Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-09-12 / 38. szám
IX. évfolyam. - 38. szám. Szekszárd, 1889. szeptember 12. TÓT .~KT A XT törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi hetilap. A tolnamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Sétpatak-utcza 1113. sz. Széchenyi-utcza 172. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Székely Ferencz. Geiger Gyula Lapkiadó: Ujfalusy Lajos. Előfizetési ár ; Egész évre .................... 6 frt. Fé l évre...............................3 frt. Évn egyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, ngy a hirdetési és előfizetési pénzek a szerkesztőséghez küldendők. EEix-detési dijak: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig _______„ 5 frt. Az alsó sétatér sorsa. Szomorú sors fenyegeti a szekszárdi alsó sétateret. Most mikor már a fák meglehetősen neki lombosodtak s midőn a nagy közönségnek úgyszólván egyedüli séta- és szórakozó helyéül szolgált: megjelen a szomorú hir köztünk, hogy az uradalom eladja ezt az egyetlen teret is házhelyeknek. Különös szerencsétlensége van ennek, a mi szegény székvárosunknak; amikre szüksége volna, azokat nem tudja létesíteni; amije meg megvan, az nagyobbrészt évről- évre jobban kopik, fogyatkozik s végre megsemmisül. A figyelmes szemlélő, ha elfogulatlan szemmel végig tekint közállapotainkon : igazolva látja ezt a megjegyzésünket. Ilyen veszély fenyegeti az alsó sétatér megsemmisítésével is. Boldogult S t a n n Jakab biránk kedvencz terve és eszméje volt ezt az alkalmas helyen fekvő sétateret kibővíteni — egész az utolsó házsorokig — esetleg a vasutig ; ami aztán gyönyörű szép parkot képezett volna s a városunkba jövő idegen előtt a legkellemesebb benyomást tette volna. Ez az egyetlen sétatere volt városunknak, melyet terjeszteni lehetett volna s befásitás által a legkellemesebb üdülő, szórakozó helyévé fejlődhetett volna a város növekvő polgári osztályának és intelligenczi- ájának egyaránt. Az is már elég szerencsétlensége a városnak, hogy valósággal nincs alkalmas tere ; a Bélatér voltaképpen csak 3 kocsiút keresztezése, de térnek valójában nem is nevezhető, — egyéb tere pedig épenséggel nincs, — mint a sártengert képező vásártere. Ily körülmények között tehát, midőn a város egyetlen terét és sétahelyét veszély fenyegeti: azt hiszem, hogy a képviselőtestület erkölcsi kötelessége útját állani ennek a szándéknak és minden módon iparkodni, hogy az uradalom eme elhatározásától elálljon. Az eladás már küszöbön van s rövid idő múlva bekövetkezik; azért nagyon ajánlatos volna, ha a képviselőtestület még idejekorán lépéseket tenne az iránt, hogy az uradalom vagy engedje át a városnak, mint amelynek valóban szüksége van rá; vagy pedig — ha másként nem lehet — méltányos áron vegye meg a város ; de ne engedje, hogy ez az egyetlen és alkalmas sétatere is megsemmisittessék. A község elég magas áron jutott az urodalmi nagyvendéglőhöz ; reméljük, hogy alapos, indokolt kérelem esetén az uradalom is méltányos lenne a közönséggel szemben s a sétatér megszerzésére nem gördítene legyőzhetetlen akadályokat. Az őcsényi és agárdi korcsmaépületeket alig számba- vehető árért átadta az ottani iskolák részére, s igy talán Szekszárdnak, a nagyvendéglő bőkezű vevőjének is juttat valami méltányos adományt a sétatér ingyenes vagy mérsékelt áru átengedésével. — Az alsó sétatér megalkotása — mint tudjuk — Boda Vilmos ur érdeme s igy reméljük, hogy e téren is érvényesíteni fogja legjobb igyekezetét, hogy a nagy fáradsággal megalkotott sétatér el ne töröltessék a föld színéről, hanem inkább a mostani renováltassék, ki- bővittessék ; mert a városnak bizony-bizony erre is van akkora szüksége, mint a nagyvendéglőre. A képviselőtestület szives figyelmébe ajánljuk e sorokat és Szekszárd közönsége nevében kérjük, hogy ne engedje megsemmisittetni a város egyetlen sétaterét! — Tolnavármegye törvényhatóságának igazoló választmánya szeptember 13-án délelőtt 9 órakor, a közúti szakosztály ugyané napon 11 órakor; — A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Szép !KHorÍELd.£L_ F. J. után németből. Fel s alá jár szép. Klorinda . Az árnyékos fasor alatt, Tulipiros tulipánok Szelik útját, a hol halad, Kaktusz bokor, márvány szobor, Szökőkutnak zuhogása, Lepke lebben s halkkal hallik Gyenge szárnya suhogása. Szép Klorinda oldalánál Hű lovagja lassan lépdel, Szemeivel reá tapad, Várja szavát epedóssel, S ime nyíllal, felvont ijjal Lejt mögöttük sompolyogva 4. kis Amor, — e gonosz csont, Czélozgatva, mosolyogva. Szép Klorinda hű lovagja , Közel simul, — s néz hölgyére, De im, — legyező legyintése Lön a vakmerőség bére . . . Selyem szoknya zizzenése, Csattogó csat esillanása, Csókolóznak, — s fenn a légben Hallik a csók illanása. Nyugszik a nap . . . Alkonyat van . . . Esti szellő ringva lendül, Fenn az óra vártoronyban Andalító dalra csendül, S a lugasnak csendes árnya Háborúi az ifjú párra ; Térden van már a hű lovag, — S esdve néz a szép leányra . . . — Sötét az éj, — csillag nincsen . . . — Ah ! Mi érzés lep meg engem! . . . — Csillag nekem két szép szemed . . . Oh szeress hát egyetlenem . . . A hölgy riad . . . Vissza . . . vissza . . . Késő ! ... Ah mi édes mámor ! . . . Kéz a kézben, — ajk az ajkon . . . Két szivet sebzett meg Ámor . . . Ehadamantus. A simontornyai vár eredete. * A történelmileg nevezetes, de már düledező félben levő simontornyai vár eredetéről igazán kevés adat áll rendelkezésünkre. Azt körülbelül tudjuk, hogy Zsigmond császár idejében épült a törökök támadásaitól szorongatott vidék védelmére. A vár rendkívüli erőssége daczára is, a mohácsi * Az adatokat Beszédes Sándornak, a simontornyai várról irt művéből mentettem. vész után török kézre jutott. A [várból egy basa kormányozta az egész környéket, bíráskodási jogot gyakorolt, mely működése azonban igen méltányos és jogszerű volt. A népet rendkívül magasan kivetett adóikkal csaknem a tönk szélére juttatták. Százötven évig bírták a törökök a várat, midőn Savoyay Eugen herezeg budavár visszafoglalása után Simontornyát is felszabadította a török iga alól. Beszédes Sándor ur adatai szerint, a várat Simontornyai István nevezetű liorvát építette. Az akkori vár csak őrtorony gyanánt szolgált, s lakható részei még mai napig is láthatók. A vár a Sió-Kapos vize mellett tölgyfa czölöpökre és erős gerendákra, három öl mélységű alapra van építve; alsó része a várnak másfél, felső része pedig majd egy ölnyi vastag falakkal volt ellátva. A torony és a vár lakrészei pedig roppant erős bástyafallal voltak köralakban bekerítve. A feljárás a várba, felvonó hídon történt, a sánezok és bástyák húsz öl szélesek voltak. A Sió medréből a sánezokat minden pillanatban vízzel meglehetett tölteni. Egy 1769-dik évben készült térkép, a vár roppant erős helyzetét világosan mutatja, melyből látható, hogy az erőditvény a Sió csatorna bal partján a moesáros bozót közepén fekvő szigeten — elválasztva a száraz földtől — volt építve. A vár alatti utak igen szövevényesek voltak, s a bástyák oly vastagok, hogy rajtok kényelmesen sétálni lehetett. Ezen fólig-meddig romba dőlt bás-
