Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-08-29 / 36. szám
36. szám. Szekszárd, 1889. augusztus 29. IX. évfolyam. SZEKS VIDÉKE. TOLUSTA 'V.ÁJRJMXECa-'y'.E törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi hetilap. jSl tolnamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye. Előfizetési ár z Egész évre .................... 6 frt. Fé l évre...............................3 frt. Évn egyedre .... 1 frt 50 kr. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, ngy a hirdetési és előfizetési pénzek i szerkesztőséihez küldendők. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség: Sétpatak-utoza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. Hirdetési dijait:: Három hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400-ig „ 5 frt. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Gr eiger Gr yula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Szekszárd nagyközség és a nagyvendéglő. * Szekszárd nagyközsége, illetőleg a képviselő- testület által e czélból kiküldött 3 tagú bizottság volt a nagyvendéglő és melléképületei eladatására nézve megtartott árlejtésen a legmagasabb Ígérő 73,125 frttal. Történt vala pedig ezen nagy fontosságú esemény Krisztus születése utáni ezernyolczszáznyolcz- vankilenczedik évben augusztus hó 26-án. De ha itt nem is jegyeznek fel e napot, meg lesz az örökítve azokra nézve, kik a felelősséget magokra vállalták — szerezzen az bár nekik sikert vagy kudarczot — a község részére ezen épületet ily árban megvenni ; de még inkább fen marad e napnak emléke azokra nézve, kik a jövőben hivatva lesznek ezen merészség nélkül merésznek mondható vállalat kivitelét és megvalósítását áldozatkészségük által tényleg foganatosítani. Községi életünkben messze kiható fontosság* A fenti czikkel — melyet illetékes és szakértő kézből vettünk — bevezetjük ezen mindnyájunkra nézve fontos kérdést közönségünk körébe s kijelentjük, hogy e kérdésnek lehetőleg teljes és tárgyilagos megvitatása körül szabad tért engedünk lapunkban ; mi a magunk részéről a kérdés körüli álláspontunk jelzésénél a szombati képviselőtestületi ülés határozatait fogjuk figyelembe venni, de sohasem fogjuk szem elől téveszteni abbeli kötelességünket, hogy indokolatlanul vagy téves indokok alapján amúgy is nagy mérvben megterhelt községünket ujabbj és esetleg csak az évi defi- czitet emelő intézkedésekkel tőlünk telhetőleg megterhelni ne engedjük. Szerk. , gal bir ezen vétel, miért is kötelességünk vele behatóan foglalkozni. Es itt eleve visszautasítunk minden támadást, mely még annak csak látszatával is bírna, hogy bennünket e sorok Írásánál egyéb tekintet is vezérel, mint a közjó iránt táplált jól megfontolt meggyőződésünk. Az első kérdés, mely itt felmerül, az, hogy voltaképen mi indította a községi képviselőtestületet a nagyvendéglő megvétele iránt hozott határozatára. Es e kérdésre csak két felelet létezhetik, sőt mindkettő együtt is járhat. Yagy a közjó kívánja e vételt, vagy pedig üzleti érdek, hogy a község vagyonát előnyösen értékesítse ? Mindenesetre közérdekű, hogy Szekszárdon. legyen egy tisztességes, a kor igényeinek megfelelő szálloda, nemkülönben egy alkalmas nagyterem szini előadások, bálok és mulatságok megtartására. Ezen érdek azonban legalább is oly jól, de bízvást mondhatjuk, még jobban is megvalósul, ha a nagy vendéglő magán kezekre jut, és jelesen, ha azt a szekszárdi takarékpénztár vette volna meg, mintha az a községé. Mert bármennyire vezessék is a magántulajdonost üzleti, nyereségi szempontok, ép ezen szempontok sikeres érvényesítésére keilend a szállodát az igényeknek megfelelő karba juttatnia és fentar- tania, a mire egyébként a nagy közönség és a fenyegető verseny is ösztökélni fogja. Ezen tekintet tehát egyáltalán egy szemernyit sem volt veszélyeztetve. De azonkívül csak másodlagos hivatása lehet a községnek, mint ilyennek, gondoskodását ily kérdésekre is kiterjeszteni. Vannak bajok, melyek hosszú idők óta orvoslást igényelnek, kérdések, melyek javitást sürgetnek, s melyeknek eddig történt elhanyagolása, teljes mellőzése a mily sajnálatos, ép oly szégyenletes, és melyeknek megoldása és sanálása sokkal fontosabb és sokkal inkább esik a község, mint erkölcsi testület hatáskörébe, mint az, hogy a szekszárdi nagyvendéglőnek ki legyen a tulajdonosa. Mert hát, ha az óriási községi pótadó mellett nincs pénzünk a várost éjjel megfelelően kivilágit- tatni, ha nincs pénzünk még a főbb utczákról is az ott díszelgő, egészsógölő feneketlen port elhor- datni, ha nem jut a járdák és kövezet épitósére és szabályozására, ha nem jut az utczák tisztogatására, öntöztetósóre, a csatornák tűrhető fentartására, ha rendőrségünk községünkben olyan, hogy az egész apparátussal nehány felső-utezai suhancz is elbán- hatik és nem jut pénz azok számának szaporítására, ha ezen és egyéb nagyszámú elsőrendű szükségletek és legjogosabb igények kielégítése nem áll hatalmunkban, ha ezen kiváló jelentőségű érdekek teljesen figyelmen kiviül hagyatnak, akkor mire