Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-07-25 / 31. szám

— Meglopták a Csörgetéket. Nem ugyan a

vizét és Etl József uszodáját, sem bájos hölgyeink fürdő kellékeit, hanem a jégverem sörkészletét emelték el tegnap reggel virradóra a melegben nagyon szomjazó tolvajok; 2 hordó és mintegy 40 palaezk sörrel álltak odébb a jó madarak, kiknek a csend- őrség már nyomukban van ugyan, de mire elfogják őket, addigra már csak üres hordó és palaezk lesz a corpus delicti.

— Az uj egyforintosokat visszavonják. Az

uj egyforintosoknak tudvalevőleg az a legnagyobb hibájuk, hogy a nedvesség által színüket vesztik. Ezt már nemcsak a közönség konstatálta, hanem észrevették azt illetékes helyen is s most az a hir járja, hogy már dolgoznak egy egészen más uj egyforintos pénzjegy mintáján s ha az elkészül, akkor ezeket a most kiadott egyforintosokat be fogják vonni. Állítólag maga Dunajevszky, az osztrák pénzügyminiszter a maga részéről erősen tiltakozott az uj forintosok közrebocsátása ellen, de mivel a pénzjegyekben nagy volt a hiány, mégis ki kellett bocsátani az uj jegyeket.

— Zongora-hangoló. Bokor Kálmán volt színházi karmester Szekszárdon letelepedett mint zongora hangoló. Ezenkívül még kezdők-, valamint haladóknak hegedű órákat is ad. Kívánatra vidéken is végez zongora hangolást. Lakása : Sét-patak utcza özv. Tőke Ferencznó házában, az Albanich- féle kert átellenében.

— A szerelem betege. Falusy Sándor, szekszárdi születésű, 28 éves csizmadialegény hosszú időn volt szeretője Kremniesán Mária cselédleánynak, a ki Budapesten a reáltanoda utcza 10. számú házban szolgál. A legény a leányra költötte minden pénzét, de viszont a leány is jól tartotta kedvesét — ha ez meglátogatta — félrerakott jó falatokkal. Falusy azonban az utóbbi időkben arra a lesújtó felfedezésre jutott, hogy a leány rohamosan hidegül iránta s mikor ezért a napokban kérdőre vonta, a leány egyenesen kijelentette neki, hogy nem kívánja többé soha se látni. Szivére vette a csizmadia legény a dolgot, hazament, s egy pohár konyakban feloldott tiz csomag gyufát és a gyilkos folyadékot megitta. A mentők beszállították a szent János-kórházba, a hol Paupera rendőrfogalmazó kihallgatta a szerencsétlen szerelmest, a kinek valószínűleg többet ártott a konyak, mint a gyufaoldat, mert egyre azon jajgatott, hogy hivassák el édes atyját: Falusy János szekszárdi szücsmestert, hadd lássa az még szerelmetes fiát utoljára az életben.

— Uj harangozója lett az újvárosi templomnak Tóth József szekszárdi lakos személyében, ki a nem rég elhalt Csapó Andi ás, a templom fennállása óta működő harangozó helyét foglalta el.

— Behívók. A központi járási főszolgabiró- ságához folyó évi augusztus 29-ére 116 behívó érkezett a pécsi honvédségi gyakorlatokra.

— Színészet. Halmay Imre kitűnő erőkből álló színtársulata szeptember 1-én óhajt Szekszárdra jönni Szentesről, mint már lapunk egyik múlt számában jeleztük, és október közepéig szándékozik nálunk maradni, honnan Bajára és Zomborba megy téli állomására. A társulatról a legjobb hírek érkeznek hozzánk a vidéki lapokból, s igy van reménységünk, hogy vógre-válahára jó színtársulat élvezetes előadásában gyönyörködhetünk. A társulat jelenleg Gyöngyösön tart előadásokat.

— A szekszárdi kisdedóvó udvarában most pinczeásással foglalkoznak, mert az óvó vezetője Bati János eddig nagy hiányát érezte eme szükséges házi kelléknek, igy tehát most már ez sem hiányzik az óvodából.

— Elgázolás. Múlt vasárnap délután a Széchenyi utczában Alliquander Tamás bádogos siketnéma fogadott fiát, egy gyorsan hajtó kocsi elgázolta és súlyos sérüléseket ejtett rajta.

— A veszedelmes Csörgeték. Múlt pénteken délután a csörgetéki uszodában egy bájos fiatal leányka a padlón elcsúszva belebukott a vízbe, társnői ijedten futottak ki a vízből s csak mikor jó ideig nem mutatkozott a viz színén, — siettek megmenteni : ami szerencsére sikerült is s nemsokára tovább úszott, mintha semmi baja sem történt volna.

— A rekkenő hőség végre megszűnt; múlt szerdára virradó reggel dörgés, villámlás közt beköszöntött az eső s ebéd után ismét megindult s egész erővel zuhogott. Nagyon ideje volt ennek az áldásnak, mert minden vetemény s a szőlő is kezdett egészen elsülni — úgy, hogy a bőnek ígérkező termés jó részét megsemmisítette.

— Fogynak a tűzoltók. Nitsner Antal és Förtner Gusztáv, igen hasznavehető, tevékeny és gyakorlott tűzoltók kiléptek az egyesületből; mint mondják Nitsner kilépése a legutóbbi választásokban leli magyarázatát, Förtner Gusztávé pedig a paksi tűzvész alkalmával felmerült d ifiére m-ziában.

— Az épülő Pirnitzer-féle impozáns ház földszintjén — a tulajdonosok egy terjedelmes kávéházi helyiséget is rendeznek be, a mi csakugyan szükséget fog pótolni, mert a legnagyobb forgalmú Szé- chenyi-utezában csakugyan szükség van egy díszes, kényelmes kávéházra.

— Még egy gubó-raktárt szándékozik fel- épittetni Bezerédj Pál a jövő évben Szekszárdon a ]nostani tőszómszédságában.

— Eljegyzés. Schloss Lajos kereskedő Budapestről eljegyezte Kramer Ármin szekszárdi borkereskedő kedves és szép leányát Her m i n t.

Szekszárd Vidéke.

— Tanítónői pályázat. Az iskolaszék által a belvárosi leányiskolánál rendszeresített két tanítónői állásra — melyek mindegyikével 500 frt fizetés jár — pályázatot fognak kiírni, mert uj állások rendszeresítése esetén a törvény rendelkezése szerint az állásokat csak pályázat utján lehet betölteni. A pályázók közt lesznek Patrács Anna és Bergmann Ilka — eddigi óradíjas tanítónők — s mint halljuk — nekik van legnagyobb reményük, hogy ez állásokat, elnyerik. — Az iskolaszék egyházi elnöke ezúttal ugyan fürdőzni van, de alkalmasint a világi elnök fogja kiírni a pályázatot, hogy az iskolai év megkezdésére a választások megejthetek legyenek.

— A párisi kirándulók szállinkóznak hazafelé ; akik tőlünk elmentek — mindnyájan friss egészségijén tértek haza ; egyiknek sem esett semmi baja.

— Helyreigazítás. Dr. Sass Elemér kir. al- tigyész — mint utólag értesülünk — nem mondott le végkép állásáról, hanem egyelőre hat heti szabadságot kapott.

— Vasas Sándor fényképész - szekszárdi műtermét eladta és visszamegy Krakóba, hol már azelőtt is több évig működött.

— Megörült. Gyimóthy J. szekszárdi polgár emberen az őrülés jelei mutatkozván, beszállították a közkórházba.

— A szekszárdi vadászterület uj bérlői 20 frtos vadászati jegyeket bocsátanak ki, de még igy sem hiszszük, hogy a roppant felcsigázott bérösszeget sikerüljön nekik beszerezni; s igy megesketik, hogy egy pár évi mulatság után bele unnak a nagy bérösszeg fizetésébe. Legjobb, ha minden ember a maga mestersége után lát.

— Uj huszárezred századai helyeztetnek el megyénkben az őszi gyakorlat után. Az eddigi 10. huszárezred Szlavóniába helyeztetik s helyette megyénkbe a 8. számú br. Koller nevét viselő huszárezred két századát helyezik el. Ez az ezred már az 1870—1876. években is volt nálunk állomáson s akkori ezredese D r a n d 1 e r nem a legjobb emlékekkel távozott körünkből.

— Emlekvers. Rhadamantus, a kitűnő humoros iró, egy városunkban történt malheurejére a következő jó izü humoros verset rögtönözte :

„A ki mondott szavát bármikor másítja Arra a sors az ő haragját ásítja,

Akár megy Párisba, akár Bartinába,

Bár ússzék Csörgeték, vagy a szép Drinába,

A ki szavát szegi, csacsi, szamár, kába, Pinczeszerezni megy, s kitörik a lába.

18S9. Julius 17.

— Az olvasók szives figyelmébe! A Tolnamegyébe kebelezett Begölvben alapított női zárda,

Polytapis a rendkívüli mellékleten.

. . . megvan ... az a széles tintásüveg ott ni . . . Igen, ez volt az, a mit kerestem : a legyecske ott vergődik a tintás üveg kellő közepében, bizonyára kényelmetlen a helyzete, — de én nyugodt vagyok, mert a tett nagyszerű volt : — bele ütöttem az orrom a tintába. . . .

*

. . . Uraim, feleséges ember vagyok, — fele- séges, a szó legszorosabb értelmében. Igen, itt nyugszik keblemen a feleségek legkedvesebbike, — s én ah! oly boldog vagyok. Csak ez az idő ne volna ily csúnyául meleg. Az ablakredők még mindig sűrűre vannak összeszedve, — de én izzadok, mintha vízbe facsartak volna.

Ne gondolják kérem, hogy a feleségem miatt izzadok, dehogy . . . csak hát ez az idő már igazán kiállhatatlan !

— Oh te angyal, ha tudnád, mennyit eped- tem valaha utánnad ; ha tudnád, hogy téged láttalak ódenem közepén, téged védangyalul a sors csapása közt ... de te csak szunnyadozzál itt e kebelen, én elhajtom rólad a legyeket, s álmodj szépet, álmodj gyönyörűt, te leghívebb asszony e földön . . .

— No, ki koezog ? . . .

— Szabad!

—• Szervusz Jani ! . . .

— Szervusz, szervusz . . .

Gyengéden lehajtom az ottománra a szőke fürtöket, s Laczikám elé sietek, hogy bevezessem a szomszéd szobába, s örüljek neki egy nagyot, — hisz’ már oly régen láttuk egymást . . .

— Szervusz édes barátom, mi szél hoz téged

erre ?

— Hát csak Párisba tartok, aztán utbe ejtettelek titeket is ; mert tudnivaló, hogy a fél Barcza- falva, meg az egész művelt világ ~ most Párisba rándul, s gondoltam, talán . . .

— Hogy mi is veled tartunk, ugy-e ? !

— Igen, hogy tán ti is velem tartanátok, mert jól emlékszem, hogy kedves nőd valamikor sokat emlegette Párist, még mikor én afféle süldő

legónyke voltam

.................No de minek ezt neked

tu

dnod . . .

— Beszélj csak, beszólj . . .

— Hát mondok, eljönnétek ,tán ti is velem. Hisz’ úgy is eleget unatkoztok ebben az unalmas városkában. Nem lenne rossz mulatság neked sem, meg a feleséged is örülne neki nagyon.

Uraim, gyengéd férj vagyok. A hol a feleségemről van szó, ott ón meghajlok. S kényszerit- tessem bár e forróságban az Eiffel tornyot mászni meg: szívesen vállalkozom reá, mert a feleségemért teszem.

. . . Egy gondolat, és én Laczikámtól bocsánatot kérve, veszem kalapom, hogy a jegyirodába siessek két jegyért Párisba. A könyves polezon egy

csomó régi „Hölgyfutár“ hevert, azt adtam le Janimnak, hogy mulasson vele, mig visszajövök.

Yettern kalapom s a jegyirodába rohantam két jegyért Párisba.

Uraim, megint önökhöz fordulok. Az ajtó már becsukódott mögöttem, az utcza kihalt, senki sem hallja meg: . . . hát . . . hát nem bolond ember egy kicsit az az ember, a kiuek fiatal felesége van? ... No ne genirozzák magukat kérem, hanem csak mondják meg őszintén, én nem haragszom meg érte. . .

Haj ! valamikor csak máskép volt a világ. Ha utazni akartam, nem kellett előbb jegyekért szaladni, aztán gondoskodni a podgyászokról, pakkokról, meg nem tudom miről, hanem isten neki faköröszt, kezembe kaptam az esernyőt, s a többi azután más gondja volt. De haj ! most . . .

— Tyhü toringette, az erszényemet meg otthon felejtettem. No Jani, most csak nyargalj haza ebben a kutyának való melegben, aztán újra ki a város végére, mert az elégnél ugyan egy kicsit több, de te feleséges ember vagy . . .

— S én, az áldott jó ember, nyargaltam ha- . zafolé, hogy csak úgy csurgóit rólam az izzadság; de nem bántam, mert a mit teszek — gondolám — a feleségemért teszem. S ah, az az áldott angyal oly kedves, oly hálás szokott lenni mindenért . . .

. . . Hazaérek. Becsengetek: semmi válasz. Csöngetek újra: csend. Ejnye hát hova lettek ezek?