkocsi tulajdonos ellen, hogy háza előtt a kocsimosás miatt állandóan olyan sártenger terül el, hogy a közlekedés is akadályozva van. Döry László szolgabiró utasította az elöljáróságot az ügy megvizsgálása és megfelelő intézkedés végett. — Szobatűz. Múlt szerdán este Vargha La­jos árvaszéki ülnök budai-utezai lakásán veszedel­mes szobatűz támadt, melyet a kis leány gondat­lansága okozott, ki a száraz virágokból álló makart csokrot meggyujtotta, s ettől a szoba bútorzata is tüzet fogott — úgy hogy Varga Lajosnak mintegy 200 frt kára esett. Á tüzet még idejében elfojtot­ták, s igy sikerült nagyobb bajnak elejét venni. A tűz eloltása a rögtön ott termett Kliegl Lajos, Fo- linusz Árpád és Kácz József uraknak köszönhető. — A hegybíró és a bika. Eredeti nagyköz­ségi idyllnek voltak szemtanúi a napokban a járó­kelők a sétpatak utcza felső végén levő Schel Pé- ter-féle vendéglő előtt. Egy komoly városi bika községi mivoltában elbizakodva a járdán sétált vé­gig nagy flegmával, úgy hogy az éppen arra jövő hegybírót a sárba szorította. Boszantó is az, hogy nálunk még a csordásoknak sem parancsol­nak, mert bizony ezek a városi közegek a tehene­ket, bikákat gyakran a járdákon sétáltatják végig a közönség rémületére. Talán jó volna, hogyha a város vezérférfiai kis oktatást adnának nem a bi­káknak, hanem a csordásnak, hogy mi szabad és mi nem, egy czivilizált állam egyik megyei szék­városában ! — A szekszárdi iparos ifjúság által rende­zett mulatságból befolyt 60 kros beléptijegyekből 55 frt 41 kr, felülfizetésekből 11 frt 60 kr, tombola jegyekért 7 frt, birság pénz 9 frt 72 kr, Összesen 83 frt 73 kr, kiadás volt 48 frt 73 kr, tiszta ma­radvány az ujonan megalakulandó egylet részére 35 frt, mely összeg a helybeli takarékpénztárban helyeztetett el, s a takaréktári könyvecske a városi bíróságnak megőrzés végett átadatott. Felülfizettek : Miké György 60 kr, Schek József 40 kr, Molnár János 80 kr, Platz Ferencz 1 frt, Schuk József 20 kr, Gozon Mihály, Fleischer Jakab, Bicz Janos, Tóth József, Tóth Pál, Gutman Sándor, Kováts An­tal, Herman Lajos, Debulai Imre, Müller Bernát, Plank Károly, Fülöp Béla, ifj. Debulai Antal, Kresz Mihály, Váczek Lajos, Pikai György, Odor Sán­dor, Odor Pál, IJáller Sándor 40—40 kr, Báter János 1 frt. Összesen 11 frt 60 kr. A felülfizetők- nek a rendezőbizottság ezen a helyen is köszöne­tét nyilvánítja. — Helyreigazítás. A szekszárdi nőegylet és vöröskereszt-egylet által november hó 16-án rende­zendő tánczestély rendező bizottságának névsorából sajtóhiba miatt Nagy István árvaszéki jegyző ur neve tévedésből kimaradt, amit ezúttal helyreiga­zítunk. — Hetvenkedő idegen. Hirling Ádám vá­rosi főjegyzőnél egy idegen borügynök vagy keres­kedői megbízott megjelent egy kész blankettával a kezében és pökhendi módon követelte a főjegyző­től, hogy azt töltse ki a czélból, hogy ő valódi szekszárdi bort szállít külföldre 1 A szemtelen fel­lépésű embert a főjegyző tisztességes^ magaviseletre figyelmeztette, mire az a bőszült ur a magyar ha­tóságokat kezdte szidalmazni, erre aztán a főjegyző egyéb kellemetlenségek elkerülése végett a szemte­len indigénának ajtót mutatott és kiutasította a hi­vatalos helyiségből. Megérdemelte volna, hogy ha­tóság elleni tiszteletlen magaviselet miatt dutyiba tegyék a mihasznát. — Tanítói fizetés. Tolna vármegyében 13 ta­nító van s köztük 4 pusztai, a kiknek nincs meg a törvényben megállapított fizetési minimum, vagy is 300 frt. Szekszárd "V* iclélte. — Uj találmány. S p á n y i Antal ur egy uj találmányt fedezett föl „biztos fegyverszeg“ név alatt, Ggyanis a gyermekek vigyázatlansága és ebből kifolyó nagy szerencsétlenségek arra bírták Spányi urat, hogy egy oly csavarszeget