Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-09-26 / 40. szám
Női proietarizmus. Van ám ilyen is. Egy újabb társadalmi kórtünet, mely napról-nnpra jobban terjed s romboló hatásával már is nyílt sebet ütött a társadalom testének épen azon felén, mely hivatva volna az erősebb nem csorbáit is kiköszörülni. A rohamosan haladni akarás korcsszü- lőtte ez, s ha ideje-korán eleje nem vétetik, aligha több bajnak nem lesz kútfejévé, mint a férfi proietarizmus. Ez utóbbi ellen a társadalom maga védekezhetik s eljön az idő, el kell jönnie azon kornak, mikor erélyes rendszabályok fogják támogatni a jobbak elhikai érzését s útját állják a romboló árnak, mely piszkos hullámaival, kavargó iszapjával elborítja a társadalom testét. Az elsőt még nem tekintik nyílt ellenségnek, sőt egyáltalában számba sem veszik, — nem kicsinylésből, — de mert nem akarják, nem tudják észrevenni. Mutassuk be a képét, talán erről ráismernek ; talán figyelembe veszik. A zongora kultúrával nem sokat nyert a nőnevelés ügye, sőt sok esetben káros hatását érezzük. Az erőszakolt, túlhajtott nevelés a nő szellemének a magasabb kiké- peztetésre való forszírozott terelése sok szerencsétlenségnek lett forrásává. Az úrhatnámság, 'a gazdagokat megillető cselekmények nevetséges utánzása nemzedékeket tett már tönkre. A franczia nyelv és a zongora nagy barázdákat vont a társadalom köreiben. Az a kisasszony a kit szülői — talán a legnagyobb áldozatok árán — taníttattak meg francziául beszélni és zongorázni, azt hiszi magáról, hogy ő műveltebb, mint az a jó nevelésben, háziassal], polgáriasán nevelt leány, ha az felsőbb iskolákat végzett is. Sok szerencsétlen nő kezeinek finom, sima bőrével tünteti urias nevelését. Szegénységüket a szallagokban temetik el, a mikkel tele aggatják ruhájuk minden csücskét. Elszomorodik az ember, ha a farsangi bálok parkettjén találkozik ezekkel a szegény, sajnálatra méltó „művelt" teremtésekkel. Finom selyem entrejük vagyonos ember gyermekeit sejteti velünk, pedig az utánok tipegő gardesdamról igen jól tudjuk, hogy mily verejtékező munkával keresi a mindennapi kenyeret. A kis hivatalnok nem meri tánezra vinni a selyem ruhás, finom kezű kisasz- szonyt, mert hát ez nem* ő hozzá való. — Neki liáziassan nevelt, munkához szokott, nőre van vágyódása, — nem olyanra, akinek olyan nagyon finom keze van! Az iparos meg éppen nem mer közeledni az „úri dámához,“ aki elszakadva a báli közönség tömegétől, külön széken árulja a „petrezselymet.“ A nevetés átka tehát külön padra ülteti azokat, a szerencsétlen s-z egén y sorsú nőket, akik a házias gazdálkodás és munka elől kitérve, odahaza csakis ujjacskáik körmére fordítják a főgondot. A társadalomban szánakozással néz reájuk a szegény és gazdag egyiránt. A megvénült hajadonok kontingensét ezek szaporítják. Ok azt hiszik, hogy szépségük és műveltségük elég arra, hogy jó partidét csináljanak, ha szegények is. Elfelejtik, hogy a-vagyonos ember szép és'művelt leányt kap, gazdagot is s olyant a ki nem restet a házi teendők körül szorgoskodni. Ezeknek a női proletároknak egyik kiváló ismertető jelük, hogy irtóznak a konyhaszagtól. Szorgalmas, dolgos, jó gazdaasszonyt, keres ma minden házasulandó férfi. A zongora és franczia nyelv még nem elég a házi boldogságra. Korántsem akarjuk azt állítani, hogy akár a zongora, akár a franczia nyelv tudás felesleges s hogy éppen ezek képeznék a női proletárokat; de igenis állítjuk, hogy emezeknek csak úgy lehet értékük, becsük, ha nem riasztják el nőinket a családi élet melegítő tűzhelyétől s az azzal járó kötelmek teljesítésétől ; mert a nő kva- lifikáczióját nem az szabja meg, hogy mi mindent tud ; hanem az, hogy azok között, amiket megtanult, megtanult-e főzni, sütni, varrni stöbbi. A főúri osztály leánya ezek nélkül bátran szükölködhetik : a szakács, a szabó pótolni fogja az ismeret hiányát; ezeket ismét busásan honorálhatja az apa erszénye; de a középosztályu leánynak nem lehet, nem szabad igy gondolkozni. Csak egy vonás a képből. Aki ráismer a bajra, törekedni fog gyökeres orvoslásra. Atyák, anyák, leányok, nektek, rólatok, hozzátok szól a nóta. KÖLTÉSZET. Smfcfvczcs. Igen, úgy volt! Leszállt az esti harmat, Az éj köde alábocsátkozott; Szelíd szemedben égi köny szivárgott, Az idő szállt — és sovsunk változott! Melléklet a „Szekszárd Vidéke“ Jl-ik számához. I. évfolyam. 10. szám. Szekszárd, 1889. október 3. Hi a bot . / Szerkesztő-tulajdonos: Gsigar Gyula, a kihez úgy a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, mint a hirdetési 'l ' és előfizetési pénzek küldendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárd, Sétpatak-utcza 1113. Nbgjelenik minden hóban egyszer s állandó havi mellékletét képezi a „Szekszárd Vidékének“, s ennek előfizetői ingyen kapják. Külön megrende Ív e egész évre 2 forint 50 krajezár. üircie-tö ezégeink szives fi gyeim. é"be_ küldő hirdetményét a „Tolnamegyei Hölgyek Lapjában“ kívánja felvétetni, kérjük e körülményt különösen megjelölni. A divat-, és női munkák- ruhák-, ékazer-jjip.ere-czLkkek, általában hölgyeinket érdeklő hirdetéseket íehetőleg itt fogjuk közölni. Hirdetési díjak : mint a főlapban.
