Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-07-25 / 31. szám
SzeltszáircL \/ icLélce.. És e helyen szent kötelességet teljesítek, midőn az elismerés koszorúját a boldogult édes anyjának nyújtom. Azon anyának, ki mint egy igazi Mater Dolorosa szenvedett kimondhatatlan kínokat | beteg fiával, ki nem távozott ágyától, ki lankadha- tatlanul ápolta őt éjjel-nappal, ki nem kiméit semmit sem, ki szó nélkül vagyonát, mindenét áldozatul hozta fiának, hogy őt az orvosok tanácsára fürdőhely ről-íurdőhelyre vigye : és valóban nem rajta múlt, hogy nem teljesedett rajta a német költő szava: „Mutterliebe besiegt den Tod 1“ Ha létezik — és ki vonná ezt kétségbe — az erények jutalma, akkor ezen anya még igen boldog lesz á földön! Julius 22-én délután 4 órakor adtuk át a földnek azt, a mi Hevesy Miklósban halandó volt. Hogy hiában élt-e '? Bátran állítom : Nem ! Kit annyi szeretet és rokonszenv környezett egy negyed évszázadon át, ki jó szülőkkel, hűséges testvérrel és barátokkal dicsekedhetett: az nem élt hiába ! Valamint a Genezis Enokrától Írva van, úgy mondhatjuk róla is : Isten megkegyelte őt és magához vet e ! És szentül meg vagyok győződve, hogy nem egy szép olvasónő könnyekkel szemében veszi a kedves ifjú halálának hírét; az Isten hírnöke : Mer- curius pedig éj elenkint összegyüjtendi a szép szemek könnyeit s mint jótékony harmat fognak leesni az ifjú sírjára, illatos virágokat keltve áldásos emlékére. R. i. p. Budapest, 1889. julius 22. Buchbinder Miksa, TOLNAMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖRÉBŐL. A tolnamegyei gazdasági egyesület hivatalos közleményei. * Beszerzési források. Kovács Gyula egyesületi tag urnái Kis- Vejkén valódi Plymout Rocks, s Brahma faj tyúkok úgy tojások eladók. Döry Stefánia úrnőnél Zombán kitűnő minőségű 1886-iki vegyes fehér bor kapható. * E rovatban a gazdasági egyesület tagjainak a,z egyesületi elnök vagy titkár utján beküldött közleményeit díjmentesen közöljük. HELYI HÍREK. — Személyi hir. Simontsits Béla megyénk munkás alispánja múlt szombaton ment el Tátrafüredre üdülni, hol augusztus 15-éig fog tartózkodni ; távollétében a szabadság idejét bevégzett Madarász Elemér fogja helyettesíteni. — Az utóállitás Szekszárdon folyó évi augusztus 10-én fog megtartatni. — Hevesy Miklós meghalt. Lapunknak, megyénknek s az olvasóközönségnek is mély gyásza van — Hevesy Miklós folyó hó 20-án Budapesten történt elhunytéval. Megyénk jeles tehetségű fia, olvasó közönségünk kedvencze és lapunk kitűnő munkatársa volt. A boldogult kitűnő tollú fiatal írónak, kinek lapunkban megjelent tárczaczikkei, gleieheubergi levelei nemcsak a vidéki, hanem általán a magyar irodalom dLzóro váltak, — fényes jövő Ígérkezett az irodalom terén. A kubikos, Aranyos napok, Bojtár szegődós stb. szellemmel, kedves, könnyed, megnyerő stílussal és hozzá a mi leg- legjobban jellemezte őt, — keserű humorral voltak Írva, — és az olvasóközönség kedvenezévé avatták. A boldogult már évek óta betegeskedett s Glei- chenbergben keresett enyhülést súlyos bajára ; tavai még ismét irt néhány jóízű, de mintegy halál- humoru — levelet; ez idén szintén elment Glci- chenbergbe, de csakhamar vissza kellett térnie, mert az ott uralkodó erős, nedves levegőt nem bírta ki, s a Margit szigetre hozták üdülni, a honnan még kaptunk tőle utoljára egy levelet, melyben Ígérte, hogy onnét is ir még egy gleichen bergi levelet. A súlyos betegség azonban sajnálatunkra már nem engedte meg neki ez utolsó kívánságát. A lassan ölő kór végre is győzedelmeskedett a gyönge test fölött és a kitűnő szellemet is megsemmisítette. De emlékének mi, s a megye, művelt lelkű olvasó közönsége mindenkor kegyelettel fog adózni, mert a boldogult idővel a magyar humoristák egyik legelső díszévé fejlődhetett volna; sok rokon vonás volt benne Mikszáth tál, stílusa ép oly kedves, tiszta, derült volt, mint azé. H e v e s y Miklós még csak 26 éves volt, 21 éves korában már végezte jogi tanulmányait, s azóta Szentesen, Szegeden és a fővárosban mint ügyvédjelölt működött, mig a betegség nem akadályozta. Fia volt II e v e s y Gyula duna-földvári jeles orvosnak. Édes anyja Salamon Mari, fivére Hevesy Kálmán. Temetése folyó hó 22-én ment végbe nagy részvét mellett Budapesten. Lapunk mai számában Buchbinder (P esti) Miksa fővárosi levelezőnk s a boldogult jó barátja meleg hangon emlékezik meg róla szépen irt nekrológjában. — Egy képviselő bajai. Linder György orsz. képviselő, ki még múlt pénteken a szekszárdi törvényszék előtt tanúskodott a Jankovich albiró elleni megvesztegetési ügyben, már bajba került a kedves horvát atyafiak hazájában. Linder Szerbiába és Bulgáriába körutat akart tenni s már Yukováron a horvát rendőrség felügyelet alá helyezte. Linder György képviselő azonnal táviratban kért felvilágosítást a horvát bántól a rendőrség különös magaviseletéért. Melléklet julius 25-iki, 31. számhoz. Hevesy Miklós f (1863 — J 889 ) A harezost, ki a csatatéren honáért, királyáért küzd és száz sebből vérezve elhull : méltán csu- dáljak hálás honfitársai. A férfiúnak, ki egy magasztos eszméért lelkesen harezol s ki előbb meghal, semhogy visszavonná azt, mit szent igazság gyanánt vallott, az utókor fűz babér, kát és emel szobrokat. De az ifjút, kit élete tavaszán a leggo- noszabb ellenség, a betegség orvul megtámad s óletereit körülhálózza, ki tudja, hogy a kegyetlen betegség vége nem az egészség, hanem a busko • mór, demokrata halál lesz : ezt az ifjút, ha végzete elérte, nem csudilja senki és emlékezetét csakis közel rokonai s barátai őrzik szivükben. Pedig, ha valakire, ily szenvedő ifjúra alkalmazható a „hősi“ attribútum ! Hevesy Miklós ily hős volt! Ki ne ismerte volna Duna-Földvárott és környékén, a kedves, eszes ifjút, ki megnyerő modorával mindenkit lebilincselt, ki a tánezterem sima parkettjén és a jégpályán páratlan volt, ki a hölgyek kedvencze vala s a férfiak között is csupán csak barátokkal dicsekedhetett. „Ily fiatal és ily boldog!“ így monda mindenki még pár óv előtt felőle, midőn szép állást nyert el Szentesen s úgy anyagi, mint erkölcsi elismerésben bővelkedve a leghíresebb budapesti védőügyvéd irodavezetője lön. Boldogoknak nevezte mindenki a szülőket, kiknek a sors ily fiút juttatott osztályrészül. Szegény, boldogtalan barátom ! Az Istenek megirigyelték e boldogságot. A betegség mint egy boa constrictor körülvette őt, belefészkelődött a mellébe és ledönté. — Soká küzdött a szegény a baj j rombolása ellen, de hiába! erősebb volt .a láthatatlan barbár ellenség, mint az emberi akarat és erő, végre is amaz győzött és leteperte őt- az ágyra, a melyből többé föl sem kelt, hogy mennyit szenvedett, azt nem lehet leírni. De legnagyobb kínjai közepette maga vigasztalta édes anyját, ki fia betegsége láttára, — érezve, hogy ez megrabolja őt édes szülöttjétől — majdnem eszméletét vesztette. És kinágyán irt még ; oly szép és vigtartalmu beszédekkel mulattatta e lapok olvasóit, hogy senki közülök nem sejtette, hogy e kedves apróságok Írója egy — élőhalott! Igen, egy elitéit, ki tudta, hogy contra vim mortis non est medicamen in hortis ! Hogy az ő baja ellen Gileádban nincs balzsam számára ! És csak nevetve fogadta a tudós orvosok vigasztalásait; hősiesen tűrt és szenvedett és a mosoly mindvégig el nem hagyta ajkait. Szombaton, 20-án, délután 2 órakor végződött az egyetlen párbaj ; Hevesy Miklós — fűit! Ragyogó szemű hölgyek kifogástalan öltözékben libegnek fel-alá a diszes sétányon ; a kalapjaikra tűzött paradicsommadár s a fényes szalagók versenyt ragyog a terebélyes fákra akgatott lámpák világával. Sikkes ifjak követik nyomban, világos felöltőjükbe alákonyuló sárga rózsával, szavaikat jól begyakorolt mosoly kíséretében intézve a mellettök haladó hölgyekhez. Mindezt látom, de még többet .is. Képzelőtehetségem előtt szétvál a sziveket fedő diszes öltöny s belátok abba a titokzatos kis csodavilágba, melyben az ember öröme és fájdalma összpontosul. Látom a szenvedőt, ki mámorba, élvekbe jött fojtani fájdalmát, a folytonos változatossággal ellensúlyozni a szenvedést, mely megfosztja nyugalmától, — hasztalan ! — Kimerültén, bágyadtan omlik össze egy-egy lezajlott nap után s az a visszafojtott bánat pjult erőre kapva veszi hatalmába — a mámor borit, de nem enyhíti a szenvedést. A divathölgy fáradtan bontja fürtéit, veti félre a modern párisi kosztümöt, melyben megbámulták, körülrajongták ; — ah, mindennek daczára valami tompa űrt érez szive körül, s midőn egyedül van, magánosnak, elhagyatottnak érzi magát. Mámor, rózsaszínű ködfelleg borul mindenre, a gyors ideges élet nem enged neki időt semmihez, a múlt és közelgő esélyek teljesen lefoglalják a lényt, a „lényt“ ! Mert ma alig van szív és lélek, csupán „ideg“, „lény“, „vér“. Elfordulok a képtől, eloszlott a füstgomoly, az örök igaz mindenséget, a derült égboltot látom újra, a lóg elhozza a virágok édes illatát s a mint a csillagok fényét nézem, úgy érzem, hogy közel vagyok valamihez vagy közel van hozzám valamely magasztos és eszményi! Szemeim lecsukódnak s önkénytelenül ismételgetem : quisisanna! __Szarvas Mariska. Az ok a legyek . . . Kánikulai história. Iszonyatosan meleg van. Az ablakredőket sűrűre húzom össze, de a pörkölő napsugár utat talál még a parányi repedésen is és éget czudarul, mondom czudarul, mert már akkorát zihálok, mint egy... Nini ez a szemtelen légy ! . . . Hess! . . . Csak maradhatatlaukodik az istenadta . . . Hess . . . hess ! . . . Ni még neki áll feljebb . . . . . . Eh, ezudar ez a világ! Felpattanok a rozzant karosszékből, s türelmetlenül mérem végig a kisded szobát, de aztán mit tehetek okosabbat: ledőlök megint a rozzant karosszékbe és elbágyadva adom át magam az álmélkodásnak, az izzadásnak, meg a legyeknek. — Ej, ha mostan feleségem volna ! ... Eh mit — ki tudja . . . Oda mászom az ablakhoz s a zöldes redőket még mélyebbre szedem össze, de hát hasztalan. — Hiába való itt minden okoskodás, most a legyek az urak, — s mi ? Mi meg inasok, vagy még azok sem vagyunk, mert nyakára, orrára mászni még az inasnak sem szokás. — Kutyának való idő. S ebben a melegben még az az egy óhajom sem teljesül, hogy .... Eh, már megint a feleségemről akartam beszólni. No már veszem észre, hogy kinevetnek, ... de hát ki tehet róla ? ! Uraim, önök mindnyájan izzadtak már. Egyik a felesége után vágyódik, s úgy izzad, a másik meg a felesége jármát húzza, s . . . ... no ne vegyék magukra kérem, én nem ezélzok senkire, de hát ebben a forróságban sok mindenfélét összebeszél az ember. ... No nem megmondtam ! Ez a semmire- való légy éppen ide szállt az orrom hegyére. Most mit csináljak vele ? Ha elkergetem, megint csak visszajön ... Ha megfogom ? . . . Igen, ha meg fogom, de én sokkal ügyetlenebb vagyok, semhogy egy eleven legyet meg tudjak fogni. ... És csiklandoz ám a ezudar. . . . — Uraim, ismerhetnek már, én türelmes ember vagyok; de egy alávaló légytől még sem j hagyom bosszantani magamat . . . • Nem vagyok nagyon találékony, de . . . aha