való egy kétes kimenetelű vállalatba bocsátkozni, melynél a szem előtt tar.ott czél egyébként is, ha t. i. A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. Lajos-napja Duna-Földváron. A dunafóldvári „egyenlőség! kör“ Kossuth Lajos névünnepét teljes kegyelettel ülte meg. — „48-as körnek“ nevezik sokan ezt a derék egyesületet, mert tagjai a politikai élet mozgalmaiban fölös számmal ezt a pártállást foglalják el, de azért a Lajos-nap magasztos ünnepélyén szívesen látta kebelében azokat is, a kik más politikai hitvallásnak hívei. És ez igy volt szépen és jól. A történelem e nagy élő alakjánál, a honszeretetnek ez örök emlékű világitó oszlopánál eltörpülnek a különböző politikai nézetek, mert érzi minden ember széles e hazában, hogy a mi szép, nagy és magasztos a közjó érdekében, e században itt létrejött, az mind az ő imádott nevével van összeforrva, — a vágy megsemmisíteni mindazt, a mi létezik, lelki eszmeivel s honszerető érzésével ellentétes, — az ő nevéhez fűződik. Sebeczky András a kör elnöke üdvözölte a szép számú társaságot, mely a kellemetlen idő daczára is megjelent leróni a kegyelet adóját ; utána a dalárda énekelte el szépen a szózatot. Ezt követte a 120 terítékü bankett, miközben a zenekar rázendítette a Rákóczyt. Az első fogás után fölállt Rátkay László. A templomban nem imádkoznak olyan áhítattal, mint a milyennel őt hallgatták. A nemzet bálványáról, Kossuthról beszélt, ki másról is beszélhetett volna! A félórán át tartó beszéd alatt alig hallatszott egy „éljen“ szó; ámde az a néma hallgatás fölért ezernyi ajk üdvriadalával, mert összeolvadt benne a tiszteiét- és szeretettel a szótlan gyönyör mámora. Rátkayt hallgatni mindig élvezet. Szavaival nem törekszik a külső hatásra, hiába várjuk tőle az ál- páthosz hangos kitöréseit még akkor is, mikor szivének hévtelt lángjai csapdosnak ajkain; hangja csaknem mindvégig egyformán lágy, természetes, szívig ható ; néha olyan csendes, hogy a szó alig hallatszik ajkairól; de ilyenkor oda húzódunk hozzá közelebb, nehogy egyetlen kiejtett szócskát is elveszítsünk, mert tudjuk, hogy minden szó egy-egy virága annak a koszorúnak, melyet elénk tár, s hogy avval a koszorúnak egy virágát veszítjük el. Lehet-e Kossuth élete történetét fél óra alatt elmondani'? Ennyi idő kevés elgondolni is annyi évek küzdelmeit! — De neki elég volt arra, hogy elénk állítsa őt, és reborulni késztessen bennünket az ő nagysága előtt! Majd ismét a dalárda gyújtott rá egv kelle- messen hangzó uj dalra, melynek a refrainje, hogy: „gyere haza Kossuth Lajos!“ Mikon a szép melódia elhangzott újból a kör elnöke Sebeczky vette föl a szót azon inditványnyal állván elő, miszerint kéressék tol Rátkay, hogy a holnapi községi képviseleti ülésen hozza indítványba ünnepelt nagy hazánkfiának díszpolgárrá leendő megválasztását. Riadó éljenzés követte e felszólítást, s csakhamar Rátkay is kijelentette, hogy kedves kötelességének ismeri e közös óhajnak megfelelni. Már fél tízre járt az idő, midőn Dr. Scheffer Sándor is megérkezett. Tudvalevő, hogy ő is egyike volt ama 850-nek a kik részt vettek a tűi in-párisi kiránduláson és gyönyörködhettek személyesen sza- badságharezunknak e legdicsőbb élőtörténetében — a kit nem is illethet elég epithetonnal az iró tolla — Kossuthban. Nem akart vége szakadni a sok „halijuknak“, míg végre Scheffernek is beszélnie kellett Kos- suthról. De mit is mondhatott volna egyebet annál, ! mint a mit elmondott? „tudnak önök mindent a hírlapokból, de ha tudnak is, nem tudnak róla semmit, mert nem hallották őt! e szent ember nevének említésénél nem elég soha ismétlésbe esnie annak, aki beszél felőle s annak aki e beszédet felőle hallgatja 1“ — És hallgatták csendben merő figyelemmel ; és ő elmondta, hogy az a történelmi egykori titáni alak milyen nyugodt, szelíd, jóságos arcz, — miként nyujtá minden egyesnek azt a drága jobbot, melynek érintése is fölór a legfőbb boldogsággal és hogy mind, mind mennyire zokogtak ! Derültséget keltett Freytag ur közbeszólása ; „Igaz, igaz!“ — mert ő szintén ott volt a leirt jelenetnél; — pedig e pillanatban senkinek sem jutott eszébe az ügyvéd ur szavaiban kétkedni, ki ezúttal szívből s talán ambitióból, de semmiesetre sem hivatásból beszélt. Rátkay László meg is köszönte ezt Scheffer Sándornak a jelenvoltak nevében s azt hiszi, hogy ő velünk szemben összes bűneiről leszámolt azzal, hogy elmondott egyetmást arról az emberről, akit mi ez életben alig láthatunk s akik áldó kezének melegét nem érezhettük. Valóban annyira bűnös volnál barátom, hogy vétkeidtől csak ily nagy áldozat árán szabadulhatsz ? Pedig az asztalvég egyik legérdemesebb alakja azt is hozzá fűzi, hogy csak a régiektől, újabb vétkeid ez után is a te lelkedet fogják terhelni! No de nem féltelek ; az a férfi, ki még zokogni tud — sokat nem vétkezhetik ! Az ünnepély a hajnalig húzódott. Ma üdvözlő távirat menesztetett Kossuthoz, kit mint éppen hallom a város Rátkay indítványára közfelkiáltással választott díszpolgárává! R , , , Lajos.
