Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)

1889-07-18 / 30. szám

IX. évfolyam,

30. szám.

Szekszárdi, 1889. július 18.

törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi hetilap.

.A tolnamegyei gazdasági egyesület hivatalos közlönye.

Előfizetési ár :

Egész évre

.................... 6 frt.

Fé

l évre...............................3 frt.

Év

negyedre .... 1 frt 50 kr.

A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizeted pénzek v szer- | kes/.töséirhez küldendők.

Megjelenik minden

csütörtökön.-------------------------------————----EE

ixdeiési díjain

Három hasábos petit sor lő kr, ugyanaz a nyilitérben 20 kr.

Szerkesztőség:

1 Sétpatak-utcza 1113, sz. 1

Kiadóhivatal:

Széchenyi-utcza 172. sz.

Bírósági árverési hirdetmények: 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 Irt. 300—400-ig „ .. ő irt

Főmunkatárs: Székely Ferencz.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:-i Lapkiadó : Uifalusy Lajos.

Gr eiger Gr y tjl 1 sl_ 1 J 1 J

Szőlősgazdáink újabb réme.

Századuuk utolsó negyede a borászati kalami- tások szomorú epocháját látszik képezni. Mintha csak a természet össztörvényei ellene esküdtek volna a szőlősgazdáknak, egész plutói hadat zúdítva törekvéseik ellen, hogy újabb vízözön nélkül is leszorítsák őket a termékenyítő föld áldásos színéről.

Midőn a fillokszerával agárdi emberként már úgy a hogy csak megbarátkoznánk, ime ujabb szörny- szülött lepte el vidékünk szőlőseit, mely pedig tekintve a fillokszera ellen kifejtett védekezés előrehaladottságát és meglehetős sikerét, majdnem vele párhuzamos bajt képez egy vidékünkön újabban föllépett szőlőbetegség, — egy ólősdi gombafaj, mely szőlőtelepeinket ujabb veszélylyel fenyegeti, s mely ellen alig van még némileg is biztos szerünk, s ez a „peronospora v i t i c o 1 a“, melyet a németek „falsche M e h 11 h a u“-nak. a franeziák az angol „VI i 1 d e w“ után „M i 1 d i o nr“-nak, nálunk pedig „r a g y á “-nak nevezett el a köznép.

Ott, hol a leperzselt levelii tőkék szomorú képét nyújtják a meglevő bajnak, ez már fölismertetett ; — hol pedig a szőlősgazdák e csapástól megkímélve kellő gondot fordítanak ; lévén minden baj csirájában könnyebben elfojtható, mintsem azt figyelemre nem méltatva, később könnyek és keserves sóhajok közt gondoljanak vissza figyelmetlen mulasztásaikra.

Keletkezésére nézve a szőlőlevél hátlapján fehér foltocskák mutatkoznak, mintha a különben egészséges zöld levélre durván őrölt liszt hintetett volna, s melyek bizonyos élősdi gombafaj csiráit képezik. Később e foltok a levél túlsó vagyis felső lapján is láthatók lesznek rozsdafolt alakjában, — majd világos utóbb sötétbarna szint öltvén, a levél e helye egészen elszárad és kedvező esetben kiesvén, helyén üres folt támad, — vagy pedig, mi még roszabb -- az egész levélben elterjedvén, az az említetthez hasonló procedúrán megy keresztül, sőt megfenésedik, teljesen elszárad, és a földre hull. Mivel pedig a szél e leveleket fölkapva, könnyen tovaröpiti, — innét a baj rohamos terjedése s pedig rendeses szélirányban.

De látjuk a baj szerencsétlen következményeit. — A tudomány a tapasztalattal karöltve kétségbe- vonhatlamd morféi tette, hogy a szőlőié» élik — a tőke tűdéi — kizárólag azon vegymühelyek, hol a gyökér, törzs és vesszők utján a talajból íolszivott s közvetlenül e levegőből vett anyagok és nedvekből előállitatik a kemnye, melyből azután készül a leendő múlt legnemesebb és legtöbb alkatrésze a czukor, s ebből utóbb a leendő bor lelke .... a szesz. Valamint tehát bármely gyárban vagy műhelyben megszűnik a munka s a fölhalmozott anyagok a kitűzött czélra át nem alakíthatók, ha a gyár vagy műhely minden eszközeivel megsemmisittetett, — hasonlóan megszűnt a további ezukor-képződés a természet e rejtélyes vegyműhelyén a szőlőtőkén, akkor, midőn maga a laboratórium, a levél tönkretétetett s megszűnt létezni. — Ezt pedig eszközli a peronospora viticola. Kevesbbé gyakorlottak kedvéért jónak látom megemlíteni, hogy a kedvező őszszel a lehulló levelek daczára a szőlőtöppedés folytán beállott nagyobb édessége a fürtöknek nem uj ezukorképződés, hanem elpárolgás eredménye ; mint például édesebb lesz a 4 -5 dkgr. czukorral telitett 1 decit, viz, ha ez felére lepároltatik, jóllehet újabban czukor nem adatott hozzá. Ez tehát nagyon természetes; következéskép ezen eset vigasztalásul ne szolgáljon -senkinek a ragya ellenében.

Azonban még vigasztalódhatnék a szőlősgazda, ha a baj, mint különben majdnem rendesen szokott, csak kora vagy késő őszkor lépett volna föl, midőn a szüret küszöbön áll, vagy épen be is fejeztetett; de ily korai meglepetés, mint az idei, nemcsak az idei termést fogja kedvezőtlenül befolyásolni esetleg minőségileg sőt mennyiségileg tönkretenni, hanem a levelek a venyegék kiérlelésére is döntő befolyást gyakorolván, ezek teljes kifejlődését — kiérését akadályozza ; sőt a vesszők fejA „Szekszárd Vidéke“ tárczája.

Velenczei emlékek.

Ki tudná az egyes képzetek összefüggését, titokzatos és gyors feltűnésüket és ép ily gyors el- röppenésüket kifürkészni. Sokszor csekély benyomás elég az emlék egész lánczolatának felidézésére. Hihetetlen, de való, hogy én a Csörgetek zöld habjaiban is oly élénken emlékeztem Velenezében töltött napjaimra, hogy most az „uborka-saisont“ felhasználva, a közönség elé bátorkodom járulni reminiscen- ciáimraal. Hogy egy kissé hihetővé tegyem gondolataim képtelen csatangolásait, megjegyzem, hogy mi sem közvetíti gyorsabban a régi emlék fölidézését, mint a szag ! Ugyanaz a szag, mit a Csörgeték le- hellete áraszt és mi hazaviszünk ruháinkban, ugyanaz ütötte meg orromat a Lloyd gőzöséből kiszállva Velenczében. Ott esillámlott előttem vágyaim Mekkája, reggeli köd borította ; csak legmagasabb pontjain ragyogott a hajnali sugár. Olyan színben tűnt fel előttem, mintha most emelkedett volna ki akö- rülzajló hullámokból. A legsajátságosabb a mély csend, mit az emberek ugyan elég hangos akcziója sem képes zavarni. Az emberi torok lármája csak olyan, mint a hangyaboly nyüzsgése, a minden érkezésnél megszokott zörej, az ezer kerék és tengely zöreje1 hiányzik ; a keskeny, fekete gondola, a járművek poezisa várja az utast szép kormányosaival. Az olasz nép veleszületett grácziájával kínálják gondoláikat ; ott nincs esetlen alak, szögletes mozdulat ; a hány scena és látkép, mindmegannyi motívum egy festő ecsetének. A hangulatról, mi megkapja az emberi kedélyt, e csoda-helyen nem lehet számot adni. Erezzük, hogy azt nem mi teremtjük magunknak, hogy az krvülről jön, akaratlanul hat, a mely varázs alól ki nem vonhatja magát a legszárazabb lélek sem. Ha meg volna engedve a mys- ticizmus, azt mondanám, hogy a letűnt kor szellemei népesítik a léget, néznek a roskadozó paloták ablakaiból, és k ürül s óba j to zz ák a helyeket, hol a modern kor embere kiutasította őket, a Canal gran- dén a régi düledező paloták helyén nehány mostani kaszárnya-forma házaink közül emelkedik, ügy tűnik fel, mintha nem jól éreznék magukat, megszégyenítve a remek ízlés által, mi szomszédjaikat ékíti. Biz ott a palota olcsóbb, mint Szekszárdon a ház, de a roinanticizmusnak szolgálhat csupán lakhelyül, ha, mint még elég olasz patrícius család, telünket ott akarnánk tölteni, egy óriási vagyon kellene á régi fény helyreállítására. De azért vannak még egyes ió karban tartott „Palazzok“. A paloták királyáról a „Palazzo dúcaié“-ről nem is szólva, minek fentartásáról a kormány gondoskodik, a kiadást a belépti dijakból fedezi és deficit soha sem mutatkozik. Nem is csoda, ha ide özönlik a messzeségből jött ember. A kontinensnek nincs második helye — Kómát kivéve — hol annyi a művészet összehalmozva, mint ez egyetlen házban. Egy-pár napi látogatás után nehezen alkothat Valaki tiszta fogalmat a látottakról. Az angolok módjára kell cselekedni, kik hónapokat szentelnek e czélnak s töltenek e falak közt. Nem egy ánglius úriembert láttunk a földön, plaidjén elterülve a tetőzet remek festményeit tanulmányozva, az egyes termek falai és tetőzete mind egytől-egyig boriivá vannak Tizian, Veronese, Machiavelli és még több művész remekeivel, miket mind végignézni még a laikusnak is dolgot ád. Engem ugyan zavart a sok vén Doge bizonyosan sikerült ábrázata, de tüstént megértettem, hogy az akkori uralomnak e képekben is czólja volt hatalmukat, fényüket megörökíteni s a legtöbb kép is a hatalmas köztársaság történetének egy-egy fontosabb dicsőséges mozzanatát ábrázolja. — Ott legjobban tudtam hinni a példabeszédben: minden kor megteremti a maga embereit. — Csakugyan az arany hatalma képes volt-e szülni az ihletett művészt, ki ecsetével a kor eseményeit tolmácsolta. Vájjon Munkácsynkat mennyivel lehetne rábírni, hogy majdan fényes országházunkat honatyáinkkal együtt megörökítse ? Itt a nagy tanácsteremben majdnem mélabús lettem, mert láttam, fantáziám mostohaságát, visszaképzelni az itteni múlt csak egy halvány árnyalatát is, nem tudtam ellentállni vezetőnknek kifejezést adni, mily látvány lehetett itt egy tanácskozás ; ime, mosolyogva vezetett egy óriási, félfalat boritó képhez; meglepetve láttam a termet, melyben álltam, az akkor majdnem világot jelentő gyülekezetével. Hiába álltain ott ámultát kutatva a senatorok arczait kémlelve, tovább kellett menni; bámulva, csodálva a páratlan fényt, pompát, mely a legkisebb részletig terjed, — az ajtókilincsek, a díszítmények vert aranynyal vannak borítva. Nem tudni, mi remekebb, a tetőzet vagy a padló mozaikja, csupán a márvány, mely itt fel van halmozva, megbecsülhetetlen ; a falak, lépcsők mind tiszta carrarai és krétai márvány. Mennyire megváltozik e kép, ha a Ponte del Sospirin (sóhajok hídja) belül vakolatlan szűk foLapunk mai száma 10 oldalra terjed.