Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-01-24 / 5. szám

Szeles ZcLi*dL idéke. Melléklet január 24-iki, 5. számhoz, tott ki s lett behajtva, mely körülmény első sorban azt igazolja, hogy az eljáró főszolgabíró ur éber fi­gyelme nem kis mértékben terjedt ki a tűzrendé­szet! szabályok végrehajtására s amely körülmény méltán elismerést érdemel. Csak az a kár, hogy e bírságpénzek nem használhatók fel megyei czélokra, hanem javítóintézetek és szegény foglyok felsegé- lyezésére szolgálnak. zz Község, a mely nincs a mappán. Majsa községnek hívják, ezt ugyan hiába keresné akárki is Tolnamegye mappáján, — még a Mayer-Horváth- Kálmán-triasz sem tudta kisütni, hogy hová kell azt a pontot szúrni, a mely Majsa község területét jelezné. Alig van egynéhány száz lakosa s területe mégis 50,000 katasztr. holdat tesz ki, s igy körül­belül 5 □ mérföld területű. A bírája Miklós váron, a jegyzője Ozorán, s minden tanácsbelije más-más pusztán lakik. Egész területe az Eszterházy ozorai uradalom pusztáiból áll, ez adja meg a magyará­zatot; — s ezzel az úgynevezett községgel, a melynek elöljárói csak egész napi utazások után tudnak ülésre összejönni, foglalkozik most a dombóvári járás fő­szolgabírója, s arra törekszik, hogy a jelenleg Ozo­rán lakó jegyzője vagy Tamásiba vagy Miklósvárra tegye át székhelyét; erre különösen ama rend­kívüli nehézségek indították, melyekkel az egyes pusztákra szóló kézbesítések, megbízások, utasítá­sok s egyéb hivatalos rend eletekre vonatkozó meg­hagyások teljesítése', illetőleg foganatosítása körül felmerültek. PéldáuT'Miklósvár l/4 órányira van Tamá­sitól — s az innen idézendő egyéni részére szóló kéz­besítés előbb másfél órányira fekvő Ozorára megy s innen a jegyző ismét másfél órai utón még pe­dig ugyanazon utón visszafelé idézi meg a miklós- vári lakost. A főszolgabírónak erre vonatkozó meg­hagyása a napokban érkezett a majsai jegyzőhöz, hogy a képviselő-testület e tárgyban ülést tartson. TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETBŐL. Tolna vármegye törvényhatóságának közigazgatási bizottsága január havi ülését 14-én tartotta gr. Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. A hivatalfőnökök jelentései­ből közöljük a következőket: Allainépitészeii liivntalfőnök félévi jelen­téséből. I. A közmű n k a tartozás egész mennyi­sége a lefolyt évben is megváltatott, és pedig az 1882. évben felemelt váltsági árak szerint, t. i. 1 kótfogatu igás napszám váltságárában fizettetett 8 frt és 1 kézi napszám váltságáért 50 kr, miért is 1888-ban a közúti pénztárba 159255 frt váltsági összegnek kellett befolyni. Készint eme nagyobb váltsági összeg, részint a vasúton szállított kőanyagok olcsóbb ára, továbbá az utak fentartási fedanyagának felhasználásánál kö­vetett takarékosság; de legnagyobbrészt azon kö­rülmény, hogy az évek óta hátralékban volt köz­munka tartozások ez évben behajtva lettek, — tette lehetővé a Kapos-csatornán Szabálynál és Dombó­várnál egy-egy nagyobb mérvű közúti vashidnak, va­lamint az alább megnevezett útszakaszoknak össze­sen 5740 f. méter hosszban történt kiépítését. A közmunka váltsága kielégítő eredménynyel folyt be a megye közúti pénztárába. II. Közutak. Az államut, valamint azon első osztályú kiépített megyei utak, melyek oly rendszer szerint kezeltetnek, mint az államut — egész évben jó karban voltak. A budapest-eszéki államut a megyében fekvő 91 kilométer hosszú sza­kaszának fentartására szállíttatott 7956 köbm. ka­vics 39656 frt értékben, a megyei műutakra pedig 9038 köbm. 52272 frt költség összegért. A már kezdetben említett közúti két vashídon kívül befe­jeztettek a következő útépítkezések, u. m. 