Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-09-26 / 40. szám

hoz benyújtani kötelesek ; ellenben .azok, kik szeszes italokat kis mértékben árusítanak, vagyis a szoros értelemben veit bejegyzett kereskedők, kik ez iránt már a folyó évre engedélyt nyertek, ennek meg- tarthatása végett bélyegmentes kérvónynyel forduljanak a pénzügyigazgatósághoz.

A miniszteri utasítás értelmében felhatalmaz- tattak a pénzügy igazgatóságok, hogy az italmérés hasznosítása iránt egyezkedési kísérleteket tegyenek első sorban az adóköteles, felekkel, másodsorban pedig a községgel, melynek keresztülvitelénél a főelv az, hogy az adóköteles felek egyezkedés utján csak az adóbeszedési jogot'bérelhetik ki, t. i. jogot nyer a bérlő, hogy a pénzügyigazgatóság által engedélyezett koresmárosoktól az általuk kimért szeszes italok után a törvény 17. §-a értelmében meghatározott adót (bor után 3 frt, pálinka után 30 fokig 4 frt. 50 kr, ezenfelül 7 frt 50 kr, liqueur és édesített szesz után 12 frt, szesz után 15 frt, ser után 2 frt) hektoliterenként szedhessen.

Másképen áll azonban a dolog a községekkel szemben ; nevezetesen a község mint morális testület árverés megtartása és bánatpénz letételének kötelezettsége nélkül, tehát szóbeli egyezség utján nemcsak az italmérési adóbeszedési jogot, hanem a kizárólagos italmérési jogosultságot is megszerezheti és ez késztet bennünket, hogy különösen a községi elöljáróságok figyelmét fölhívjuk, hogy eme törvényadta jogukat kezeikből kirántani ne engedjék, mert első pillanatra csekélynek vesszük a törvény eme kedvezményét, holott, ha komolyan elmélkedünk fölötte, önkéntelenül ama meggyőződésre kell jutnunk, hogy nagyfontosságu nemzatgazdászati tekintetek voltak azok, melyek a kormányt arra indították, hogy a községet mint erkölcsi testületet ily előnyben részesítse.

Tekintsünk át az ország minden részén és — tisztelet a kivételnek — látni fogjuk, hogy lelketlen bérlők eme jogukat a nép kizsarolására, hamisított italaik által az egészség megmételyezésére és leg- többnyire anyagi jólétük tönkre tevésére használták föl; nézzünk szét viselt dolgaik fölött: nem tapasztaljuk-e, hogy a bortermést csekély áron összevásárolták, melyet aztán meghamisítva drága pénzen volt kénytelen a lakosság visszavásárolni ! íme, most a törvény kezébe adta a községnek, hogy mindezen túlkapásnak és visszaélésnek véget vethessen ; értjük ez alatt: ha a pénzügyigazgatóságtól az ital mérési jogosultságot bérbe veszi, ez esetben szabadon rendelkezik a község területén az italmérés felett, megválaszthatja korcsmáját és meg- bizottját, ki köteles lesz oly italt mérni, mint azt a község elöljárósága kívánja, de e mellett megvan még azon anyagi haszna is, hogy a lakosság nem

Szelcsz átírd.

*V icLélce_

lesz kényszerülve bortermését potom áron elprédálni, hanem a község elöljárósága által választott és meghitt, és ennek ellenőrzése alatt álló korcsmáros által megfeleiőleg értékesítheti, de tetézi eme kedvezmény gyakorlatát még azon körülmény is, hogy a nép tiszta, egészséges és jó italhoz jut, egészségi állapota e részről legalább veszélyeztetve nem lesz.

Hát ha még szemügyre vesszük azon minden esetre számot tevő körülményt, hogy a tiszta és hamisítatlan italok élvezete által a községben megforduló idegenek a bor hírnevét máshova is elviszik, előbb-utóbb be kell látnunk, miszerint e körülmény a vidék bortermésével az árak emelkedésére, nagy befolyással fog lenni.

Ezek ecsetelése után mindenki, ki szivén hordja a nép boldogulását, beláthatja, hogy mind anyagi, mind erkölcsi, mind nemzetgazdászati tekintetek pa- rancsolólag — követelik az italmérési jogosultságnak a község által való megszerzését. Ezért tehát jó lesz a községi jegyző uraknak is résen lenni és minden befolyásukat felhasználni, hogy e jog gyakorlatát maga e község vegye át.

