Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-01-24 / 5. szám

SzekszéiircL Vidéke. jöhetnek szóba, mert abból a Jaqnez, vagy Herbcmontból soha nem lesz Kadarka — direkt termő amerikai fehér fajunk pedig éppen nem létezik, melyre valamit építeni lehetne. Az amerikai vesszők feltétlen ba­rátai Franöziaországban 1871-ben kezdtek arra a gondolatra jönni, hogy az amerikai alanyra reá oltják a nemes európai fajt, s igy az elsőrendű borvidékek is meg len­nének mentve a fillokszera pusztítástól. Ala­nyul a józan gondolkozó szőlősgazda azt a szőlőfajt fogja használni, a melynek ellen­álló képességéhez semmi kétség nem fér, nem fog pedig felületesen neki menni — mint Francziaországban ezt oly sok szőlős­gazda teszi — s oly alanyra oltani, melyek- | nek ellenálló képessége éppen nincs be­bizonyítva, sőt ahhoz a legtöbb esetben sok kétség fér, — mert hát hiszen igy nem ér czélt. Mai napig két oly amerikai szőlőfaj van, melyek mint kitűnő ellenálló képes­séggel bírók — a resistencziát tekintve — mint alanyok ajánlhatók a Kiparia sauvage s a hybrid York-Madeira, — az úgyneve­zett Nádor Izabella. Az a kérdés merül most fel, váljon az a szőlősgazda, ki nemes szőlőfajait arra a Kiparia vagy York-Madeirára reá oltotta, számithat-e azon nagy fáradság és áldoza­tok árán készült oltványok tartósságára ? Határozottan mondható m, hogy nem! Az oltványok kérdése máig sincs még tisztázva, s azok tartóssága ellen naponként újabb és újabb adatok jönnek napfényre. S váljon mi okozza az oltványoknak átla­gos rövid életüségét? Első sorbanjiz, hogy az alany és nemes galy hiányosan forrad- ván össze, a nemes galy elkezd satnyulni, elsárgul s leszárad már a 3—4. évben. Már most természetesen az oltvány annál to­vább fog élni, minél erősebb az összefor­radás a nemes galy. és alany között, de bármily erős legyen is az összeforradás, az oltvány átlagos élettartalma a mai tapasztalatok a 1 a p j á n 8—10 éven nem tehető túl. A pusztulás okát sok­ban keresik, sokféleképen magyarázzák, igy némelyek a bélcsatorna fenésedését okoz­zák, a mely fenésedés a légköri gombák túlságos elszaporodásának következménye, mig ismét mások az ojtványok rövid élet- tartalmát az által vélik magyarázhatónak, hogy az amerikai alany vastagságát tekintve túlságosan visszamarad az európai nemes galytól évről-évre, s igy a nedv keringés a vékony alany és vastag nemes galy között nem egyenletes, a mi előbb-utóbb az oltvány elpusztulását hozza maga után. Ennyire vagyunk az oltványok kérdé­sével Francziaországban, a mely tényeket a Dr. Horváth Géza ur vezetése alatt álló ismert, már 8 éves Farkasd-i országos fillokszera kísérleti állomás csak meg­erősíti. Ez az oka, hogy én a fillokszera kér­dést az amerikai oltványokkal még máig sem látom megoldottnak, de nemcsak én, hanem a legelső szakemberekből álló or­szágos fillokszera bizottság Fran­cziaországban, a mely bizottság pedig a legelső nagytermelőket épugy, mint el­méleti embereket, legkitűnőbb fíziologusokat magában foglalja — az amerikai vesz- ' szők kérdését máig sem látja meg- oldottnak. Nyugodt lehet Magyarország szőlőbirtokossága, hogy az a nemzet, a ) mely milliók- és milliókat áldozott már a fillokszera elleni védekezésre, figyelemmel kiséri a védekezés terén elért összes ered­ményeket, — s ez a franczia országos fil­lokszera bizottság lesz az első, a mely kimon­dani fogja az igazságot az oltványokat il­letőleg, ha csakugyan már majd a tények fognak beszélni. Mindezt azért mondtam el a szőlőbir- tokosságnak, mert a vármegye fillokszera ügye ream lévén bízva, kötelességmulasz­tást láttam volna a hallgatásban ; s azért itt is csak azt mondom, a mit már négy éve hangoztatok, hogy az amerikai oltvá­nyok a fillokszera elleni védekezésnél még csak kisérletképen ajánlhatók, de nem mint a b s o 1 u t igazság. S hogy én lelkűmen hordozom az amerikai vesszők kérdését, legyen az olt­vány vagy direkt termő, mutatja ama tény, hogy folyton hozatjuk az amerikai fajokat. Már ez év folyamán 6 községnek meglesz 1 — 1 holdas telepe, a hol úgy a direkt termő fajok, mint az alanyul szolgálók ta­nulmány tárgyát fogják képezni ; tanulmá­nyozni fogjuk, hogy a különböző talajviszo­nyok mellett melyik faj fog diszleni ; oltási tanfolyamok lesznek községenként, de min­denütt még csak mint kísérlet — és nem mint absolut igazság. Dr, Koboz Zoltán. = Tolnavármegyc törvényhatóságá­nak közigazgatási bizottsága február 8-án délelőtt 10 órakor ülést tart, = Kivételes nősiilési engedélyek. Renczes József (Harcz), Rátkai Sándor (Miszla), Reisz Já­nos (Czikó), Krisztics Sándor (Szálka), Sponenber- ger Adám (Czikó), Gungl András (Závod), ifj. Pörnyi Mihály (Decs), ifj. Pörnyi András (Decs), Heckel Jakab (A.-Nána), kivételes nősülósi enge­dély iránt beadott kérelmeik pártalóan terjesztettek fel a m. kir. honvédelmi minisztériumhoz. zr A jegyzői nyugdíjalapra felügyelő választ­mány január 28-án délelőtt 10 órakor fog ülésezni. := Száváid Móricz a dombóvári járás főszol­gabírója a napokban 523 frt készpénzt helyezett el a tamásii takarékpénztárban — letétben. Ez ma­gában véve nem képezne semmi különös dolgot, — de érdekes benne az, hogy ezen összeg kizárólag b e t a k a r o d á s i b i r s á g pénzek czimén rova­Folytatás a mellékleten. A „Szekszárd Vidéke" tárczája.-A. z én örökösö m._ — Elbeszélés. — A „Szekszárd Vidéke“ számára irta : SZARVAS MARISKA. (Folytatás.) Kezeim forrók, mint a lázbetegé. Mindenütt olyan tátongó üresség, mintha ki­halt volna minden, semmi nesze a külvilágnak . . . Szeretem Margitot, az bizonyos. Csodálatos gyorsasággal fejlődött szivemben ezen érzelem s bámulatos hatalommal uralkodik szivem felett, nyűgözi le egész valómat. Nem birom a helyzetet, holnap okvetlen szó- lanom kell a leánynyal. Néni minden bizonynyal szívesen adja bele­egyezését, hogy a rá nézve kellemetlen örökösödési ügytől szabaduljon. És ő ? . . . S ha ő nem szeretne ? Szomomság érzete fog el o gondolatra, egész bensőmet mondhatlan fájdalom érzése tölti be, ez érzésbe minden összefoly : bánat, vágyódás, kétség és remény! . . . Nehezen bírnék mindannak nevet adni, mi szivemben forrong. Az éjszaka lassan szétterjeszti sötét szárnyait, a sötétség átveszi birodalmát. Tompa nesztelenség uralkodik, csak saját lép­teimnek neszét hallom. A háborította