1. A duna- földvár-előszállási útnak Fehérmegye határszélénél levő szakaszán 1000 f. in., 2. a gyönk-hidegkuti utón folytatólagosan 800 f. m., 3. A szekszárd-sió- foki vagyis szakály-tamásii utón 1000 f. m., 4. a dombovár-tamásii vagyis dombovár-tüskei utón 1000 f. m., 5. a bonyhád-báttaszéki utón 1300 f. m., 6. a bonyhád-zombai utón 640 f. m. hosszaságban. A megyei II. oszt. utak fentartásánál, miután e czélra az útfelügyelő megyebiz. tagok által nagyobb össze­gek fordittattak, elismerésre méltó haladás tapasz­tal tatott. III. V a suták, A közforgalomban levő vas­utaknál felemlitésre méltó nem történt. A tolnai urodaloinban azonban gazdászati czélra egy körül­belül 2 kim. hosszú magán-vasút építtetett, mely keskeny vágánya- lóvonatu vasuő, folytatásaként a már eddig használatban volt k^mád-iáczánkerti vo­nalnak, az urodalom fáczánkerti majorját ugyanazon urodalom közép majorjával köti össze. IY. Hajózási és vízépítési ügy az év második felében nem fordult elő. Y. Gőzkazánok. A megye területén levő el akarna akadni. Visszafojtom lélekzetem, hogy minden szavát halljam, hogy felfoghassam a hang­esésben a kifejező árnyalatban rejlő érzelmet. Gyertyámat kioltja a törött ablakon beszökő légáramlat, homály fog körül, csak a hold derengő világa s a hó fehérsége kölcsönöz némi világossá­got a magas, tágas és rideg teremnek. — Jól van anyám, inegyek a hogy vagyok ! Leszek név lőné, vesződöm gyermekekkel, elhagyom egy szál ruhában e házat, de senki kegyelméből nem élek ! Nem, még az övéből sem ! Dezsőt ne bántsd anyám, tudod, hogy nem szenvedhetem ! Kérni fogom Endrét, könyörgöm neki összetett ke­zekkel, ráborulok sírva s megsemmisíti azt a ti intézményeteket. Micsoda becsületes embernek kel­lene olyan leány, a ki a másé ! Hát mit tehetek én róla, ha nem szeretem ! „Hát mit tehetek én róla, ha nem szeretem \* Ezt érzem s hallom most is, midőn már szobám­ban vagyok, úgy .cseng fülembe, mint egy egész életre szóló Ítélet, mely elzárja előlünk a világossá­got, a napfényt, az éltető levegőt, a csirafejtő szép tavaszt ! . . . Mélységes csend fog körül az éjben, misem felel, misem ad visszhangot a szivemben felmerülő kínos, fájdalmas kérdésekre. Azt hiszem, soká nem tudtam „ott bent“ mi történt’velem, s movt előttem a való leplezetlenül, s én megvallom, gyengének érzem magamat vele szemben ! . . . Az élettel felvenni a harczot nem nehéz ! A küzdelem edzi a lelket, nemesíti a szivet, de har- czolni, küzdeni egy vérző bánat' ellen, mely bent lakozik a szív rejtekében s lassan rágódik rajt . . . ez — kínos ! . . . Édes a küzdelem, bármily nehéz is, csak tá­voli czél felé törekedjék a küzdő — csak tudja, hogy szenvedésének van társa, csak éltesse egy parányi remény . . . De küzdeni, hasztalan küzdeni egy érzelem ellen, mely mindennap feljár kísérteni, mely be­lopja magát álmainkba, követi gondolatainkat, felénk röppen az illattal, beszivjuk a levegővel . . . Fejemet lehajtom s egy ideig átengedem ma­gamat egy feltartózhatatlan fájdalomnak, aztán fel­emelkedem. Yalami azt súgja bensőmben : „A fér­fiasság alapköve az önuralom !“ S nekem nem szabad elérzékenyülnöm ! Ez a lélek biztatása. Nem! Az a gyönyörű hóvirág ne függjön senkitől, szép arcza üdeségét ne hervassza el könyé- nek árja, azok az édes piczi kezek tépdessék to­vábbra is a virágokat gondtalanul, no halljam pa­naszát soha, a inig én megakadályozhatom. Semmi kétség, hogy unokanővérem és Simon- fai Dezső arája egy és ugyanazon Személy. Pár perczig még uralnak sóvár tűnődéseim, aztán határozok. Meggyujtom a készletben levő gyertyát, bőröndömből' hosszú iv papirt veszek elő s írni kezdek. Gyorsan támadnak a sötét sorok a