Nem zárkózhatunk el ezúttal azon beállható esélytől, hogy a mennyiben a község jól felfogott érdeket ily módon megóvni nem akarná, mily hátrányok érhetik a községi lakosságot. Nevezetesen az italmórési jog hasznosítása iránt a pénzügyigazgatóság árverést tüzend ki, s a ki többet ád, az lesz a győztes, — hogy azonban mily indulattal és jó szándékkal fog az „uj ember“ a község vitális érdekei iránt lenni, azt mindenki tudhatja, ki ily vállalatok kezelését ismeri. Minden szentnek maga felé hajlik a keze ; a bérlő is azon lesz, hogy minden áron minél nagyobb jövedelmet biztosítson magának, mi pedig leginkább a lakosság anyagi rovására történik.

Mint értesültünk, az állami italmérési jog hasznosítása, illetve az itt előadottak szerint kibérel tetőse iránt a tárgyalások most vannak folyamatban, sőt az is tudomásunkra jutott, miszerint több község jogával nem élt és most már a lakosság bizonytalan állapotnak van kitéve, a mennyiben az árverezés fog előtérbe lépni de a törvény még ez esetben is kedvezményt nyújt a községnek, nevezetesen : ha az árverési határidőt megelőzőleg hat nappal a kikiáltási árat megajánlja, a szerződést vele kell megkötni s az árverés

beszüntetendő.

Hírlapírói kötelességeink közé soroltuk, hogy eme sorainkkal is a közügynek tegyünk szolgálatot, melynek megírására minket azon szándék is indított, hogy a kormánynak a községek iránt táplált jóindulatát és gondoskodását megvilágítsuk, hogy láthassa mindenki, miszerint kormányunk a törvény

korlátáin belül tud és akar is méltányosságot gyakorolni, és ha ezzel egyik-másik élni nem akar, nem a kormányon mult a jó alkalom elszalasztása.

= A szekszárd-baranyavari vasút létesítése ügyében megalakitott bizottságot megyénk főispánja szeptember 28-ún délután 4 órára tanácskozásra hívta egybe.

=: A tolnai lovaskaszárnya ügyében szeptember 30-án délelőtt 10 órakor értekezlet tartatik; október 5-én délelőtt 10 órakor pedig a jegyzői nyugdíj választmány fog ülést tartani.

= A bátaszéki vasúti rakodó állomáshoz Novotni"<György helyébe állatorvos hiányában szakértőül kivételesen dr. B o s k o v i .t z Mór községi orvos rendeltetett ki.

= A m. kir. belügyminiszter tudatta a megyével, hogy a pénztárkezelés- és számvitelről alkotott szabályrendeletet jóváhagyta.

=z Belacz, Kakasd községek szőlőhegyeiben a fillokszera jelenléte konstatáltatok.

zz Tolna vármegye legtöbb adófizetőinek

1890. évre egybeállitott névjegyzéke betekintésre u vármegye levéltárában található.

TÖRVÉNYHATÓSÁGI ÉLETBŐL.

Hirdetmény.

A törvényhatóságnak az állanoó választmány- pénzügyi szakosztálya által tárgyalt 1890. évi költségvetése, az 1886. évi XXI. t. ez. 17. §-a értelmében a pénzügyi szakosztály vélemónyes jelentésével együtt a vármegye levéltári helyiségében folyó szeptember hó 22-től október hó 6-ig közszemlére fogván kitétetni, ez oly figyelmeztetéssel lio- zatik köztudomásra, miszerint a költségvetésre vonatkozó netáni észrevételek folyó évi október hó

6-ig bezárólag az állandó választmányhoz czimezve benyújthatók.

Kelt Szekszárdon, 1889. szeptember 20-án.

Simontsits Béla, alispán.

Tisztelettel felkérjük úgy a községek t. elöljáróságait, valamint hátralékos előfizetőinket és hirdetőinket, hogy a nekik megküldött nyugta alapján tartozásaikat még e hóban beküldeni szíveskedjenek.

Folytatás a mellékleten.

kandmunkáju érdekküzdelmet;... csak békés, szelíd képed emlékét viszem magammal. így lesz annak jó tanyája az én örök-békét szomjuzó keblemben.