táj mereven hallgatózik, a le­vegő gyengén megmozdul, egyet 1 ebbentve a zuz- marás fákon, fénysávok támadnak a kékes boltoza­ton, futó csillagok rajza, mely a semmiségbe vész. I Előveszem órámat, egyet mutat. Váljon hogy érezheti magát Margitka ? . . . Párszor kérdezősködtem utána, de mindany- nyiszor nyugtalanító válaszokat kaptam . . . Vágy és kíváncsiság, melyhez az aggódó lélek nyugtalansága is vegyül, vesz rajtam hatalmat. Meg kell tudnom, nem szenved-e? . . . De hogyan ? . . . Pillanatig foglalkoztat ez a kérdés, aztán határozok. Leghelyesebb lesz keresz­tül menni a nagy termen s az ebédlőn édes apám volt dolgozó szobájáig, azon tul mindjárt Eszti néni s Margitka közös hálóterme következik, ezt a szo­bát valamikor Istenben boldogult nagyanyám lakta, ha hozzánk jött. ’ A nagy teremben megállva hallgatózom, s ha meggyőződöm arról, hogy csendes minden, nyu­godtan visszatérek szobámba s azon határozattal alszom el, hogy a következő napon eldől sorsom. A gyertyát kezembe véve, óvatos léptekkel haladok a termeken végig, ügy tetszik, mintha sírboltban j járnék, oly kísértetiesen verődik vissza lépteimnek I zaja s a legkisebb nesz ... a repedyses padozatból finom porfelleg száll fel s körülfogja gyertyám gyé­ren világitó fényét. A terembe érve panaszos han­got hallok, mely megdöbbent. Nem soká kell tű­nődnöm, felismerem — Margit hangja ez. Ertbetlen, összefüggés nélküli szavakat rebeg előbb csukló hangon, aztán szenvedélyesen, mintha parokszismusban beszélne ... Nóném felel rája. Ez már érthető. — Nevetséges a beszéded ! Örülnöd kellene, hogy Endre szerelmes beléd! S ha jogaihoz ra­gaszkodik ! Ugyan hova visznek ostoba felfogásaid ? Mit akarsz azzal a szegény Simonfaival ? Elég neki a megélés, nem hogy még asszonyt vegyen a nyakára! Az előbbeni panaszos hang felel gyengén, végtelen szomorúság árnyalata rézg hangjában. — Mindegy, mindegy . . . mondja, s úgy tetszik, mintha könyek fojtanák el hangját. Érzem, hogy nem férfias dolgot művelek most, de nem bírok mozdulni helyemből, ide köt valami, egy mondhatlan sejtelem, mely parancsol, hogy — maradjak. — Igazán mindegy neked ? No énnekem nem! Unokabátyád szerelmes beléd, annyi bizonyos ! Kü­lönben mit ülne itt egy olyan, a fővárosi élethez szokott fiatal ember ezen bagolvfészekban ? Tán, hogy a havazást bámulja ? Vagy a plébánossal ta­rokkozzék ? . . . Van eszébe, furcsa kombiuáczióid vannak, szerelmes beléd, megvan! S neked nem szabad könnyelműen visszautasítanod, elvetni sze­rencsédet holmi feszes járású, midereit katona­tisztért. Szép dolog lesz, ha nem fogadod el aján­latát ! Nyomban összeszedheted holmidat s velem együtt búcsút mondhatsz e háznak, mely Endre öröké. Elmehetsz nevelőnének, hóiménak, pityergő, kényes gyermekek mellé. De annak se. Nincs hozzá elég képzettséged, kapnak elég okleveles kisasszonyt a mai divatos világban, hol a nők szégyenlenek tisztességes, egyszerű asszonyokká válni! Igen —• csupán komorna lehetnél, vagy szobaleány valamely finnyás úri asszony mellett. Az előbbeni szomorú hang válaszol a szó- áramlatra s én úgy érzőin, mintha szivem verese >

Next

/
Thumbnails
Contents