ta­lált fel, melyre ha a töltött fegyvert felakasztják, senki más nem tudja levenni, mint az, ki a titokba bele van avatva. A kiket e találmány érdekel, megnézhetik és esetleg megrendelhetik Szekszárdon Várkonyi Ferencz gépésznél bármikor. MEGYEI HÍREK. — Eljegyzés. Katzler János mözsi kántor- tanitó eljegyezte Klein Dezső, németbólyi kántor- tanitó szeretett kedves leányát Nelli kisasszonyt. — Szökött katona. Boda Ferencz döbröközi illetőségű közhuszár Tolnáról megszökött, s köröz- tetése elrendeltetett. — Hány betű van a szentirásban. Egy hol­landi ember, kinek nem igen kelle a mindennapi kenyér megszerezhetóseért küzdenie, 30 évi fárad­ságos munka után kiszámitá s diadallal hirdető a világnak, hogy a bibliában 3.566,450 betű van. — Furcsa távirat. Egy vidéki városban egy ottani ismerős mészáros a következő táviratot kapta Bécsből: „Disznók holnap az állomáson, önt is vá­rom, én csak holnap jöhetek, mivel személyvona­tok ökröt nem szállítanak. Rósz vásár, szarvasmarha ára emelkedett, lássa el magát jó eleve ; ha önnek szüksége leend ökrökre, gondoljon reám. — A fillokszera elleni szerek feltalálása immár egész kultusszá nőtte ki magát. Moóron már volt egy feltaláló (Wiesner), azonban — mint többi kol­légái — eredménytelenül. Legalább hivatalosan ezt konstatálták. Újabban Neumann Bernát székes- fehérvári gyáros talált föl fillokszera-pusztitó szert s meggyőződés, úgy pártfogás végett az országos magyar gazdasági egyesületnek ajánlta fel. Éz ki is küldte már Székesfehérvárra egy közegét, de a kedvezőtlen időjárás miatt a kísérlet nem volt ak­kor végrehajtható. De miután az. egyesület meg akarja vizsgáltatni e találmányt, Ordódy Lajos igaz­gató a napokban levelet intézett Havranek József székesfehérvári polgármesterhez, melyben — hivat­kozva ismert szakértelmére — felkéri őt, hogy e szer megvizsgálásánál az orsz. magyar gazdasági egyesületet képviselni s őket az eredményről érte­síteni szíveskedjék. — A magyarnyelv terjedése. Mayer Já­nos bátaszéki polgárember, az ottani temetkezési egylet derék jegyzője szép és követésre méltó pél­dát szolgáltatott arra, miként kell az idegen nyelvű honpolgároknak édes hazai nyelvünket elsajátítani s használni. O, habár nem is bírja tökéletesen nyel­vünket, magyarul vezeti a jegyzőkönyveket s a mely kifejezéseket nem tud, megkérdezi a tanítóktól s mindig magyarul ir. Ez önmagában is dicsérendő tényt nyilvánosan is elismerni s megdicsérni hír­lapírói kötelességünknek ismerjük. — Égi háború Böicskén. A „Természettudo­mányi Közlöny“ okt. 242. füzetében olvassuk : Tol­navármegyéből az iratik a szept. 7-én történt égi háborúról, hogy itt nem tsak menydörgött és vil- lámlott, hanem a legkeményebb szívnek megrette­néséig égni láttatott az egész Atmosphaera ; neveze­tesen egy Böltske nevű faluban oly sok jég hullott ekkor, hogy a házak’ fedelét bérontotta és az apróbb folló vizeket bédugta. (Magyar Kurír 1792. 1221. 1.) — Esküvő. Kiss Ernő p. paradicsomi ispán ma tartja esküvőjét Szedresen B e r k y Ida kisasz- szonynyal, az ottani postamesternővel. — Medináról Arany Antal ev. ref. lelkész ur a többi közt a következőkről értesít bennünket: „3 év óta izgatok már magán és társaséletben, szószéken egy kisdedóvó és gyermekmenkáz lótetitése érdekében s még eddig csak Máltó szó volt szavam a pusztában! Pedig e c?ólra már 2000 írtnál több 'gyűlt össze egy kegyes alapít­ványt tevő úri asszonyság, a nagyérdemű Bezerédj családból való hagyományából. Hány életre való köz ség volna, mely ezt a holt tőkét a maga hasznára érté­kesíteni, gyümölcsöztetni tudná. A dolog nehézsége abban áll, hogy a kegyes hagyományozó a község szá­Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents