Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-07-25 / 31. szám

— Meglopták a Csörgetéket. Nem ugyan a vizét és Etl József uszodáját, sem bájos hölgyeink fürdő kellékeit, hanem a jégverem sörkészletét emel­ték el tegnap reggel virradóra a melegben nagyon szomjazó tolvajok; 2 hordó és mintegy 40 palaezk sörrel álltak odébb a jó madarak, kiknek a csend- őrség már nyomukban van ugyan, de mire elfogják őket, addigra már csak üres hordó és palaezk lesz a corpus delicti. — Az uj egyforintosokat visszavonják. Az uj egyforintosoknak tudvalevőleg az a legnagyobb hibájuk, hogy a nedvesség által színüket vesztik. Ezt már nemcsak a közönség konstatálta, hanem ész­revették azt illetékes helyen is s most az a hir járja, hogy már dolgoznak egy egészen más uj egyforin­tos pénzjegy mintáján s ha az elkészül, akkor ezeket a most kiadott egyforintosokat be fogják vonni. Ál­lítólag maga Dunajevszky, az osztrák pénzügymi­niszter a maga részéről erősen tiltakozott az uj fo­rintosok közrebocsátása ellen, de mivel a pénzje­gyekben nagy volt a hiány, mégis ki kellett bo­csátani az uj jegyeket. — Zongora-hangoló. Bokor Kálmán volt színházi karmester Szekszárdon letelepedett mint zongora hangoló. Ezenkívül még kezdők-, valamint haladóknak hegedű órákat is ad. Kívánatra vidé­ken is végez zongora hangolást. Lakása : Sét-patak utcza özv. Tőke Ferencznó házában, az Albanich- féle kert átellenében. — A szerelem betege. Falusy Sándor, szek­szárdi születésű, 28 éves csizmadialegény hosszú időn volt szeretője Kremniesán Mária cselédleány­nak, a ki Budapesten a reáltanoda utcza 10. számú házban szolgál. A legény a leányra költötte minden pénzét, de viszont a leány is jól tartotta kedvesét — ha ez meglátogatta — félrerakott jó falatokkal. Falusy azonban az utóbbi időkben arra a lesújtó felfedezésre jutott, hogy a leány rohamosan hide­gül iránta s mikor ezért a napokban kérdőre vonta, a leány egyenesen kijelentette neki, hogy nem kí­vánja többé soha se látni. Szivére vette a csizma­dia legény a dolgot, hazament, s egy pohár ko­nyakban feloldott tiz csomag gyufát és a gyilkos folyadékot megitta. A mentők beszállították a szent János-kórházba, a hol Paupera rendőrfogalmazó ki­hallgatta a szerencsétlen szerelmest, a kinek való­színűleg többet ártott a konyak, mint a gyufaoldat, mert egyre azon jajgatott, hogy hivassák el édes atyját: Falusy János szekszárdi szücsmestert, hadd lássa az még szerelmetes fiát utoljára az életben. — Uj harangozója lett az újvárosi templom­nak Tóth József szekszárdi lakos személyében, ki a nem rég elhalt Csapó Andi ás, a templom fenn­állása óta működő harangozó helyét foglalta el. — Behívók. A központi járási főszolgabiró- ságához folyó évi augusztus 29-ére 116 behívó ér­kezett a pécsi honvédségi gyakorlatokra. — Színészet. Halmay Imre kitűnő erőkből álló színtársulata szeptember 1-én óhajt Szekszárdra jönni Szentesről, mint már lapunk egyik múlt szá­mában jeleztük, és október közepéig szándékozik nálunk maradni, honnan Bajára és Zomborba megy téli állomására. A társulatról a legjobb hírek ér­keznek hozzánk a vidéki lapokból, s igy van re­ménységünk, hogy vógre-válahára jó színtársulat élvezetes előadásában gyönyörködhetünk. A társulat jelenleg Gyöngyösön tart előadásokat. — A szekszárdi kisdedóvó udvarában most pinczeásással foglalkoznak, mert az óvó vezetője Bati János eddig nagy hiányát érezte eme szük­séges házi kelléknek, igy tehát most már ez sem hiányzik az óvodából. — Elgázolás. Múlt vasárnap délután a Szé­chenyi utczában Alliquander Tamás bádogos siket­néma fogadott fiát, egy gyorsan hajtó kocsi elgá­zolta és súlyos sérüléseket ejtett rajta. — A veszedelmes Csörgeték. Múlt pénteken délután a csörgetéki uszodában egy bájos fiatal le­ányka a padlón elcsúszva belebukott a vízbe, társ­női ijedten futottak ki a vízből s csak mikor jó ideig nem mutatkozott a viz színén, — siettek meg­menteni : ami szerencsére sikerült is s nemsokára tovább úszott, mintha semmi baja sem történt volna. — A rekkenő hőség végre megszűnt; múlt szerdára virradó reggel dörgés, villámlás közt be­köszöntött az eső s ebéd után ismét megindult s egész erővel zuhogott. Nagyon ideje volt ennek az áldásnak, mert minden vetemény s a szőlő is kez­dett egészen elsülni — úgy, hogy a bőnek ígér­kező termés jó részét megsemmisítette. — Fogynak a tűzoltók. Nitsner Antal és Förtner Gusztáv, igen hasznavehető, tevékeny és gya­korlott tűzoltók kiléptek az egyesületből; mint mond­ják Nitsner kilépése a legutóbbi választásokban leli magyarázatát, Förtner Gusztávé pedig a paksi tűz­vész alkalmával felmerült d ifiére m-ziában. — Az épülő Pirnitzer-féle impozáns ház föld­szintjén — a tulajdonosok egy terjedelmes kávéházi helyiséget is rendeznek be, a mi csakugyan szük­séget fog pótolni, mert a legnagyobb forgalmú Szé- chenyi-utezában csakugyan szükség van egy díszes, kényelmes kávéházra. — Még egy gubó-raktárt szándékozik fel- épittetni Bezerédj Pál a jövő évben Szekszárdon a ]nostani tőszómszédságában. — Eljegyzés. Schloss Lajos kereskedő Budapestről eljegyezte Kramer Ármin szekszárdi borkereskedő kedves és szép leányát Her m i n t. Szekszárd Vidéke. — Tanítónői pályázat. Az iskolaszék által a belvárosi leányiskolánál rendszeresített két tanítónői állásra — melyek mindegyikével 500 frt fizetés jár — pályázatot fognak kiírni, mert uj állások rendszeresítése esetén a törvény rendelkezése sze­rint az állásokat csak pályázat utján lehet betölteni. A pályázók közt lesznek Patrács Anna és Bergmann Ilka — eddigi óradíjas tanítónők — s mint hall­juk — nekik van legnagyobb reményük, hogy ez állásokat, elnyerik. — Az iskolaszék egyházi elnöke ezúttal ugyan fürdőzni van, de alkalmasint a világi elnök fogja kiírni a pályázatot, hogy az iskolai év megkezdésére a választások megejthetek legyenek. — A párisi kirándulók szállinkóznak hazafelé ; akik tőlünk elmentek — mindnyájan friss egész­ségijén tértek haza ; egyiknek sem esett semmi baja. — Helyreigazítás. Dr. Sass Elemér kir. al- tigyész — mint utólag értesülünk — nem mondott le végkép állásáról, hanem egyelőre hat heti sza­badságot kapott. — Vasas Sándor fényképész - szekszárdi mű­termét eladta és visszamegy Krakóba, hol már az­előtt is több évig működött. — Megörült. Gyimóthy J. szekszárdi polgár emberen az őrülés jelei mutatkozván, beszállították a közkórházba. — A szekszárdi vadászterület uj bérlői 20 frtos vadászati jegyeket bocsátanak ki, de még igy sem hiszszük, hogy a roppant felcsigázott bérössze­get sikerüljön nekik beszerezni; s igy megesketik, hogy egy pár évi mulatság után bele unnak a nagy bérösszeg fizetésébe. Legjobb, ha minden ember a maga mestersége után lát. — Uj huszárezred századai helyeztetnek el megyénkben az őszi gyakorlat után. Az eddigi 10. huszárezred Szlavóniába helyeztetik s helyette me­gyénkbe a 8. számú br. Koller nevét viselő huszár­ezred két századát helyezik el. Ez az ezred már az 1870—1876. években is volt nálunk állomáson s akkori ezredese D r a n d 1 e r nem a legjobb em­lékekkel távozott körünkből. — Emlekvers. Rhadamantus, a kitűnő humo­ros iró, egy városunkban történt malheurejére a következő jó izü humoros verset rögtönözte : „A ki mondott szavát bármikor másítja Arra a sors az ő haragját ásítja, Akár megy Párisba, akár Bartinába, Bár ússzék Csörgeték, vagy a szép Drinába, A ki szavát szegi, csacsi, szamár, kába, Pinczeszerezni megy, s kitörik a lába. 18S9. Julius 17. — Az olvasók szives figyelmébe! A Tolna­megyébe kebelezett Begölvben alapított női zárda, Polytapis a rendkívüli mellékleten. . . . megvan ... az a széles tintásüveg ott ni . . . Igen, ez volt az, a mit kerestem : a legyecske ott vergődik a tintás üveg kellő közepében, bizonyára kényelmetlen a helyzete, — de én nyugodt vagyok, mert a tett nagyszerű volt : — bele ütöttem az or­rom a tintába. . . . * . . . Uraim, feleséges ember vagyok, — fele- séges, a szó legszorosabb értelmében. Igen, itt nyugszik keblemen a feleségek legkedvesebbike, — s én ah! oly boldog vagyok. Csak ez az idő ne volna ily csúnyául meleg. Az ablakredők még min­dig sűrűre vannak összeszedve, — de én izzadok, mintha vízbe facsartak volna. Ne gondolják kérem, hogy a feleségem miatt izzadok, dehogy . . . csak hát ez az idő már iga­zán kiállhatatlan ! — Oh te angyal, ha tudnád, mennyit eped- tem valaha utánnad ; ha tudnád, hogy téged látta­lak ódenem közepén, téged védangyalul a sors csa­pása közt ... de te csak szunnyadozzál itt e ke­belen, én elhajtom rólad a legyeket, s álmodj szé­pet, álmodj gyönyörűt, te leghívebb asszony e föl­dön . . . — No, ki koezog ? . . . — Szabad! —• Szervusz Jani ! . . . — Szervusz, szervusz . . . Gyengéden lehajtom az ottománra a szőke fürtöket, s Laczikám elé sietek, hogy bevezessem a szomszéd szobába, s örüljek neki egy nagyot, — hisz’ már oly régen láttuk egymást . . . — Szervusz édes barátom, mi szél hoz téged erre ? — Hát csak Párisba tartok, aztán utbe ejtet­telek titeket is ; mert tudnivaló, hogy a fél Barcza- falva, meg az egész művelt világ ~ most Párisba rándul, s gondoltam, talán . . . — Hogy mi is veled tartunk, ugy-e ? ! — Igen, hogy tán ti is velem tartanátok, mert jól emlékszem, hogy kedves nőd valamikor sokat emlegette Párist, még mikor én afféle süldő legónyke voltam .................No de minek ezt neked tu dnod . . . — Beszélj csak, beszólj . . . — Hát mondok, eljönnétek ,tán ti is velem. Hisz’ úgy is eleget unatkoztok ebben az unalmas városkában. Nem lenne rossz mulatság neked sem, meg a feleséged is örülne neki nagyon. Uraim, gyengéd férj vagyok. A hol a felesé­gemről van szó, ott ón meghajlok. S kényszerit- tessem bár e forróságban az Eiffel tornyot mászni meg: szívesen vállalkozom reá, mert a feleségemért teszem. . . . Egy gondolat, és én Laczikámtól bocsá­natot kérve, veszem kalapom, hogy a jegyirodába siessek két jegyért Párisba. A könyves polezon egy csomó régi „Hölgyfutár“ hevert, azt adtam le Ja­nimnak, hogy mulasson vele, mig visszajövök. Yettern kalapom s a jegyirodába rohantam két jegyért Párisba. Uraim, megint önökhöz fordulok. Az ajtó már becsukódott mögöttem, az utcza kihalt, senki sem hallja meg: . . . hát . . . hát nem bolond ember egy kicsit az az ember, a kiuek fiatal felesége van? ... No ne genirozzák magukat kérem, hanem csak mondják meg őszintén, én nem haragszom meg érte. . . Haj ! valamikor csak máskép volt a világ. Ha utazni akartam, nem kellett előbb jegyekért szaladni, aztán gondoskodni a podgyászokról, pakkokról, meg nem tudom miről, hanem isten neki faköröszt, ke­zembe kaptam az esernyőt, s a többi azután más gondja volt. De haj ! most . . . — Tyhü toringette, az erszényemet meg ott­hon felejtettem. No Jani, most csak nyargalj haza ebben a kutyának való melegben, aztán újra ki a város végére, mert az elégnél ugyan egy kicsit több, de te feleséges ember vagy . . . — S én, az áldott jó ember, nyargaltam ha- . zafolé, hogy csak úgy csurgóit rólam az izzadság; de nem bántam, mert a mit teszek — gondolám — a feleségemért teszem. S ah, az az áldott angyal oly kedves, oly hálás szokott lenni mindenért . . . . . . Hazaérek. Becsengetek: semmi válasz. Csöngetek újra: csend. Ejnye hát hova lettek ezek?

Next

/
Thumbnails
Contents