Isten veled, nyugvó város !

A te zajod, küzdelmeid hullámai között tisztult meg az én szivem. Itt szállott belé a boldogító béke, a mióta érzem a gondolatokat, tetteket vezérlő isteni szellemet szivemnek semmi által föl nem verhető, szent nyugalmában.

Isten veled elmegyek: de lelkem majd vissza- vissza száll hozzád.

Itt robog kocsim a mi nyomdánk előtt.

Csendes ez is nagyon. A gépek nem zakatolnak benne. A motor pihen, a factor, a gépmester, a metronpás, a szedők, mind, mind alusznak és csak álmukban viaskodnak a rettenetes sajtó hibákkal, miket a haragos corrector uszít rájuk.

Neked is egy istenhozzád, te emberi szellemmel táplálkozó Moloch ! Hány tollat ki kellett már tépnem lelkem, szárnyaiból, hogy téged tápláljalak! Tépnem kell most is. Közelből, távolból megköveteled az áldozatot. S vájjon, ha még soká igy tart, nem fog e majdan szárnyatépett lelkem hasztalanul vergődni, ha a kenyérgondok magasabb régiókba eresztenek.

Mindegy ! Én táplállak ezentúl is. Ez már az én sorsom.

Pár pillanat alatt a Déli-vasut utasuktól nyüzsgő pályaházánál vagyok.

A prüszkölő, zakatoló gépek egymásután indulnak a szélrózsa négy irányában.

Fütty, harangjelzés.

A szemüveges vasúti portás bekiállt:

— „Mura-Keresztur, Légrád, Zákány, Babó- csa, Barcs felé tessék beszállni!“

Vonatra ülök.

Öt perez alatt már mögöttem ván a város.

Kövid óra múlva Zákányon kiszállok, hogy a „M. Á. V.“ („Megyünk Ázsiába vissza. ) „Magyar Állam vasút“ angolfiegmáju vegyes vonatára üljek.

Azokat a kocsikat kell kiválasztanom, miken a „B. D. Z.“ betűk vannak. Ez a 3 betű valami gonosz-veséjü német utas szerint azt jelenti, hogy: „Bedaure deinen Zustand;“ tulajdonképen pedig: „Báttaszék, Dombóvár, Zákány.“ *

Kedélyes nyugalmu vonat ez nagyon. Az utas ne féljen a katasztrófától: Legfölebb unalmában hal meg, vagy a guta üti meg mérgében.

Lassan megy és megáll minden bakterháznál, a mint a mozdonyának — a mi komikusán hasonlít a kávós-pekedlihez — a szuszsza engedi és kívánja.

Hosszabb pihenőt csak Kaposvárott és Dom- bovárott tart. Egyik helyen csak ötvenhat, a másikon csak száztíz perczig áll. Az 5—10

perczes állomásoknál a várakozás sok körülmény által van befolyásolva.

Azt beszélik a gonosz nyelvek, hogy egyszer Kardos Ká mán, a baranyai főispán utazott a „B. D. Z.“ vasút kedélyes nyugalmu vonatán. ■

Mágocsra értek.

A kalauz kikiáltott 10 perezet

Elmúlt 10 perez, elmúlt 15 perez. A vonat csak nem indult.

Kardos megsokalta a várakozást; azt hitte a gépnek van valami baja; előre ment a vonatvezető kocsijához, hogy már volt harangjelzés : mért nem indulnak ?

Yonatvezető, gépész, kalauz mosolygó képpel itták ott a hegy levét.

— „Nos ! mikor indulunk?“ — kérdő Kardos.

A vonatvezető válaszolt:

— „Mindjárt méltóságos uram! Csak még ezt a kis bort megisszuk.“

Ilyen tréfás dolgokkal koszoruzza meg ezt a veszélytelen lassúsággal haladó vonatot a kötekedő emberi elme.

Egy másik megkínzott utas már a mennyei jussal is kapcsolatba hozza.

A dolog igy történt.

Többen kopogtattak-Szent Péternek a mennyország ajtaján, bebocsátást kérve.

Szent Péter kinyitotta az ajtót; de mielőtt egyet, egyet bebocsátott volna, megkérdezte: szén-