Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-09-26 / 40. szám
IX. évfolyam. 40. szám. Szekszárd. 1839. szeptember 26. TOLNA 'VAXIR.INLIElGi-YJa törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi hetilap. .A. tolnamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár ; Egész évre .................... 6 frf. Fé l évre...............................3 frt. Évn egyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi rószéi-o Tonatkozó közlemények, agy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséihez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Sétpatak-utoza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. Hirdetési díjalsrr Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—40Ö-ig „ „ 5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Gr eiger Gr y ul a_ Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Olvasóinkhoz. A jövő októberi negyedben — mint már olvasóinkat előzőleg értesítettük, — lapunk hetenként kétszer fog megjelenni és pedig minden szerdán és szóm- baton, s e mellett melléklapunkat a „Tolnamegyei Hölgyek Lapját“ ezentúl is minden hónapban meg fogjuk jelentetni; s mindezek daczára a lap előfizetési árát továbbra is meghagytuk úgy, mint eddig — egy évre 6 frt, fél évre 3 frt, negyed évre 1 frt 50 kr s egy hónapra 50 krral. Egyes számok pedig nyolez k raj ez ár ért kaphatók Ujfalusy Lajos könyvnyomdájában. (Megjegyezzük, hogy rendes körülmények közt lapunk szerdán egy, szombaton pedig másfél ivén fog megjelenni.) Eme változtatást olvasó közönségünk pártolása és szives érdeklődése tette kivá- natossá, továbbá a megyénk sajtóirodalmának örvendetes fejlődését jelző azon körülmény, hogy a kéziratok folytonos összehal- mozódása lehetetlenné tette azt, hogy a hetenként egyszer megjelenő lap keretébe legjobb munkatársaink közleményeinek is helyt adhassunk. Lapunk 10 éves fennállása alatt mindenkor a legjobb akarattal és megyénk legjobb erőinek megnyerésével — a legnagyobb áldozatoktól sem rettenve vissza — lankadatlan kitartással működtünk közre azon, hogy megyénk sajtóirodalmát megfelelő színvonalra emeljük, s a közönség méltányos igényeinek a hírlapirodalom terén mindenben eleget tehessünk. A közönség szives ragaszkodása és támogatása bizonyítja azt, hogy törekvésünket kellő méltánylásban részesítette és elismerte azt, hogy a megyei sajtóirodalom pártolásra méltó és modern színvonalon álló közegévé emeltük a „Szekszárd. Vidékét.“ A lap szellemi színvonalának folytonos emelkedését biztosítja megyénk legjelesebb íróinak támogatása, kiket lapunk munkatársai közé számlálhatni szerencsések vagyunk, s kiknek hathatós szellemi közreműködése mellett lapunk eddig is helyesnek ismert irányát és czélját mindinkább nagyobb mérvben képesek leszünk megvalósítani. Jól eső önérzettel konstatáljuk egyúttal azt is, hogy a fővárosi legtekintélyesebb lapok nyíltan elismerték, hogy a „Szekszárd Vidéke“ a vidéki sajtóirodalom egyik legelső orgánumává fejlődött! Midőn olvasó közönségünk szives támogatásáért őszinte köszönetünknek adunk kifejezést, egyúttal bizalommal felkérjük lapunk eddigi előfizetőit, barátait és jóakaróit, hogy becses figyelműkre méltatván a lap kétszeri megjelentetésével reánk háramló nem csekély anyagi áldozatot — lapunkat ismerőseik körében ezentúl még jobban terjeszteni és anyagi támogatásukkal továbbra is megtisztelni sziveskedjenek. A szerkesztőség. Hasznos tudnivalók. (A községek figyelmébe.) Lapunk egy régebbi számában tett igéretünk- hez képest elérkezettnek látjuk az időt, hogy t. előfizetőink és olvasóink figyelmét fölhívjuk azon körülményre, hogy az állami italmérósi jövedékről szóló 1888. évi XXXV. t. ez. jövő évi január hó 1-től kezdve teljesen életbe fog lépni, mi által az eddigi regále-jog tulajdonosok és bérlők e tekintetben gyakorolt minden néven nevezendő joguk végképen megszűnik. A törvénynek életbeléptetése folytán a pénzügyminisztérium egy terjedelmes utasítást is adott ki, mely szerint mindazok, kik szeszes italokat korcsmaszerüleg kimérni szándékoznak, egy forintos bélyeggel ellátott kérvényüket, melyhez az engedélyre szintén egy forintos bélyeg lesz csatolandó, folyó évi október hó l-éig iparengedély és erkölcsi bizonyitványnyal felszerelve a pónziigyigazgatóságA „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Mihálkovics Árpád. f 1889. szept. 14. Hiába mind! Veszünk és pusztulunk, Ki most, ki később, ez már egyre megy Mind ott leszen a temető sorában Akár boldog volt, akár szenvedett. Ma búcsúzunk az elköltözöttől, Fonunk sírjára ékes koszorút, S holnap már a mi mécsünk alszik el Kihűlt szivünkre enyészet borult. És mégis, mégis fáj a veszteség Bármit Ígérjen lelkűnknek a hit, Az együttélés láncza elszakadt, Ür támadt s ez mindig nagyobb lesz itt ... Sivár a múlandóságnak útja S ha ezt is még csak küzdve futjuk át Miért ne jönne ajkunkra panasz, Miért titkolnék szivünk bánatát ? Ma még tátangóbb, mélyebb lett az ür, Egy fényes lánczszem széttört, leszakadt, Baráti frigyünk legszebb lánczszeme Bukott a sírba s rozsdul ott alant. "És veszteségét érzik mások is, Zománcza, éke messze tündökölt, Nem csak miénk volt, nevét ott látjuk A hir borostyán lapjai között. De hát miért is ez a pusztulás, Miért aludt ki fényed oly korán, Miért hogy a szellem a földön itt A gyarló testben lakozik csupán ? Hiába kérdem! rejtély minden itt Titkát lezárja örökre a sir .'.. Szemem híjába néz a mélybe le ... . Nem lát ott fényt, csak érted sirni bír ... Nem régen egy korán lenyugvónak Emlékül ezt Írtad sírkövére : „Szív — ész — jellem.“ S e szókkal világot Gyujtál te sírjának éjjelébe . .. Oh akkor ezt magadtól vetted el, E három szó volt a te kincsed is, Kik ismerőnek, látták, érezék Miként ragyog e hármas drága kincs. Nemes volt szived, fennen lángoló Szépért, igazért, jóért egyaránt. Az észt csodálta benned mindenik, S nem hizelgő volt, a ki megcsodált. A szív az ésszel összhangban élve Mindig magasbra vitték szellemed, Költő valál, ki érzelmeiben Lelt tiszta forrást, igaz ihletet. A szerelemnek bűvös világát Föltárta néked a szép Heloise, Rousseaunak fényes szellemében, mely Vakító fényes, bűvölő, csodás — Lelt elméd tápot s az ősz Beranger Szép dalaitól lelked éledett. Nagy emberek példáit csodáltad S igy lön szilárddá, nagygyá jellemed.. De most, de most! Elnémult már az ajk, Kihűlt a szív, s a lélek messze szállt. Könnyezve állják sírodat körül A hitves, rokon, a társ s hű barát. Nagy a keservük, mély a bánatuk ... De hajh ! vigaszt ad lassan a tudat : A szép, igaz és jó eszményiben Élsz te tovább, emléked itt marad. Bolgár Kálmán. Zalából Tolnába. — A „Szekszárd Vidéke“ eredeti tárczája. — Alig pityinallott, mikor kocsira ültem s búcsút vettem fájdalmaim, örömeim tanyájától: Nagy- Kanizsától. Olyan csendes volt az a hajnali órákban, mintha a béíe, az egyetértés szelleme Ölelte volna áldó szerelemmel. Az én városomat csak ójenkint látogatja meg ez a jó szellem. Tudja tán, hogy nappal úgy is hiába jönne. Éjjel a korzó is oly csöndes, oly emberhangtalan. Egyetlen kardzörej sem zavarja az álomra hivő, éji csendet. Sehol egyetlen bóbitás kalap, mely alól napverő szemek deleje sugárzaiiék. Isten veled, nyugvó város ! Mily jó, hogy békés, sima képedet látom a búcsú pillanatában. Elfeledem, hogy sokszor hábo- rogni is szoktál ; elfeledem az iszapos ember-bajszát; a sok, nagyralátó, üres hivalkodást; a va