fehér lapon, végül oda írom nevemet, lehajlok a papírra testileg lelkileg kimerültén! . . . * * * Rendkívül meglepi nagynénémet, midőn en­gem utazó öltözékben megpillant. — Csak nem szándékozol bennünket már el­hagyni ? Kérdezi. összes gőzkazánok száma 243. melyek közül az év 2-ik felében megvizsgáltatott 229. Egész évi közmunka-tartozás volt 1888-ban 35225 kótfogatu igás, 107160 kézi napszám s ez kényszerváltság folytán teljesen megváltatott 159255 írtért, mely összegből hátralék még 5437 frt. Út­építési javadalmazás és közmunkaváltságból befolyt 51818 frt, ebből felhasználtatott 49818 frt, maradt rendelkezésre 2000 frt, — Yizi malom van 160. kir. adó fel ügy e!ö félévi jelentéséből. Miként a csatolt kimutatás igazolja, az 1888. év második felében a megállapított tartozás tett 1001967 frt 15’/j krt, erre befolyt 970766 frt, az év végén tehát egyenes adóhátralék 61201 frt 15 V2 kr. E befizetés az 1887. hason félévi eredménynél 60819 írttal kedvezőtlenebb. A közvetett adók befizetési eredménye, tekin­tettel úgy a gabona, mint a bortermés alacsony árára, kedvezőnek mondható. A múlt 1888. óv II. felében az 1883. XLIY. t. ez. 81. §-a folytán kimondott felelősségnél fogva csakis a bátai elöljárók ellen lett 40 napon keresz­tül állami végrehajtó tényleg alkalmazva. A földadó nyilváutartás helyes és pontos ve­zetésének ellenőrzése és a községi közegeknek a kezelés körüli kellő útmutatás és felvilágosítása czól- jából a nyilvántartási biztos Tolnamegye összes köz­ségeit beutazta 1888. folyamán. Az ndófeliigyciö deczenber havi jelen- léséből Deczemberben lefolyt egyenes adóban 90926 frt 85 1/.2 kr, a mi az előző évinél 725 frt 46 krral kedvezőbb. H a d in e n t e s s é g i d i j : Deczemberben fizettetett 13455 frt 581/2 kr, a hátralék tesz 9214 frt 64 krt, habár ez évben 5475 frt 48 krral folyt be több. A kir. adófelügyelői hivatalba inait évben 23217 ügy dgrab érkezett be melyből csak 16g drb. maradt elintézetlenül. Kir. tanfelügyelő deezentber havi jelen­téséből. A tanulmányi alap tulajdonához tartozó Ozsák pusztai tanítói állomás javadalmazása az illető mi­nisztérium által megállapitattván, annak betöltése végett a pályázatot kihirdettem s az eredményt a miniszter úrhoz a kinevezés eszközlése végett fölter­jesztettem. — De igen. El kell utaznom, ittlétem a nél­kül is hosszabb időre terjedt, mint számítottam, nem tudná megmondani néném, hány órakor indul a legközelebbi vonat Mándokról a fővárosba ? — Úgy hiszem, déli tizenegy órakor. De csak nem távozol ? Yagy visszatérsz ? — Alig hiszem. Csodálkozó tekintete végig szalad rajtam pár­szor, szeretné arezoinról leolvasni gyors határoza­tom vagy elutazásom okát. En azonban teljesen figyelmen kívül hagyom ezt és csomagoláshoz lá­tok, a mi nagyon kevés időt vesz igénybe. Komor hangulatban vagyok, érzem, hogy ne­hezemre fog esni a válás. Az idő hamvas borús, Yerner bucsudalát jut­tatja eszembe s a mint a szellős folyosón végig haladok Margitka szobájáig, önkéntelen ismételge­tem a bucsudal szomorú refrainjét. Sötét szemeit kérdőleg függeszti reám, olyan szép, olyan légies, arczán a kimerültség, a lelki küzdelem nyomai látszanak, homlokának fehérsége egybeolvad a hímzett párna habszinével, melyen szőke kis feje pihen. Fájdalmat érezek átrohanni szivemen, éleset, metszőt; szeretném csak egyetlen egyszer keblemre vonni, apró kezecskéit a magaméba zárni szorosan. Mi se lehet ebből; a mit én érte tehetek, semmi más, mint hallgatni és — távozni. Majdnem hálásan tekint reám, midőn búcsúra nyújtom kezemet. Mennyire fáj nekem ez a hosszú, néma te­kintet ! . . . (Vége következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents